Szeged és Vidéke, 1904. április (3. évfolyam, 126-153. szám)

1904-04-01 / 126. szám

SZERKESZTŐSÉG: KÁRÁSZ UTCZA 10. SZÁM. Kiadóhivatal: SCHULHOF KÁROLY könyvkereskedés«. DÉS VIDÉ SZEGED, 1904. péntek, iprilisi POLITIKAI NAPILAP. 1 111. ÉVFOLYAM, 126.753TMM. FELELŐS SZERKESZTŐ: BALASSA ÁRMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 24 kor. —■ F^vr* lisror. — Negyedévre 6 kor. — Egy hóra —'^J^szám ára 8 fillér. Kövezési kölcsön. Vízvezetékünk már lesz valahogy s az új vágóhíd is fölépül talán. De arról szó sincs, hogy a város utczái megfelelően rendeztessenek és kövezettel láttassanak el. Pedig mindaddig, amíg feltöltetlen és kövezetlen utczáink vannak, az alföldi metropolis csak aféle kaliforniai város marad. Évről-évre alig szorítanak a költségvetésben annyi pénzt a követésre, hogy a már megtörtént utczarendezések úgy-ahogy föntarthatók legyenek. Hogy mennyire „úgy-ahogy“, bizonyság rá a Kárász-utczai aszfaltos kocsi j itt. A Kárász-utcza már csak a város kellős közepén van és láthattuk, hogy micsoda szörnyű kátyúkat foltoztak be most rajta, no és a foltozás után micsoda kátyúk maradtak még. Ami munkát ezen a toldozás-foltozáson felül végeztetnek, az csak szemszúrásnak jó. A Margit-, Püspök- és Táborutczák feltöltése majd egy évtizedig terveztetett, míg végre a szükséges tízezreket valahogy ki tudták szorítani. Márpedig minden indítvány, amelyet utczarendezés irányában tesznek, nagyon is jogosult, mert a rendezetlen, kövezetlen utcza faluba való és nemcsak hogy nem méltó Szeged városához, hanem nem is tűrhető. Igazán, egyes nagyközségekben rendezettebbek a város közlekedő utai, mint a szegedi utczák, akár a nagykörúton kívül, akár azon belül. Láttuk az idén a Hullám-utczát, napokig félméteres víz alatt állott az. S az az utcza a nagykörúton belül fekszik, a Szent István-tér mellett. Csodálatos dolog, hogy sem a hatóság, sem pedig a kövezési bizottság nem tökéli el végtére magát, hogy a kövezési dologban végre-valahára radikális javaslattal járuljon a közgyűlés elé. Egy oly városrendezési munkálatra gondolunk, amely kövezés czéljára fölveendő nagy kölcsön alapján az összes forgalmasabb utczákat kövezettel látná el, a kisebb forgalmú utczákat pedig legalább is feltöltené. Már tavaly, a kövezési program tárgyalása alkalmával fölvetettük ezt a kérdést s nem mulaszthatjuk el, hogy ugyanez alkalommal most ismét föl ne emeljük sürgető szavunkat. Az öreg Cato példája utóvégre is sikerrel biztat bennünket. Nem valami új, nagy teherről van szó, éppenséggel nem. Kölcsönről, amely kifutná a szükséges városrendezés költségeit s amelynek amortizáczióját fedezné az évente kövezésre elköltött összeg fele, a másik fele pedig a kövezések fentartására szolgálna. Igaz, hogy ily összeg az összes utczák jó karban tartására elégtelen volna. De az új létesítmények az első esztendőkben alig igényelnének számbajöhető fentartási költséget. Aztán nem kell gondolni, hogy azok a feltöltetlen és kövezetlen utczák ma nem kerülnek pénzébe a városnak. Éppen az a borzasztó, hogy aránylag nagyon is sok pénzébe kerülnek. Aztán azt se lehet vitatni, hogy az évek haladásával nem növekszenek a kövezési program költségei is. Mindezeket meggondolva, a kövezési kölcsön alig jelentene a városra nézve számbajöhető új áldozatot, ezzel szemben pedig egy csapásra véget érnének keserves utczamizériáink. Nem tudjuk, hogy ez a kérdés mindezideig miért nem került érdemleges tárgyalás szőnyegére. Hogy maga a hatóság, a mérnökség miért nem foglalkozik végre behatóan egy ilyen tervezet elkészítésével. Utóvégre is a mérnökségnek nemcsak az a feladata, hogy csupa utasításokra dolgozzék, hanem hogy maga is forgassa az eszét, hogy az ügykörébe eső kérdéseket miként lehetne kedvezőbben megoldani. Ha nem ismernék a toronyalatti ázsiai kényelmet, csaknem arra gondolnánk, hogy valami megrögzött balitélet következtében ismeretlen kerékkötő tartóztatja el ezt a kérdést"a napirendre kerüléstől. De ha van ilyen balitélet, el kell oszlatni s ha eloszlatni nem lehet , ki kell irtani. Bízunk benne, hogy mindinkább kevesedni fog azoknak a száma, akik a mai rendszer különtartását helyesnek és kielégítőnek találják s reméljük, hogy annyira legalább is hajlandó lesz mindenki a város érdekében, hogy legalább is megismerkedjék ennek a kérdésnek a magjával. Ha pedig idáig eljut a dolog, akkor törekvésünket már siker koronázza, mert a szemmel láthatóan üdvös újítást a maradiság soha sem akadályozhatja meg. Politika. Hadsereg:felügyelő Budapesten. A Pol. Ért. ma késő éjjel azt a hírt közli, hogy a Windischgrätz herczeg halálával megüresedett hadseregfelügyelői állásra Lobkovitz Rudolf herczeget szemelték ki. Nevezett forrás szerint a herczeg továbbra is Budapesten fog tartózkodni. Utódjául az említett forrás szerint Klobucsár Vilmos honvédségi adlátust neveznék ki, Klobucsár utódja pedig Gaudernak József altábornagy lesz, aki sokáig volt Szegeden. Az indemnitási törvény kihirdetése. A hivatalos lap mai száma közli az 1904. év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat szentesítését, mely mint 1904. évi IV. törvényczikk jelent meg az Országos Törvénytárban. Lapunk mai száma 10 oldal. Rendeled # M Saját Ú ma jelent megSzintesitésére vonatkovatalos lapban törvény szenézirat. Az ex lex tehát a mai napon megszűnt s az állam adószedési joga újra életbe lépett. Ebből az alkalomból a pénzügyminiszter két rendeletet bocsátott ki, amelyek már ma megérkeztek a szegedi királyi pénzügyigazgatósághoz is. E rendeletekben intézkedik a miniszter az adóhátralékoknak a törvény által biztosított kíméletes behajtása irányában. Az első rendelet a következőkről értesíti a pénzügyigazgatóságokat: a) Azok a közadók és illetékegyenértékek, amelyek törvény szerint az 1903. év második, harmadik és negyedik negyedében, továbbá az 1904. év első negyedében lettek volna esedékesekké és az 1904. évi IV. törv.-czikk életbeléptetése napjáig be nem fizettettek, valamint a közadók módjára beszedendő tartozások is ezen a napon válnak esedékesekké és az ezt a napot követő tizenötödik napon befizetendők. Ennek a befizetési határidőnek elmulasztása esetén a késedelmi kamat az 1904. évi IV. törvénycikk hatályba léptének napjától kezdve jár. Hogy ettől az utóbbi szabálytól a hátralékos egyenes adók tekintetében mikor lehet eltérésnek helye, azt egyidejűleg 1053. P. M. szap" kiadott körrendeletem állapítja meg. b) Azok az illetékek, amelyekre nézve a fizetési meghagyások 1903. évi márczius 31-ike után lettek kézbesítve, de be nem fizettettek, az 1904. évi IV. törvényczikk életbeléptetése napjától számított harminczadik napon befizetendők és a késedelmi kamat ezen harminczadik nap után következő naptól kezdve számítandó. c) Avégből, hogy az a) és b) alatt megnevezett tartozásokkal hátralékban levők ezen rendelkezésem felől biztosan és mielőbb tudomást szerezhessenek, utasítom a királyi pénzügyigazgatóságot, hogy ezen rendeletemnek egy-egy másolati példányát a kerületében levő valamennyi város és község elöljáróságának azonnali kihirdetés végett a legsürgősebben küldje meg. A másik rendelet a következőleg hangzik: Az 1904. év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1904. évi IV. t.czikk 4. §-a fölhatalmazta a m. kir. pénzügyminisztert, hogy az 1903. évi második, harmadik és negyedik, valamint az 1904. év első negyedéből származó adóhátralékok törlesztésére oly adóköteleseknek, akik fizetési halasztás engedélyezése iránt folyamodnak, e halasztást a késedelmi kamat teljes elengedése mellett adhassa meg. A törvényhozásnak e kivételes kedvezmény engedélyezésénél az volt a szándéka, hogy azok az adózók, kiknek állami egyenesadó s egyéb az egyenesadók módjára behajtandó köztartozása a költségvetésen kívüli időszak tartama alatt annyira fölszaporodott, hogy azokat fizetési képességük tönkretétele nélkül egyszerre beszolgáltatni nem bírnák, egyfelől vagyoni megromlásuktól megóvassanak, másfelől a létező adóalap a lehetőségig épségben maradjon. Ennek a czélnak elérése, valamint a követendő eljárás egyszerűsítése és könnyítése végett a következőkben rendelkezem . 1. Felhatalmazom a kir. pénzügyigazgatóságokat, hogy mindazoknak az adózóknak.