Szeged és Vidéke, 1903. március (2. évfolyam, 52-78. szám)
1903-03-01 / 52. szám
az 1848: III. t.-cz. 32. §-ában megállapított felelősségi pontok alá. Nem vonhatók, mert a katonai ügyekben való felelősség a 48-as törvényekből az a hires közjogi alaptörvény (1867: XII.) kikapcsolta s a magyar kormányzatnak miniszteri felelősségét szörnyű módon megcsonkította. Szent István koronájához tartozó országok területén sok feketesárgára mázolt kapujú kaszárnya van, de mindegyik kaszárnyának a kapujánál megszűnik a felelős független magyar kormánynak a végrehajtó hatalmából kifolyó kormányzati hatásköre. Megszűnik úgy, hogy abba a kaszárnyába a magyar kormány minden hatalmával sem hatolhat be s nincs a XII. t.-czikkekben egyetlen egy szakasz sem, amely a magyar kormányzatnak befolyást biztosítana arra a kaszárnyára. No már most, a dolgok ezen állása után volna-e közjogi értelme annak, hogy bármelyik magyar király a magyar országgyűlésen ahhoz intézzen felelősségre vonó beszédet, aki a legelső közjogi törvényünk szerint a katonai kormányzati cselekményekért a magyar országgyűlésnek nem felelős ? Volna-e annak közjogi értelme, hogy én felelőtlen közjogi személyhez beszéljek? Ennek bizonyára mi alkotmányjogi értelme sem volna. Minthogy azonban a katonai felségjogok alkotmányellenes alkalmazását a magyar országgyűlésen nem lehet szóvá sem tenni, s minthogy ez a szóvátevés a király magyar közjogi tanácsosaihoz — a felelősségre való vonás törvényes hiánya miatt — nem intézhető; s minthogy végül a nemzet ezen elsőrangú sérelméről mégis beszélni kell: a királynak alkotmányellenes közjogi ténykedésével összefüggő személyisége sem vonható ki a nemzetgyűlés vitáiból, — sőt nem is lesz felvonható mindaddig, amig létezhetik a XII. t.-czikk alapján a magyar királynak olyan cselekedete, amelyért a magyar miniszter a magyar országgyűlésen felelősségre vonható nem lesz. Íme tehát az annyára szeretett XII. t.-czikkely az, mely a király személyének a vitába való bevonását közjogilag nemcsak indokolttá, de egyúttal szükségessé is teszi. Szükségessé teszi ezt a magyar kormányzatnak a katonai ügyekben való közjogi felelőtlensége. Az 1867 : XII. t.-czikkely 11. §-a olyan katonai felségjogot dekretált a királynak, amely teljesen ki van vonva a nemzet alkotmányos ingerenciája alól. Ha tehát az országgyűlés azt mondaná: perbe vonom és vád alá helyezem a magyar kormányzatot azért, mert a magyar király nem a magyar alkotmány értelmében gyakorolja katonai felségjogait akkor, amikor a magyar hadsereg magyar nyelvét németté teszi; erre a magyar kormány ezt mondaná: Engem ugyan nincs jogod az 1848. évi III. t.-czikkely"’ 32. §-a értelmében vád alá hely ezni, mert all. §-ban dekretált katonai ügy^ekre én a törvény)" szerint (1867 : XII.) alkotmányos befolyást nem gyakorolhatok, ha pedig nem gyakorolhatok, akkor felelősségre sem vagyok vonható. Én azokért a katonai ügyekért nem vagyok felelős, mert az én közjogi felelősségemet a 48-as törvényből a 67-es törvény kitörölte, így beszélne a kormány — és a kormánynak igaza volna. Ha nem tudod mit országgyűlés,mondaná gúnynyal egyik jókedvű miniszter, teszem azt Fejérvár)) adok én neked egy jó tanácsot: vond felelősségre a bécsi német hadügyminisztert, az felelős érte, amit a magyar király katonai ügyekben Magyarországon tesz. Tudjuk azonban, hogy a bécsi német hadügyminiszterhez — ha ez mindjárt szíjat is hasítana a magrar hátából Magyarország területén — a magyar országgyűlés még hozzá sem szagulhat. No már most olyan valakit üssön a magyar oszággyűlés, aki biztos várából, Bécsből csak neveti a magyart? Hisz talán még egészen a magyar országgyűlés sem evett bolond gombát! S igy bár a király személye felelőtlen s bár így a közjogi rekriminácziók felelősséges involváló közjogi eredményt nem is szülhetnek, a tisztelet és jogos kritika határán belül azt el nem lehet vitatni, hogy a nemzet követei a magyar országgyűlésen szózatot ne intézhessenek a magyar királyhoz. Intézhetnek. És a királyyak közjogi kötelessége is azt meghallgatni. Hazai történetünk tanúsítja, hogy igy volt ez a múltban s közjogilag igy helyes a jelenben is. A jogos kritika és tisztelet határán belül a király személyének a vitába való vonása tehát közjogilag igazolt s igy annak elsőrendű alkotmányjogi alapja és létjogosultsága is van. A„SZEGED ÉS VIDÉKE” TÁRCZÁJA. Valamikor ... Valamikor, nem is oly rég, Piros ajkad megcsókolt még, Én öleltem derekadat Bólogató akácz alatt. Valamikor, nem is oly rég, A te szived hű is volt még. A telkemet megigérted. Hogy hű maradsz, megígérted. Fogadalmad esküsző volt. De csak szó volt, pillanó volt, Megígérted, megfogadtad, Hirtlen lettél, megtagadtad. A te csókod most is éget. De nem adhatsz üdvösséget, A szerelmed tovaszállott, Itt hagytad az árvaságot. . . . Valamikor rózsa nyílott, Lesz még idő, visszasírod. Molnár Jenő. Földmívesek. (Cserzy Mihály könyve.) A legellentétesebb irodalmi áramlatok sodrában, mikor a hullámgynűrűk agyon akarnak szorítani minden megállapodott esztétikai szabályt, ime, egy magyar könyv, melynek szerzője a szegedi föld humusából sarjadzott. Cserzy Mihály rövid idő alatt második kötettel lép a nyilvánosság elé, bárha az ő írásai közkézen forognak, hiszen az ország egyik legolvasottabb fővárosi hírlapja gyakran nyitja meg hasábjait a szegedi író elbeszélő és leíró műveinek. Hornok név alatt megjelent tárczái a szigorú kritika mértékét is megütötték s igy Cserzy túl van azon, hogy őt bemutatni, ismertetni, magyarázni kellene. Uj könyve, a Földmivesek, tizennyolcz kisebb elbeszélést és rajzot tartalmaz. Cserzy úgy válogatta össze a novellákat, hogy írói működésének mintegy megjelölte irányát. ízelítőt adott az érzelmes, hangulatos, vidám és komor képekből. Itt a fiatalok duhajkodását festi, amott az öregek csöndes szemlélődésében gyönyörködteti az olvasót. Mégis csak látszólagos a novellák különfélesége. Valamennyit Cserzy írói egyénisége jellemzi, magukon viselik a melegszívű, élesszemű író szellemének bélyegét. Cserzy határozottan a romantika hive. Mikor az eltűnő puszták fölött kesereg, mikor a gyermekükre büszke szegény szülőket állítja elénk, mikor a családapa könnyelmű mulatozását irja le, mikor a kakukfiók sorsáról mond el megható dolgokat, mikor Vér András megrázó haláláról, a rossz útra tévedt Viktor szerelmi bánatáról, Brczók Imre meggondolatlan feleség-gyanúsításáról ír, — mindenütt a költő szólal meg a szerzőben. A tanyák világát nem a ridegen leíró és megfigyelő ember szemüvegén át nézi. Sok bensőség, sok szív, de különösen sok melankólia rezdül át írásain. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy Cserzynek humora is van. Afféle ősmagyar kedélyesség, melyet az ember nem is vél humornak, ha nem lát a tanyai magyarok lelkébe. A szerzőnek gondja van rá, hogy ezt a lelkületet megvilágítsa, redőit fölfejtse, titokzatosnak, zárkózottnak tetsző mélységeiben bányászgasson. Ez az analizálás becsületére válik Cserzy finom érzékének s annak a meghatottságnak, melyet az író valami csodálatos varázshatalom bűvölete alatt érez alakjaival szemben. Cserzyt érdekli, leköti az, ami embereivel történik, akár lelkileg, akár a külsőségekben. S ezen ne tessék mosolyogni. Hány olyan író van, aki merev részvétlenséggel viseltetik a saját hősei iránt, csak azért, mivelhogy így érdekesebb! Ezt a fonák és mostoha indulatot Cserzy műveiben hiába keresnek. A romantika diadalt ült a mesterkélt irodalmi fondorlatok romjain. Bennünket leginkább „Az ördög a falon“ czímű novella hatott meg. Brczók Imre eltemeti a gyermekét s hogy felejtsen, ivásra adja a fejét. A korcsmában egy legénynyel találkozik, aki megmérgezi Biezek lelkét azzal SZEGED ÉS VIDÉKE, Szeged, 1903. vasárnap, márczius 1. A király és az ellenzék. Politikai körökben hire jár, hogy a király, aki legközelebb megint Budapestre érkezik, itteni tartózkodása alatt azon lesz, hogy befolyást gyakoroljon a katonai javaslatok tárgyalására és hogy leszereltesse az obstrukciót. A helyzet megbeszélésére a király magához rendeli a kormánypártnak több vezéremberét, sőt néhány ellenzéki vezérférfiút is, megértetendő velük, mennyire óhajtja ő maga is, hogy az ellenzék felhagyjon az akczióval és hogy a javaslat elfogadtassák. Tömeges belépés a függetlenségi pártba. A Nagyváradi Napló írja : „Nagyváradon nagyon jelentős s szenzácziós politikai mozgalom indult meg. A katonai javaslatok, tisztviselők fizetésrendezési komédiája és a magyar-csékei atrocitások indították meg ezt a mozgalmat. A nagyváradi függet