Szeged és Vidéke, 1903. december (2. évfolyam, 346-390. szám)
1903-12-01 / 346. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1903. kedd, deczember 1. ; POLITIKAI NAPILAP. II. ÉVFOLYAM, 346. (579.) SZERKESZTŐSÉG: KÁRÁSZ UTCZA 10. SZÁM. Kiadóhivatal: SCHULKOF KÁROLY könyvkereskedése. Megjelenik naponta kétszer. FELELŐS SZERKESZTŐ : dr. BALASSA ÁRMIN. TÁRSSZERKESZTŐK: dr. FÜLÖP ZSIGMOND és dr SZÁSZ HUGÓ. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: A reggeli és esti kiadás együtt: EgOBf. évre 28 korona. — Félévre 14 korona. — Negyedévre 7 korona. Egy hóra 2 kor. 40 áll.^Egyes szám ára: reggeli lap 8 f, esti lap 2 f. A reggeli lap előfizetési ára: Egész évre 24 kor., fél évre 12 kor. Egyes szám ára 8 fill. Béke. (K. E.) Ebben a perczben ugyan még nincs okunk arra, hogy'' a bérezek ormain örömtüzeket gyújtsunk és hogy fohászos zsolozsmák zsendüljenek föl a völgyek öléből, de nemcsak lehet, hanem valószínű is, hogy mihamarabb helyreáll a rend a parliamentben és rövid idő alatt kibontakozik az ország a válságos politikai helyzet zűrzavaros bonyodalmaiból. A béke hófehér galambját Kossuth Ferencz röpítette föl ma délután a képviselőház ülésén, általános érdeklődést keltve. Értékes nemzeti reformokat kérő levélkét vitt aranyos csőrében a galamb az obstruálók részéről Tisza István gróf miniszterelnöknek, aki kijelentette, hogy az ellenzéknek ilyen feltételek mellett már lehet a kormánynyal érdemlegesen tárgyalnia a parlamenti rend helyreállításról. Úgy megörült a kormányelnök a kilátásba helyezett békének, hogy majd rágyújtott ott helyben a békepipára. Hamarjában kötelező ígéretet tett a választói jog kiterjesztéséről és a nemzeti érdekeknek olyan biztató védelmezését helyezte kilátásba, hogy a legedzettebb obstruáló távszónokok és tömegindítványozók is, csodák csodája, helyeslő fejbólintással kisérték Tisza szavait. A legharcziasabb ellenzékiek azonban ráfújtak arra a tűzre, amelyet Kossuth és Tisza egyesült erővel nagy nehezen kicsiholtak, hogy rágyújthassanak a békepipára és minden áron el akarták oltani azt a lángot, amely a lelkekben a béke hírnökeképpen jelentkezett a föltételek meghallgatása után. A szenvedély indulatos hangján türelmetlenül követelték ezek, hogy a kibontakozás föltételei közé okvetlenül vegyék bele a magyar nyelvet is, mert e nélkül szó se lehet a parlamenti rend helyreállításáról. Ugron Gábor, a nagyerejű, pedig kijelentette, hogy a magyar vezényszó nélkül nem szerel le, ha hatfelé vágják is. Márpedig a legfőbb hadúr akkor se enged, ha csakugyan hatfelé vágják a székely rabonbánt. És a nemzeti küzdelem során akárhogy változott a helyzet, mindig ezen fordult meg a harcz sorsa. A király nem enged. Senki fiának. Még a hátfelévágás Ugron-féle nemzeti operácziója árán se. Elvitazhatatlan tény, hogy országos érdekből föltétlenül szükség van a békére. A megnyugtató lecsillapítás őszinte szándéka tehát minden körülmény közt csakis helyeselhető. Kétségtelen továbbá, hogy a mostani politikai helyzetbe sikeresen beleilleszthető az olyan feltételek mellett való békéltetés, amelyeket Kossuth ajánlott és amelyek közül a legjelentékenyebbet már meg is ígérte Tisza. Az egységes nemzeti akarat ma már nem mondja, hogy a magyar vezényszó nélkül nem lehet vele beszélni a békéről. Másfelől ám még mindig ott tartunk, hogy a hadúr nem hajlandó alkudozni a nyelv megállapítása joga felől. Letagadhatatlan, hogy a nyelvkérdést illetően lényegesen és döntően változott a hadbaállás a nemzet és a legfőbb hadúr közt folyó küzdelemben. Amikor egyfelől szívós ragaszkodás mutatkozik a helytelenül magyarázott felségjogok gyakorlásához és amikor másfelől a nemzettagok jelentékeny kontingense a magyar nyelv jogának alkotmányjogi hatály nélkül való megállapítása híján is hajlandó a küzdelmet abbanhagyni, akkor már csak arra az egy kérdésre vár feleletet az ország : elég nemzetiek, elég fontosak és a nyelvkérdéshez való viszonylat tekintetében is politikailag elég súlyosak. a föltételekhoz, hogy" a béköltetés alapjául szolgáljanak. No hát a választói jog kiterjesztése, a szociális reformok és az iskolák magyarosítása mindenesetre olyan természetű kérdések, amelyek alapján elkezdhetők és a kormány részéről joggal várható komoly, biztató, sokat ígérő törekvések megnyilvánulása esetén eredménynyel bevégezhetők a békéltető tárgyalások. Ma az országnak egyik legfőbb érdeke a parlamenti rend helyreállítása, hogy a sürgős elintézést váró kérdéseket végre valahára elkezdje már tárgyalni a képviselőház. Ennél a pontnál meg kell állapodnunk, mert nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy a nemzet döntésére van szükség országos ügyekben. Mert hát a katonai ügyeken kívül is vannak ám nekünk, mégpedig szép számmal, országos ügyeink. Ezekről mondta tegnap Tisza az ugrai választókerület polgáraihoz intézett beszédében, hogy a nemzet ura akarna lenni saját sorsának és meg szeretné valósítani a maga politikáját. Hiszen ennek kiáltó daczossággal mond ellent beszédének az a másik passzusa, amely szerint ő felsége elhatározása folytán keletkezett programmal lépett a kormány a nemzet elé és legfelsőbb helyen kilátásba helyezték a katonai kérdések rendezését. No, köszönjük szépen azt a fából vaskarikát, amelylyel a vasárnapi politikai szélcsöndben az ugraiak szeretett képviselője választóit mulattatta. Hiába szeretnénk a magunk sorsának urai lenni, ha igaz az, amit Tisza mondott, hogy elérhetetlen vágyakért meddő küzdelmeket folytatva kockára teszszük a nemzet minden érdekét. Még csak egyet szögezünk le ide, amiről a ma megváltozott politikai helyzet képének megrajzolásánál elfeledkeznünk nem szabad. Mit is mondott Klepiban a legfőbb hadúr ? Tudja ,meg az én hadseregem, hogy én soha sem adom fel azokat a jogokat és jogosítványokat, amelyek az ő legfőbb hadurának biztosítva vannak. A fennálló intézményekhez akarok raaszkodni. — Tetszik még ezekre emlékezni ? Ha igen, akkor lássa be ez a néptörzs, amelynek különös előnyeit a nagy egész javára kell értékesítenie, hogy az ismert föltételek alapján ma már bele lehet és kell mennie az egyelőre kibontakozást eredményező békéltető tárgyalásokba. Jusson eszünkbe mindig, hogy ma már nem osztatlanul és egységesen követeli az egész nemzet a magyar vezényszót és hogy egyéb becses nemzeti értékek ellenében már hajlandó leszerelni. A politikai közvélemény kiváncsi érdeklődéssel várja, hogy a mai békeakkordokból impozánsan kialakul-e a kibontakozás hatalmas szimfóniája, vagy pedig a hófehér békegalambnak szárnya csattogása még tüzesebbre melegíti a magyar politikai élet izzó levegőjét. Lapunk mai száma 10 oldal. Politika. A főrendiház ülése. A főrendiház ma CsákyMirin gróf elnöklete alatt ülést tartott.. .Az ülés megnyitása után az elnök felolvassa a királyi kéziratot, valamint a miniszterelnök átiratát a delegáczió tagjainak megválasztása tárgyában. A delegáczióba megválasztottak: Apponyi Lajos gróf, Bohus Zsigmond báró, Brankovics György, IszirákyAntal gróf, Ernuszt Kelemen, Esterházy Miklós herczeg, Gáli József, Harkányi Frigyes báró, Keglevich István gróf, Kussevich Szvetozár, Laszkáry Gyula, Lukács A Antal, Pallavicini Ede őrgróf, Rudnyánszky József báró, Samassa József,Szapáry Gyula gróf, Széchenyi Imre gróf,Széchenyi Manó gróf, Wodianer Albert báró és Zichy Ágost gróf , rendes, továbbá Jirczák Gyula, Csáky Vidor gróf, Uray Kálmán báró, Esterházy János gróf, Keglevich Oszkár gróf póttagokut. Elnök bejelenti gróf Széchenyi Lászlónak a főrendek soraiba felvételét és Bezerédi Fáinak főrenddé kinevezését. Több mentelmi bejelentés után az ülés véget ért. A béke föltétele. A „Budapesti Tudósító“ jelenti . Egy kőnyomatos lap ma nyilatkozatot közölt, amelyet Tisza István gróf miniszterelnök tegnap a Nemzeti Kaszinóban egy társaság előtt beszélgetés közben az obstrukczió leszerelésének föltételeiről tett volna. Illetékes helyről annak a kijelentésére hatalmaztak föl bennünket, hogy a miniszterelnök a Nemzeti Kaszinóban csakugyan folytatott beszélgetést, de annak tartalmát az illető közlemény különösen a házszabályok szükséges módosításának mértékére vonatkozólag tévesen adja elő. ___________