Szeged és Vidéke, 1903. december (2. évfolyam, 346-390. szám)

1903-12-01 / 346. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1903. kedd, deczember 1. ; POLITIKAI NAPILAP.­­ II. ÉVFOLYAM, 346. (579.) SZERKESZTŐSÉG: KÁRÁSZ­ UTCZA 10. SZÁM. Kiadóhivatal: SCHULKOF KÁROLY könyvkereskedése. Megjelenik naponta kétszer. FELELŐS SZERKESZTŐ : dr. BALASSA ÁRMIN. TÁRSSZERKESZTŐK: dr. FÜLÖP ZSIGMOND és dr SZÁSZ HUGÓ. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: A reggeli és esti kiadás együtt: EgOBf. évre 28 korona. — Félévre 14 korona. — Negyedévre 7 korona. Egy hóra 2 kor. 40 áll.^Egyes szám ára: reggeli lap 8 f, esti lap 2 f. A reggeli lap előfizetési ára: Egész évre 24 kor., fél évre 12 kor. Egyes szám ára 8 fill. Béke. (K. E.) Ebben a perczben ugyan még nincs okunk arra, hogy'' a bérezek ormain örömtüzeket gyújtsunk és hogy fohászos zsolozsmák zsendüljenek föl a völgyek öléből, de nemcsak lehet, hanem valószínű is, hogy mihamarabb helyreáll a rend a parliamentben és rövid idő alatt kibontakozik az ország a válságos politikai helyzet zűrzava­ros bonyodalmaiból. A béke hófehér galambját Kossuth Ferencz röpítette föl ma délután a képviselőház ülésén, általános érdeklődést keltve. Értékes nemzeti reformokat kérő levélkét vitt aranyos csőrében a galamb az ob­­struálók részéről Tisza István gróf miniszterelnöknek, aki kijelentette, hogy az ellenzéknek ilyen feltételek mellett már lehet a kormánynyal érdemlege­sen tárgyalnia a parl­amenti rend helyre­­állításról. Úgy megörült a kormány­elnök a kilátásba helyezett békének, hogy majd rágyújtott ott helyben a békepipára. Hamarjában kötelező ígé­retet tett a választói jog kiterjesztésé­ről és a nemzeti érdekeknek olyan biztató védelmezését helyezte kilátásba, hogy a legedzettebb obstruáló táv­szónokok és tömegindítványozók is, csodák­ csodája, helyeslő fejbólintással kisérték Tisza szavait. A legharcziasabb ellenzékiek azonban ráfújtak arra a tűzre, amelyet Kossuth és Tisza egye­sült erővel nagy nehezen kicsiholtak, hogy rágyújthassanak a békepipára és minden áron el akarták oltani azt a lángot, amely a lelkekben a béke hírnökeképpen jelentkezett a föltéte­­lek meghallgatása után. A szenvedély indulatos hangján türelmetlenül köve­telték ezek, hogy a kibontakozás föl­tételei közé okvetlenül vegyék bele a magyar nyelvet is, mert e nélkül szó se lehet a parl­amenti rend helyreál­lításáról. Ugron Gábor, a nagyerejű, pedig kijelentette, hogy a magyar ve­zényszó nélkü­­l nem szerel le, ha hat­felé vágják is. Már­pedig a legfőbb hadúr akkor se enged, ha csakugyan hatfelé vágják a székely rabonbánt. És a nemzeti küzdelem során akárhogy változott a helyzet, mindig ezen for­dult meg a harcz sorsa. A király nem enged. Senki fiának. Még a hátfelé­­vágás Ugron-féle nemzeti operácziója árán se. Elvitazhatatlan tény, hogy orszá­gos érdekből föltétlenül szükség van a békére. A megnyugtató lecsi­llapítás őszinte szándéka tehát minden körül­mény közt csakis helyeselhető. Két­ségtelen továbbá, hogy a mostani poli­tikai helyzetbe sikeresen beleilleszt­hető az olyan feltételek mellett való békéltetés, amelyeket Kossuth ajánlott és amelyek közül a legjelentékenyeb­bet már meg is ígérte Tisza. Az egy­séges nemzeti akarat ma már nem mondja, hogy a magyar vezényszó nélkül nem lehet vele beszélni a bé­kéről. Másfelől ám m­ég mindig ott tartunk, hogy a hadúr nem hajlandó alkudozni a nyelv megállapítása joga felől. Letagadhatatlan, hogy a nyelv­kérdést illetően lényegesen és döntően változott a hadbaállás a nemzet és a legfőbb hadúr közt folyó küzdelem­ben. Amikor egyfelől szívós ragasz­kodás mutatkozik a helytelenül ma­gyarázott felségjogok gyakorlásához és amikor másfelől a nemzettagok jelentékeny kontingense a magyar nyelv jogának alkotm­ányjogi hatály nélkül való megállapítása híján is hajlandó a küzdelmet abbanhagyni, akkor már csak arra az egy kérdésre vár feleletet az ország : elég nemzetiek, elég fontosak és a nyelvkérdéshez való viszonylat tekintetében is poli­tikailag elég súlyosak­.­ a föltételek­­hoz, hogy­" a békölteté­s alapjául szol­gáljanak. No hát a választói jog kiter­jesztése, a szoc­iális reformok és az iskolák magyarosítása mindenesetre olyan természetű kérdések, amelyek alapján elkezdhetők és a kormány részéről joggal várható komoly, biz­tató, sokat ígérő törekvések megnyil­vánulása esetén eredménynyel bevé­­gezhetők a békéltető tárgyalások. Ma az országnak egyik legfőbb érdeke a parl­amenti rend helyreállí­tása, hogy a sürgős elintézést váró kérdéseket végre valahára elkezdje már tárgyalni a képviselőház. Ennél a pontnál meg kell állapodnunk, mert nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy a nemzet döntésére van szükség országos ügyekben. Mert hát a katonai ügyeken kívül is vannak ám nekünk, még­pedig szép számmal, országos ügyeink. Ezekről mondta tegnap Tisza az ugrai választókerület polgáraihoz intézett beszédében, hogy a nemzet ura akarna lenni saját sor­sának és meg szeretné valósítani a maga politikáját. Hiszen ennek kiáltó daczossággal mond ellent beszédének az a másik passzusa, amely szerint ő felsége elhatározása folytán kelet­kezett programmal lépett a kormány a nemzet elé és legfelsőbb helyen ki­látásba helyezték a katonai kérdések rendezését. No, köszönjük szépen azt a fából vaskarikát, amelylyel a vasár­napi politikai szélcsöndben az ugraiak szeretett képviselője választóit mulat­tatta. Hiába szeretnénk a magunk sorsá­nak urai lenni, ha igaz az, amit Tisza mondott, hogy elérhetetlen vágyakért meddő küzdelmeket folytatva koc­kára teszszük a nemzet minden érdekét. Még csak egyet szögezünk le ide, amiről a ma megváltozott politikai helyzet képének megrajzolásánál el­feledkeznünk nem szabad. Mit is mondott Klepiban a legfőbb hadúr ? Tudja ,m­eg az én hadseregem, hogy én soha sem adom fel azokat a jogokat és jogosítványokat, amelyek az ő legfőbb hadurának biztosítva vannak. A fennálló intézményekhez akarok ra­­aszkodni. — Tetszik még ezekre emlékezni ? Ha igen, ak­kor lássa be ez a néptörzs, amely­­­­nek különös előnyeit a nagy egész javára kell értékesítenie, hogy az ismert föltételek alapján ma már bele lehet és kell mennie az egyelőre kibontakozást eredményező békéltető tárgyalásokba. Jusson eszünkbe min­dig, hogy ma már nem osztatlanul és egységesen követeli az egész nemzet a magyar vezényszót és hogy egyéb becses nemzeti értékek ellenében már hajlandó leszerelni. A politikai köz­vélemény kiváncsi érdeklődéssel várja, hogy a mai békeakkordokból impozán­san kialakul-e a kibontakozás hatalmas szimfóniája, vagy pedig a hófehér békegalambnak szárnya csattogása még tüzesebb­re melegíti a magyar politikai élet izzó levegőjét. Lapunk mai száma 10 oldal. Politika. A főrendiház ülése. A főrendiház ma Csáky­­Mirin gróf elnöklete alatt ülést tartott.. .Az ülés megnyitása után az elnök felolvassa a királyi kéziratot, valamint a miniszterelnök átiratát a dele­­gáczió tagjainak megválasztása tárgyában. A dele­­gáczióba megválasztottak: Apponyi Lajos gróf, Boh­us Zsigmond báró, Brankovics György, Isziráky­­Antal gróf, Ernuszt Kelemen, Esterházy Miklós herczeg, Gáli József, Harkányi Frigyes báró, Keg­­levich István gróf, Kussevich Szvetozár, Laszkáry Gyula, Lukács A Antal, Pall­avicini Ede őrgróf, Rud­­nyánszky József báró, Samassa József,­­Szapáry Gyula gróf, Széchenyi Imre gróf,­­Széchenyi Manó gróf, Wodianer Albert báró és Zichy Ágost gróf , rendes, továbbá J­irczák Gyula, Csáky Vidor gróf, Uray Kálmán báró, Esterházy János gróf, Kegle­­vich Oszkár gróf póttagokut. Elnök bejelenti gróf Széchenyi L­ászlónak a főrendek soraiba felvételét és Bezerédi Fáinak főrenddé kinevezését. Több mentelmi bejelentés után az ülés véget ért. A béke föltétele. A „Budapesti Tudósító“ jelenti . Egy kőnyomatos lap ma nyilatkozatot közölt, amelyet Tisza István gróf miniszterelnök tegnap a Nemzeti Kaszinóban egy társaság előtt beszélgetés közben az obstrukczió leszerelésének föltételeiről tett volna. Illetékes helyről annak a kijelentésére hatalmaztak föl bennünket, hogy a miniszterelnök a Nemzeti Kaszinóban csakugyan folytatott beszélgetést, de annak tartalmát az illető közlemény különösen a házszabályok szükséges módosításának mértékére vonatkozólag tévesen adja elő. ___________

Next