Szeged és Vidéke, 1903. december (2. évfolyam, 346-390. szám)
1903-12-01 / 346. szám
tása fölött éles kritikát mond s azt javasolja, hogy a közgyűlés az említett közegek hivatalos eljárását ne vegye tudomásul. Részletes tudósításunk a következő : Dobaji indítványa. Tóth Pál dr. főjegyző bemutatja a Tiszafáré ukázt, amely a városnak a pénz- és véradószolgáltatás dolgában hozott határozatát ismételten megsemmisíti, annak végrehajtásától a törvényhatóságot eltiltja és a határozatnak egyes intézkedéseit jogköri túlkapásnak minősíti. A tanács a leirattal foglalkozván, azt az 1886: XX. t.-cz. 19. §-ának kapcsolatos rendelkezései értelmében végrehajtás végett kiadta a polgármesternek, aki a végrehajtást a saját hatáskörében eszközölte s arról a közgyűlésnek tudomásulvétel végett jelentést tesz. A jelentéssel összefüggően bemutatja az előadó Dobay Gyula dr. indítványát, amelyben javasolja a bizottsági tag, hogy a közgyűlés a miniszter leiratát tegye tisztelettel félre, helyezze levéltárba s erről értesítse a minisztert, továbbá határozza el, hogy a tanácsnak, a polgármesternek és a főjegyzőnek az ügyben tanúsított törvénytelen és illetéktelen eljárását tudomásul nem veszi. Dobay Gyula dr. kéri indítványának a fölolvasását. Kállay Albert főispán az indítványnyal kapcsolatban némi fölvilágosítást kíván adni. Rámutat arra, hogy a szabályok értelmében napirendre tűzött tárgyakkal kapcsolatban írásos indítványokat tenni nem lehet, sőt a szónokoknak sincs megadva a jog, hogy a beszédjüket a közgyűlésen papírlapról olvashassák , azt fejből és élőszóval kell előadniuk. Ezek a szabályok arra valók, hogy az olyan bizottsági tagokat, akik előadói képességgel nem bírnak, a vitából kizárják. Éppen ezért a jövőre nézve figyelmezteti a bizottsági tagokat, hogy a napirendre tűzött tárgyakkal összefüggő indítványoknak a tárgyalása ellen a maga részéről óvást fog emelni. Dobay indítványával szemben azonban kivételesen nem követi ezt az eljárást. Dobay Gyula dr. a főispán szavaira reflektálva kifejti, hogy indítványát önálló indítványként adta be s annak tárgyalását az esetben is követelte volna, ha a miniszteri leiratot egyáltalán nem hozza a közgyűlésbe a tanács. Indítványának ugyanis önálló és fontos része az, amelyben a tanács, polgármester és a főjegyző eljárásával szemben kíván határozatot provokálni. Ő tulajdonképp határozati javaslatot hozott a közgyűlés elé s kéri annak szó szerint leendő elfogadását. Kállay Albert elnök ezután ismételten a maga álláspontjának a jogosságát vitatja és elrendeli a Dobay-féle indítvány fölolvasását. A közgyűlés a több évre terjedő indítványt lelkes éljenzéssel fogadta, majd figyelemmel hallgatta Dobay Gyula beszédét, ki szóval is előadta érveit. Dobay Gyula pár szóval kíván csak fölolvasott határozati javaslata mellett szót emelni. Álláspontja az, hogy a rosszul informált belügyminiszter leiratával szemben a belügyminisztert most már helyesen kell informálnia a törvényhatóságnak. Kifogásolja ismételten, hogy a törvényhatósági bizottság határozatát nem indokolta meg a főjegyző ; ő megnézte a miniszterhez küldött határozatot és ennek alapján állítja, hogy a közgyűlés álláspontját árva szóval sem indokolta a főjegyző, viszont részletesen fejtette ki a tanácsi javaslat indokait. Hivatkozik arra, hogy a közgyűlésben annak idején magaskívólű vita előzte meg a bizottság többségének elhatározását . Így a főjegyzőnek módjában lett volna az itt hallottak alapján a határozat indokait összeállítani. Ha ez nem történt meg, amit súlyos kötelességmulasztásként ró föl Tóth Pálnak, a törvényhatóság most tegyen a miniszter előtt tanúságot arról, hogy Szeged egyetlen határozatot sem hoz alapos megfontolás és indokolás nélkül. Szeged példát adott a többi városoknak a nemzeti ellentállás tanúsításában. Kecskemét, Czegléd és a többiek a mi példánkat követték, az általunk fölemelt zászló alá sorakoztak. S most mi hagyjuk cserben először ezt a zászlót ? Ezt szóló nemtelen dolognak és a törvényhatóság megretirálásának tekintené. Szeged két ízben minősítette törvénytelennek a miniszter álláspontját és ha ma is ugyanazon helyzet áll fönn, amely a mi elhatározásunkat szülte, ismételten meg kell őrizni az álláspontunkat. Vagy megváltozott a helyzet azóta ? Egy hang : Igen, megváltozott! Dobay Gyula dr. (szenvedélyesen): Ki meri ezt állítani ? Hát van most költségvetés, hát van indemnitás, megszavazták az újonczjutalékot ? Fölkiáltások: Nem szavazták meg ! (Nagy zaj. Folytonos közbekiáltások.) Dobay Gyula dr. (még szenvedélyesebben) : Hát ha nem szamzták meg, akkor mi sem adunk sem adót, sem ujonczot nemcsak Tiszának, de még az atyauristennek se . . . (Tomboló lárma. Fölkiáltások. Micsoda beszéd ez ? Hogy mer így beszélni ? Eláll! Rendre !) Kállay Albert (idegesen): Figyelmeztetem a bizottsági tag urat, hogy ilyet még nem mondtak ebben a törvényhatóságban ; az atyaúristen nevét még nem vonták bele a vitába. Dobay Gyula indokát adja annak, hogy miért ragadtatta el magát ilyen kitételre. Mert fölháborította annak az urnak a tájékozatlansága, aki azt kiáltotta közbe, hogy a helyzet megváltozott. (Nagy zaj.) Elnök (csönget): Ismétlem, hogy az atyaúristen nevét mi csak a templomban szoktuk kiejteni, nem pedig a törvényhatóság termében. Dobay Gyula dr. folytonos zajban fejezi be beszédét. Elfogadásra ajánlja indítványát. (Éljenzés.) A perfid tanács. Polczner Jenő (Halljuk ! Halljuk !) : Ha kellőleg megbélyegezhetném a városi tanácsnak, polgármesternek és főjegyzőnek azt a perfid, hűtelen eljárását, melylyel a közgyűlés hatáskörébe tartozó miniszteri leiratot tőlünk önkényesen elvonva, azt végrehajtotta, akkor jellemezném csak méltóan a nekünk alárendelt közegek által elkövetett bűnös könnyelműséget. (Zaj.) Az a titkos cselszövény, az az alattomos politikai sakkjáték, amelyet itt jogaink kijátszására űznek ezek az urak, a legkomolyabb bírálatot igényli. A polgármester és a főjegyző elsikkasztották a közgyűlés elől a belügyminiszteri határozatot azért, hogy azt a közgyűlés megkerülésével hajtsák végre és az új kormánynak tetszetős cselekedetet teljesít."jenek. Ismétlem , elsikkasztották ezek az urak a határozatot, mégis a polgármester álnok s álszenteskedő arczczal jön ide s tényének a tudomásul vételét kéri. (Nagy zaj. A szónokot folytonos közbeszólásokkal zavarják.) Nagyon csalódnak ezek az urnák, ha azt hiszik, hogy a közgyűlés többsége ezen alattomos eljárásnak az elnézésére kapható. (Zaj. Ellentmondások.) Dobay Gy. dr.: Ezt be lehet bizonyítani! Polczner Jenő: Amint a törvényhatóság nem adta be a derekát Khuennek és a bécsi politika lakásainak, úgy nem adja be a derekát Tisza István törvénytelen rendeletének sem. Arra vállalkoztunk, hogy őrtálló leszünk a magyar alkotmánynak; két ízben visszavertük a miniszternek az alkotmány ellen intézett támadását, elől jártunk a nemzeti küzdelemben, vezettük a nemzet ellentállását, nem tagadhatjuk hát meg eddigi magatartásunkat. Dobay Gyula indítványát elfogadja, de annak kiegészítéséül elhatározni javasolja, hogy a közgyűlés a tanács, a polgármester és a főjegyző eljárását tudomásul nem veszi, intézkedéseiket megsemmisíti és hatályon kívül helyezi. (Helyeslés.) A törvény félremagyarázása. A következő szónok: Rósa Izsó dr.: Tartózkodni fog a személyeskedéstől. Békefi Antal: Ne tessék leczkéztetni! Rósa Izsó dr.: A közgyűlés elhatározta ... Fodor Károly dr.: Kétszer ! Rósa Izsó dr. : ... hogy megtiltja az állami adók elfogadását és az önkéntesen jelentkező ujonczok besorozásánál leendő segédkezést. A törvény azt írja elő, hogy amennyiben a törvényhatóság a miniszter rendeletének a végrehajtását megtagadja és az ellen a kormányhoz felír, a miniszternek, ha álláspontját ennek daczára föntartja, jogában áll rendeletének végrehajtása tekintetében a polgármesterrel közvetlenül rendelkezni. A polgármester köteles a miniszter rendelkezésének megfelelni és ezt a törvényhatósági bizottságnak bejelenteni. Dobay Gyula dr.: De itt a 20. szakasz alkalmazandó ! Rósa Izsó dr.: Arra is rátérek. A polgármester bejelentését a törvényhatóságnak azért kell tudomásul vennie, mert a törvényhatóság nem tolhatja föl magát bíróul a miniszter fölé , de mégis sérelmesnek látja a miniszer intézkedését, joga van az ellen az országgyűléshez fordulni, amely a felelős minisztert vád alá helyezheti. Van azonban a törvénynek egy 20. §-a is, amely azt mondja, hogy a miniszternek olyan rendeleteit, amelyekben ez az országgyűlésileg meg nem szavazott adó tényleges behajtását vagy meg nem szavazott újonczok tényleges kiállítását hagyja meg, a törvényhatóság végrehajtani egyáltalán nem köteles. Szóló nézete szerint azonban jelen esetben erről egyáltalán nincs szó. Balassa Ármin dr. : Van ! Rósa Izsó dr. : Ellenkezőleg. A pénzügyminiszter az ex lex-állapot beálltával megtiltotta az állami adók tényleges behajtását. Balassa Ármin dr.: Igen, az exekucziót ! Rósa Izsó dr.: Azt pedig szintén tetszik tudni, hogy az ujonczozás miként áll. Ne tessék tehát a törvényt mivoltából kiforgatni. Minthogy szóló a belügyminiszter rendeletét törvénytelennek nem tartja, még annak számbavételével sem, hogy a közgyűlési határozat megindokolva nem volt, amit a maga részéről szintén helytelenít, mert a miniszternek indokolás nélkül is tudnia kell, hogy mi a törvényes álláspont s minthogy éppen ezért szerinte a polgármester is csak kötelességét teljesítette, mikor a miniszter rendeletét végrehajtotta s igy sem vele, sem a tanácscsal, sem a főjegyzővel szemben a bizalmatlanság indokai nem forognak fönn. Dobay Gyula indítványával szemben a polgármesteri jelentés tudomásul vételét indítványozza. (Éljenzés. Zaj.) Aki nem mond újat. Kompolti Ábrahám dr. foglalkozik ezután röviden Dobay Gyula dr. indítványával, amelyet gondos munkának tart és nem kételkedik benne, hogy érte Dobay jeles osztályzatot kapott volna a szigorlaton. (Derültség.) A konklúzió azonban nem érdemli meg a jeles klasszist. Nem pedig azért, mert a fönforgó eset szóló szerint világosan a törvény 19. §-a alá tartozik, lévén a tényleges behajtásnak az önkéntes adófizetéshez semmi köze. Minthogy tehát a miniszter rendelete is, amely ezen az alapon nyugszik, törvényes, azzal szemben további renitencziának helye nincs. Csatlakozik Kósa Izsó indítványához. (Helyeslés.) Vagyiunk következetesek! Balassa Ármin dr. (Halljuk ! Halljuk !) . A vita mai stádiumában az 1886. évi XX. törvényczikkről beszélni többé nem lehet, mert ez már felülhaladott álláspont. Világos dolog, hogy a kérdés most már a jogorvoslati állapotban van, minthogy a közgyűlés a törvényt már akkor magyarázta, amikor az adóelfogadás dolgában ismételten határozott. Következetlenség nélkül ezt az álláspontot föladni lehetetlen s igy a meghozott határozatok jogalapja sem tűr további disputát. Hogy a közgyűlésnek az álláspontja eddig mennyire következetes volt, arra nézve fölhívja a figyelmet szóló a közgyűlés első elhatározására, amely annak idején minden miniszteri rendelet befolyása nélkül történt s tisztán a törvényen nyugodott. Másodízben Khuen-Hédervárynak fenyegető rendelete és konkrét határozatunkat megsemmisítő leiratával szemben is föntartotta a törvényhatóság a határozatát, ami arra vall, hogy első állásfoglalása komoly és megfontolt volt. E téren tehát tovább vitatkozni nem lehet, most csupán arról lehet szó, hogy a törvényhatóság következetes akar-e maradni és igenlő esetben a miniszteri leirattal szemben milyen jogorvoslattal kíván élni. SZEGED ÉS VIDÉKE, Szeged, I9®3, kedd, deczember 1.