Szeged és Vidéke, 1904. március (3. évfolyam, 100-125. szám)
1904-03-01 / 100. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1904 kedd, majus 1. “ POLITIKAI NAPILAP. I II. ÉVFOLYAM, 100. (727.) SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: KÁRÁSZ UTCZA 10. SZÁM. Kiadóhivatal: SCHULHOF KÁROLY könyvkereskpedési. FELELŐS SZERKESZTŐ: BALASSA ÁRMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 24 kor. — Félévre 12 kor. — Negyedévre 6 kor. — Egy hóra 2 kor. —■ Egyes szám ára 8 fillér. A nagylaki választás. (ma.) A szomszéd Csanád megyében választás készül. A nagylaki kerület képviselőjének megüresedett székét töltik be a hét folyamán a nagylaki kerület választópolgárai. A választási harcz, amely már a teljes mértékben megindult, mindenesetre érdekes és figyelemre méltó. Magán viseli ugyanis a magyar politikai élet összes ismertető jeleit, minden bélyegét és valahány jellegét. Ha közelről tekintjük a küzdelmet, akkor látni fogjuk, hogy ez a választási harcz a mai politikai helyzet közepette különösen érdemes a följegyzésre és a vizsgálódásra. Elsősorban jellemző az ok az időközi választásra. Az új miniszterelnök hatalomra jutásakor első gondjának tartotta az édesatyja protekciós rendszerének felújítását. A protekció bevonult a politikába, vagy jobban mondva, ismételten minden vonalon győzedelmeskedni látszik. Természetes, hogy az új miniszterelnök régi hívét, Kristóffy Józsefet, a nagylaki képviselőt rögtön kinevezte szatmári főispánnak. A magyar politikai morál mértéke szerint ítélve : jól tette , ámde Kristóffynak tehetségét olyan módon nem szabadott volna fölhasználni, mint ahogy azt Tisza tette. A megüresedett mandátumért megindult a vetélkedés. Ádáz, nagy küzdelem kezdődött. A háborúság tart most is. Érdekes, szinte pokoli, de fölötte szomorú harcz. Fájdalommal tölti el az ember lelkét ez a vetélkedés. Nézni kell azt, hogy kik vetélkednek. Üres, tehetetlen, névtelen emberek. Aféle pontok. Ha tíz pontot rakunk egymás után, akkor sem jelent semmit a pontok serege, így van ez az értéktelen emberekkel is. A három jelölt mellé: a kormánypártiak, Szederkényiek és az oláh nemzetiségiek jelöltje mellé azután odaállott küzdeni a függetlenségi politika eszméjével egy fiatal ember: Nagy Sándor dr. aradi publicista és ügyvéd. A tehetetlenek közé odaállott az erős, a semmik közé a valaki, a kicsinyek mellé a számottevő, a tehetségtelenek elébe a számottevő ember. Belement a küzdelembe, amelyet irtózatos fegyverekkel szemben kell megvívnia. Mélyen fájlalni kell ugyanis, amikor a politikai küzdelmekben nem elvek és tehetségek, eszmék és emberek, hanem egyéni érdekek és hiúságból eredő törekvések állnak harcba. S ezekkel szemben az eszmének és a politikai meggyőződésnek nehéz helyzete van. Azok a jelöltek, akik Nagy Sándorral szemben küzdenek a választók kegyeiért, a képviselői állásért s a vele járó dicsőségért, nem az elveiket és a maguk tehetségét teszik a serpenyőbe. Izgatniuk s gyanusítgatnak. Andor fogja el az embert, hallván a cselekedeteikről. A nemzetiségi jelölt a magyarság ellen izgat. A nemzeti érzés ellen támad ; a faji gondolattal szemben küzd ; az állam egysége ellen harczol. Szomorú ez a fegyver s méltó módon kellene megtorolni alkalmazója bűnét. Ámde hasonló módon piszkos az Ugron-párt jelöltjének cselekedete is. Falragaszokon izgat a Kossuth-párt jelöltjének személye ellen. Nem az elvekkel szemben harczol, hanem az emberre kiált. Rágalmaz s piszkolódik. Amit mond, nyílt felekezeti izgatás. A néppárt antiszemita szele fujdogál elő belőle. A választási küzdelemnek ilyen elfajultságaihoz hozzájárul a kormánypárti jelölt érdekeiért való személyi befolyásolás. Ezzel szemben áll Nagy Sándor dr. a maga kiválóságának súlyával. A küzdelemben ő mellette áll minden becsületesen s helyesen gondolkodó ember." " Nem a politikai meggyőződéséről, a Kossuth Ferencz pártjához való ragaszkodásáról, hanem egyéni értékéről van szó. Az teszi szükségessé, hogy a választási harczból győztesen kerüljön ki. Az igazság Nagy Sándor dr. mellett van. A józan gondolkodás mérlegének serpenyőjében feléje hajlik a helyes ítélet. Kell is, hogy így legyen. Kívánjuk a magyar parlamentnek s a nagylaki választóknak, hogy érdemeset tüntessenek ki bizalmukkal. Lapunk mai száma 10 oldal. SZEGED VÁROSI KÖZGYŰLÉSE. A törvényhatósági bizottság íllése február hó 29-én. (Saját tudósítónktól.) A legelőkérdésben mérkőztek ma az érvek és az erők a közgyűlésen. Bokor Pál tanácsnok gazdag adathalmazt terjesztett elő a legelők gazdasági jövedelmét illetőleg. Mindjárt utána a tanyai gazdaközönség két képviselője, Pálfy Antal és Papp István támadták a tanács javaslatát. Pálfy Antal régi ellensége a legelőpusztításnak s ma is régi elvei értelmében beszélt. Meglepetést keltett Papp István fölszólalása. Papp egyike volt azon gazdáknak, akiket a legelőkérdésben kiküldött bizottságba meghívtak. A bizottság a legelőkihasítást véleményezte és ezt a véleményt aláírásával támogatta Papp István is. Mai közgyűlési beszédének elején is ilyen értelemben beszélt. Ez bizony nagyon nem tetszett tanyai képviselőtársainak, annál inkább tetszett azonban a tanácsnak. Mily nagy volt azonban a meglepetés pro és kontra, amidőn Papp István beszéde végén odakonkludált, hogy a legelőpusztító javaslatot nem fogadja el és indítványozza annak napirendről való levételét. László Gyula tartotta meg eztán, előre jelzett, nagyszabású beszédét a tanács javaslata ellen. Tartalmasan és ügyszeretetre valló buzgalommal csoportosította mindazon érveket, amelyek a mai legelőrendszer föntartása mellett fölhozhatók. Kitért a belterjes gazdálkodás kérdésére is s azt igyekezett bizonyítani, hogy az Szegeden leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Különben idézte a községi törvényt, amely szerint a tanácsi javaslatot most nem is lehet tárgyalni, mert gazdasági rendszer lényeges átalakításáról lévén szó, a közgyűlést 8 nappal előbb meg kellett volna hirdetni. Ugyanez volt kiindulási pontja Polczner Jenő beszédének is, aki szintén a legelőket védelmezte a tanácsi javaslattal szemben. Fölemlítette, hogy ha a tanyai lakosság a törvényszerű számban volna a közgyűlésen képviselve, eféle javaslatokkal sikerrel nem hozakodhatna elő a tanács. Erre nézve megjegyezzük, hogy a 400 városi képviselőről szóló közgyűlési határozat hatályba lépését várva a szervezeti szabályzatban nyugszik s részben már ez év végén életbe lép, amenynyiben ugyanis ennek az évnek a végén már 29-el több városatyát választ a közönség s ennyivel több virilistának lesz törvényhatósági bizottsági joga az 1905-ik évben a közgyűlésen. A mai közgyűlésről szóló részletes tudósításunk a következő: Pálfy Ferencz polgármester elnök délután 4 órakor a folytatólagos közgyűlést megnyitja. Következik a legelőkihasítási ügy folytatólagos tárgyalása. A legelőkihasítás ügye. Bokor Pál tanácsnok beterjeszti a legelőkre vonatkozó gazdasági adatokat, amelyeket lapunk vasárnapi számában részletesen ismertettünk. 1.-i Politika. A miniszterelnök a királynál. Bécsből jelentik, hogy a király vasárnap délelőtt Tisza István gróf miniszterelnököt magánkihallgatáson fogadta. A kihallgatás a magyar parlamenti helyzettel függ össze. A Kossuth-párt ellen. Marosvásárhelyről jelentik: Petri Zsigmond pártelnök vasárnap a második kerületi függetlenségi pártot gyűlésre hívta egybe, amelyben Bedőházy János képviselő beszámolót mondott. Bedőházy a Kossuth-pártból való kilépését okolta meg. A gyűlés bizalmat szavazott Bedőházynak és Petrinek a Kossuth-pártból való kilépésükért és — egy más jelentés szerint — e fölött örömét fejezte ki. Az oláhok készülődése a választásokra. Az oláhság hivatalos orgánuma, a Tribuna mai számában a magyarországi oláhokhoz nyílt fölhívást intéz, hogy lépjenek ki a passzivitásból a politikai cselekvés terére. Véget kell vetni — úgymond a proklamáczió — annak az állapotnak, hogy birka módjára hurczoljanak benneteket az urnához. Szavazzatok a ti flatokra. Végül fölhívja azokat, akik képviselők akarnak lenni, hogy addig is, míg a választásra sor kerül, forogjanak a nép közt és ismerjék meg bajait, kívánságait.