Szeged és Vidéke, 1903. március (2. évfolyam, 52-78. szám)

1903-03-01 / 52. szám

Országfg­yűlés. A képviselőház ülése. Budapest, február 28. (Saját tudósítónktól.) A magyar képviselő­házban viharos kifejezést nyert ma az a jogos fölháborodás, amelyet a nemzetben a leg­újabb osztrák perfidra támasztott. Az osztrák urak háza úgy vélekedett, hogy az osztrák képviselőház perfid, hátulról adott rúgása nem volt elég a magyar nem­zetnek. A szájas népvezér, Lueger és a klerikális Morsey báró nyelvöltögetéseit gyű­­lölködően nagyképű tiltakozással ismételte meg az osztrák felsőház három szónoka. Fel­szólalásukból világosan látszott, hogy előzetes megbeszélésből indult ki. Tüntető czélzatos­­ságát nyíltan fitogtatta mind a három osztrák főúr. És a három osztrák párt, mint minden­kor, úgy ezúttal is összefogott, hogy Magyar­­országon egyet rúgjon. Hát ez perfidia. Tetézi pedig mindezt az osztrák honvédelmi miniszter kijelentése, melyet a hozzá intézett felszólításra válaszul így adott: — A kormány tudatában van köteles­ségének, hogy fentartsa a törvényes elvet, mely szerint a hadsereg vezényletére és szervezetére vonatkozó összes rendelkezések kizárólag ő felségét illetik. (Igen helyes!) És abban a helyzetben vagyok, hogy is­mételjem azt a kijelentést. A legfelsőbb akarat az, hogy a hadsereg nemcsak alak­jában és a hozzájárulásban, hanem lénye­gében is teljesen közös maradjon. Az osztrák honvédelmi miniszter tehát az uralkodó akaratát állította oda ultima ratio­­képen, mint a vita eldöntő momentumát. Ez már nem perfidia, több annál: alkotmány­­sértés. Hogy mennyire igaz ez, azt mutatja az osztrák hivatalos lap tegnapi száma is. Abban az osztrák császár szentesítésével életbe léptet­ték már a tegnap megszavazott osztrák véd­erőtörvényt. Ennek a lépésnek a czélja vilá­gos : nyomást gyakorolni Magyarországra, hogy ugyanazt a törvényt fogadja el. Ez az eljárás támasztott ma méltán nagy vihart a magyar képviselőházban. Napirend előtt szóltak az ellenzék részéről Rátkay László, Rákosi Viktor, Pichler Győző, Ugrón Gábor, Rakovszky István. Széll Kálmán mi­niszterelnök szánalmas csűrés-csavarásai el­törpültek az ellenzéki szónokok hatalmas tiltakozásaival szemben. Rátkay és Ugrón beszéde alatt az ellenzéken valóságos forra­dalmi hangulat tört ki. Rátkay maga e kiál­tással végezte beszédét: — Történjék az, ami 48-ban történt! Ugron Gábor Kossuth Lajos jóslatát idézte Ausztriára. — Magyarország lesz az a máglya, amelyen az osztrák sasok elégnek! A mai ülés végén Mukics Simon sza­badkai képviselő interpellácziót terjesztett elő Kalmár Antal dr.-nak az állítólagos király­sértés miatt elkobzott könyve dolgában. Az interpelláczióra a kormány három nap alatt válaszolni fog. A könyv ügyében Széli mi­niszterelnök ma hosszasan konferált Plósz Sándor igazságügyminiszterrel. A képviselőházban történtekről alábbi tudósításunk számol be: Elnök: gróf Apponyi Albert megnyitja az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvének hite­lesítése után, előterjeszti az irományokat. Belicska Béni, az igazoló választmány elő­adója bemutatja Rudnay Sándor nyitrai meg­bízó levelét. Napirend előtt. (Személyes kérdés.) Münnich Aurél: Kovács Pál néppárti képviselő tegnap több képviselőt aposztrofált azért, mert a programmbeszédükben tett ígéreteket nem tartották meg. Kovács Pál őt is aposztrofálta, de amit róla mondott, az nem igaz. Programmbeszédében férfiasan megmondta az iglói választóknak, hogy a hadsereget fejleszteni kell, ami terhekkel jár. Sohsem adott okot arra, hogy ráfogások­­kal illessék. Bemutatja kinyomatott programm­­beszédét. (Helyeslés a jobboldalon.) (A k onztrák honvédelmi miniszter nyilatkozata.) Rátkay László : Hogy a nemzet meg­értette fölszólalásának okát, elmondja a ka­tonai javaslatok történetét s utal arra az ígéretre, melyet a honvédelmi miniszter tett arra a fölszólalásra, mely Szentiványi Árpád szavából hangzott el a szabadelvű­ párt érte­kezletén. A honvédelmi miniszter akkor ígé­retet tett, hogy az úgynevezett második csoportbeli kívánságok teljesíttetni fognak. Most pedig Ausztriában betyároknak nevezik a magyarokat s nem akad elnök az osztrák parlamentben, aki szót emelt volna szidalma­zásuk ellen. (Úgy van! Igaz ! Zndul föl a Ház egyhangúlag.) És előáll tegnap az osz­trák honvédelmi miniszter, aki a közös had­ügyminiszter nevében kijelenti, hogy a csá­szár akarata szerint, ne csak hozzájárulás­ban, de lényegében is közös legyen a had­sereg, sőt kijelentette, hogy a hadseregbe a császár óhajtása szerint vissza kell térnie a régi szellemnek. Ha a magyar parlamentben a királyról szólnak, az elnök rendreutasítja a szónokot, Ausztriában pedig a császári akaratot szembeállítják a magyar nemzeté­vel s nem esik szó ellene. A magyar kor­mányelnök nyilatkozata s a Landwehr-mi­­niszter nyilatkozatának összevetéséből kitű­nik, hogy az osztrák miniszter hazudott. (Úgy van! Úgy ! Egyhangú helyeslés min­den oldalon.) Elnök: A magyar képviselőház tekin­télyét és fölényét csak úgy védelmezhetjük meg és tarthatjuk fenn, ha ilyen kifejezések­től tartózkodunk. (Nagy zaj. Fölkiáltások : Hazudott! Hazudott !) Rátkay László: Ha a kérdések igy álla­nak, akkor ne tartsanak itt és ne játszassa­nak Velünk gyermekjátékot. Bocsássanak haza s mi fogjuk tudni, mi a dolgunk. Fölkiáltások balról: Megcsináljuk a for­radalmat. (Nagy zaj.) Rátkay László: Ezek a negyvennyolcz­­előtti viszonyok. Kérünk fölvilágosítást a mi­niszterelnöktől. Széll Kálmán: Sajnálja, hogy a sértő kifejezéseket senki nem redukálta kellő érté­kére. Ami magát a kérdést illeti, bár nem hivatása, hogy az osztrák parlamentben el­hangzottakra reflektáljon, szóló kijelenti, hogy az 1867. 12. t.-cz. alapján áll s igy hangsúlyozza, hogy a törvényben, a had­seregre vonatkozó biztosított jogokat érvény­ben fogja tartani. Ezért vállalja a felelőssé­get, más nyilatkozatokért azonban nem felel. Amit mi ígérünk, azt be is váltjuk. (Taps a jobboldalon.) Mi azt a kijelentést tettük, hogy a jelvényekben a paritás kifejeztetni fog, hogy fokozatosan a magyar tisztek visszahelyeztetnek a magyar ezredekhez s hogy a katonai büntetőtörvény reformáltatni fog. Az osztrák honvédelmi miniszter kije­lentésében nem lát semmi olyant, amely a mi alkotmányunkat sértené. Ne adjon a Ház messzebbmenő jelentőséget az osztrák mi­niszter kijelentésének. (Helyeslés jobbfelől.) s térjen e dolog fölött napirendre. (Helyeslés jobbról.) Rákosi Viktor: Körber miniszterelnök jó kiegyezéssel megvásárolta az osztrák parlamentet. Széll Kálmán : Én is jó kiegyezést csi­náltam. Rákosi Viktor: Ezért a jó kiegyezésért Körber hamar megkapta a katonai javasla­tokat. A kapocs, amely köztünk és Ausztria közt van, a gyűlölet kapcsa. Gabányi Miklós: A gyáva kormány az oka ! Elnök: Gabányi Miklóst rendreutasítom. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Széll Kálmán : Sem mint kormány, sem mint ember, sohsem voltam gyáva, ki­kérem magamnak s visszautasítom ezt a ki­fejezést ! Rákosi Viktor: A király nem az istentől kapja koronája fényét, hanem egy megelé­gedett nép boldog arczának sugárzásától. A kiegyezéssel levágják egyik karunkat, a ka­tonai javaslatokkal a másikat. Vigyázzanak, mert az oroszlán végre a fogaival fog véde­kezni. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Pickier Győző: Nem az a kérdés, mit beszéltek az osztrák urak házában, hanem az, hogy kik beszéltek. A nyilatkozatnak az ad súlyt, hogy az osztrák honvédelmi miniszter, a császár nevében beszélt. Chlumetzky ki­jelentette, hogy osztja az eddigi fölszólalá­­sokat s fölhívja az osztrákokat, hogy védjék meg a koronának a hadsereg egységes veze­tésére irányuló korlátlan jogát. íme ez a felelet a nemzeti párt követelményeire Bécs­­ben, a császár nevében. A császár azt mondja : Az én táboromban van Ausztria! Molnár Jenő: Csapjon bele a meny­­dörgős menykő! (Zajos derültség.) Pichler Győző: Sem a miniszterelnök, sem a jobboldali szónokok nem c­áfolták meg, hogy nincs osztrák hadsereg. Papp Zoltán: Tisza István folyton monarkiáról beszél. Pichler Győző: A miniszterelnök nem tiltakozott az ellen, hogy Ausztriában el­fogadták Lueger határozati javaslatát, mely szerint maradjanak meg a hadsereg jelvényei. A jobboldali nemzeti pártiak ideáljait ki­­gúnyolták Ausztriában. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Ugron Gábor : (Halljuk ! Halljuk !) Ami Ausztriában történt, próba, hogy mit képes eltűrni a nemzet. Ausztriában egyesülnek a pártok, hogy hadat üzenjenek Magyarország jogának és törvényeinek ! Mert jogunk van az önálló újonczlétszám megállapítására. Ez a jogunk az, melyet ritka egyetértéssel tá­madnak odaát. Mi hozta létre ezt az egyet­értést ? Csak a gyűlölet, vagy az az átkos kéz, mely annyi viszályt támasztott már a korona és a nemzet közt ? (Taps és helyeslés bal­oldalról.) Ezt a kezet őseink kamarillának nevezték. Most Ausztriában igy beszélnek s igy beszélnek a magyar képviselőházban is. Andrássy beszéde ugyanaz, ami Welsers­­heimbe, csak más tenorban s más skálából. (Viharos taps balról.) Ausztria alapjában meg van rendülve, évek óta a magyar türe­lemből él, a magyar többség előzékenysé­géből, mely nem veszi igénybe törvényadta jogát, hogy különválljon attól az országtól, amelyben éppenséggel nincsen alkotmány, melynek költségvetését évek óta nem a par­lament szavazza meg. (Úgy van! Úgy! bal­ról.) Egyszer mondja Magyarország 35 évi tespedés után, hogy ragaszkodik jogaihoz, melyek a 67-es törvényben lefektették s ekkor mi történik ? Ausztria égisze feltámad e jogok érvényesítése ellen. Mit mutat ez? Azt, hogy el kell szakadni ettől az országtól. (Úgy van­­ balról.) Mutassa meg a többség is az egységét, hogy ilyen támadásokkal szemben nem tehetetlen s nem hátrál meg. Kiáltások jobbról: Nem is ! Ugrón Gábor: Felhívom önöket, ha igazi hívei a trónnak, álljanak ellent az osz­trák arroganczia támadásainak, ne hátrálja­nak ! Lássák be, hogy a 67-es alap nem véd meg bennünket. Teljes önállóságunkat szerezzük vissza ! Mert Ausztria rabló módra, suba alatt támad. Elrejtőzik, mint a varan­­gyos béka ! Merjen nyiltan kilépni ! De is­merjük ezt az aljas rendszert, mely csak fedett helyről, gyáván támad. (Viharos taps a baloldalon. Elnök csönget.) Elnök: A Ház tekintélye . . . (Ne be­széljen ! Fölkiáltások . Igazat mondott! Nagy zaj.) Kívánja, hogy ilyen kijelentések ne té­tessenek. Ugron Gábor: Avval a próféciával végzi beszédét, melyet Kossuth tett: Magyarország lesz az a máglya, melyen az osztrák sasok meg fognak égni. (Viharos tetszés, taps a baloldalon.) Rakovszky István: Ellentmondás van Széll és Welsersheimb nyilatkozata közt. Fölolvassa az egyes osztrák pártvezérek legutóbbi beszédeit, melyekben a magyar aspirációk ellen foglaltak állást s melyekkel Welsersheimb azonosította magát. Ezt a perfid támadást a magyar képviselőháznak pártkülönbség nélkül, a legnagyobb földá- SZEGED ÉS VIDÉKE, Szeged, 1903. vasárnap, márczius 1.

Next