Szeged és Vidéke, 1903. december (2. évfolyam, 346-390. szám)

1903-12-01 / 346. szám

tása fölött éles kritikát mond s azt javasolja, hogy a közgyűlés az említett közegek hiva­talos eljárását ne vegye tudomásul. Részletes tudósításunk a következő : Dobaji indítványa. Tóth Pál dr. főjegyző bemutatja a Tisza­fáré ukázt, amely a városnak a pénz- és véradószolgáltatás dolgában hozott határoza­tát ismételten megsemmisíti, annak végrehaj­tásától a törvényhatóságot eltiltja és a hatá­rozatnak egyes intézkedéseit jogköri túlkapás­nak minősíti. A tanács a leirattal foglalkoz­ván, azt az 1886: XX. t.-cz. 19. §-ának kapcsolatos rendelkezései értelmében végre­hajtás végett kiadta a polgármesternek, aki a végrehajtást a saját hatáskörében eszközölte s arról a közgyűlésnek tudomásulvétel végett jelentést tesz. A jelentéssel összefüggően bemutatja az előadó Dobay Gyula dr. indít­ványát, amelyben javasolja a bizottsági tag, hogy a közgyűlés a miniszter leiratát tegye tisztelettel félre, helyezze levéltárba s erről értesítse a minisztert, továbbá határozza el, hogy a tanácsnak, a polgármesternek és a főjegyzőnek az ügyben tanúsított törvénytelen és illetéktelen eljárását tudomásul nem veszi. Dobay Gyula dr. kéri indítványának a fölolvasását. Kállay Albert főispán az indítványnyal kapcsolatban némi föl­világosí­tást kíván adni. Rámutat arra, hogy a szabályok értelmében napirendre tűzött tárgyakkal kapcsolatban írásos indítványokat tenni nem lehet, sőt a­ szónokoknak sincs megadva a jog, hogy a beszédjüket a közgyűlésen papírlapról olvas­hassák , azt fejből és élőszóval kell előadniuk. Ezek a szabályok arra valók, hogy az olyan bizottsági tagokat, akik előadói képességgel nem bírnak, a vitából kizárják. Éppen ezért a jövőre nézve figyelmezteti a bizottsági ta­gokat, hogy a napirendre tűzött tárgyakkal összefüggő indítványoknak a tárgyalása ellen a maga részéről óvást fog emelni. Dobay indítványával szemben azonban kivételesen nem követi ezt az eljárást. Dobay Gyula dr. a főispán szavaira reflektálva kifejti, hogy indítványát önálló indítványként adta be s annak tárgyalását az esetben is követelte volna, ha a minisz­teri leiratot egyáltalán nem hozza a köz­gyűlésbe a tanács. Indítványának ugyanis önálló és fontos része az, amelyben a ta­nács, polgármester és a főjegyző eljárásával szemben kíván határozatot provokálni. Ő tulajdonképp határozati javaslatot hozott a közgyűlés elé s kéri annak szó szerint leendő elfogadását. Kállay Albert elnök ezután ismételten a maga álláspontjának a jogosságát vitatja és elrendeli a Dobay-féle indítvány fölolvasását. A közgyűlés a több évre terjedő indít­ványt lelkes éljenzéssel fogadta, majd figye­lemmel hallgatta Dobay Gyula beszédét, ki szóval is előadta érveit. Dobay Gyula pár szóval kíván csak fölolvasott határozati javaslata mellett szót emelni. Álláspontja az, hogy a rosszul in­formált belügyminiszter leiratával szemben a belügyminisztert most már helyesen kell informálnia a törvényhatóságnak. Kifogásolja ismételten, hogy a törvényhatósági bizottság határozatát nem indokolta meg a főjegyző ; ő megnézte a miniszterhez küldött határozatot és ennek alapján állítja, hogy a közgyűlés álláspontját árva szóval sem indokolta a fő­jegyző, viszont részletesen fejtette ki a ta­nácsi javaslat indokait. Hivatkozik arra, hogy a közgyűlésben annak idején magaskívólű vita előzte meg a bizottság többségének el­határozását . Így a főjegyzőnek módjában lett volna az itt hallottak alapján a ha­tározat indokait összeállítani. Ha ez nem történt meg, amit súlyos kötelességmulasz­tásként ró föl Tóth Pálnak, a törvény­­hatóság most tegyen a miniszter előtt tanúságot arról, hogy Szeged egyetlen ha­tározatot sem hoz alapos megfontolás és indokolás nélkül. Szeged példát adott a többi városoknak a nemzeti ellentállás tanúsításá­ban. Kecskemét, Czegléd és a többiek a mi példánkat követték, az általunk fölemelt zászló alá sorakoztak. S most mi hagyjuk cserben először ezt a zászlót ? Ezt szóló nemtelen dolognak és a törvényhatóság megretirálásá­­nak tekintené. Szeged két ízben minősítette törvénytelennek a miniszter álláspontját és ha ma is ugyanazon helyzet áll fönn, amely a mi elhatározásunkat szülte, ismételten meg kell őrizni az álláspontunkat. V­agy megvál­tozott a helyzet azóta ? Egy hang : Igen, megváltozott! Dobay Gyula dr. (szenvedélyesen): Ki meri ezt állítani ? Hát van most költségvetés, hát van indemnitás, megszavazták az újoncz­­jutalékot ? Fölkiáltások: Nem szavazták meg ! (Nagy zaj. Folytonos közbekiáltások.) Dobay Gyula dr. (még szenvedélyeseb­ben) : Hát ha nem szamzták meg, akkor mi sem adu­nk sem adót, sem ujonczot nemcsak Tiszának, de még az atyauristennek se­ . . . (Tomboló lárma. Fölkiáltások. Micsoda be­széd ez ? Hogy mer így beszélni ? Eláll! Rendre !) Kállay Albert (idegesen): Figyelmeztetem a bizottsági tag urat, hogy ilyet még nem mondtak ebben a törvényhatóságban ; az atyaúristen nevét még nem vonták bele a vitába. Dobay Gyula indokát adja annak, hogy miért ragadtatta el magát ilyen kitételre. Mert fölháborította annak az urnak a tájéko­zatlansága, aki azt kiáltotta közbe, hogy a helyzet megváltozott. (Nagy zaj.) Elnök (csönget): Ismétlem, hogy az atya­úristen nevét mi csak a templomban szoktuk kiejteni, nem pedig a törvényhatóság termében. Dobay Gyula dr. folytonos zajban fejezi be beszédét. Elfogadásra ajánlja indítványát. (Éljenzés.) A perfid tanács. Polczner Jenő (Halljuk ! Halljuk !) : Ha kellőleg megbélyegezhetném a városi tanács­nak, polgármesternek és főjegyzőnek azt a perfid, hűtelen eljárását, melylyel a közgyű­lés hatáskörébe tartozó miniszteri leiratot tőlünk önkényesen elvonva, azt végrehajtotta, akkor jellemezném csak méltóan a nekünk alárendelt közegek által elkövetett bűnös könnyelműséget. (Zaj.) Az a titkos cselszövény, az az alattomos politikai sakkjáték, amelyet itt jogaink kijátszására űznek ezek az urak, a legkomolyabb bírálatot igényli. A polgár­­mester és a főjegyző elsikkasztották a köz­gyűlés elől a belügyminiszteri határozatot azért, hogy­ azt a közgyűlés megkerülésével hajtsák végre és az új kormánynak tetszetős cselekedetet teljesít."jenek. Ismétlem , elsikkasz­tották ezek az urak a határozatot, mégis a polgármester álnok s álszenteskedő arczczal jön ide s tényének a tudomásul vételét kéri. (Nagy zaj. A szónokot folytonos közbeszólá­sokkal zavarják.) Nagyon csalódnak ezek az urnák, ha azt hiszik, hogy a közgyűlés többsége ezen alattomos eljárásnak az el­nézésére kapható. (Zaj. Ellentmondások.) Dobay Gy. dr.: Ezt be lehet bizonyítani! Polczner Jenő: Amint a törvényhatóság nem adta be a derekát Khuennek és a bécsi politika lakásainak, úgy nem adja be a de­rekát Tisza István törvénytelen rendeletének sem. Arra vállalkoztunk, hogy őrtálló leszünk a magyar alkotmánynak; két ízben vissza­vertük a miniszternek az alkotmány ellen intézett támadását, elől jártunk a n­emzeti küzdelemben, vezettük a nemzet ellentállását, nem tagadhatjuk hát meg eddigi magatartá­sunkat. Dobay Gyula indítván­yát elfogadja, de annak kiegészítéséül elhatározni javasolja, hogy a közgyűlés a tanács, a polgármester és a főjegyző eljárását tudomásul nem veszi, intézkedéseiket megsemmisíti és hatályon kívül helyezi. (Helyeslés.) A törvény félremag­yarázása. A következő szónok: Rósa Izsó dr.: Tartózkodni fog a sze­mélyeskedéstől. Békefi Antal: Ne tessék leczkéztetni! Rósa Izsó dr.: A közgyűlés elhatározta ... Fodor Károly dr.: Kétszer ! Rósa Izsó dr. : ... hogy megtiltja az állami adók elfogadását és az önkéntesen jelentkező ujonczok besorozásánál leendő segédkezést. A törvény azt írja elő, hogy amennyiben a törvényhatóság a miniszter rendeletének a végrehajtását megtagadja és az ellen a kormányhoz felír, a miniszternek,­­ ha álláspontját ennek daczára föntartja, jo­gában áll rendeletének végrehajtása tekinteté­ben a polgármesterrel közvetlenül rendelkezni. A polgármester köteles a miniszter rendel­kezésének megfelelni és ezt a törvényható­sági bizottságnak bejelenteni. Dobay Gyula dr.: De itt a 20. szakasz alkalmazandó ! Rósa Izsó dr.: Arra is rátérek. A pol­gármester bejelentését a törvényhatóságnak azért kell tudomásul vennie, mert a törvény­­hatóság nem tolhatja föl magát bíróul a miniszter fölé , de mégis sérelmesnek látja a minisz­er intézkedését, joga van az ellen az országgyűléshez fordulni, amely a felelős minisztert vád alá helyezheti. Van azonban a törvénynek egy 20. §-a is, amely azt mondja, hogy a miniszternek olyan rende­leteit, amelyekben ez az országgyűlésileg meg nem szavazott adó tényleges behajtását vagy meg nem szavazott újonczok tényleges kiállítását hagyja meg, a törvényhatóság végrehajtani egyáltalán nem köteles. Szóló nézete szerint azonban jelen esetben erről egyáltalán nincs szó. Balassa Ármin dr. : Van ! Rósa Izsó dr. : Ellenkezőleg. A pénzügy­­miniszter az ex lex-állapot beálltával meg­tiltotta az állami adók tényleges behajtását. Balassa Ármin dr.: Igen, az exekucziót ! Rósa Izsó dr.: Azt pedig szintén tet­szik tudni, hogy az ujonczozás miként áll. Ne tessék tehát a törvényt mivoltából ki­forgatni. Minthogy szóló a belügyminiszter rendeletét törvénytelennek nem tartja, még annak számbavételével sem, hogy a köz­gyűlési határozat megindokolva nem volt, amit a maga részéről szintén helytelenít, mert a miniszternek indokolás nélkül is tudnia kell, hogy mi a törvényes álláspont s minthogy­ éppen ezért szerinte a polgár­­mester is csak kötelességét teljesítette, mikor a miniszter rendeletét végrehajtotta s igy sem vele, sem a tanácscsal, sem a főjegyző­vel szemben a bizalmatlanság indokai nem forognak fönn. Dobay Gyula indítványával szemben a polgármesteri jelentés tudomásul vételét indítványozza. (Éljenzés. Zaj.) Aki nem mond újat. Kompolti Ábrahám dr. foglalkozik ez­után röviden Dobay Gyula dr. indítványá­val, amelyet gondos munkának tart és nem kételkedik benne, hogy érte Dobay jeles osztályzatot kapott volna a szigorlaton. (De­rültség.) A konklúzió azonban nem érdemli meg a jeles klasszist. Nem pedig azért, mert a fönforgó eset szóló szerint világosan a törvény 19. §-a alá tartozik, lévén a tényle­ges behajtásnak az önkéntes adófizetéshez semmi köze. Minthogy tehát a miniszter ren­delete is, amely ezen az alapon ny­ugszik, törvényes, azzal szemben további reniten­­cziának helye nincs. Csatlakozik Kósa Izsó indítványához. (Helyeslés.) Va­gyiunk következetesek! Balassa Ármin dr. (Halljuk ! Halljuk !) . A vita mai stádiumában az 1886. évi XX. törvény­czikkről beszélni többé nem lehet, mert ez már felülhaladott álláspont. Világos dolog, hogy a kérdés most már a jogorvos­lati állapotban van, minthogy a közgyűlés a törvényt már akkor magyarázta, amikor az adóelfogadás dolgában ismételten határozott. Következetlenség nélkül ezt az álláspontot föladni lehetetlen s igy a meghozott határo­zatok jogalapja sem tűr további disputát. Hogy a közgyűlésnek az álláspontja eddig mennyire következetes volt, arra nézve föl­hívja a figyelmet szóló a közgyűlés első el­határozására, amely annak idején minden miniszteri rendelet befolyása nélkül történt s tisztán a törvényen nyugodott. Másodízben Khuen-Hédervárynak fenyegető rendelete és konkrét határozatunkat megsemmisítő leiratá­val szemben is föntartotta a törvényhatóság a határozatát, ami arra vall, hogy első állás­­foglalása komoly és megfontolt volt. E téren tehát tovább vitatkozni nem lehet, most csupán arról lehet szó, hogy a törvényható­ság következetes akar-e maradni és igenlő esetben a miniszteri leirattal szemben milyen jogorvoslattal kíván élni. SZEGED ÉS VIDÉKE, Szeged, I9®3, kedd, deczember 1.

Next