Szeged és Vidéke, 1903. december (2. évfolyam, 346-390. szám)

1903-12-01 / 346. szám

I.­­ Lesben. * Hétfőn délelőtt a város gazdászi hivatala különös megbízást kapott. Ismeretes és ille­tékes közéleti tényezők — állítólag — azt az óhajtásukat fejezték volna ki a város polgár­­mesterénél, hogy a közgyűlési terem előtt végighúzódó folyosón sürgősen állíttasson föl két hatalmas súlymértéket. Amikor a polgármester álmélkodva föl­­világosítást kért a sajátságos kívánság okai felől, akkor a következő magyarázatot kapta: — Olyasmit olvastunk vasárnap egyik újságban, hogy a közgyűlési szavazások ered­ményéhez képest meg lehet állapítani, kiknek van nagyobb súlyuk Szeged közéletében. Ennek az írásnak az igazságát föltétlenül el­ismerjük. De ez minket nem elégít ki. Mi az egyes szavazatok súlyát szavazás előtt is ismerni akarjuk. Szíveskedjék tehát sürgősen rendkívüli tanácsülést összehivatni, két súly­­mérték beszereztetését elrendeltetni, a beszer­zésre a gazdászi hivatalt utasíttatni és polgár­­mesteri hatáskörében intézkedni, hogy szava­zás előtt az igennel szavazni akarók a tanács­terem, a nem­esek pedig a bizottsági terem ajtaja előtt elhelyezendő mázsán leméressék magukat. Azt hiszszük, belátja a polgármester úr, hogy a két párt tiszta közéleti súlya csak ezen az úton állapítható meg hitelesen. A polgármester minden tőle telhetőt meg­ígért és lekötelező nyájassággal elbocsátotta az illetékes közéleti tényezőket. A gazdászi hivatal megkapta a sürgős utasítást.­­" Az illetékes tényezők azonban nagy meg­ütközéssel tapasztalták délután, hogy a fo­lyosó jobbról is, balról is üres, hiányzanak a hatalmas súlymértékek. Kemény hangon interpellálták a polgár­­mestert. A kedélyes városi főember, csöndre intve, félrevonta őket egy sarokba és ezt a meg­nyugtató választ adta nekik: — A tanácsi határozat végrehajtását hiábavaló kiadások megtakarítása czéljából vissza kellett vonnom. — És ugyan miért? — Mert a közéleti súly tekintetében ná­lunk soha sem támadhat vita. Amelyik párton ugyanis Pillich Kálmán és Steiczel Frigyes szavaznak, kétségtelenül oda esik a túlsúly. Ha pedig más-más párton szavaznak, akkor kiegyenlítik egymást. Az illetékes közéleti tényezők igent bó­lintottak és bámulva mormogtak magukban. — Lám-lám, mégis csak bölcs ember a szegedi polgármester. * Széchenyi István gróf az 1843—44-iki országgyűlés ellenzékét ostorozván, többek között ezeket mondta : — Csupa irigységből gyanúsították az udvar legjobb férfiak; ha azok egyike a kormányrúdhoz ülve nem rohant rögtön fal­nak, ha nem szent azonnal háborút minden fönnálló hatalomnak, hanem először is állá­sának megerősítésén működött s ildomos cselekvési mód által a haza javát lehetőleg előmozdítani igyekezett, Magyarországban mindenképp megbuktatására törekedtek s csak akkor, ha alábukott s tehetetlen volt, emel­tetett föl a tömeg által, mint valami imádott bálvány. Ha a legnagyobb magyarnak ezeket a keserű igazságtól áthatott szavait aranybetűk­k­kel kiverték volna a képviselőház csarnoká­nak falaira, talán nem pusztult volna el alig félszázad alatt az örök időkre szánt nép­­képviseleti parlamentarizmus. A lejáratott magyar államférfiak atlaszi vállai romjaiban is föntartanák.* Az obstrukczió alatt számtalanszor föl­­frissítették a lapok annak a két fuvarosnak tragikomédiáját, akik fogadásból békát ettek. Először az egyik evett és elnyerte vele a másik pénzét. Aztán ez a másik evett és visszanyerte vele a pénzét. Mikor aztán helyre volt állítva az előbbi állapot és bennük úszkált a béka, akkor szemeiket méregetve kérdezték egymástól: Miért is ettünk mi tulajdonképpen békát ? Kuruty, kuruty, kutykuruty! Zúg a vihar az ország házában. Bömbölő orkán száguld keresztül a hazán. Millió és millió magyar aggódva lesi a végítélet elkövetkezé­­sét. Közben-közben artikulálatlan hangok ütik meg a fülét. Kuruty, kuruty, kutykuruty ! A békák kurutyt volnak vígan a nemzet gyomrában és nincs, aki megmondja, miért nyeltük le tizenegy hónap alatt az egyiptomi tíz csapás tengernyi békáját! * Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy ha más ....t piszkolnak, ők maguk meg­tisztulnak (■ -A­Az ei..^iperek sehogy se akarják meg­érteni, miért szánta rá magát Apponyi olyan nehezen arra, hogy kilépjen a többségi pártból. Moliére megadja rá a választ : A többséggel bolondnak lenni jobb. Mint bölcsnek lenni egyes egyedül. Televény. Ország­g­yűlé­s. A képviselőház ülése november 30-án. (Saját tudósítónktól.) Az ellenzék ma folytatta a technikai obstrukcziót. A jegyző­könyvhöz Lengyel Zoltán maga huszonhárom indítványt adott be, Nessi Pál négyet. Feilitzsih elnök ugy­an lealkudott ebből hatot, mond­ván, hogy e hat indítvány nem vonatkozik a szombati ülésre, de a jó Isten tudta akkor még, mikor kerül a sor a megmaradt 21 indítványra. Fél kettőkor nagy meglepetés történt. Alig fejezték be Lengyel Zoltán ama módo­sítása fölött a szavazást, hogy őszutót írja­nak a jegyzőkönyvbe november helyett, szót kért a házszabályon túl kiterjeszkedésre Kos­suth Ferencz. Az egész Ház halljukozott, a jobboldal is. Látszott, hogy valami megálla­­podásszerű dolog van a levegőben. Kossuth azt hirdette, hogy a mostani nemzeti felbuz­dulást a kormány erőszakos politikája helyett olyan dolgokra használja föl, melyek az egész nemzetnek hasznára vannak: ilyen a válasz­tási jog kiterjesztése, az iskolák megmagya­­rosítása és a szoc­iális reform. Tisza tüstént felelt és megígérte, hogy a választási jog kiterjesztéséről hajlandó tör­vényjavaslatot készíteni, és pedig különböző pártállású férfiakból álló ankétet hív össze, melynek tanácsát igénybe veszi. A törvény­­javaslatot úgy tervezi, hogy már a jövő or­szággyűlésen érvénybe lépjen, ha csak idő­közben föl nem kell oszlatni a Házat. A szélsőbal többsége: Po­ntyi, Kubik és mások helyeselték e szavakat. Lengyel Zol­tán, Csávolszky és Fáy nem akarnak ily áron sem leszerelni. Apponyi is mellette volt a Kossuth ja­vaslatának. Ugrón azonban nagyon ellenezte. Inkább hátfelé vágatja magát, semhogy­ a magyar nyelv jogáról lemondjon. Krasznay Ferencz indítványára azután elhatározták, hogy szerdáig nem tartanak ülést. Részletes tudósításunk a következő : Elnök : Perczel Dezső. Nessi Pál : A jegyzőkönyv hitelesítéséhez­­szólal föl. A jegy­zőkönyv­nek olyannak kell lenni, mint a Balaton tükrének, tisztának és ragyogónak, hogy minden meglátszolt benne. Négy indítványt nyújt be a jegyzőkönyv módosításához. Kéri annak el­fogadását. (Helyeslés balról.) Nagy Mihály : A jegyzőkönyvhöz szól. Kéri a jegy­zőkönyv hitelesítését úgy, ahogy van és te­gyék félre Lengyel Zoltán és Nessi Pál mókáit. (Nagy zaj a balon és szélsőbalon. Fölkiáltások : Rendre ! Rendre ! Micsoda beszéd ez !) Rákosi V­iktor : Kiss Miska a közjegyzőségre aspirál! Kubik Béla : No ! No ! Nagy Mihály : Elitéli az ellenzék ezen eljárá­sát (Zaj a balon és szélsőbalon.), mely teljesen nemzetietlen, sőt merénylet a magyar alkotmány ellen. (Hosszas zaj a balon.)­­ Rákosi X­iktor : Kis Miska ahoz maga ! Kubik Béla : Mi lesz a közjegyzőséggel ? Bakonyi Samu : Mit szól ehez Kecskemét ? Nagy Mihály : Igenis merénylet az alkotmány ellen, mert megakasztják a helyes parlamenti tár­gyalást, valamint a békés kibontakozást. (Helyeslés jobbról. Hosszas zaj a balon.) Nessi Pál: Személyes kérdésben kijelenti, hogy az indítványait föntar­tja és Nagy Mihály szavait a mókára vonatkozólag kereken visszautasítja. (He­lyeslés balról.) Nagy Mihály: Személyes kérdésben csak annyit mond, hogy e visszautasítást megveti. (He­lyeslés jobbról. baj balról.) Zboray Miklós : Nagy Miska, baj lesz Kecs­keméten ! Rákosi Viktor : Kis Miska ! Kis Miska ! Pap Zoltán : Szintén a jegyzőkönyvhöz szól­ó indítványt nyújt be annak módosítására. (E­elyeslés balról.) Kubik Béla: A házszabályokhoz szól. Kéri, hogy az Elnök az indítványokr­a egyenként tegye föl a kérdést. Elnök: Egy kijelentést tesz. Kérdi a Háztól, fölteheti-e a kérdést úgy, hogy elfogadja-e a Ház a jegyzőkönyvet? Ha igen, akkor a többi indít­ványok elesnek. (Nagy zaj a balon és szélsőbalon. Fölkiáltások : Ohó ! Olyan nincs !) Várady Kár­oly : Abból nem esznek ! Leszkay Gyula : Mindjárt zárt ülés lesz ! Elnök: Nyu­galmat kér, hiszen csak kérdezte. (Zaj.) Lengyel Zoltán: A házszabályokhoz szól. Ő 23 indítványt nyújtott be, mindenikre külön szava­zást kér. Tisza István gróf : Szólásra jelentkezik. Kecskeméthy Ferencz : Mi van a petróleummal ? Tisza István gróf: Mi tetszik ? Kecskeméthy F­erencz : Kérdem, talán a petró­leumról óhajt beszélni. (Zaj jobbról.) Tisza Istvá­n gróf: Erre nem válaszol, mert amit felelne, ellenkeznék a parlamenti tisztesség­gel. (Helyeslés jobbról.) Semmi kifogása sincs az ellen, hogy egyenkint szavazzanak Lengyel indít­ványai felett, hadd lássa az ország, hogy e veszé­lyes pillanatokban miként lopja az időt az ellen­zék. (Nagy zaj balról. Fölkiáltások: Rendre! Rendre ! Helyeslés jobbról.) Rákosi Viktor : Miért nem utasítja rendre ! Hentaller Lajos : Félti a fizetését ? Rigó F­erencz: Nehéz onnan lopni, ahol a gazda is tolvaj ! (Derültség.) Elnök: Csendet kérek ! Tisza István gróf: A házszabályokban nincsen arra szakasz, amely kimondaná,­ hogy a módosítá­sokkal­­szemben ne lehessen föltenni a kérdést a jegyzőkönyv elfogadására. (Zajos ellentmondások balról.) A túloldal azonban meg lehet nyugodva, nem akar útjába állani, hogy bemutathassa szava­zási taktikáját. (Tetszés jobbról.) Elnök: Ismétli a miniszterelnök fölfogásának helyességét. (Zaj balról.) Ugron Gábor: A házszabályokhoz kér szót. Bizonyítja, hogy­ az elnök igenis k­öteles szavaz­tatni minden indítványra. Kubik Béla: Személyes kérdésben szólal föl. A miniszter­elnök szavai sértők voltak. Hát neki van erre válasza. Amit teszünk, teszszük azért, hogy dokumentáljuk az ország előtt, mint rabolták el a házszabályokat és miként akarják elsikkasztani a magyar nyelvet. (Helyeslés balról.) Holló Lajos röviden Tisza megjegyzéseire reflektál. SZEGED ÉS VIDÉKE. S­zeged, 1903. kedd, deczember 1.

Next