Szeged és Vidéke, 1903. március (2. évfolyam, 52-78. szám)
1903-03-01 / 52. szám
Országfgyűlés. A képviselőház ülése. Budapest, február 28. (Saját tudósítónktól.) A magyar képviselőházban viharos kifejezést nyert ma az a jogos fölháborodás, amelyet a nemzetben a legújabb osztrák perfidra támasztott. Az osztrák urak háza úgy vélekedett, hogy az osztrák képviselőház perfid, hátulról adott rúgása nem volt elég a magyar nemzetnek. A szájas népvezér, Lueger és a klerikális Morsey báró nyelvöltögetéseit gyűlölködően nagyképű tiltakozással ismételte meg az osztrák felsőház három szónoka. Felszólalásukból világosan látszott, hogy előzetes megbeszélésből indult ki. Tüntető czélzatosságát nyíltan fitogtatta mind a három osztrák főúr. És a három osztrák párt, mint mindenkor, úgy ezúttal is összefogott, hogy Magyarországon egyet rúgjon. Hát ez perfidia. Tetézi pedig mindezt az osztrák honvédelmi miniszter kijelentése, melyet a hozzá intézett felszólításra válaszul így adott: — A kormány tudatában van kötelességének, hogy fentartsa a törvényes elvet, mely szerint a hadsereg vezényletére és szervezetére vonatkozó összes rendelkezések kizárólag ő felségét illetik. (Igen helyes!) És abban a helyzetben vagyok, hogy ismételjem azt a kijelentést. A legfelsőbb akarat az, hogy a hadsereg nemcsak alakjában és a hozzájárulásban, hanem lényegében is teljesen közös maradjon. Az osztrák honvédelmi miniszter tehát az uralkodó akaratát állította oda ultima ratioképen, mint a vita eldöntő momentumát. Ez már nem perfidia, több annál: alkotmánysértés. Hogy mennyire igaz ez, azt mutatja az osztrák hivatalos lap tegnapi száma is. Abban az osztrák császár szentesítésével életbe léptették már a tegnap megszavazott osztrák véderőtörvényt. Ennek a lépésnek a czélja világos : nyomást gyakorolni Magyarországra, hogy ugyanazt a törvényt fogadja el. Ez az eljárás támasztott ma méltán nagy vihart a magyar képviselőházban. Napirend előtt szóltak az ellenzék részéről Rátkay László, Rákosi Viktor, Pichler Győző, Ugrón Gábor, Rakovszky István. Széll Kálmán miniszterelnök szánalmas csűrés-csavarásai eltörpültek az ellenzéki szónokok hatalmas tiltakozásaival szemben. Rátkay és Ugrón beszéde alatt az ellenzéken valóságos forradalmi hangulat tört ki. Rátkay maga e kiáltással végezte beszédét: — Történjék az, ami 48-ban történt! Ugron Gábor Kossuth Lajos jóslatát idézte Ausztriára. — Magyarország lesz az a máglya, amelyen az osztrák sasok elégnek! A mai ülés végén Mukics Simon szabadkai képviselő interpellácziót terjesztett elő Kalmár Antal dr.-nak az állítólagos királysértés miatt elkobzott könyve dolgában. Az interpelláczióra a kormány három nap alatt válaszolni fog. A könyv ügyében Széli miniszterelnök ma hosszasan konferált Plósz Sándor igazságügyminiszterrel. A képviselőházban történtekről alábbi tudósításunk számol be: Elnök: gróf Apponyi Albert megnyitja az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után, előterjeszti az irományokat. Belicska Béni, az igazoló választmány előadója bemutatja Rudnay Sándor nyitrai megbízó levelét. Napirend előtt. (Személyes kérdés.) Münnich Aurél: Kovács Pál néppárti képviselő tegnap több képviselőt aposztrofált azért, mert a programmbeszédükben tett ígéreteket nem tartották meg. Kovács Pál őt is aposztrofálta, de amit róla mondott, az nem igaz. Programmbeszédében férfiasan megmondta az iglói választóknak, hogy a hadsereget fejleszteni kell, ami terhekkel jár. Sohsem adott okot arra, hogy ráfogásokkal illessék. Bemutatja kinyomatott programmbeszédét. (Helyeslés a jobboldalon.) (A k onztrák honvédelmi miniszter nyilatkozata.) Rátkay László : Hogy a nemzet megértette fölszólalásának okát, elmondja a katonai javaslatok történetét s utal arra az ígéretre, melyet a honvédelmi miniszter tett arra a fölszólalásra, mely Szentiványi Árpád szavából hangzott el a szabadelvű párt értekezletén. A honvédelmi miniszter akkor ígéretet tett, hogy az úgynevezett második csoportbeli kívánságok teljesíttetni fognak. Most pedig Ausztriában betyároknak nevezik a magyarokat s nem akad elnök az osztrák parlamentben, aki szót emelt volna szidalmazásuk ellen. (Úgy van! Igaz ! Zndul föl a Ház egyhangúlag.) És előáll tegnap az osztrák honvédelmi miniszter, aki a közös hadügyminiszter nevében kijelenti, hogy a császár akarata szerint, ne csak hozzájárulásban, de lényegében is közös legyen a hadsereg, sőt kijelentette, hogy a hadseregbe a császár óhajtása szerint vissza kell térnie a régi szellemnek. Ha a magyar parlamentben a királyról szólnak, az elnök rendreutasítja a szónokot, Ausztriában pedig a császári akaratot szembeállítják a magyar nemzetével s nem esik szó ellene. A magyar kormányelnök nyilatkozata s a Landwehr-miniszter nyilatkozatának összevetéséből kitűnik, hogy az osztrák miniszter hazudott. (Úgy van! Úgy ! Egyhangú helyeslés minden oldalon.) Elnök: A magyar képviselőház tekintélyét és fölényét csak úgy védelmezhetjük meg és tarthatjuk fenn, ha ilyen kifejezésektől tartózkodunk. (Nagy zaj. Fölkiáltások : Hazudott! Hazudott !) Rátkay László: Ha a kérdések igy állanak, akkor ne tartsanak itt és ne játszassanak Velünk gyermekjátékot. Bocsássanak haza s mi fogjuk tudni, mi a dolgunk. Fölkiáltások balról: Megcsináljuk a forradalmat. (Nagy zaj.) Rátkay László: Ezek a negyvennyolczelőtti viszonyok. Kérünk fölvilágosítást a miniszterelnöktől. Széll Kálmán: Sajnálja, hogy a sértő kifejezéseket senki nem redukálta kellő értékére. Ami magát a kérdést illeti, bár nem hivatása, hogy az osztrák parlamentben elhangzottakra reflektáljon, szóló kijelenti, hogy az 1867. 12. t.-cz. alapján áll s igy hangsúlyozza, hogy a törvényben, a hadseregre vonatkozó biztosított jogokat érvényben fogja tartani. Ezért vállalja a felelősséget, más nyilatkozatokért azonban nem felel. Amit mi ígérünk, azt be is váltjuk. (Taps a jobboldalon.) Mi azt a kijelentést tettük, hogy a jelvényekben a paritás kifejeztetni fog, hogy fokozatosan a magyar tisztek visszahelyeztetnek a magyar ezredekhez s hogy a katonai büntetőtörvény reformáltatni fog. Az osztrák honvédelmi miniszter kijelentésében nem lát semmi olyant, amely a mi alkotmányunkat sértené. Ne adjon a Ház messzebbmenő jelentőséget az osztrák miniszter kijelentésének. (Helyeslés jobbfelől.) s térjen e dolog fölött napirendre. (Helyeslés jobbról.) Rákosi Viktor: Körber miniszterelnök jó kiegyezéssel megvásárolta az osztrák parlamentet. Széll Kálmán : Én is jó kiegyezést csináltam. Rákosi Viktor: Ezért a jó kiegyezésért Körber hamar megkapta a katonai javaslatokat. A kapocs, amely köztünk és Ausztria közt van, a gyűlölet kapcsa. Gabányi Miklós: A gyáva kormány az oka ! Elnök: Gabányi Miklóst rendreutasítom. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Széll Kálmán : Sem mint kormány, sem mint ember, sohsem voltam gyáva, kikérem magamnak s visszautasítom ezt a kifejezést ! Rákosi Viktor: A király nem az istentől kapja koronája fényét, hanem egy megelégedett nép boldog arczának sugárzásától. A kiegyezéssel levágják egyik karunkat, a katonai javaslatokkal a másikat. Vigyázzanak, mert az oroszlán végre a fogaival fog védekezni. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Pickier Győző: Nem az a kérdés, mit beszéltek az osztrák urak házában, hanem az, hogy kik beszéltek. A nyilatkozatnak az ad súlyt, hogy az osztrák honvédelmi miniszter, a császár nevében beszélt. Chlumetzky kijelentette, hogy osztja az eddigi fölszólalásokat s fölhívja az osztrákokat, hogy védjék meg a koronának a hadsereg egységes vezetésére irányuló korlátlan jogát. íme ez a felelet a nemzeti párt követelményeire Bécsben, a császár nevében. A császár azt mondja : Az én táboromban van Ausztria! Molnár Jenő: Csapjon bele a menydörgős menykő! (Zajos derültség.) Pichler Győző: Sem a miniszterelnök, sem a jobboldali szónokok nem cáfolták meg, hogy nincs osztrák hadsereg. Papp Zoltán: Tisza István folyton monarkiáról beszél. Pichler Győző: A miniszterelnök nem tiltakozott az ellen, hogy Ausztriában elfogadták Lueger határozati javaslatát, mely szerint maradjanak meg a hadsereg jelvényei. A jobboldali nemzeti pártiak ideáljait kigúnyolták Ausztriában. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Ugron Gábor : (Halljuk ! Halljuk !) Ami Ausztriában történt, próba, hogy mit képes eltűrni a nemzet. Ausztriában egyesülnek a pártok, hogy hadat üzenjenek Magyarország jogának és törvényeinek ! Mert jogunk van az önálló újonczlétszám megállapítására. Ez a jogunk az, melyet ritka egyetértéssel támadnak odaát. Mi hozta létre ezt az egyetértést ? Csak a gyűlölet, vagy az az átkos kéz, mely annyi viszályt támasztott már a korona és a nemzet közt ? (Taps és helyeslés baloldalról.) Ezt a kezet őseink kamarillának nevezték. Most Ausztriában igy beszélnek s igy beszélnek a magyar képviselőházban is. Andrássy beszéde ugyanaz, ami Welsersheimbe, csak más tenorban s más skálából. (Viharos taps balról.) Ausztria alapjában meg van rendülve, évek óta a magyar türelemből él, a magyar többség előzékenységéből, mely nem veszi igénybe törvényadta jogát, hogy különválljon attól az országtól, amelyben éppenséggel nincsen alkotmány, melynek költségvetését évek óta nem a parlament szavazza meg. (Úgy van! Úgy! balról.) Egyszer mondja Magyarország 35 évi tespedés után, hogy ragaszkodik jogaihoz, melyek a 67-es törvényben lefektették s ekkor mi történik ? Ausztria égisze feltámad e jogok érvényesítése ellen. Mit mutat ez? Azt, hogy el kell szakadni ettől az országtól. (Úgy van balról.) Mutassa meg a többség is az egységét, hogy ilyen támadásokkal szemben nem tehetetlen s nem hátrál meg. Kiáltások jobbról: Nem is ! Ugrón Gábor: Felhívom önöket, ha igazi hívei a trónnak, álljanak ellent az osztrák arroganczia támadásainak, ne hátráljanak ! Lássák be, hogy a 67-es alap nem véd meg bennünket. Teljes önállóságunkat szerezzük vissza ! Mert Ausztria rabló módra, suba alatt támad. Elrejtőzik, mint a varangyos béka ! Merjen nyiltan kilépni ! De ismerjük ezt az aljas rendszert, mely csak fedett helyről, gyáván támad. (Viharos taps a baloldalon. Elnök csönget.) Elnök: A Ház tekintélye . . . (Ne beszéljen ! Fölkiáltások . Igazat mondott! Nagy zaj.) Kívánja, hogy ilyen kijelentések ne tétessenek. Ugron Gábor: Avval a próféciával végzi beszédét, melyet Kossuth tett: Magyarország lesz az a máglya, melyen az osztrák sasok meg fognak égni. (Viharos tetszés, taps a baloldalon.) Rakovszky István: Ellentmondás van Széll és Welsersheimb nyilatkozata közt. Fölolvassa az egyes osztrák pártvezérek legutóbbi beszédeit, melyekben a magyar aspirációk ellen foglaltak állást s melyekkel Welsersheimb azonosította magát. Ezt a perfid támadást a magyar képviselőháznak pártkülönbség nélkül, a legnagyobb földá- SZEGED ÉS VIDÉKE, Szeged, 1903. vasárnap, márczius 1.