Szeged és Vidéke, 1903. november (2. évfolyam, 296-345. szám)

1903-11-01 / 296. szám

zés czéljából a közönségnek kellően hozzá­férhetővé tétessék. Kompotti Ábrahám dr. a tanács javaslata mellett érvel. Tóth Pál dr. reflektál Kormányos Benő dr. szavaira. Kormányos bizottsági tag úr bizonyára akkor kért pénzt ügyfele számára az árvapénztárnál, mikor a pénztárban nem volt fölösleg. Ez pech. Nem nem tartja jó ötletnek azt, hogy Kormányos dr. a helyi pénzintézetek közt disztingvál. Egyébként el­fogadásra ajánlja a tanács javaslatát. Kormányos Benő dr. az árvatári fölösleg mikénti gyümölcsöztetése dolgában előterjesz­tett indítványát föntartja. A közgyűlés 26 szavazattal 8 ellenében mellőzi Kormányos Benő dr. indítványát és a tanács javaslatát emeli határozattá. Az 1904. évi költségvetés. Általánosságban. Ezután az 1904. évi költségvetési elő­irányzat tárgyalása volt soron. Kompolti Ábrahám­ dr. azt az indítványt tette, hogy tekintettel az idő előrehaladott­ságára s a jelenlevő bizottsági tagok csekély­ számára, a közgyűlés a költségvetést a leg­közelebbi alkalommal vegye tárgyalás alá. Tóth Pál dr. ezt ellenzi arra való hivat­kozással, hogy a múltban már a bizottsági tagok csekélyebb számú részvétele mellett is tárgyaltak költségvetést, de még hétfőn halot­tak napja lévén, a bizottság nem tart köz­gyűlést . Így a tárgyalás megkezdése Kompolti dr. indítványának elfogadása esetén keddre tolatnék ki. A közgyűlés ezek után elhatározta, hogy a költségvetést azonnal tárgyalás alá veszi. Gaál Endre dr. pénzügyi szenátor tette meg most az előterjesztését, fölsorolván a költségvetés azon pontjait, amelyek a folyó évi költségvetéssel szemben lényegesebb változást mutatnak s a változásokat tételen­­ként meg is indokolva. Az előterjesztés szerint az előirányzat végösszegei a következők : bevétel . . . 3.315,768 korona kiadás . . . 3.793,556 korona fedezetlen . . 477,788 korona, a kiadások rovatában 110,652 korona emel­kedést, a fedezetlen különbözet összegénél pedig 8137 korona emelkedést mutat. Az előadó pénzügyi tanácsnok ezután Pi­lich Kálmán tizennyolc­ indítványt tartal­mazó memorandumának a fejtegetésére tér át, minthogy ez a memorandum az előirány­zatot általánosságban és részleteiben kritizálja s a közgyűlés határozatilag is kimondta, hogy a memorandumban foglalt indítványok­ról a tanács a költségvetés tárgyalásával kapcsolatban terjeszszen elő javaslatot. A memorandum — mondja a­z előadó szenátor — olyan vádakkal illeti a város tanácsát, amelyeket szó nélkül hagyni nem lehet. Azt állítja Pi­lich Kálmán, hogy a költségvetés pongyola. Erre ő azzal felel, hogy a költség­vetést a tanács a pénzügyi szabályzat szi­gorú betartásával állította össze. Egy másik vádja Pi­lich Kálmánnak az, hogy a tanács­nak nincs munkakedve. Ennek a méltány­talan állításnak a c­áfolatául azt hozza föl, hogy ez a tanács, amely a múlt év május hava óta vezeti a város ügyeit, egész csomó új létesítményt készített elő a mellett, hogy a folytonos közgyűlések, bizottsági ülések a legnagyobb mértékben igénybe vették a munkaidejét. Hogy néhány új létesítményt említsen, ott van a közvágóhíd, a vízmű, a villamos vasút, a tanyai vasút, a fogadalmi templom, a tanyai iskolák, a szegényház ki­bővítése, a színház állandósítása, a kölcsön konverziója, a járványkórház ügye; mind­ezeknek részint a tervét vetette föl ez a ta­nács, részint az előmunkálatait készítette el. Mindezek arra vallanak, hogy­ a tanácsnak igenis van munkakedve s komolysággal, buzgalommal foglalkozik a város ügyeivel. (Helyes ! Éljen !) Azt is vádként említi föl Pi­lich Kálmán, hogy a tanács a költségvetés letárgyalásával egy ülésben végez. Ez azért lehetséges, mert a tanács egyes tagjai már előre tételenként megtárgyalják a költség­­vetést, hogy így az előkészítő tanácsülésen megadhassák a kellő fölvilágosításokat. (Helyes !) Kéri előterjesztését tudomásul venni s ilyen értelemben a költségvetést általános­ságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Elfogadjuk !) Kormányos Benő dr. hosszasabban fog­lalkozott ezután a költségvetéssel általánosság­— Helyeslem, amit gondolsz. Persze okosan és óvatosan kell csinálnod a dolgot. Mintha én miről se tudnék. Ha aztán már köpönyeget cseréltünk, én bejelentem a párt­ból való kilépésemet és belépek a szabadelvű pártba. Holnap reggel tehát elkezdhetsz tár­gyalni. Ismétlem : okos és óvatos légy­­ban és a költségvetési előirányzat egyes czímeivel is. Hangsúlyozza, hogy azért szólal föl, mert Pi­lich Kálmán, az előadó szenátor által bírált memorandum kiváló szerzője, a bizottságnak ez a jeles buzgalmú tagja nincs jelen s igy nem szállhat síkra a maga állás­pontjának igazsága mellett. Kijelenti, mi­szerint ő is osztozik Pi­lich Kálmán ama nézetében, hogy a tanács nem állítja össze kellő gonddal a költségvetést s főképp nem gondol arra, hogy miként lehetne megtakarí­tásokat eszközölni, a pótadó leszállítása ér­dekében közrehatni. Beszédét azzal fejezi be, hogy a költségvetést általánosságban el­fogadja. A bizottság ezek után a költségvetést általánosságban elfogadta s a részletes tár­gyalás megkezdésének határidejéül november hó harmadik napja, kedd délutánjának négy óráját tűzte ki. amelynek fedezésére 50 százalékos pótadó szolgál. A jövő évi előirányzat az ideivel szemben a bevételek rovatában 102,515 kor., ellenkezett a véresszájú ellenzéki újság poli­tikai magatartásával. Amikor a főszerkesztő, az országos hírű függetlenségi képviselő, elolvasta a vezér­­czikket, amely olyan hatást gyakorolt rá, mint a derült égből hirtelen lecsapó villám, majd megütötte a guta. Déltől estig Ubulka sorsa eldőlt. Felmondanak neki amiatt az óriási blamázs miatt, hogy a lapot lelki­ismeretlenül kompromittálta. Kitűnő eszméje támadt a felelős szer­kesztőnek a felmondó levél aláírása előtt. Lecsapta a tollat és rohant be a főszerkesztő szobájába. Gondosan bezárta maga mögött az ajtót és kajánul mosolygott. — Te, Ubulkát nem fogjuk elcsapni. Ubulka gondatlansága olyan ötlet, amely meg fog menteni bennünket. Ubulka a mi jótevőnk. Ubulka a mi megmentőnk. Ubul­­kának még életében szobrot emelünk, hogy még elevenen gyönyörködjék magában. Kérdőjelek ültek ki a főszerkesztő ar­czára. Nem tudta mire vélni a dolgot. A másik kitálalta, amit tervezett. — A Magyar Hítszemle ma gyászosan rosszul áll. Nemsokára akár be is csukhat­juk a boltot, ha így megy tovább is. Elő­fizetőink száma fogy, alig hirdetnek nálunk, a részvénytársaságoktól meg mindig keve­sebb összegeket kapunk pausálék fejében. Csak az segít rajtunk, ha átpártolunk a kor­mánypártra. Adjuk el a lapot. Az a miniszter­­elnök, akit most nevezett ki a király, méreg­drágán veszi meg az újságokat. Értünk meg pláne sokat adna, hiszen vörös posztó va­gyunk úgyis a szemében. Nem dobta ki a szobából a másik a felelős szerkesztőt. Sőt nem is húzódozott a híres függetlenségi honatya, hanem ellen­kezés nélkül közölte a maga véleményét a tervre nézve. II. Hajnalban a telefon csilingelése verte fel első álmából a felelős szerkesztőt. — Halló ! Mi tetszik ? — Itt a főszerkesztő beszél. Nem tudok aludni. Egész éjjel álmatlanul hánykolódom. Nem a lelkiismeretem furdal, hanem félek, hogy maga elpuskázza a dolgot és keveset fogunk majd kapni. — Dehogy keveset. — Én ezt jobban tudom. Az este be­széltem a klubban egy jövendő államtitkár­ral, aki érdekes dolgokat mesélt. A kormány­elnök meg szándékszik engem látogatni. Le akar venni a lábamról. Lapunkat pedig ok­vetlenül meg akarja vásárolni. — Hiszen akkor minden rendben van. — Ördögöt van minden rendben. Maga naiv teremtés. Ha mi kezdjük az alkut, ke­vesebbet tudunk kicsikarni. Ha ő kezdi, akkor többet kapunk. Érti-e már ? — Hogyne. Tehát mit csináljunk ? — Maga ne tegyen semmit. Annál töb­bet cselekszem majd én. Mindenekelőtt be­várom a miniszterelnöknek mai látogatását. III. A Magyar Hítszemle legközelebbi száma óriási szenzácziót keltett. A tántoríthatatlan és elvhű ellenzéki képviselő nevének két kezdőbetűjével jelzett vezérczikke így kezdő­dött : Amit epedve várt a nemzet, amiért küzdöttünk, azt most, igaz. Érthetetlen ellentétben a vezérczikk szel­lemével és hangjával, a politikai helyzetről kis közlemény számolt be, meg nem alkuvó ellenzéki szemüvegen keresztül függetlenségi álláspontból figyelve meg az eseményeket. A petitbetűs apróságnak ez volt a vége . Mit sem változott tegnapról­ mára a helyzet képe. Az osztrák császárvárosból ideparancsolt új kormány­elnök programja elé türelmetlen várakozással néz a függetlenségi párt, amely féltékenyen őrködik a nem­zetet törvényesen megillető jogok felett és nem engedi senki fiától sem, még a Burgból közénk vezényelt kormányelnöktől sem elsikkasztani országos érde­keinket. A felelős szerkesztőnek a két közle­ményre ez volt a helyzetet találóan jellemző megjegyzése: — Tehát félig rendben lennénk. A fő­­szerkesztőt már megnyerte a kormányelnök, a lapot még nem. De annyi szent igaz, hogy a tárgyalások megindultak. :­­r­­rj." SZEGED ÉS VIDÉKE. Szeged, 1903. vasárnap, november 1. D. M. K. ( Az agyesület meg­alakulása.­ ­Saját tudósító­iktól) Deczember 8-án országos ünnep lesz Szegeden. Megalakul a Délmagyarországi Közművelődési­­ Egyesület. Magyarország alvidékének nemzetivé tételére sereglenek össze az emberek ide, az ország nemzeti fővárosába, a magyarság végvárába. Fényes ünnepségek között megalakul a nagyra hivatott új egyesület, hogy diadalmas zászlaja alatt győzedelmes harczra vigye a magyarságot. Deczember 8-án lesz az egyesület alakuló közgyűlése. A vezető fordák már most buzgól­kodnak ennek előkészítésén és e tárgyban szombaton este volt a legújabb értekezlet a szegedi kaszinóban. Az értekezletet délután 6 órakor nyi­totta meg Gaál Endre dr. elnök. Jelen­voltak : Nyilassy Fál dr., Erdélyi Béla, Prokisch Ferencz, Scossa Dezső, Perjéssy László, Homor István, Pisztor Egon dr., Kószó István dr., Szecső Vilmos, Szabó Gyula, Hauser R. Sándor, Fekete Ipoly, Kerner Lajos, Kerner Pál, Straubert Izidor, hogy hosszú harcz után, megkapta az ország. Gyuljanak ki az öröm­­tüzek a bérczeken, mert elértük szent czélunkat, a nemzeti jogok­nak a legfelsőbb helyen való elisme­rését. Megtörtént a kibontakozás a válságos politikai viszonyok zűr­zavaros bonyodalmaiból. És mind­ezt annak a széles politikai látó­körű, szerencsés kezű, szeplőtlen m­ultú providencziális államférfiúnak köszönhetjük, akit a királyi kegy a miniszterelnökség magas méltósá­gába emelt, hogy hazafias törekvé­sekkel az országot a jelennél jobb, szebb és biztatóbb jövő felé ve­zesse.

Next