Szeged és Vidéke, 1904. december (3. évfolyam, 341-367. szám)

1904-12-01 / 341. szám

Szeged, 1904. csütörtök, deczember 1. SZEGED ÉS VIDÉKE. orosz fővárosban, a belügyminiszter engedel­­mével női kongresszust tartanak. Ez lesz az első női kongresszus Oroszországban. A kon­gresszus kizárólag a jótékonyság és a nép­nevelés kérdéseivel fog foglalkozni. A ren­dezőbizottság élén Sapk­a Olga írónő áll. — Halál a váróteremben. Ma reg­gel egy kisteleki öreg magyar összeesett a Szeged-állomásról és azonnal meghalt. Béres Imre 88 éves aggastyán Kistelekről jött Sze­gedre, hogy a csorvai kapitányságba utazzon. Az állomás III. osztályú várótermében össze­esett és azonnal meghalt. Holttestét a kór­házba szállították és föl fogják bonczolni. — Letartóztatott szélhámos. Körül­belül négy héttel ezelőtt nagy szenzácziója volt Kolozsvárnak. Remenyik F. és fiai ottani dúsgazdag vaskereskedő-czég följelentette egy ugyancsak kolozsvári vagyonos egyenruha­­készítő fiát, Krausz Emilt, aki különböző szélhámoskodással négyszázezer koronát csalt ki tőlük. Krausz Emil eleinte Budapesten tartózkodott, később, mikor neszét vette an­nak, hogy üldözik, Kölnbe, majd Londonba szökött. Ott Kaufmann néven tartózkodott egészen addig, míg — mint ezt egy londoni távirat jelenti­­— ott a budapesti rendőrség megkeresésére tegnap letartóztatták. — A Klein-házaspár Bécsben. Bécsből jelentik . A Klein-házaspár ma reg­gel 7 órakor ideérkezett és átadatott a tarto­mányi bíróságnak. — Anarchista-meeting St.­Louis­­ban. Londonból jelentik, hogy St.­Louisból odaérkezett távirat szerint Most Jánost, a híres anarchistavezért letartóztatták, mert az volt a szándéka, hogy Roosevelt elnök láto­gatása alkalmával gyakorlati példával egybe­kötött anarchista-meetinget akart tartani. A rendőrség megkettőztette éberségét és rend­kívüli óvintézkedéseket tett az elnök szemé­lyének védelmére, mert azt hiszik, hogy az anarchisták vezérük elfogatásáért boszút akar­nak állani. — Összevagdalt huszárkáplár. Aradról jelentik, hogy ott három Hadik-huszár­­ezredbeli közhuszár részeg állapotban össze­vagdalta az utczán Bessenyey Edvárd­ huszár­­ezredbeli káplárt, aki rendreutasította őket s az egyik ellenszegülő huszárt fejbevágta a kardjával. A három huszárt letartóztatták és hadbíróság elé állítják. Az összevagdalt huszárkáplárt súlyos sérülésével a kórházba szállították. — Elfogott tolvajnő. Egy rutul be­csapott ember följelentése következtében egy veszedelmes czigányasszony került a szabad­kai rendőrség kezébe. Agócsi János szegedi hajós tette a följelentést Kovács Vitus Ist­vánná szabadkai czigányasszony ellen. A ve­szedelmes asszony hajón ismerkedett meg Agócsival, aki panaszkodott, hogy a gyer­meke beteg s nem tudják meggyógyítani. A czigányasszonynak mindjárt készen volt a terve. Ajánlkozott, hogy meggyógyítja a gyermeket és előbb Agócsi jelenlétében, ké­sőbb pedig, mikor a hajós után volt, a fele­sége jelenlétében kenegette holmi kotyvalék­­kal a szegény beteg gyermeket. Persze a fiú nem lett jobban, de a czigányasszony min­denféle titokzatos hókusz pókuszszal kicsalt 200 korona értékű ruhát, egy aranygyűrűt, 156 korona készpénzt és azután nem jelent­kezett többé. Agócsi följelentésére a rendőr­ség kinyomozta Kovács Istvánnét és sikerült lakásán a szélhámos asszonyt letartóztatni. Azonban csak a házkutatás alkalmával de­rült ki, hogy milyen jó fogást tett a rendőr­ség. Talált egy egész halom zálogc­édulát mindenféle lopott holmiról. — Fegyver a gyermek kezében. Kun­ Elek tanyai orvos telefonon jelentette a főkapitányságnak, hogy Csillag István ta­nyai gazdának Tamás nevű fia a revolveré­vel játszott, amely elsült és a fiút egy golyó mellén találta. A gondatlan kis­fiút szülei házánál ápolják. Sebe életveszélyes. — Rendőri hírek. Kádár Vincze tiszti szolga ma délelőtt a Dugonics-téren vezette gazdája lovát és elütötte Zvityi Leonát, akit szülei lakására szállítottak. — Grón Gézától a Gedó-féle vendéglőben ellop­tak egy aranyórát tánczostól. — Szabó Anna cselédleánytól pedig egy aranygyűrűt lop­tak el. — Rövid krónika. A franczia kamarának az egyház és állam szétválasztáa ügyében kiküldött bizottsága ma délután ismét egybegyűlt. Deville többségi képviselő kijelentette, hogy újra fölveszi a tegnap visszautasított kormányjavaslatot. Erre a többség elhatározta, hogy a javaslatot fejezetenként tárgyalni fogja. A kisebbség több tagja erre ki­jelentette, hogy kilép a bizottságból, mert nem tartják megengedhetőnek, hogy az egyszer már elvetett javaslat fölött újra szavazzanak. Ezek el­hagyták a termet. Ezután a Deville-féle ellenjavaslat, vagyis a kormányjavaslat első két fejezetét elfogad­ták és a tárgyalás folytatását csütörtökre halasz­tották. — Szerbiában egy új politikai párt, egy paraszt párt van alakulóban. 700.000 paraszt ala­kítja ezt a pártot, amely alakuló gyűlését deczem­ber 12-én tartja. A párt védőszentjéül Szent Andrást választották, aki egyszersmind a Karagyorgyevics­­dinasztia védőszentje.­­ A német birodalmi gyű­lés ismét egybegyűlt. Ballestrem gróf beszéddel üdvözölte a Házat, amelyben utalt a német nép javát érintő fontos törvényekre, amelyek elintézésre várnak. Ezek közt van a költségvetésen kívül a két évi szolgálati időről és a hadsereg békelétszá­mának megállapításáról szóló javaslat és a keres­kedelmi szerződések. Az elnök végül kéri a kép­viselőket, hogy buzgóbban vegyenek részt az ülé­seken, mint azelőtt.­­ Ajánljuk a Fischer Testvérek jóhírű ék­szerész és órás c­éget, hol szolid árak mellett részletfizetésre is olcsón lehet vásárolni. Lengyel Lőrincz csász. és kir. udvari bútorgyáros. S­zeged., gvár, Vadász-utcza 2. Á­ruház, Klauzál­ tér 8. : SZEGEDI KRÓNIKA. — November 30. — A vizsugarak alól. Este a következő levelet kaptuk: Tekintetes szerkesztő úr, illő tisztelettel jelentem, hogy ma este nem men­tem be a szerkesztőségbe és hogy ezt a levelemet a csongrádi takarékpénztár épülőfélben levő házá­nak tetejéről irom. Az történt ugyanis, hogy elmentem a kor­mánypárt nagygyűlésére, amely nagy éppen nem volt, de látható volt, hogy a pártnak alaposan meggyűlt a baja a választókkal, mert a sok tiszt­viselői állásra nem igen tudtak elég választót ta­lálni s ezért egyiket-másikat ötször is megválasz­tották jegyzőnek, sőt még ellenzéki embereket is beültettek az alelnöki székekbe,­­ ha ugyan azok beleülnének azokba az árván maradt székekbe. A gyűlésről elindultam azután, hogy bemen­jek a szerkesztőségbe, de bizony ez nem ment könnyen. A Tisza-szállóból át akartam menni a korzóra, de sehogy sem ment. Mindenünnet lövelt felém a víz. Visszafordultam tehát, hogy a posta felé menjek. Víztorlasz állta az utamat. Elindultam tehát a színház felé, arra sem lehetett menni. Lóvasútra ültem és amikor végre beértem a szer­kesztőség elé, az utcza sarkán egekig emelkedett A vidéki színészet romlása.^) Kötetszámra rúg a panasz, mit a ma­gyar vidéki színészetnek ma még minden­esetre kulturális, ha nem is elsőrendűen nemzeti kérdés körül közönség és színészek esztendők óta hangoztatnak. A vidéki színé­szet ekszisztencziális érdeke és a közönség­nek egyre fokozódó igénye ; ez a két főten­gelye volt a sokszor túlbecsült, fölfújt, de főleg agyonbizottságozott kérdésnek. Mind­kettőt — úgy, ahogy — rendezték. A kor­mány valami országos főfelügyelői állást szervezett, a vidéki színészet nagyobb örö­mére. A színigazgatók pedig mélyebben nyúltak a zsebükbe és számtalanszor jajga­tott nyomorúságos helyzetük megengedte, hogy drága énekesnőket szerződtessenek. Az üzlet igen gazdaságosnak bizonyult, a szín­házak látogatása újabb lendületet nyert és az igazgató urak még mindig használnak mellette. A közönségnek igaza van, joggal követeli, mert hiszen a szórakozása árát fizetni tudja. És a vidéki színészet rendezése ? Konkrét esettel bizonyítjuk, hogyan ke­zelik a belügyminisztériumban ezt az ügyet. A kolozsvári színházra kiírták a pályázatot. Három ajánlkozó színigazgatót egyformán jó minősítéssel terjesztett föl a város a belügy­miniszter elé. Ugyancsak abban az időben kellett dönteni a szegedi színház sorsa fölött is. A város határozatát ugyanis, amely Jano­­vics Jenőnek adta hat évre a színházat, Makó Lajos megfeledbezte. Úgy Janovics, mint Makó siettek pályázni a kolozsvári színházra, hogy állomás nélkül ne maradjanak. A mi­niszteri bölcseség, melyet ezúttal Sándor Já­nos államtitkár sugall, Janovicsnak ítélte oda a kincses város múzsapalotáját — egy esz­tendőre. És Janovics elfogadta az egyéves megbízatást a hat évre szóló szegedi szerző­dés helyett, el kellett fogadnia, mert külön­ben kiteszi magát és társulatát annak a kel­lemetlenségnek, hogy hajlék nélkül marad. Kolozsvárnak van tehát egy miniszteri­­leg kirendelt igazgatója, akivel szerencsésen szimpatizál a város közönsége. Szegednek pedig nincsen. A belügyminiszter még mindig melengeti az aktákat. Makó Lajos nem ki­sebb nyugtalansággal várja a döntést, mint várta Janovics, aki persze visszavonta a sze­gedi színházért való pályázatát. Az új pályá­zatot ki kellene írni, de nem lehet. Formai *) *) A Pesti Napló mai számából. T. szerkesztő úr, két esztendőn át mindennap írtam a vízvezetékről. Kértem, kívántam, sürgettem, jelentettem. S aznap, hogy megindult, rajtam torolta meg születését. Szerkesztő úr, hát igazság ez ? El tudtam képzelni mindent, de ezt a víz­­áradatot nem. Ha valaha árvízi leírásokat olvas­tam, mind megelevenedett előttem. S már-már látom, hogy miként önti el hitelezőimet az árvíz, ha ugyan még csolnakon is nem küldik el nekem a számláikat. Egyébként pedig e pillanatban menekülök a takarékpénztár tetejéről. Ott is víz van már. Ha keresnek, a városi gőzfürdőben vagyok; az az egyetlen hely Szegeden, ahol soha sincs víz. Tisztelő munkatársa : Tallér. színház. Heti műsor : Csütörtökön: Bőregér. Pénteken: Miss Hobbs. (Először.) Szombaton : Miss Hobbs. Vasárnap délután : Bajazzók. Erősebb. P este : Éjjel az erdőn.

Next