Szeged és Vidéke, 1904. október (3. évfolyam, 289-314. szám)

1904-10-01 / 289. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1904. szombat, október 1.­­ POLITIKAI NAPILAP. 1 111. ÉVFOLYAM, 289. (916.) SZffi Szerkesztőség és kiadóhiva­l. Kölcsey utcza 3 szám. 1 FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: Telefon 84. axám. | BAIaAfSSA ARBllN dr. ELŐFIZl^l^RAK : Egész évre 24 kor. Félévre 1*2 kor..— Negyedévre 6 kor. — Egy hóra’'ára 8 filér. A beszterczei eset. Besztercze városa Magyarországon van, Erdélyben. Szászok lakják, de magyar állampolgárok. Nos hát, ezek az urak egyet gondoltak és kezdik letagadni a magyar állampolgárságu­kat. Handabandáznak és meglehetősen szemérmetlen módon tüntetnek a ma­gyarság ellen. Az történt, hogy Beszterczén egy városi írnok a haláleseteket német nyelven vette föl. A beszterczei kir. járásbíróság figyelmeztette a város ta­nácsát, hogy ha ezek a fölvételek to­vábbra is német nyelven történnek, kénytelen lesz az eljáró közeggel szem­ben rendbírsággal élni. Az ügy a vá­rosi közgyűlés elé került, amely egy­hangúlag elhatározta, hogy a halál­eseteket — lévén a város hivatalos nyelve a német — ezentúl is német nyelven veteti föl. A járásbíróság a belügyminiszterhez felebbezett a köz­gyűlési határozattal szemben. A mi­niszteri döntés, amelyet nagy érdeklő­déssel vártak, kielégítő, mert a minisz­ter elrendelte, hogy a fölvétel ezentúl magyar szövegű nyomtatványokon és magyar nyelven történjék. A miniszterelnöknek ezt a dönté­sét nagy elismeréssel szeretnék venni a kormánypárti oldalon. Ah, — ujjon­­ganak — Tisza megmentette a ma­gyar nyelvet, Tisza nem hazaáruló, Tisza a magyarság mellett döntött, Tisza érvényt szerzett a magyarság jogainak. Nagy az ujjongás, de mi nem értjük az okát. Hát csakugyan nagy dolog az, ha a magyar miniszterelnök a közigazgatás és az igazságszolgálta­tás terén érvényt szerez a magyarság jogának. Hiszen nem rúghatja föl és nem tapodhatja lábbal a nemzet ezer­éves alkotmányát, ha csak nem hiszi magát teljesen a bécsi külügyminisz­térium budapesti főkonzulának. Amit Tisza cselekedett, azt csele­kednie kellett. Az elől nem lehetett kitérni. A galaczi esetben lelkiisme­retlenül és hamis törvénymagyaráza­tokkal kimondhatta, hogy a külügyi hatóságok nyelve a német, de ahhoz még neki sem lehetett bátorsága, hogy a törvény sutbadobásával a magyar közigazgatás és igazságszolgáltatás területén a német nyelv jogát merész­kedjék hangoztatni. Ez az egyetlen konkrét esetben hozott egyszerű döntés édes-kevés nekünk, akik izzó lelkesedéssel és olthatatlan szomjúsággal aggódunk a magyar nemzeti állam jövőjéért. S mi azt hiszszük, hogy jogos immár az a követelés, hogy Magyarország a ma­gyarságé legyen. Amikor a nagy katonai vita már véget ért, föl lehet vetni azt a kérdést, hogy a hadseregben is „némi magyar jelleget“ ígérő kormány mikor fog már gondolni a magyar nyelv jogai­nak az állami élet minden organizmu­sában való érvényesítésére. Az új népoktatási törvényjavaslat — Wlassics nagybecsű öröksége — kétségtelenül fontos és jelentős lépést jelent a magyarosítás terén, de ennél sokkal fontosabb volna az uj nemze­tiségi törvényjavaslatnak elkészítése. Az 1868. évi nemzetiségi törvény­nek intézkedései éppenséggel nem vé­dik meg a magyar nyelv jogait. Arról beszélünk, hogy a hadseregnek német a nyelve és emellett elfeledjük, hogy Nagyszebenben, Beszterczén és másutt német a közigazgatási hatóságoknak a nyelve, hogy Bogarason és más helyeken az oláh az úr a törvényhatósági életben. Mindaddig, amíg ez a visszás és lehetetlen helyzet véget nem ér, nem lehet lelkesedni a miniszterelnöknek egyes konkrét esetben hozott határo­zataiért. Nem az ugyanis az érdem, ha kormányfélt,­­megvédi a törvényt, hanem ha maga is jó, helyes és üd­vös törvényeket alkot. ■ A nemzet jövendője érdekében ok­vetlenül szükséges volna, hogy a magyar kormányelnök gondoljon már a nemzetiségek hatalmának túltengésé­­vel és tegyen róla. Fölötte szükséges­nek érezzük azt, mert mindaddig nem lehet beszélnünk a magyar államiság jövendőjéről, amíg mindenütt nem ér­vényesül a nemzet nyelve. Hogy pedig ez így legyen, ahhoz nem Tisza István gróf kell, aki nyu­godtan tűri az oláhoknak aktivitásra való törekvését, aki nem szünteti be az Asztra működését és aki a nemzet megfékezésére erős a nemzetiségek megzabolázása helyett,­­ hanem olyan miniszterelnök, aki a nemzeti politikát tűzi ki czéljául és meg is valósítja azt. Magyarrá kell tenni az országot, ami lehetetlen anélkül, hogy a vér­keringése , a hivatalos nyelve magyar ne legyen. S ezért nem látjuk mi olyan fölötte örvendetesnek a beszter­czei határozatot, mert nem kicsiségek­ben, hanem nagy és fontos dolgok keresztülvitelében kell érvényesülnie annak a bizonyos erős kéznek, ame­lyet olyan tevékenynek mondanak. S ha a gyermek Herkules bölcsőjében meg tudta ölni a kígyót, úgy a léleg­zethez jutott kormánynak is első teendője kell hogy legyen a nemzeti­ségi kérdés megoldása. Ez a beszterczei eset tanulsága, amelyet minden magyar ember levon, csak éppen az nem, akinek cselekedni illenék. (*) Lapunk mai száma 10 oldal. Ax aj ruhm­verthi Rapaics Rada^'^aw^Hteri tanácsost, mint a hivatalos lap mai száma jelenti, a földmivelésügyi minisztérium második állam­titkárává kinevezte. Bánffy Dezső báró Szegeden. (Saját tudósítónktól.) A szegedi ujpárti polgárságnak s a város egész közönségének ünnepnapjai vannak. Bánffy Dezső báró, az uj párt orszá­gos vezére. Szeged város I. választó­­kerületének országgyűlési képviselője ma Szegedre érkezett s három napig fog itt időzni választói körében. A nemzeti politika nagynevű meg­­testes­ítőjét benső örömmel és igaz lelkesedéssel üdvözli Szegeden minden hazafias érzésű polgár. Hogy a vezér jövetele minő igazi nagy örömet és érdeklődést keltett a közönség körében, bizonysága ennek azoknak nagy száma, akik a Bánffy Dezső báró tiszteletére szombaton estére hirdetett lakomára eddigelé jelentkeztek. Bánffy Dezső báró ma este a 6 órai budapesti gyorsvonattal érkezett Szegedre a Szeged-állomáson, ahol Wégman Ferencz dr., a szegedi új párt elnöke jelent meg a fogadására. Bánffy szívélyes köszöntést váltott Végman­­nal s a város diszhintalán vele hajta­tott a Tisza-szállóban föntartott szál­lására. Útközben a közönség minden­felé lelkesen megéljenezte a volt miniszterelnököt. Este Bánffy Dezső báró a szín­házba ment s végignézte A pénz be­mutató­ előadását, még­pedig a város díszpáholyában, amelyet Lázár polgár­­mester sürgönyileg ajánlott föl az új párt vezérének. A páholyban Wogman Ferencz dr. pártelnök, Lázár György dr. polgármester s Gaál Endre dr. tanácsnok alkották Bánffy Dező báró társaságát. Előadás után a Kass-vigadó étter­mében vacsorázott Bánffy, az új párt vezető férfiainak társaságában. Holnap Bánffy Dezső báró az ál­lami és városi hivatalok fejeinél, a pénzintézeteknél, iskolákban, kereske­delmi és ipartelepeken folytatja láto­gatásait s ez a vasárnap programja is. A holnapi, szombati nap kiemel­kedő eseménye lesz a Tisza-szállóban végbemenő társaslakoma, amely pont­ban este 8 órakor kezdődik, s melyre már eddig is igen sok résztvevő jelent­kezett. A lakoma híte úgy jutott a közön­ség körébe, hogy az pártvacsora lesz. Erre vonatkozóan most azt kell jelen­tenünk, hogy a lakomának nem lesz

Next