Szeged és Vidéke, 1903. január (2. évfolyam, 1-27. szám)

1903-01-01 / 1. szám

volna s amilyen arányban vesztett volna erejéből a társadalmi ítélet erő­szakosságának bátorsága, és oly arány­ban csökkent volna a párbajok száma. Nem tartjuk érdektelennek fölemlí­­teni, hogy a btkv. tárgyalása alkalmá­val az egyetlen Zay Adolf képviselő volt az, aki a társadalmi ítélet ilye­nén kifejlődésének veszélyétől tartott, ■en azért a párbajmánia megaln­­ázását ezen ítélet kifejlődésének előzésétől várván, a következő ha­­rzati javaslatot terjesztette a kép­viselőház elé: ,, Ad valakit azért, hogy mást pár­viadalra ki nem hí, vagy kihívást nem fogad el, megvetéssel fenyeget, vagy be­csületében sért, három évig terjedhet/) bör­tönnel büntetendő ! Ez a határozati javaslat nem ré­szesült kellő figyelemben­, pedig ha törvénybe iktattatik, ma már híte sem lenne Magyarországon a párbaj pusz­tításainak. De ha tételes törvényünk enyhébb is ennél a határozati javaslatn­ál, mégis elég hatályos arra, hogy ha intenzió­­ját olyan nagy társadalmi egyesülés, mint aminőnek a P. E. Sz. ígérkezik, magáévá teszi, a párbajellenes moz­galom gyümölcseinek mielőbbi meg­­érlelését siettesse. Politika. A főrendek összeférhetetlenségbe. — Az új törvényjavaslat. — Szeged, deczember 31. — saj Út tudósítónktól.) Lukács László pénzügyminiszter a képviselőház mai ülésén terjesztette be a kormány törvényjavaslatát a főrendek összeférhetetlenségéről. A javaslat lényegében ugyanazt tartalmazza, mint a képviselőházra vonatkozó inkompatibilitási javaslat. F­őbb intézkedései a következők. A „SZEGED EK VIDÉKE” TÁRCZAJA. A poéta szerelmet vall. Irta: Balassa József.­­A szintér zárda a Nifulak szigetén, a­hol Margit királykisasszony is élt. Ódon épület, komor falakkal, a melyeket azonban a vadszőlő indája befut és zöld levele egészen elborít. A zárdának udvara lombos fák­kal teli. Itt egy diófa, amott egy tölgy, akácz is, kis fenyő is, nyárfa is, szomorú fűz is akad benne. A füve zöld és le nem taposott, jól vigyáznak rája. Bok­rok a fák alatt épen virágoznak, rózsa­virágot hajt, szegfű nyiladozik, viola illatozik. Az út is jól gondo­zott, simára homokolt. Gondos leánykezek munkája mindez, olyanoké, akik szeretik a természetet. A zárda előtt harang van, kicsi, de ékes hangú; az udvaron padok, sűrű egymás mellett. Mind imrézolható, mind fehérre festött. Kijön egy apácza és meghúzza a harangot. Szé­pen szól, kedvesen csilingel. Nem bömbölő és nem ha­ragos a hangja. Az apácza körülnéz, aztán lehajol és megnéz egy rózsatőt. Épen bogárka van rajta és azt üti le kitépett fűszállal. Közben kinyílik a zárda nagy ajtaja. Szép a faragása, tágas a kijárása. Alig hogy megnyitják, jönnek ki a bennlakók. Bájos leányarczek tűnnek elő, hajlékony leányok, virágszál termetek. Nevetnek, ka­­czagnak. A nevetésük csengő, a kaczajuk tiszta. Nem erőltetett, a szívből jő. Beszélnek is, csevegnek is. Haj­lékony a szavuk és színes a mondatuk. Idegen szó nem halak a pázsitos udvarban. Némelyiknek a kezében könyv van. A fekete és kapcsos, imakönyv, szép be­tűkkel, gyöngy betűkkel in­a. A gazdakiasszony maga másolta, gonddal és szűzi lélekkel. A másiknál legen­dás könyv. Az is másolat. Szentekről szól, különösen Katalinról, Alexandria szűzi szép virágáról. A har­madiknál a Margit-legenda megkezdett írása van, fön­­maradt emlékek ékes királyleányról. Olasz könyv is akad : nagy poéta verse. Egynél magyar vers is : virá­gos énekek egymás után róva. Azt olvassák, arról beszélgetnek. Virágot megnéznek, rózsát megszagolnak, szegfűt megöntöznek. Az apác­a már végignézte a virágos kertet és újra visszamegy a kapuhoz. Kitekint rajta, egyet bólint és újra megrándítja a harangot. Most már hangosabb, messzebb is hallik. Jönnek a vendégek. Asszony is, ember is, kiki ajándékkal. Öregek, akik gondos aggódással, ifjak, akik szerelemmel jönnek. Elvegyülnek, ki ehhez, ki ahhoz beszél mézes szóval. Leghátul egy ifjú jön. Nem olyan nagy gonddal öltözött, mint a többi. Odamegy a leányhoz, akinek a kezében magyar könyv van, verses virágének. A leány megrebben és leteszi a könyvet egy bokor alá. A leány szép, miként a többi. Ej, szebb is mind­nyájánál. Toldi Miklós húga, Toldi Anikó. Az ifjú, aki feléje láti. Szeredai, a kobzos. Meghajol és kö­szön, az meg viszonozza.­ Szeredai. Adj’ Isten. Jó napot. Anikó. Hozta Isten közénk. Itt a pad, üljön le. Szeredai. Állva is megvagyok. Hátha még majd kidob. Anikó. Ej, dehogy is dobom. Örülök, hogy lá­tom. Már ahogyan lehet megörülni annak, aki olyan soká, heteken-hetekig el se jő mi felénk. Szeredai. Más országban jártam, másutt volt az utam. Szegény kóbor lélek, szanaszét kószálok, hol itt, hol ott hálok, nemes udvarháztól, ahol jól fogadnak, büszke palotáig, ahol meg­remegnek, mind­­hová betérek. Anikó: Merre is járt mostan, talián országban, avagy német földön? SZEGED ÉS VIDÉKE, Szeged, 1903. csütörtök, január 1. Nem lehetnek a főrendiház tagjai a közös miniszterek, a diplomác­iai kar tagjai, a külföldi államok konzulai, országgyűlési képviselők és mindazok, akik a koronától kegydíjat húznak. Mindazok elvesztik a főrendiházi tag­ságukat, akik kinevezés útján ilyen állásba jutnak, továbbá azok, akik önként lemonda­nak, börtön- vagy fegyházbüntetéssel jujtat­nak és mindazok, akik bírói ítélet alapján polgári jogaikat elvesztik. A főrendiházi jogok gyakorlatától fel­­függesztetnek az állammal szerződéses viszony­ban állók, továbbá a közvetítők, azok, akik az állammal üzletet kötnek, az államtól javakat vásárolnak és állami birtokokat igaz­gatnak. (A nyilvános árlejtésen pályázókra ez nem vonatkozik.) A vasutak, csatornák és közlekedési vállalatok engedélyesei, haszonhajtó jogok engedélyesei a kormánynyal üzleti viszony­ban lévő egyéni c­égek, pénzintézetek, mező­­gazdasági, ipari és kereskedelmi vállalatok igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagjai, valamint összes közegei (kivéve a magyar földhitelintézet, az osztrák-magyar bank és az országos központi hitelszövetkezet köze­geit). A javaslat az üzleti viszonyt pontosan körülírja. Tilos a főrendiház tagjainak a közben­járás a kormánynál czímek, kitüntetések, rendjelek érdekében, továbbá minden, a kormánytól függő üzlet, haszonhajtó jog tárgyában. Ez utóbbiak a törvényben szintén taxatíve vannak felsorolva. A bíráskodást az esetek fölött a fő­rendiházban már meglévő igazoló­bizottság fogja teljesíteni. A javaslathoz terjedelmes indokolás van csatolva. A végrehajtási utasítás teljesen megegyezik a képviselők inkompatibilitási törvényének végrehajtási utasításával. Brankovics pátriárka ügye. A szerb egyházi kongresszus választmánya Karlóczán tartott ülésén egyhangúlag hozott határozatot Brankovics pátriárkának ismeretes ügyében. F­elszólította ugyanis a pátriárkát, hogy leg­később 14 napon belül fedezze a nemzeti alapnál mutatkozó hiányokat. Egyidejűleg megbízták Szévics Mitrofán bácsi püspököt azzal, hogy a határidő lejárta után esetleg adja meg az utasítást az egyház ügyészének a bírói eljárás megindítására. Megvan a kiegyezés. (A Szeged és Vidéke telefonjelentése.) Budapest, deczember 31. Az újév kész kiegyezéssel köszönt be hozzánk. A hosszú vajúdás, mely­nek mindkét részről miniszterelnökök és kormányok estek áldozatul, véget ért. Megszűnt a provizórium, mely megzsibbasztotta kereskedelmünket és összes közgazdasági viszonyainknak már szinte elviselhetetlen depressióját idézte elő. Megszabadultunk egy óriási tehertől, mely lidéretnyomásként ne­hezedett egész alkotmányos életünkre. Az évek óta tartó tárgyalások, me­lyeknek száma csak a most múlt év­ben az ötvenet is meghaladta, végre eredménynyel fejeződtek be. Hogy ez az eredmény mit tartalmaz, arra nézve részletes adataink még hiányoznak. Kérdéses, hogy a provizórium nem volt-e előnyösebb, mint az új, végle­ges kiegyezés. Am­ii bizonyos, hogy az önálló vámterület fölállításának­ lehe­tőségétől egyelőre elestünk. Részletes telefonjelentésünk, illetve távirataink a nagy politikai esemény­ről a következők: Bécs, dec­ember 31. Osztrák politikai körökben az a hír kering és fölötte el van terjedve, hogy az, hogy a két miniszterelnök másfél óráig tanácskozott, fölötte jó jelnek tekinthető. Ez az álláspont előkelő bécsi új­ságok reggel megjelenő számában is kifeje­zést fog találni. Bécs, decz. 31. Egyelőre nincs megerősítve az a hir, de sok hívője van, hogy a király tegnap a kihall­gatás után ezt mondotta Széllnek . — Nagy súlyt helyezek arra, hogy Ön maradjon a magyar kabinet élén. Biztosíthatom a legteljesebb bizalmamról. Budapest decz. 31. Széli az éjjel utazik vissza Budapestre, ahova éjfél után érkezik meg. Holnap az ujesz­­tendei üdvözletre válaszolva, csak rö- Szeredai, Prága városában, éppen kezd bátyával. A nyomában jártam, én is vele voltam. Ami­ként a sasnak a kis fülemüle nyomdokában szállong, úgy mentem utána. Mind a kettő fönn jár, fönn a magas égen. Én a halvány semmi, máknyi por a földön, a nyomában járok, a csatán dalolok, zengő verset mon­dok, mámorost éneklek, lelkesítem őket, a harczban küzdőket, a magyar nagyságért, nagysok hatalmáért harczos vitézeket. Anikó. Nem sebesült, mondja ? Nincsen semmi baja ? Szeredai. Csak egy kis karczolás, épp a jobb ka­romon. Anikó. Nem is magát kérdem. Miklóst, a bá­tyámat nem érte semmi baj. Szeredai. Árthat az őzike szárnyas kószáknak, rá­csaphat a bárány az éhes ordasra? Anikó. Megtértek, sértetlen. Édes Miklós bátyám, de vitéz, de nagy vagy. Győzesz mindene­ken, akivel is harczolj. Vitézi szablyádnak vaj’ ki tudna állni ? Szeredai. Király udvarába épp az imént tért meg. És pedig eljöttem, itt vagyok, ragyogok. Harczban vércse voltam, más húsára éhes.

Next