Szeged és Vidéke, 1903. április (2. évfolyam, 79-103. szám)
1903-04-01 / 79. szám
zeti jogok tekintetében, és helyettük törvényes uton létrejönne egy harmadik, önálló, a katonai jogok szuverenitásával bíró állam. De még ezt az elvi egységet sem az egész hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére mondja ki a törvény, hanem külön kimondja a kiegészítő magyar hadseregre és külön kimondja az osztrák hadseregre, mégpedig azért, mert a kiegészítő magyar hadseregen kívül álló rész (amint azt már egy múltkori czikkünkben kimutattuk) — ha mindjárt egészet is mond a törvény szövege — közjogilag és „de facto“ már csak az osztrák hadsereg lehet. A magyar király és az osztrák császár katonai felségjogainak koordinált uniójában, egyesülésében és nem unitászában, egységében van tehát a katonai elvek ugyanazonossága folytán a hadsereg szét nem bonthatósága, de nem egysége, kifejezve. És hacsak ebben az unióban van kifejezve , akkor kétségtelen, hogy a vezérlet, vezénylet és belszervezet egységének — a kétféle közjogi minőségű, ámde egységes elveket tartalmazó katonai felségjogok különbözősége szerint — külön kell vonatkozni úgy a kiegészítő magyar, mint az osztrák hadseregre. Külön is vonatkozik, de azért a kétféle katonai felségjogok tartalmát képező elveknek az egysége (amelyet sokan, legtöbben, még az egyetemi katedráról is, tévesen vélnek a hadsereg egységének) megmentődik azáltal, hogy úgy az osztrák, mint a magyar katonai felségjogok ugyanazon egy személyben találkozván — daczára ezen kétféle minőségű felségjogoknak — az uralkodó mind az osztrák, mind a magyar, tehát az egész hadsereg egységes vezérlete, vezénylete és balszeretetét eszközölheti anélkül, hogy a magyar királyi és osztrák császári felségjogok (a katonai elvek tekintetében) összeütközésbe jönnének. A katonai felségjogok elveinek egységét tehát a magyar királyi és osztrák császári katonai felségjogoknak törvényes, koordinált uniója eszközli, és egyúttal menti meg a monarkia hadseregét attól, hogy azok akár különálló magyar és osztrák elemre szétváljanak, akár a vezérletre, vezényletre és belszervezetre vonatkozó nem egységes elvek szerint igazgattassanak. Amint tehát a két szuverén állam védelmi rendszerében a katonai elvek egyenlősége, a két állam törvényhozásának megegyezése, tehát nemzeti jogok által effektuáltatnak, akképpen az egész hadsereg megbonthatatlanságát biztosító katonai elveknek egysége a törvény által statuált felségjogok által eszközöltetnek. Azonban a katonai felségjogoknak ezen koordinált uniójához s ennek közjogi korolláriumához, a kétféle felségjogok katonai elveinek az egységéhez a nyelvi egység nem hogy nem tartozik, sőt tisztán ezen kétféle felségjogok katonai elveinek az egységét tartva szem előtt, éppen nem is szükséges. Ennek a közjogi bizonyítására is rá fogunk térni. A „SZEGED ÉS VIDÉKE” TÁRCZÁJA. A tavaszi tárlat. III. A kiállított festmények további méltatásánál is az a vezérlő szempontunk, milyen hatással van valamely műalkotás a lelkünkre. Nem keressük a mesterkélt terminus technikusokat, nem fürkészszük a képeken azt, amire talán maga a festő sem gondolt, mert így könnyen azon hibába eshetnénk, hogy olyasvalamit magyarázunk a művekbe, ami azoknak alapkarakterével merőben ellenkezik. A nagyközönség számára írjuk ezen ismertető sorokat, amelyekkel semmi más czélunk nincs, csupán az, hogy megkönnyítsük valamelyest a tárlat látogatását, a közszemlére tett művek megértését. Sem külföldi, sem művészettörténeti példákra nem hivatkozunk, egyszerűen a saját benyomásainkról adott számot. Természetes, hogy más szemüvegen át is lehet nézni a képeket, sőt szükséges is, hogy kiki a saját lelkületébe illeszsze a művészi hatásokat s lehetőleg egyéni véleményt alkosson. Korántsem vagyunk hívei a szellemi oktrojálásnak, melyet egyesek olyképp akarnak gyakorolni, hogy a fölebbezhetetlen kritika álorczáját öltik magukra és itt-ott ellesett műszavak alkalmazásával zavarják össze a közönség képzeteit. Egyszerűen, világosan, a magunk jobb belátása szerint veszszük sorra a tavaszi tárlat harmadik és negyedik termeiben kifüggesztett képeket is. Ehelyütt Kelety Gusztáv hagyatékának tizenöt műdarabjával, Telepy Károly nagyobb gyűjteményével, Tahy Antal, Glatz Oszkár, Hegedűs László és a mieink közül Nyilasy Sándor és Zombory Lajos több festményével találkozunk. Az előző czikkelyekben említett neveken kívül itt még néhány föl nem sorolt festő műveit látjuk kiállítva. Ezen befejező közleményünk az utóbbiakkal is részletesen foglalkozik. Kelety Gusztáv művészete immár a történeté és a halhatatlanságé. Az ő gyönyörű tájképeit finomság, stilizáltság, pazarul váltakozó színesség és a természet hűsége jellemzik. Kelety színeinek pompája szinte vetélkedik a kék menyboltozat és a zöld pázsit ragyogó színeivel. S milyen sokatmondó, beszélő képek ezek! A felhők, a sziklák, a fűszálak, a fenyvesek mintha a múltból regélnének egy-egy csudabájos legendát. A nemes hatásoktól repeső szívvel szemléljük a gazdag művészi örökséget. Telepy Károly tájképfestő művészete vetélkedik a legkiválóbbakéval. Csupa arány, mélység, hangulat, színgazdagság minden egyes vászna. A kisebb méretű festmények kedvességükkel lepnek meg, a nagyobbak széles vonásaikkal, hatalmas térhatásukkal. Telepy egyik ékessége az idei tárlatnak, kár, hogy képeit kissé szétszórtan helyezték el. Hegedűs Lászlónak „Munkaközben'' czimű képe nagyon eredeti, tősgyökeresen magyaros. A kidolgozás Hegedűs kiváló képessségeire vall. „Madonná“-ja gyönyörű alak, kifejező arczcal, harmonikus színekkel. Nagyon érdekes és egyéni megoldást talál a képen a sejtelmes háttér. A kép erőteljes hatással van már a külsőségeivel is ; a harmadik teremnek mindenesetre legkiemelkedőbb darabja. Glatz Oszkár élénk, kedves és közvetlen képei ragadják meg a szemlélő figyelmét. Nyárfáinak világos perspektívája, a „Délután“ napsugaras, verőfényes hangulata és valamennyi művének magyaros levegője karakterizálják az ő festőművészetét. Özv. Koroknyai Ottóné gyümölcseibe szinte beleharapna az ember, oly természethívek és színesek. Azt mondják, hogy gyümölcsöket könnyű festeni. Lehet, de ez a körülmény mit sem von le Koroknyainé közvetlen erejű művészetéből. „Éjjel a kikötőben“ czímmel Tury Gyula igen különös, de érdekes képet állít.rí A szób'130_'7r^lH líi- SZEGED ÉS VIDÉKE, Szeged, 1903. szerda, április 1. Polítika. A katonai javaslatok ellen. Ezerkétszáz tagú küldöttség járult ma ismét gróf Apponyi Albert házelnök elé, hogy a vaáli kerületbeli Martonvásár és Biske közönségének peticzióját a katonai javaslatok ellen átadják. Gyapay Pál földbirtokos vezette a küldöttséget. Gróf Apponyi a szokásos kijelentésekkel vette át peticziót a delegácziós teremben. Az indemnity megobstruálása. A M. Sz. tudósítója a képviselőház folyosóján kérdést intézett a függetlenségi párt tíz tagjához, hogy az indemnity-javaslattal szemben a függetlenségi párt milyen álláspontot fog elfoglalni. A válaszokat így összegezi a lap" Végleges választ természetesen egyik sem adhatott, hiszen a függetlenségi párt hivatalosan még nem foglalkozott a felhatalmazási törvény kérdésével. Annyit azonban valamennyien kétségtelennek mondanak, hogy a függetlenségi párt az indemnityt éppúgy meg fogja obstruálni, mint ahogy teszi a katonai javaslatokkal. Bizonytalan ez idő szerint csak az, hogy egyhangúlag, vagy szótöbbség alapján hozzák-e meg a fenti határozatot, mert több mint negyven képviselő, — a párt tagjainak többsége — a leghatározottabban kijelentette, hogy — akárhogy döntsön is a párt, — folytatja a harczot az indemnity ellen. Vannak néhányan, akik egy hónapi indemnityt hajlandók megadni annak ellenében, hogy a katonai vita néhány napra megszakíttassék a tisztviselők fizetésrendezése kedvéért. Ezek azonban elenyésző számmal vannak. A húsvéti szünet. Az országgyűlés húsvéti szünetét a kormány — tekintettel a felhalmozódott munkaanyagra — igen rövidre fogja szabni a húsvéti szünetet. Azt tervezi tudniillik, hogy a húsvéti szünet április 8-án kezdődjék és 15-éig tartson. Ezzel szemben egyes képviselők azt szeretnék elérni, hogy legalább április 4-dikén kezdődjék a szünet. Országgyűlés. A képviselőház ülése. Budapest, márczius 31. (Saját tudósítónktól.) Esős, borongós nap. Semmi különös nem készülődik, csak Lukács László pénzügyminiszter nyújt be három fontos javaslatot, köztük a készfizetések felvételéről szólót is. .A mai szónokok közt szerepelt Pichler Győző, a karzaton tehát sok a szép asszony. Az ülésről egyébként itt adjuk a részletes tudósítást. Elnök : Dániel Gábor, megnyitja az ülést, előterjeszti az irományokat. Lukács László pénzügyminiszter három javaslatot terjeszt be. A készfizetések fölvétele tárgyában, a koronaértékek megállapításáról szóló törvény további kiegészítéséről, a két kormány közt az érme- és pénzrend