Szeged és Vidéke, 1903. február (2. évfolyam, 28-51. szám)

1903-02-01 / 28. szám

Szeged, 1903. vasárnap, február 1. SZEGED ÉS VIDÉKE. mondda, s a többi javaslat­ támogatókkal po­lemizált. Beszédét, — amely­ minden felekezeti színezettől tartózkodott — a nem államosí­­tók pártja zajosan megéljenezte. Kulinyi Zsig­­mond közbeszólásának tegnapi helyreigazítá­sára vonatkozólag László Gyula részéről an­nak kijelentésére kérettünk föl, hogy ő soha se nem mondott, se nem írt olyan dolgokat, amelyek nem Szeged dicséretére voltak. Pillich Kálmán következett utána; el­kalandozó előadását nagy figyelemmel hall­gatták, beszéde inkább visszatetszést keltett, még a saját pártjában is. Tapsot és éljen­zést csak ott aratott, ahol családjának száza­dokkal ezelőtt történt megmagyarosításáról szólott. Becsey Károly dr. rövid zárószavai után Gaál Endre dr. tanácsnok válaszolt az el­hangzott támadó beszédekre s a vallási ag­gályokra nézve kijelentette, hogy a tanyai tanítók vallását eddig mi sem szabályozta, de ezután meg lesz szabva, hogy csak ka­­tholikusok lehetnek azok. Tehát az államosí­tás nem veresége, hanem vívmánya a ka­­tholiczizmusnak is. A közgyűlés este 6 óra előtt pár perc­­­c­el égő türelmetlenséggel bocsátkozott a névszerinti szavazásba. A közgyűlési tagok leszavazása után a javaslat ellenzői kilencz szavazattal többségben voltak, de jött a ta­nács s csaknem egyöntetű szavazásával a javaslat javára billentette a mérleget. A ja­vaslat két szótöbbséggel győzedelmeskedett. Az eredményt a győztes párt megéljenezte. Az elnöklő főispán a közgyűlés folyta­tását keddre halasztotta s ezzel a mai ülés befejeződött. A javaslat fölötti általános vita kedden kezdődött s így öt napig tartott. Hallatlan ez a szegedi közgyűlés történetében. Megjegy­zendő, hogy a mai szavazással a javaslatot csak általánosságban, a részletes vita alapjául fogadták el, de véglegesen nem. Most még az egyes pontok tárgyalása és az azok fölött való szavazás következik. A közgyűlés lefolyását következő tudó­sításunk ismerteti . Érdekes, hogy a kritikusok összekaptak. A dolog bonyolódni kezd. Primadonnák szerint csoportosulnak. Az egyiket ütik, a másikat magasztalják. Sebaj, legalább minden este elfogynak a jegyek. Attól félek, hogy kibé­külnek, aztán közös erővel nekem esnek. Igaz, a rendezést megint átvettem. Beláttam, hogy enélkül nincs tekintélyem. Azt a bak­lövést követtem el, hogy a tagokat öt évre szerződtettem s most mind a fejemre nőtt. A legbensőbb színházi ügyeket kiviszik a nyilvánosságra. Afghanisztánban ma engemet tartanak a legmamlaszabb, legagyvelőtlenebb embernek. S ha elgondolom, hogy egy év előtt az Akadémia nagydíjjal tüntette ki a tanulmányomat! Hja, az okos embert csak a beszúállók és az irigyek nem ismerik el. De azért Isten mentsen a jóakaróimtól! . . . Afrika benseje azóta néptelenedik, mióta megnyílt a kritikusi pálya. Az idegen úr emelgetni kezdte a szem­pilláit. A füzetet hirtelen odatettem mellé. Nem kérdeztem tőle semmit, pedig nagyon szerettem volna tudni, hogy hány esztendeig tartózkodott a magyar fővárosban. Kállay Albert főispán, elnök délután 4 órakor a folytatólagos közgyűlést megnyitja. Jelen vannak : Tisztviselők : Pálfy Ferencz polgármester, Rainer József főkapitány, dr. Tóth Pál főjegyző, polgármester.­h., "dr. Fodor Károly, Bokor Pál, dr. Gaál Endre, Taschler Endre, Szekerke Lajos tanácsnokok, dr. Ivánkovits Sán­dor t. főügyész, Endrényi Ant­d árv. elnök, dr. Faragó Ödön t. főorvos, Farka János főszámvevő, Gerentsér László főpénztárnok, dr. Tóth Mihály aljegyző, Turóczy Mihály dr. alügyész, Balogh József közgyám. Törvény­hatósági bizottsági tagok:­­Ambrus Ist­ván, Ábrahám János, Babarczy József, Balogh Ferencz, Barta József, Bárd Adolf, Bárkányi Antal, Becsey Ká­roly dr., Berta János, Békefi Antal, Riedl Samu dr., Bö­­röcz Pál, Brecher Albert, Csányi János, Csányi Pál, Csernovits Agenor, Csere Ede dr., Cserzi Mihály, Deutsch Lipót, Dobay Gyula dr., Dobó Ferencz, Egresi Péter, Engel Lajos, Enyedy Károly, Fern Lajos, Fekete Ipoly, Felmayer János ifj., Funák Károly, Gerle Imre dr., Goldschmiedt György dr., Grasselly László, Gyuritza Sándor dr., Herczl Fülöp dr., Hoffmann Ignácz, Holtzer Kálmán, Holtzer Tivadar, Hreblay Kelemen, Jászay Géza, Kasza Ferencz dr., Katona János, Káplány Géza, Kátay László, Kiss Arnold, Kss Ferencz­, Kiss Károly, Kiss Mór, Klein Adolf, Kókay István dr., Koss Sándor, Komlósi József, Kompolti Ábrahám dr., Kormányos Benő dr., Kószó István dr., Kátay Pál, Kovács József tűzoltóparancsnok, Körösi Ignácz dr., Körösi Lajos, Kulinyi Zsigmond, Landesberg Mór, Lábdyi Antal, László Gyula, Leinzinger Gyula, Lippay Lajos dr., Lippai Péter, Lövész Antal, Mayer Áron, Meák Gyula, Milkó Henrik, Muskó János, Nagy János, Nemecskay István, Neubauer József, Neumann Ármin dr., Nyári György, Nyilassy Pál dr., Obláth Lipót, Ormódi Béla, Palócz László, Pap Fe­rencz, Pap István, Pap Sándor, Pálfy Antal, Pálfy Antal magánzó, Pálfy Ernő, Perjéssy László, Platz Bonifácz dr., Pillich Kálmán, Politzer Sándor, Reiner Mór dr., Sáry János, Stein­­Antal, Steiczel Frigyes, Schlauch Károly, Schulhof Károly, Schütz Antal, Schütz István, Schütz János, Szécsi Márton, Székely Vilmos dr., Széll Ákos, Szél Imre, Szivessy László dr., Szobotka Vilmos, Szűcs Boruzs János, Szűcs József ifj., Tanács Ádám, Tápai János, Tóth Antal, Tóth Ferencz, Tóth János, Totzer Ferencz, Tömörkény István, Ujj József dr., Ungár Benő, Vajda Béla, Vajda Imre, Varga Ferencz, Vas András, Vas Károly kereskedő, Vetró Barna Lőrincz, Vékes Imre, Vészits Lajos, Vőneki Pál, Wagner Károly, Weiner Miksa, Wimmer Fülöp, Winkler József. Olvassák és észrevétel nélkül meghite­­lesítik a tegnapi közgyűlés jegyzőkönyvét. Következik a tanyai iskolák államosítá­sának tárgyalása , az általános vitát rekesztő zárószavak és a tanácsi válasz. (Az államosítás ellen.) Pálfy Antal tanyai kapitány személyes kérdésben kíván szólni. Kulinyi azt mondta, hogy a tanyai kapitányok nem képviselik a tanyai népet. Hát kik választották őket, ha nem a nép ? Ki ösmeri a népet jobban, mint ők ? De bizony nem ösmeri senki. Kulinyi azt is mondta, hogy ennyien meg ennyien nem járnak iskolába . . . Elnök: Ez nem személyes kérdés. Babarczy József: Kulinyinak se volt in­dítványa, mégis egy félóráig papolt! (Zaj.) Pálfy Antal: Az egész nagy beszédből semmit sem fogad el egyebet, csak azt, hogy azt az átkozott vámsorompót hütsük el. A tanyai nép nevében kijelenti, hogy nem fogadják el a javaslatot. László Gyula: Kéri, hogy a »bukott párt« majdan keserűség nélkül hagyja el a termet. Pillich Kálmán : Helyes, de azért mégis csak pium desiderium lesz az ! László Gyula: Kívánja, hogy az álla­mosítás megbukjék , de ha keresztül megy, meghajtja zászlóját a győztes tábor előtt. Sine ira et studio szállt vitába; a vallási szempont szólót nem vezette, mert a kato­­liczizmus igényei biztosítva vannak. Aki itt a vallási békébe konkolyt akarna hinteni, he­­rostratesi munkát végezne. Nem teszi föl Pillichről, még ha maga mondja se, hogy a társadalmi békét fel akarja zavarni. (Nagy zaj.) Pillich Kálmán : Mégis az egész szegedi sajtó igy ír rólam. No lám. László Gyula : Előzőleg nem helyesli a javaslatot. Reinigernek válaszol, mert az sokszor reflektált már az ő szavaira s szóló ezt hasonló udvariassággal kívánja viszonozni. Reiniger kiragadott az ő beszédéből pár szót s igy akarta egész beszédét méltán és igaz­ságosan elbírálni. De ez nem lehet. Nem jogi kérdésről van itt szó. Nem akarja nevetsé­gessé tenni magát, azért beismeri, hogy nem olyan jó jogász, mint Reiniger. Szóló 27 évig húzta a közigazgatás szekerét a legnehezebb fokokon, egész hátramaradt Reiniger mögött. De azért szólónak is van némi jogérzéke. Elismeri, hogy a fegyelmi ügyekben a köz­igazgatási bizottság a tanítók fóruma, de az iskolaszéknek is van büntető hatalma. Jogá­ban van a tanítót felelősségre vonni, vizsgá­lat alá teheti, megintheti, sőt áthelyezheti máshov­á, büntetésből. Ez pedig nagy, igen nagy büntetés sok esetben. Ez az ő szavainak igazi értelme. Reiniger a bírságolásról is szólt. Tudja ő azt, amit Reiniger mondott, de eddig a méltányosságnak szabad tere volt, amire eztán kilátás nem lesz. Hogy mitől félti ő a tanyai lakosságot, arra nézve felolvas egy újságczikket, amely szerint Fehér megyében egy magyarfaló tanító iszonyúan garázdál­kodik. (Nagy zaj.) Ha ez felekezeti iskola volna, nem alkalmaznának oda dákóromán tanítót. Ettől félti szóló a tanyai lakosságot. Reiniger kifogásolta azt a megjegyzését is szólónak, hogy szóló telekkönyvi bekeblezé­­sét kívánta az állami kötelességeknek. Hátha Magyarország úgy jár, mint Lengyelország, nem jó lesz akkor a telekkönyv ? Azt is mondták szólóra, hogy nézetet változtatott. Hiszen szóló már első beszédében meg­mondta, miért és hogyan történt ez. Most röviden ismét rekapitulálja az okokat, amelyek őt az államosítás ellenzésére bízták. Kérdés most már, nem helyesebb e a veszedelmes útról visszatérni, mielőtt nyakát törné ? Szóló felolvasta a miniszter beszédét, hogy nem akar Szegeden államosítani. Hát most azt mondják, akarja, íme, a miniszter is megvál­toztatta nézetét ? Ily összehasonlítás mellett nem érez szégyent, hogy most meg ő nem akarja. Negyvenezer magyar ember boldog­sága és érdeke szólította őt küzdelembe. Rósa Izsó azt mondta, hogy a tanyai tanítók alacsony színvonalú képességűek. Szóló job­ban ismeri e tanítókat, s büszke rájuk, mert nem állanak hátrább másoknál. Mintatanítók jöttek be, a Nagy Ferenczek, Lantos Béla, Tóth Gyula, Bite Pál, Csikós stb. (Úgy van.) Az igaz, hogy a javadalmazás kicsiny , ezen változtatni is kell. A pályázatok mégis népe­sek. Szóló mégis tud ilyen kitűnő tanítókat, akik hívás daczára sem jönnek be a városba. Az igaz, hogy kevés az iskola. De tán az állam Eldorádót csinál itt ? Ez nagy tévedés. Sajnálja, hogy oly sötét színben festették le többen a tanyai iskolákat. Hiszen épp azok virágzó volta volt egyik jogc­íme az egyetem­nek. Nagyon rossz szolgálatot tettek, akik az iskolákat dehonesztálták, mert arra fel­hívják majd az illetékesek figyelmét. Ha már az állam államosítani akar, vegye át az ösz­­szes iskolákat, de ne így feléből-harmadából. Sőt még jobb volna, ha az állam fölállítaná a 18 új iskolát, tegyen ezzel boldoggá ben­nünket. Sokan oly készséggel mennek bele az autonómia föladásába. Csodálkozik, hogy a függetlenségi párton is találkoztak ilyenek. Sáry János : Lehet is csodálkozni ! László Gyula. Csere Vass Mátyás művére hivatkozott. Elismeri, hogy Vass igen jeles pedagógus. De szóló emellett Platz Bonifáczra, az előkelő, országos nevű tanügyi tekin­télyre hivatkozik; aztán az egész tanyai népre, a tanyai tanítókra, akiknek egy része ma reggel arra kérte szólót, hogy tegyen meg mindent az államosítás ellen. Kulinyi Zsigmond tegnap számokat emlegetett, hogy tíz év alatt csak 1 százalékos javulás van a tanyai analfabéták számában, míg a kiadás rohamosan nőtt. De ennek megvan az oka : időközben rendezték a tanítók fize­tését , építettek tanyai iskolákat, stb. Hiába dehonesztálják itt a tanyai iskolákat, Szeged e téren mintaszerű volt mindig. Szabadkán, Kecskeméten, Debreczenben kevesebb a ta­nyai iskola s az iskolázó gyerek. A túl­zsúfoltságot a törvény okozza, amely már a 6 éves gyereket is iskolába kényszeríti, ho­lott ezek közül gyöngeség miatt sokat föl kell menteni. A rutének közé menjen a mi­niszter, Szegeden államosítani nem kell. Azt mondják, Szegednek nincs pénze. Kulinyi egy régi mondását idézi, hogy kulturális czélokra áldozatokkal fukarkodnunk nem szabad. Ez a kérdés fontosabb a fogadalmi templomnál, erre kell a pénz, teremteni kell! Ne a ha tanyai népnek, a magyarság ős­forrásának neveltetésénél garasoskodjunk, hanem másutt. Szavazzon mindenki lelki­ismerete szerint, de gyermekeink neveltetését, legnagyobb kincsünket ne adjuk ki kezeink közül. (Éljenzés és taps. Nagy zaj.)

Next