Szeged és Vidéke, 1904. november (3. évfolyam, 315-340. szám)
1904-11-01 / 315. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kölcsey utcza 3 szám. Telefon 84. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: BALASSA ÁRMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 24 kor. — Félévre 12 kor. — Negyedévre 6 kor. — Egy hóra 2 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. WWWPmmm SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1904. kedd, november 1. POLITIKAI NAPILAP, 111. ÉZFOLT1H, 315. (942.) SZIH. A pótadó kérdése. A most folyó városi közgyűlésnek legnagyobb tárgya a költségvetés s viszont a költségvetésnek legérdekesebb, legfontosabb kérdése a pótadó. Szeged város közgyűlése az utóbbi években nem egyszer némi alapossággal tarthatott attól, hogy ha minden óhajtást, minden szükségletet fontolás nélkül megszavaz, az végtére is a pótadó emelkedését fogja maga után vonni. Amaz alkalommal, — talán négy évvel ezelőtt — amikor a közgyűlés a költségvetés kiadási rovatába iktatta a kisebb javadalmazású tisztviselők lakbérét, maga a tanács az erre vonatkozó szavazás megtörténte után, a közgyűlés költségvetési munkájának eredményeképp néhány százalékos pótadóemelés szükségét jelezte. E lehangoló szenzáció bejelentése után a tanács a közgyűlési tanácskozásnak pár napra való felfüggesztését javasolta avégből, hogy majd ezen idő alatt valami úton-módon fedezetről fog gondoskodni. Köztudomású dolog, hogy a fedezetet szerencsésen meg is találták s az előironyzott jövedelemszaporulat tényleg be is következett . Így a miniszternek a költségvetésre tett azon megjegyzése, hogy a számításba vett új jövedelem elmaradása esetén gondoskodjék a város a pótadó megfelelő fölemeléséről, szerencsére csak túl aggodalmas atyai intelemnek bizonyult. Tény marad azonban, hogy az utóbbi esztendők során a pótadóemelés réme nem alaptalanul kísértett a közgyűlési teremben s ezelőtt három esztendővel is csak úgy kerülhették el a pótadó fölemelését, hogy heteken át tartó közgyűlési munkával a költségvetésből minden fölösleges vagy mellőzhető kiadást töröltek, a mellőzhetetlen kiadásokat pedig a minimumra csökkentették. Ily előzmények után bizonyára nagy meglepetést fog kelteni az a híradásunk, hogy a városi képviselők bizonyos köreiben az 1905. évi költségvetésre vonatkozóan a pótadó leszállításának lehetőségéről beszélnek. Hogy csakugyan be fog-e következni, nem tudjuk, tény azonban, hogy hír szerint egyenesen indítványozni is fogják az 50 százalékos pótadónak legalább 5 százalékkal való leszállítását. Hogy ennek a törekvésnek a rugója a népszerűség olcsó hajhászása-e, vagy komoly meggyőződés, azt most figyelmen kívül hagyjuk. Egyedül azokat a tárgyi okokat keressük, amelyre az ezirányú esetleges indítvány támaszkodik. Tudvalevő dolog, hogy azoknak a városi földeknek a bérjövedelme, amelyek most kerültek utóbbi bérbeadás alá, csaknem ötvenezer koronával szárnyalta túl az eddigi eredményt. A költségvetés más kisebb tételekben is javult, úgy hogy a mutatkozó jelentékeny többletet a követési költségek (230,000 korona) és a rendkívüli alap (57,000 korona) tételénél irányozták elő. A pótadóleszállítási eszme innét meríti indokát. Azt mondják: a földek jövedelemtöbbletét ne írjuk oly szükségletek tételeihez, amelyek eddig kisebb összegekkel is kielégíthetők voltak, hanem e tekintetben vegyük irányadóul az idei költségvetést; a város ügyei el voltak látva ebben is; sülyedés nem volt, ellenkezőleg általános fejlődés biztosítékait nyújtotta ez a költségvetés is; a város köztulajdonát képező földek magasabb jövedelmét tehát ne nagyobb költekezésre fordítsuk, hanem arra, hogy a polgárságnak immár elviselhetetlenné váló közterhein könnyítsünk. Sehol sincs az megszabva, —gy érvelnek — hogy a pótadónak muszáj 50 százaléknak lenni; a pótadószázalékot a mutatkozó hiány nagysága szabja meg; hiány gyanánt pedig az ötvenezer korona bevételi többlet számításával nem 491,000 korona jelentkezik, hanem csak 441,000 korona, ez pedig a 983,000 korona állami adónak csaknem egészen 44 százaléka. Az idei 50 százalékos pótadó tehát a jövő évre 5 százalékkal jól leszállítható. Ez a pótadóleszállítók okfejtése. Aki tudja, hogy a város költségvetései az utóbbi négy-öt év alatt mily szűkre szorították a kulturális igényeket ; aki tudja, hogy a város követésének, csatornázásának és feltöltésének ügye mily siralmas hanyatlásban volt éppen azért, mert a költségvetésben sohase maradt megfelelő összeg erre a fontos czélra, hanem jóformán csak annyi, hogy a városi pénzt maga az eddigi munkálatok föntartása fölemésztette s új kövezetét, csatornát úgyszólván csak a középítési alap utalványösszegeiből csinálhattunk , már az belátja, hogy a pótadóleszállítóknak csak látszólag van igazuk, voltaképpen pedig a város legfőbb érdekei ellen szervezkednek. Hiszen a követés ügyének megoldása már annyira égető, hogy ha a rendes költségvetés nem nyújtana erre a czélra rendes fedezetet, vagy le kellene mondani egyáltalán a fejlesztésről s tisztán az eddigi kövezetek föntartására szorítkozni, vagy pedig más, nem kevésbbé lényeges tervek elejtésével, esetleg kölcsön fölvételével kellene a városnak megszorult helyzetén segítenie. Ugy de a kölcsöntörlesztés is, meg aztán a régi és új kövezetek föntartása miből kerülne ki ? A leghatározottabban ellent kell tehát állani a pótadóleszállítási törekvésnek, ha az nyílt színen jelentkezik. Nem is hiszszük, nem hihetjük, hogy a közgyűlés bármely elemei átengednék magukat az anyagi önzés durva ösztönének, mikor kétségbevonhatatlanul a város főbenjáró érdekei ellen törne az. Hiszen csak a kövezés, csatornázás és feltöltés szükségét hangoztattuk. De hol vannak még a város nagy tervei, amelyek a megvalósulás küszöbére érkeztek, de tényleges megvalósulásukat oly kétségbeejtően hátráltatja a pénzhiány ? Nem akarjuk fölsorolni az elodázhatatlanul szükséges nagy közgazdasági, közművelődési, közjóléti alkotásokat. Aki emlékébe idézi a sok nagy tervet, amelyek megvalósulásától Szeged fejlődése s fölvirágzása függ , az be fogja látni, hogy az a félszázezer korona javulás nagyon is jó időben jött, s hogy száz nagy szükség nyitja ki rá torkát. A pótadóleszállítás nemcsak a költségvetés egyensúlyát zavarná meg, hanem lehetetlenné tenné a legparányibb fejlődést is. Ahol pedig haladás nincs, ott visszafejlődés következik be s ennek rettenetes következményeit későbbi évek késő bánata jóvá nem teheti. " Lapunk mai száma 14 oldal. J Szeged város közgyűlése. A törvényhatóság ülése október hó 31-én. — Ötödik nap. —Saját tudósitónktól.) Gyorsabb ütemben végzett ma a közgyűlés a sorra kerülő tárgyakkal, melyek jórészt kisebb jelentőségűek voltak. .Szóba került az állandó vízmű dolga is egy személyzetkiegészítést kérő előterjesztés kapcsán. A főmérnök kijelentette, hogy a vízvezeték december elején üzembe helyezhető. A vízmű építési költségeinek ideiglenes födözésére szolgáló 111,250 korona kölcsön felvételét megszavazta a képviselőtestület. A gőzfürdőre ismét hitelt kért a tanács, mely hálás témát dehogy rlasztotta volna el a mindenhez hozzászóló Pillich Kálmán. A mérnöki hivatal jelentésének valódisága ellen emelt vádat és indítványára vizsgálatot rendelt el a közgyűlés. Egy szegény, 12 gyermekes városi tanítónak előlegkérő felebbezése körül pezsgő vita kerekedett. A tanács a szervezeti szabályzat formalizmusa mellett kardoskodott, míg mások a humánus előfegadást javasolták, anélkül, hogy e méltányosságot precedens gyanánt tekinthetné a tanítóság. A főispán már lezárta a vitát, mikor fölvetette