Szeged és Vidéke, 1903. november (2. évfolyam, 296-345. szám)
1903-11-01 / 296. szám
zés czéljából a közönségnek kellően hozzáférhetővé tétessék. Kompotti Ábrahám dr. a tanács javaslata mellett érvel. Tóth Pál dr. reflektál Kormányos Benő dr. szavaira. Kormányos bizottsági tag úr bizonyára akkor kért pénzt ügyfele számára az árvapénztárnál, mikor a pénztárban nem volt fölösleg. Ez pech. Nem nem tartja jó ötletnek azt, hogy Kormányos dr. a helyi pénzintézetek közt disztingvál. Egyébként elfogadásra ajánlja a tanács javaslatát. Kormányos Benő dr. az árvatári fölösleg mikénti gyümölcsöztetése dolgában előterjesztett indítványát föntartja. A közgyűlés 26 szavazattal 8 ellenében mellőzi Kormányos Benő dr. indítványát és a tanács javaslatát emeli határozattá. Az 1904. évi költségvetés. Általánosságban. Ezután az 1904. évi költségvetési előirányzat tárgyalása volt soron. Kompolti Ábrahám dr. azt az indítványt tette, hogy tekintettel az idő előrehaladottságára s a jelenlevő bizottsági tagok csekély számára, a közgyűlés a költségvetést a legközelebbi alkalommal vegye tárgyalás alá. Tóth Pál dr. ezt ellenzi arra való hivatkozással, hogy a múltban már a bizottsági tagok csekélyebb számú részvétele mellett is tárgyaltak költségvetést, de még hétfőn halottak napja lévén, a bizottság nem tart közgyűlést . Így a tárgyalás megkezdése Kompolti dr. indítványának elfogadása esetén keddre tolatnék ki. A közgyűlés ezek után elhatározta, hogy a költségvetést azonnal tárgyalás alá veszi. Gaál Endre dr. pénzügyi szenátor tette meg most az előterjesztését, fölsorolván a költségvetés azon pontjait, amelyek a folyó évi költségvetéssel szemben lényegesebb változást mutatnak s a változásokat tételenként meg is indokolva. Az előterjesztés szerint az előirányzat végösszegei a következők : bevétel . . . 3.315,768 korona kiadás . . . 3.793,556 korona fedezetlen . . 477,788 korona, a kiadások rovatában 110,652 korona emelkedést, a fedezetlen különbözet összegénél pedig 8137 korona emelkedést mutat. Az előadó pénzügyi tanácsnok ezután Pilich Kálmán tizennyolc indítványt tartalmazó memorandumának a fejtegetésére tér át, minthogy ez a memorandum az előirányzatot általánosságban és részleteiben kritizálja s a közgyűlés határozatilag is kimondta, hogy a memorandumban foglalt indítványokról a tanács a költségvetés tárgyalásával kapcsolatban terjeszszen elő javaslatot. A memorandum — mondja az előadó szenátor — olyan vádakkal illeti a város tanácsát, amelyeket szó nélkül hagyni nem lehet. Azt állítja Pilich Kálmán, hogy a költségvetés pongyola. Erre ő azzal felel, hogy a költségvetést a tanács a pénzügyi szabályzat szigorú betartásával állította össze. Egy másik vádja Pilich Kálmánnak az, hogy a tanácsnak nincs munkakedve. Ennek a méltánytalan állításnak a cáfolatául azt hozza föl, hogy ez a tanács, amely a múlt év május hava óta vezeti a város ügyeit, egész csomó új létesítményt készített elő a mellett, hogy a folytonos közgyűlések, bizottsági ülések a legnagyobb mértékben igénybe vették a munkaidejét. Hogy néhány új létesítményt említsen, ott van a közvágóhíd, a vízmű, a villamos vasút, a tanyai vasút, a fogadalmi templom, a tanyai iskolák, a szegényház kibővítése, a színház állandósítása, a kölcsön konverziója, a járványkórház ügye; mindezeknek részint a tervét vetette föl ez a tanács, részint az előmunkálatait készítette el. Mindezek arra vallanak, hogy a tanácsnak igenis van munkakedve s komolysággal, buzgalommal foglalkozik a város ügyeivel. (Helyes ! Éljen !) Azt is vádként említi föl Pilich Kálmán, hogy a tanács a költségvetés letárgyalásával egy ülésben végez. Ez azért lehetséges, mert a tanács egyes tagjai már előre tételenként megtárgyalják a költségvetést, hogy így az előkészítő tanácsülésen megadhassák a kellő fölvilágosításokat. (Helyes !) Kéri előterjesztését tudomásul venni s ilyen értelemben a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Elfogadjuk !) Kormányos Benő dr. hosszasabban foglalkozott ezután a költségvetéssel általánosság— Helyeslem, amit gondolsz. Persze okosan és óvatosan kell csinálnod a dolgot. Mintha én miről se tudnék. Ha aztán már köpönyeget cseréltünk, én bejelentem a pártból való kilépésemet és belépek a szabadelvű pártba. Holnap reggel tehát elkezdhetsz tárgyalni. Ismétlem : okos és óvatos légyban és a költségvetési előirányzat egyes czímeivel is. Hangsúlyozza, hogy azért szólal föl, mert Pilich Kálmán, az előadó szenátor által bírált memorandum kiváló szerzője, a bizottságnak ez a jeles buzgalmú tagja nincs jelen s igy nem szállhat síkra a maga álláspontjának igazsága mellett. Kijelenti, miszerint ő is osztozik Pilich Kálmán ama nézetében, hogy a tanács nem állítja össze kellő gonddal a költségvetést s főképp nem gondol arra, hogy miként lehetne megtakarításokat eszközölni, a pótadó leszállítása érdekében közrehatni. Beszédét azzal fejezi be, hogy a költségvetést általánosságban elfogadja. A bizottság ezek után a költségvetést általánosságban elfogadta s a részletes tárgyalás megkezdésének határidejéül november hó harmadik napja, kedd délutánjának négy óráját tűzte ki. amelynek fedezésére 50 százalékos pótadó szolgál. A jövő évi előirányzat az ideivel szemben a bevételek rovatában 102,515 kor., ellenkezett a véresszájú ellenzéki újság politikai magatartásával. Amikor a főszerkesztő, az országos hírű függetlenségi képviselő, elolvasta a vezérczikket, amely olyan hatást gyakorolt rá, mint a derült égből hirtelen lecsapó villám, majd megütötte a guta. Déltől estig Ubulka sorsa eldőlt. Felmondanak neki amiatt az óriási blamázs miatt, hogy a lapot lelkiismeretlenül kompromittálta. Kitűnő eszméje támadt a felelős szerkesztőnek a felmondó levél aláírása előtt. Lecsapta a tollat és rohant be a főszerkesztő szobájába. Gondosan bezárta maga mögött az ajtót és kajánul mosolygott. — Te, Ubulkát nem fogjuk elcsapni. Ubulka gondatlansága olyan ötlet, amely meg fog menteni bennünket. Ubulka a mi jótevőnk. Ubulka a mi megmentőnk. Ubulkának még életében szobrot emelünk, hogy még elevenen gyönyörködjék magában. Kérdőjelek ültek ki a főszerkesztő arczára. Nem tudta mire vélni a dolgot. A másik kitálalta, amit tervezett. — A Magyar Hítszemle ma gyászosan rosszul áll. Nemsokára akár be is csukhatjuk a boltot, ha így megy tovább is. Előfizetőink száma fogy, alig hirdetnek nálunk, a részvénytársaságoktól meg mindig kevesebb összegeket kapunk pausálék fejében. Csak az segít rajtunk, ha átpártolunk a kormánypártra. Adjuk el a lapot. Az a miniszterelnök, akit most nevezett ki a király, méregdrágán veszi meg az újságokat. Értünk meg pláne sokat adna, hiszen vörös posztó vagyunk úgyis a szemében. Nem dobta ki a szobából a másik a felelős szerkesztőt. Sőt nem is húzódozott a híres függetlenségi honatya, hanem ellenkezés nélkül közölte a maga véleményét a tervre nézve. II. Hajnalban a telefon csilingelése verte fel első álmából a felelős szerkesztőt. — Halló ! Mi tetszik ? — Itt a főszerkesztő beszél. Nem tudok aludni. Egész éjjel álmatlanul hánykolódom. Nem a lelkiismeretem furdal, hanem félek, hogy maga elpuskázza a dolgot és keveset fogunk majd kapni. — Dehogy keveset. — Én ezt jobban tudom. Az este beszéltem a klubban egy jövendő államtitkárral, aki érdekes dolgokat mesélt. A kormányelnök meg szándékszik engem látogatni. Le akar venni a lábamról. Lapunkat pedig okvetlenül meg akarja vásárolni. — Hiszen akkor minden rendben van. — Ördögöt van minden rendben. Maga naiv teremtés. Ha mi kezdjük az alkut, kevesebbet tudunk kicsikarni. Ha ő kezdi, akkor többet kapunk. Érti-e már ? — Hogyne. Tehát mit csináljunk ? — Maga ne tegyen semmit. Annál többet cselekszem majd én. Mindenekelőtt bevárom a miniszterelnöknek mai látogatását. III. A Magyar Hítszemle legközelebbi száma óriási szenzácziót keltett. A tántoríthatatlan és elvhű ellenzéki képviselő nevének két kezdőbetűjével jelzett vezérczikke így kezdődött : Amit epedve várt a nemzet, amiért küzdöttünk, azt most, igaz. Érthetetlen ellentétben a vezérczikk szellemével és hangjával, a politikai helyzetről kis közlemény számolt be, meg nem alkuvó ellenzéki szemüvegen keresztül függetlenségi álláspontból figyelve meg az eseményeket. A petitbetűs apróságnak ez volt a vége . Mit sem változott tegnapról mára a helyzet képe. Az osztrák császárvárosból ideparancsolt új kormányelnök programja elé türelmetlen várakozással néz a függetlenségi párt, amely féltékenyen őrködik a nemzetet törvényesen megillető jogok felett és nem engedi senki fiától sem, még a Burgból közénk vezényelt kormányelnöktől sem elsikkasztani országos érdekeinket. A felelős szerkesztőnek a két közleményre ez volt a helyzetet találóan jellemző megjegyzése: — Tehát félig rendben lennénk. A főszerkesztőt már megnyerte a kormányelnök, a lapot még nem. De annyi szent igaz, hogy a tárgyalások megindultak. :rrj." SZEGED ÉS VIDÉKE. Szeged, 1903. vasárnap, november 1. D. M. K. ( Az agyesület megalakulása. Saját tudósítóiktól) Deczember 8-án országos ünnep lesz Szegeden. Megalakul a Délmagyarországi Közművelődési Egyesület. Magyarország alvidékének nemzetivé tételére sereglenek össze az emberek ide, az ország nemzeti fővárosába, a magyarság végvárába. Fényes ünnepségek között megalakul a nagyra hivatott új egyesület, hogy diadalmas zászlaja alatt győzedelmes harczra vigye a magyarságot. Deczember 8-án lesz az egyesület alakuló közgyűlése. A vezető fordák már most buzgólkodnak ennek előkészítésén és e tárgyban szombaton este volt a legújabb értekezlet a szegedi kaszinóban. Az értekezletet délután 6 órakor nyitotta meg Gaál Endre dr. elnök. Jelenvoltak : Nyilassy Fál dr., Erdélyi Béla, Prokisch Ferencz, Scossa Dezső, Perjéssy László, Homor István, Pisztor Egon dr., Kószó István dr., Szecső Vilmos, Szabó Gyula, Hauser R. Sándor, Fekete Ipoly, Kerner Lajos, Kerner Pál, Straubert Izidor, hogy hosszú harcz után, megkapta az ország. Gyuljanak ki az örömtüzek a bérczeken, mert elértük szent czélunkat, a nemzeti jogoknak a legfelsőbb helyen való elismerését. Megtörtént a kibontakozás a válságos politikai viszonyok zűrzavaros bonyodalmaiból. És mindezt annak a széles politikai látókörű, szerencsés kezű, szeplőtlen multú providencziális államférfiúnak köszönhetjük, akit a királyi kegy a miniszterelnökség magas méltóságába emelt, hogy hazafias törekvésekkel az országot a jelennél jobb, szebb és biztatóbb jövő felé vezesse.