Szeged és Vidéke, 1904. november (3. évfolyam, 315-340. szám)

1904-11-01 / 315. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kölcsey utcza 3 szám. Telefon 84. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: BALASSA ÁRMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 24 kor. — Félévre 12 kor. — Negyedévre 6 kor. — Egy hóra 2 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. WWWPmmm SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1904. kedd, november 1. POLITIKAI NAPILAP, 111. ÉZFOLT1H, 315. (942.) SZIH. A pótadó kérdése. A most folyó városi közgyűlésnek legnagyobb tárgya a költségvetés s viszont a költségvetésnek legérdeke­sebb, legfontosabb kérdése a pótadó. Szeged város közgyűlése az utóbbi években nem egyszer némi alapos­sággal tarthatott attól, hogy ha min­den óhajtást, minden szükségletet fon­tolás nélkül megszavaz, az végtére is a pótadó emelkedését fogja maga után vonni. Amaz alkalommal, — talán négy évvel ezelőtt — amikor a közgyűlés a költségvetés kiadási rovatába iktatta a kisebb javadalmazású tisztviselők lakbérét, maga a tanács az erre vonat­kozó szavazás megtörténte után, a közgyűlés költségvetési munkájának eredményeképp néhány százalékos pót­adóemelés szükségét jelezte. E lehan­goló szenzác­ió bejelentése után a tanács a közgyűlési tanácskozásnak pár napra való felfüggesztését java­solta avégből, hogy majd ezen idő alatt valami úton-módon fedezetről fog gondoskodni. Köztudomású dolog, hogy a fedezetet szerencsésen meg is találták s az előironyzott jövedelem­szaporulat tényleg be is következett . Így a miniszternek a költségvetésre tett azon megjegyzése, hogy a számí­tásba vett új jövedelem elmaradása esetén gondoskodjék a város a pót­adó megfelelő fölemeléséről, szeren­csére csak túl aggodalmas atyai inte­lemnek bizonyult. Tény marad azon­ban, hogy az utóbbi esztendők során a pótadóemelés réme nem alaptalanul kísértett a közgyűlési teremben s ez­előtt három esztendővel is csak úgy kerülhették el a pótadó fölemelését, hogy heteken át tartó közgyűlési munkával a költségvetésből minden fölösleges vagy mellőzhető kiadást töröltek, a mellőzhetetlen kiadásokat pedig a minimumra csökkentették. Ily előzmények után bizonyára nagy meglepetést fog kelteni az a híradásunk, hogy a városi képviselők bizonyos köreiben az 1905. évi költ­ségvetésre vonatkozóan a pótadó le­szállításának lehetőségéről beszélnek. Hogy csakugyan be fog-e következni, nem tudjuk, tény azonban, hogy hír szerint egyenesen indítványozni is fog­ják az 50 százalékos pótadónak leg­alább 5 százalékkal való leszállítását. Hogy ennek a törekvésnek a rugója a népszerűség olcsó hajhászása-e, vagy komoly meggyőződés, azt most figyel­men kívül hagyjuk. Egyedül azokat a tárgyi okokat keressük, amelyre az ezirányú esetleges indítvány támasz­kodik. Tudvalevő dolog, hogy azoknak a városi földeknek a bérjövedelme, amelyek most kerültek utóbbi bérbeadás alá, csaknem ötvenezer koronával szár­nyalta túl az eddigi eredményt. A költségvetés más kisebb tételekben is javult, úgy hogy a mutatkozó jelen­­tékeny többletet a követési költségek (230,000 korona) és a rendkívüli alap (57,000 korona) tételénél irányoz­ták elő. A pótadóleszállítási eszme innét meríti indokát. Azt mondják: a földek jövedelemtöbbletét ne írjuk oly szük­ségletek tételeihez, amelyek eddig kisebb összegekkel is kielégíthetők voltak, hanem e tekintetben vegyük irányadóul az idei költségvetést; a város ügyei el voltak látva ebben is; sülyedés nem volt, ellenkezőleg álta­lános fejlődés biztosítékait nyújtotta ez a költségvetés is; a város köz­tulajdonát képező földek magasabb jövedelmét tehát ne nagyobb költe­kezésre fordítsuk, hanem arra, hogy a polgárságnak immár elviselhetetlenné váló közterhein könnyítsünk. Sehol sincs az megszabva, —­­gy érvelnek — hogy a pótadónak muszáj 50 százalék­nak lenni; a pótadószázalékot a mutatkozó hiány nagysága szabja meg; hiány gyanánt pedig az ötvenezer korona bevételi többlet számításával nem 491,000 korona jelentkezik, hanem csak 441,000 korona, ez pedig a 983,000 korona állami adónak csak­nem­ egészen 44 százaléka. Az idei 50 százalékos pótadó tehát a jövő évre 5 százalékkal jól leszállítható. Ez a pótadóleszállítók okfejtése. Aki tudja, hogy a város költség­­vetései az utóbbi négy-öt év alatt mily szűkre szorították a kulturális igénye­ket ; aki tudja, hogy a város követé­sének, csatornázásának és feltöltésének ügye mily siralmas hanyatlásban volt éppen azért, mert a költségvetésben sohase maradt megfelelő összeg erre a fontos czélra, hanem jóformán csak annyi, hogy a városi pénzt maga az eddigi munkálatok föntartása fölemész­tette s új kövezetét, csatornát úgy­szólván csak a középítési alap utal­ványösszegeiből csinálhattunk , már az belátja, hogy a pótadóleszállítóknak csak látszólag van igazuk, voltakép­pen pedig a város legfőbb érdekei ellen szervezkednek. Hiszen a köve­tés ügyének megoldása már annyira égető, hogy ha a rendes költségvetés nem nyújtana erre a czélra rendes fedezetet, vagy le kellene mondani egyáltalán a fejlesztésről s tisztán az eddigi kövezetek föntartására szorít­kozni, vagy pedig más, nem kevésbbé lényeges tervek elejtésével, esetleg köl­csön fölvételével kellene a városnak megszorult helyzetén segítenie. Ugy de a kölcsöntörlesztés is, meg aztán a régi és új kövezetek föntartása miből kerülne ki ? A leghatározottabban ellent kell tehát állani a pótadóleszállítási törek­vésnek, ha az nyílt színen jelentkezik. Nem is hiszszük, nem hihetjük, hogy a közgyűlés bármely elemei átenged­nék magukat az anyagi önzés durva ösztönének, mikor kétségbevonhatatla­­nul a város főbenjáró érdekei ellen törne az. Hiszen csak a kövezés, csatorná­zás és feltöltés szükségét hangoztat­tuk. De hol vannak még a város nagy tervei, amelyek a megvalósulás küszö­bére érkeztek, de tényleges megvaló­sulásukat oly kétségbeejtően hátrál­tatja a pénzhiány ? Nem akarjuk fölsorolni az elodáz­­hatatlanul szükséges nagy közgazda­­sági, közművelődési, közjóléti alkotá­sokat. Aki emlékébe idézi a sok nagy tervet, amelyek megvalósulásától Sze­ged fejlődése s fölvirágzása függ , az be fogja látni, hogy az a félszázezer korona javulás nagyon is jó időben jött, s hogy száz nagy szükség nyitja ki rá torkát. A pótadóleszállítás nemcsak a költ­ségvetés egyensúlyát zavarná meg, ha­nem lehetetlenné tenné a legparányibb fejlődést is. Ahol pedig haladás nincs, ott visszafejlődés következik be s ennek­­ rettenetes következményeit későbbi évek késő bánata jóvá nem teheti. " Lapunk mai száma 14 oldal. J Szeged város közgyűlése. A törvényhatóság ülése október hó 31-én. — Ötödik nap. —­­Saját tudósitónktól.) Gyorsabb ütemben végzett ma a közgyűlés a sorra kerülő tár­gyakkal, melyek jórészt kisebb jelentőségűek voltak. .Szóba került az állandó vízmű dolga is egy személyzetkiegészítést kérő előterjesz­tés kapcsán. A főmérnök kijelentette, hogy a vízvezeték dec­ember elején üzembe he­lyezhető. A vízmű építési költségeinek ideig­lenes födözésére szolgáló 111,250 korona kölcsön felvételét megszavazta a képviselő­­testület. A gőzfürdőre ismét hitelt kért a tanács, mely hálás témát dehogy rlasztotta volna el a mindenhez hozzászóló Pillich Kálmán. A mérnöki hivatal jelentésének valódisága ellen emelt vádat és indítványára vizsgálatot ren­delt el a közgyűlés. Egy szegény, 12 gyermekes városi ta­nítónak előlegkérő felebbezése körül pezsgő vita kerekedett. A tanács a szervezeti sza­bályzat formalizmusa mellett kardoskodott, míg mások a humánus előfegadást javasol­ták, anélkül, hogy e méltányosságot prec­e­­dens gyanánt tekinthetné a tanítóság. A fő­ispán már lezárta a vitát, mikor fölvetette

Next