Szeged és Vidéke, 1903. május (2. évfolyam,104-130. szám)
1903-05-01 / 104. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1903. péntek, május 1. POLITIKAI NAPILAP. II. ÉVFOLYAM, 104. (337.) SZÁM. SZERKESZTŐSÉG : KÁRÁSZ UTCZA 10. SZÁM. Kiadóhivatal: SCHULHOF KÁROLY könyvkereskedése. A FELELŐS SZERKESZTŐ TELEFONJA 3. A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA 84. FELELŐS SZERKESZTŐ: dr. BALASSA ÁRMIN. TÁRSSZERKESZTŐK: dr. FÜLÖP ZSIGMOND és dr. SZÁSZ HUGÓ. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Atfész évre 24 korona. — Félévre 12 korona. — Negyedévre 6 korona« Egy hóra 2 korona — Egyes szám ára 8 fillér. A KIADÓHIVATAL TELEFONJA 251. Május elseje. Szeged, május 1. Ezt a napot a világ összes hírlapjai a munkások ügyének szentelik. Mert övék ez a nap. Nem adta nekik senki, maguk szerezték maguknak, nem erőszakkal, hanem kitartással, az emberi jogok hirdetésével. Ez a nap jelenti a munkások sorsainak jobbrafordulását, jelenti az egyesült piczing erők óriási hatalmát és jelenti az első diadalát azon nagy küzdelemnek, mely a szegénység, a nyomor, a rabszolgaság ellen indíttatott meg. Minden évben méltányolni szokták a lapok ezen nap jelentőségét, az idén azonban a magyar lapok a legjobb akarattal is kénytelenek lemondani arról, hogy osztozzanak a munkások örömében, mert a mai nap még a hazafias munkásoknak sem teljes örömnap. Baj van az országban. Csak erkölcsi baj, de nagyobb, mintha anyagi baj lenne. Az anyagi bajt okkal-móddal, idővel ki lehet heverni, de azt a bajt, hogy a mai naptól fogva, egyelőre bizonytalan ideig, törvény nélkül fogja kormányozni az országot az az ember, kinek egyik jelszava a „törvény“, ezt a bajt helyrehozni sohasem lehet, ezt a tényt ki nem lehet törülni országunk történelméből. Ez a tény bele van írva a történelembe és nincs hatalom, mely ezt meg nem történtté tehetné. Ki az oka a bajnak, az ma már egyre megy. Döntessék el e kérdés bármely irányban, abból haszna senkinek sem lesz. A törvénynélküli állapot nem a pártokat érinti, hanem a nemzetet. Ellenségeink nem a pártok baján, hanem a nemzet baján örülnek s örülhetnek is, mert mi jó időre elvesztettük a jogot arra, hogy törvénytisztelőknek tartsanak és elvesztettük a jogot arra, hogy másoktól törvénytiszteletet követelhessünk. Mi, akik immár alkotmányellenes helyzetbe jutottunk, hogyan követelhetünk alkotmányos kormányzást az osztrákoktól ? Mi, akik Deák Ferencz nagy eszméjét és nagy művét így hatálytalanítottuk, hogyan tiltakozhatunk az osztrák 14. §. ellen? Nem-e kell nekünk hallgatnunk, ha az osztrákok bármily alkotmányellenes úton és módon akarják rendezni az úgynevezett közös ügyeket? S mit fogunk majd szólani a nemzetiségek gunykaczajára ? Hát bizony mi arra semmi okosat sem fogunk mondhatni. Nincs semmi védelmünk. Nincs más hátra, mint beismerni, hogy elvesztettük, nem, eldobtuk magunktól a legbecsesebb, a legdrágább alkotmánybiztosítékunkat. Eldobtuk a többi alkotmánybiztosítékokat is. A király a koronázáskor megesküszik, hogy megtartja és másokkal is megtartatja a törvényeket. A királyi eskü szintén alkotmánybiztosíték, de most nagyrészt ez is hatálytalan, mert nincs törvény, nincs, hogy mit tartson és hog mit tartasson meg. A királyi eskü immár tárgytalan. Törvény nincs, uralkodni kötelesség, uralkodhatik tehát a király, ahogy jónak és üdvösnek tartja. Még szerencse, hogy a király alkotmányos érzelmű. Koronázási esküje óta mindig tiszteletben tartotta alkotmányunkat és még most sem merülhet fel ez irányban aggály. Úgy látszik ugyan, hogy a nemzet akarata nem tekintetik egyenrangúnak és egyenjogúnak a korona akaratával, de ez nyilván csak azért van így, mert a nemzet valódi akaratáról a korona nincs tájékozva. Nem is igen lehet tájékozva. Nagyon messze van tőlünk. Azonkívül tagadhatatlan, hogy a képviselőház többsége megszavazná a katonai javaslatokat. Más kérdés azonban, hogy akarja-e ezeket a törvényeket ? Mert sajnos, ma úgy állanak a dolgok, hogy megszavazni egy javaslatot és akarni is azt, két különböző dolog. Jól mondta egy ellenzéki képviselő, hogy szívesen szavazásra engedné a katonai javaslatokat, ha tudná, hogy ellene fognak szavazni a teremben mindazok, akik a folyosón szidják azokat. Közvetlen tapasztalásból tudjuk, hogy sok kormánypárti képviselő nem akarja ezeket a javaslatokat. Hogy van az, hogy mégis meg fogja szavazni ? Hát csak úgy, hogy nálunk van már mindenféle erkölcs, csak politikai erkölcs nincs. Ha majd a pártok kibékülnek, a pénzügyminiszter felhatalmazást fog kérni, hogy utólagosan beszedhesse azokat az adókat kamatostul együtt, melyeket az ex-lex folytán sem nem kellett fizetni, sem nem volt szabad fizetni. S a pénzügyminiszter ezt a jogtalanságot azzal fogja indokolni, hogy nem szabad rontani az adózási erkölcsöt. Négy év előtt is az adózási erkölcs alapján kérte és kapta meg a felhatalmazást. Bárcsak ennyi gondja volna a parlamenti erkölcsre. Több haszna volna belőle az országnak, mert akkor minden törvényt megnyugvással fogadna az ország, amit most nem tesz, akkor sohasem kerülne obstrukcióra a dolog, akkor az ellenzék tudná, hogy mindenki meggyőződése szerint szavaz. De legyen bár helyes a többség elvének hirdetése, akkor midőn kétségtelenül bizonyos, hogy nem minden képviselő fog meggyőződése szerint szavazni, nem lehet csodálkozni azon, ha az ellenzék csak az igazi és nem a meghamisított többség elvének akar hódolni. A törvénytusában tehát benne vagyunk alaposan. Bizonyos, hogy ezt senki sem szereti. Nincs politikus, aki örülne neki, de van olyan sok, aki úgy tünteti fel a dolgot, mintha valóban örülne neki. Ez nagy politikai hiba és nem taktika. Ezek az urak az ellenzék előtt közönyösséget tettetnek, hogy kisebbítsék az ellenzék örömét és hogy talán leszerelésre bírják. Nagyon rosz számítás, mert az ellenzék nem örül, hanem átlát a szitán és bizonyára nem mond le. De az ilyen eljárás mégis csak hatással van a nép politikai erkölcsére, mert mit gondolhat az egyszerű polgárember, midőn látja, hogy az urak semmibe se veszik az ilyen helyzetet, sőt még egyik-másik kormánypárti lap henczeg is vele. Az egyszerű polgárban ez nem erősíti az alkotmány iránti tiszteletet, nekünk pedig ennek növelésén állandóan dolgoznunk kellene. Ilyen május elsejét a magyar nemzet még nem ért meg. Eddig mindig attól kellet félni, hogy a felvonuló munkástömeg egy pár kirakatot bever, ma ettől nem félünk, de félünk attól, hogy porba lesz tiporva nemzeti büszkeségünk, nemzeti létalapunk, alkotmányunk. A munkás-erkölcs nő, a parlamenti erkölcs sülyed. A munkások megtanulták tiszteletben tartani a jogot; a képviselők elfelejtették az alkotmánybiztosítékok nagy jelentőségét. A munkások haladnak, a politikusok elmaradnak. Szóval, a mai május elseje a magyar nemzetre nem veres, hanem fekete. Lapunk mai száma 14 oldal. Politika. Alkotmányválság. (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése.) Budapest, április 30. A magyar képviselőház ma tartotta Széll Kálmán kormányzatának idejében utolsó alkotmányos ülését, amelynek egyes momentumai ezt az ülést örökre emlékezetessé teszik. Különösen Eötvös Károly csodaszép beszéde emelkedett ki megdöbbentő igazságaival, amelyekkel úgyszólván