Szeged és Vidéke, 1907. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-01 / 1. szám

La Florica. Tiszafehéregyháza. Kis falu. Oláhok fészke. És a közepén Zsupfödte házban egy­ szép lány, szegény Meghalt az éjjel. Minden szomorú. Megyek a házak szűk sikátorán, Kocák hevernek minden útfélen. Szokatlan vagyok én, az idegen. A sok gyerek ámulva néz reám. Szép szál legény áll künn a ház előtt. Hol Florica, szép Florica halott. Nem láttam én még ily mély bánatot. Ily hangtalant egy kiedvűt és mezőt. Rám néz fáradt szemével a legény. Félős részvéttel visszanézek én. Kenn szólhatok. A nyelvünk idegen De ez a mély bánat rokon velem. Egy könnye tör­zőt szempilláita De én megértem mit mond: Florica! tTíttuisz Gyula. „Arra a nagy reformra vállalkoztunk, —’ mondá — hogy a demokratikus eszme min­’ den modern követelésének érvényesítésével a képviselőházba behozzuk az általános szava­zati jogot s ez által a nemzet minden hiva­tott s arra képesített tényezőjét a politikai jogok gyakorlatának osztályosává kívánjuk tenni. Előterjesztendjük nemcsak a választási reformra vonatkozó javaslatokat, hanem a választási eljárásnak szabályozását is, ebben nagyon természetesen a községenként i­s helyenkénti szavazásnak lehetőségét, a vá­lasztókerületeknek a jogosult választók szám­arányához mért újabb beosztását. Ennek a nagy reformnak keresztülvitele után befejezettnek tekintjük azt a politikai feladatot, amelynek együttes megv­alósítására most vállalkoztunk. A nemzet egészének széles alapon megnyilvánuló kívánalmai s másrészt a fejedelem fentartott, szabad elha­tározása fogják, remény­em, a jövő politiká­ját egyetértőleg irányítani.“ Természetes, hogy­ én, aki a választói jognak rendezését, az általános választói jog elvének figyelembevételével már előbb össze­állított programomba felvettem, csak üröm­mel üdvözölhettem azt, hogy akkor, midőn a nemzeti küzdelem után az alkotmányosság helyreállítása megtörtént, a jövő politikai alakulás előkészítésére a választói jog kérdé­sének rendezése képezi az alapot. A küzde­lemnek alapját képezett katonai s gazdasági kérdések érintetlenül kell, hogy maradjanak; ez volt a vállalkozásnak s a képviselőházban a miniszterelnök úr által elmondottaknak kifejezett értelme. (Igaz. Úgy van). A sikertelen küzdelem után a nemzet bár önmegtagadással belenyugodott, de nem mondott le magáról a célról s igy csak el­­odáztattak azok a célok, amelyekért a küz­delem folyt s amelyeknek megvalósítása nél­kül az egységes magyar nemzeti államot a maga teljes erejében, a maga teljes önálló­ságában s gazdasági megerősödésében elkép­zelni sem lehet. A sikertelen küzdelem után a nemzet lelkében megmaradt a remény s ha nem is elégíthette ki a jelen, de bízhatott a jövőben. Azt hiszem, t. választóközönség, önöket sem elégíthette ki a jelen, önök is a jövőbe vetették reményüket. (Helyeslés). Az átmeneti jelleg nem őszinte. A kormánynak nyolc havi működése fölött most volna alkalmunk bírálatot mon­dani. A nyolc hónap alatt azonban az állami élet mélyeibe ható és érintő alkotások nem jöttek létr­e. Nem hibáztatás céljából mondom ezt, mert a dolog természetéből folyik s meg­felel a miniszterelnök úr által hangoztatott átmeneti kormányzat természetének. Ami engem aggaszt nem is az, ami a képviselőházban a törvényalkotás terén tör­tént, hanem az, ami nem történt és részben az, ami a képviselőházon kívül inkább a pártok életében van folyamatban. (Halljuk!) Az általános választói jogra vonatkozó­lag beismerem, messzemenő, beható, részle­tes tanulmányokra van szükség, arra, hogy a kérdés úgy oldassék meg, hogy míg az általános választói jog alapelve feltétlenül érvényesül, addig másfelől a nemzeti állam, nemzeti jellegének s a magyarság feltétlen hegemóniájának érdekei háttérbe ne szorul­janak. De még­is, nem tagadhatom, aggoda­lommal tölt el az időnek rohamos szárnya­kon való haladása. Hiszen feltéve, mihez már reményemet is veszteni kezdem, hogy 1­,K­7. év folyamán a választói jogról s azzal kap­csolatosan rendezendő kérdésekről, mint a választókerületek új beosztásáról, a választási eljárásról, a választások felett való bírásko­dásról, talán a törvényhatóságok újabb be­osztásáról s a törvényhatóságokban s közsé­gekben a képviselet rendezéséről szóló kér­dések mind megoldatnának, akkor is legjobb esetben 1009. évben volna megejthető az új választás azon alapon, melynek megvalósítása érdekéből, az egész kormányzati alakulás létre­jött. Pedig, ha a miniszterekről írnak, a „Pester Llyod“-ban közétett nézetei hite­lesek, akkor legjobb esetben 1907. év végére csakis az első előadói tervezet lesz készen. Az idő gyors szárnyakon repül előre s aligha várhat más fontos kérdések megoldá­sával addig, mig az uj képviselőház, az uj választási törvény alapján összeülhet és al­kalma lesz a nemzet egészének széles alapon megnyilvánuló kívánalmai s másrészt a feje­delem fentartott szabad elhatározása sz­­ arint egyetértőleg a jövő politikáját irányítani. Hogy e tekintetben maguknak az intéző köröknek is aggályba­ lehetnek, bizonyítja azon körülmény, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvényt módosító törvénytervezet alkottatott meg, melyre a terveit formában, ha az álta­lános választói jogról szóló törvényt kellő időben megcsinálni akarják, vagy tudják, szükség nincs. Avagy talán nincs kizárva új választásoknak lehetősége a jelenlegi törvény alapján, mely esetben a törvénytervezet elő­nyös javítást helyez ugyan kilátásba, de ellenkezésben van magával a céllal, a kor­mánynak átmeneti jellegével, melynek han­goztatásával a kormányt vállalták. (Általános helyeslés.) De menjünk tovább. Az 1899. évi XXX. t.-c. egyoldalúan bár és csak a hiszonosságra építve, de mégis Ausztriával szemben 1907. évig rendezi a gazdasági közösséget. A gaz­dasági közösség béklyóit a külállamokkal kötött szerződések 1917. évig viselni paran­csolják ugyan, de ebből nem következik, hogy 1907. éven túl Ausztriával nem lehetne és nem kellene-e a magyar érdekeknek a jelenleginél kedvezőbb megoldást keresni. A megadott kényszerhelyzet keretében a kész­fizetések felvétele s 1910. éven túl az­ önálló magyar bank fölállítása olyan jogos kívánal­mak, melyek elől kitérnünk nem szabad s melyeknek keresztülvitele elengedhetlenül szükséges s melyeknek kedvező megoldás a jövő gazdasági önállóságunknak alapját ké­pezik. (Taps.) De hisz, mint a miniszterelnök úr mondja, a kormánynak „átmeneti jellege nem menthet fel azon nagy kötelesség alól, hogy Bevezető egy kabaret-előadásh­oz. (Szabad előadás, amelyet a Szegedi Lloyd-társulat estélyén tartott Balassa József). Szép hölgyek, jó urak, az önök komor, elszánt és minden veszedelemre elkészült tekintete biztató reánk, akik arra vál­lalkoztunk, hogy a mai estén a tudományosság árva és szegény ügyét szolgáljuk. Nem csaló­dom, ha úgy vélem, hogy ez a társaság, amely itt összegyűlt, nem léha mulatságvágyban, nem pajzán évődésben és nem a vigassz hajszolá­sában látja kielégültnek igényeit. Érzem, hogy önök komolyan szomjaznak a lelket üdítő mély és tartalmas elmélkedés után; látom, hogy önök, tisztelt társaság, átérzik azt a kötelessé­get, amely minden ember lelkében ott él és amely azt parancsolja, hogy kacagás és mula­tozás helyett vonuljunk magunkba és a tudo­mány fáklyájával kezünkben vizsgáljuk az élet nagy problémáit. Vegyük elő tehát mi is a Reitzer-cég közismert fáklyáit, gyújtsuk meg a Pálfyék gyufájával és ragadjuk kezünkbe a magyar tudományosság lobogó zászlaját. Ül­tessük el, t. társaság, hogy szépen, politikusi, vagy éppen telekkönyvi bírói stílusban fejez­zem ki magamat, ültessük el azt a magot, amelyből kikél a komoly tudományosság azon folyama, amelynek árnyékában megtalálhatjuk a lét nehéz keserveiből kivezető fonalat. Ezt a most szabatosan elhangzott célt kívánta szol­gálni ez est rendezősége, amikor engem arra kért, hogy — mint a komoly tudományosság egyik bajnoka — előadást tartsak Önöknek. Soká kerestük a tárgyat, tisztelt társaság. Mert a tudomány köre igen tág és mert az újabb tudományos kutatások egyre szebbé te­szik az ember életét. Ó, mert — hála a kutató szellemeknek — immár elmúlott az az idő, amikor az ember tájékozatlan volt a dolgai felől. Ma már tudjuk, hogy a csók nem a sze­relem kifejezője, hanem két ajk bacillusainak kölcsönös kicserélése; ma már tudjuk, hogy a tánc nem a testmozgásbeli szép, a ragyogó csudás érzés, amikor a szerelmesek egymáshoz simulva ringanak végig a tükörsima padlón, hanem a tánc az a fölösleges mozgás, amely az utódok idegéletében a térdreflexmozgások szabálytalanságát előidézi; ma már tudjuk, hogy a szerelem nem a varázsos, csudás érzése két fiatal léleknek, hanem a nemzetgazdaságtan­i tanulmányoknak olyan tudatos rendszereződése, amely bizonyos adósságoknak kifizetését tűzi ki célul, bizonyos telekkönyvi birtoklaphoz, avagy pénzintézeti betéthez mellékletül csatolt női lény jövendő sorsának biztosításával. A­mikor a tudománynak ilyen vívmányai vannak, amikor tudjuk, hogy a víz nem erősít, az al­kohol gyöngít, a tej butit, a főzelék káros az utódokra, a hús megrontja idegéletünket, akkor valóban — hála a tudománynak -- szép az élet s még szebb a halál, mert a sír egészség­telen és kényelmetlen ugyan, de a halottham­­vasztás viszont kellemetlen szagot terjeszt. A tudomány e szép szerepét látva, mi valami ismeretlen és eddig helytelen irányban kutatott ágát a tudománynak óhajtottuk művelni, amikor a mai tudományos előadás tárgyát megválasz­tottuk. Ligeti Béla az alkohol ellen kívánt elő­adást tartatni. Sikerült azonban meggyőznünk őt, hogy a tudományban a legfontosabb a közvetlen kísérletezés. Az alkohol káros hatását Önöknek tehát nem fogom magyarázni. Kass János laboratóriumában és vegykísérleti állomá­sán, mint remélhető, mindenki személyesen óhajt meggyőződni afelől, hogy váljon reá nézve az alkohol csakugyan kártékony hatású-e? Barta Dezső viszont azt óhajtotta, hogy a cselédkérdésről tartsunk előadást. A kérdés valóban megfontolást igényelt. Tekintettel azon­ban arra, hogy a tudományos előadásokat viták követik, már­pedig ennél a kérdésnél a hölgy­közönség körében esetleg szintén lehetnek kivételesen némelyeknek szerencsés és örven­detes, lelket nemesítő tapasztalataik, az elő- SZEGED ÉS VIDÉKE. Szeged, 1907. január 1., kedd.

Next