Szeged és Vidéke, 1903. június (2. évfolyam, 131-157. szám)

1903-06-02 / 131. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1903. kedd, junins 2. POLITIKAI NAPILAP. II. ÉVFOLYAM, 131. (364.) SZÁM. SZERKESZTŐSÉG; KÁRÁSZ-UTCZA 10. SZÁM. Kiadóhivatal: SCHULHOF KÁROLY könyvkereskedése. A FELÍLÖ8 SZERKESZTŐ TELEFONJA 3. A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA 84. FELELŐS SZERKESZTŐ; dr. BALASSA ÁRMIN. TÁRSSZERKESZTÓK: dr. FÜLÖP ZSIGMOND és dr. SZÁSZ HUGÓ. ELŐFIZETÉSI ARAK: Eir*'8z évre 24 korona. — Félévre 13 korona. — Negyedéire 6 korona. K^ry hóra 2 korona — Egyes szám ára 8 fillér. A KIADÓHIVATAL TELEFONJA 251. A politikai helyzet. Barabás Béla nyilatkozata. Az aradi Függetlenség vasárnapi számá­ban Barabás Béla képviselőnek igen érdekes nyilatkozatát közli, amely a politikai helyzetre vonatkozik. Barabás úgyszólván a független­ségi párt nézetének és gondolkodásának adott kifejezést s minthogy az országgyűlésen a helyzet ura ma is a függetlenségi párt, érde­kesnek tartjuk nyilatkozatát ismertetni. Barabás azt hiszi, hogy a pünkösdi ün­nepek után kitiszttil a látóhatár. A kibonta­kozás utjául szerinte a következő három módot emlegetik: 1. Széli megy s utódja (hir szerint Csáky Albin gróf) a katonai ja­vaslatokat nem tárgyaltatja, hanem előbb munkaképessé teszi a parlamentet s aztán elhagyja helyét, hogy más minisztérium foly­tassa ott, ahol Széli megbukott. 2. Más forrás szerint Andrássy Gyula grófot bizná meg Széli elejtése után a király a kabinetalakitás- sal. Andrássy az ellenzékkel olyan megálla­podásra jutna, hogy nem kötné magát a katonai javaslatok rögtöni tárgyalásához, ha­nem előbb feloszlatná a képviselőházat, természetesen amikor az indemnitást, a tiszt­viselők íizetésrendezését és a költségvetést is elintéztette. 3. (És ezt a legvalóbbszinünek véli Barabás) Széli Kálmán maga keresi és megtalálhatja a kibontakozás fonalát olyatén- kép, hogy az ellenzékkel ez irányban meg­egyezésre jőve, minden indokolás nélkül ki­jelenti pünkösd után, hogy mindenekelőtt a költségvetést tűzeti ki napirendre. Ez esetben a képviselőház munkája nyugodtan folyhat tovább, az ellenzék semmi akadályt sem gör­dít eléje, ha csak újból nem kísérleteznek a katonai javaslatokkal. Ezután kifejti Barabás, hogy az obstruk- czió akár az év végéig eltarthat, hogy Ap- ponyi nemcsak az elnökségtől, hanem egy­általán a politikától is vissza akar vonulni. A szabadelvű tábor pedig szét fog szakadni. szabadelvű tábort a liherálizmus kérdése bontja meg s előreláthatólag az „uj szabad­elvűek“ hagyják ott legelőször a Lloyd-klubot és valószínűleg uJ pártot alakítanak. Még pedig meglepő körülmények között fog ez megtörténni. Hir szerint a néppárt töredéké­vel egyesülnek, azokkal, akik nem ragasz­kodnak olyan mereven a revízió-követelé­sekhez, mint a társaik. Természetesen azért minden lesz ez az uj politikai árnyalat, csak liberális nem. A trónörökösről is nyilatkozott Barabás. Nyilatkozatának e része a következő: — Az ellenszenvét érezteti velünk. Pe­dig az udvari bál előtti napokban azzal akar­tak bennünket, függetlenségieket felvonultatni a királyi palotába, hogy a trónörökös tüntetni fog a magyarok iránti rokonérzésével. Még jó szerencse, hogy ilyen áron sem álltunk kötélnek, hogy részesei legyünk az udvari parádénak. Égyébként olyan magyarázatot is adnak Ferencz Ferdinánd feltűnő maga­viseletének, hogy ezzel a küzdelmünket be­csülte le. Ha Így van, akkor ő fensége többet törődik velünk, mint mi ő vele. A függet­lenségi párt megy a maga utján, akár tetszik ez a trónörökösnek, .akár nem. .A búzavirágról a következőket mondotta Barabás: — A kék mezei virág ma már anti- dinasztikus jelvény lett és a képviselőháznak nem egy tagja viseli a legutóbbi politikai viszonyok hatása alatt. Ez a Habsburgok elleni tüntetés majd egyszer a Hohenzollern- ház mellett is szólhat, amelyet élénken fog­lalkoztatnak a magyar trón körüli események. .Annyi bizonyos, hogy á Habsburgok nem becsülték meg soha és nem is fogják meg­becsülni a magyaroknak felkent uralkodójuk­hoz való hűségét és áldozatkészségét. A képviselöház legközelebbi ülése junius 3-án, szerdán lesz. Szakadás az oláhok között. .A dobrai kerületben tudvalevőleg Vlád Aurél dr. oláh nemzetiségi párti programmal tesz erőfeszítéseket, hogy a mandátumot meg­nyerje. Ez sehogy sem tetszik a nemzeti komiténak, sőt a brassói „Gazetta“ és a komité többi lapjai határozottan rosszalják a képviselőjelölt ezen lépését, mert ez által, amint kifejtik, az oláhok szolidaritását sér­tette meg. Az oláhok aktivitása mellett egyébként csak két lap kardoskodik, a ro­mán túlzóknak aradi és szászvárosi lapja. A nógrádi választás. Pünkösd vasár­napján választottak Nógrádon uj képviselőt. A késő éjjel befejeződött választáson Kálosy József függetlenségi pártit választották meg Prónay Mihály szabadelvűvel szemben. Ká­losy 1010, Prónay 929 szavazatot kapott. Kálosy Kass János sógora. A Dugonics-Társaság és az országos irodalmi szövetség. A Dugonics-Társaság főtitkárának, Békefi Antalnak szerkesztésében megjelenő szegedi újság pünkösdi számában sorok láttak nap­világot az országos irodalmi szövetség meg­alakulásáról. Ezek a sorok oda lyukadtak ki, hogy: „a Dugonics-Társaság föltétlenül helyesen tette, amikor nem nyilvánította abbeil szándékát, hogy belép abba a szövetkezetbe, amely máris szem elől tévesztette eredeti czélját.“ Ezek az utolsó sorok elég furfangosan vannak ugyan összeróva ahhoz, hogy ne csak a közönséget, hanem a Dugonics- Társaság tagjait is tévedésbe ejtsék, de még se elég okosan arra, hogy közöttük a lólábat észre ne lehessen venni. .Azt akarnák elhitetni a sorok, mintha a Dugonics-Társaság kifejezne volna abbeli elhatározását, hogy a szövet­ségbe be nem lép s ezt helyeslik a sorok, holott a társaság csak nem nyilvánitotta még eddig szándékát, hogy a már megalakidt szövetségbe belép-e vagy sem. Ezt a ki nem fejezett szán­dékot pedig nagyon kényes dolog helyeselni annak az újságnak, amelynek felelős szer­kesztője, mint a Dugonics-Társaság főtitkára nagyon jól tudja, hogy a Társaság igazgató­tanácsa éppen az ő határozati javaslata alap­ján január (i-iki ülésén azt határozta, hogy lelkesedéssel lép be a szövetségbe, ha autonó­miáját a belépés sérteni nem fogja és t<”le anyagi részesedést nem kiván. A szövetség alapszabályterrezete a Társaság ezen érdekeit nem érintvén, okszer illeg arra a következtetésre kell jutni, hogy a Társaséig belépési szándéka máig is fönnáll s hogy ezt a szándékát ki nem fejezte, annak valami mulasztás lehet az oka.-A Társaság adminisztráczionális teendői a főtitkár kötelességét képezvén, a mulasz­tás is őt terheli, azért, mert a Társaság igazgató-tanácsát nem juttatta abba a hely­zetbe, hogy a szövetség alapszabályterve­zetét részletes tárgyalás alá vehesse, azokon a saját intenczióinak megfelelő módosításo­kat javasoljon s belépését esetleg ezektől a módosításoktól tegye függővé. Ennek a mulasztásnak minden esetre megvan az a következése, hogy a szövetség alapszabályai a Dugonics-Társaság hozzászólása nélkül kerülnek belügyminiszteri jóváhagyás alá, de semmi esetre’ sem jelenti azt, hogy a szövetségbe nem fog belépni, akár helyesli azt a főtitkár lapja előre, akár nem. .A Társaság főtitkára köteles a januári kiküldetésről jelentést tenni s majd ennek kapcsán határoz az igazgató-tanács, hogy a Társaság belépjen-e abba a szövetségbe, amelynek megalakulását az egész magyar sajtó örömmel üdvözölte s amelynek egyéb bűne a kritikus sorok szerint egyelőre nincs, mint az, hogy az irodalmi czélok mellett némi politikai (a nemzeti nyelv és nemzet; érzések propagálása a nemzetiségi vidékeken) czélokat is szolgálni akar. De igen. Van még egyéb nagy bűne is. Az t. i., hogy a Jókai Mór elnöklete alatt megalakult szövetség tisztikarában a hivatásos irók között vannak magasrangu állami tisztviselők, főispánok, bankárok, jsőt még ügyvédek is, akik ismert nevű, jó hír­ben álló szakemberek, de íróknak nem irók a szó igazi értelmében. .A magyar irodalmat igazán lekötelezné a szegedi hivatásos irók vezérkarának vezére, ha meghatározná a szó igazi értelmében való Író fogalmát. Mert ennek a problémának meg­fejtését Szegedről várja a művelt Európa, amennyiben csak Szegeden tombol a hiva­tásos Íróságnak az az arisztokratikus gőgje^ amely lépten-nyomon föltámasztja azt a ké­telyt, mintha a szó igazi értelmében vett író­ság a pályavégzetlenségnél kezdődnék és ellentétben állana minden olyan eksziszten- cziával, amely emberének az irodalmi kenyé­ren kívül más területen is biztosit megélhe­tést. Nem szólva arról, hogy .Magyarország szomorú irodalmi viszonyai között alig van Író, aki tisztán irodalmi működésből meg tudna élni, mert valamennyi rá van melléke­sen utalva legalább is a hirlapirói kenyérre, könnyen kimutatható, hogy a szegedi irói arisztokratismus fölfogása szerint a szó igazi értelmében vett irók sorából törölni kellene sok olyan előkelő magyar irót, akik bizony fő élethivatásuk gyanánt nem az irodalom kultiválását folytatják. Eötvös Károly gyakorló-ügyvédet, Szávay Gyula előbb győri rendőrkapitányt, most debreczeni kereskedelmi és iparkamarai titkárt. Kozma .Andor biztosító-társasági hivatalno­Lapunk mai száma 8 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék