Szeged és Vidéke, 1907. február (6. évfolyam, 27-49. szám)
1907-02-01 / 27. szám
szokták, snájdigul beszélt, vagyis röviden és patetikusan. Amikor azt mondta, hogy ő mindig tántoríthatlan híve volt a függetlenségi eszmének, Andrássy gúnyosan mosolygott, Várady Károly pedig újból ovációzott. Megnyitják az ülést. Nagy izgalom és páratlan érdeklődés közben nyitotta meg Justh Gyula elnök pontban tíz órakor az ülést. Az ülés megnyitásakor Polónyi Géza már a helyén ült. Néhány szónyi előterjesztés után így szólt az elnök: — Polónyi Géza igazságügyminiszter urat illeti a szó, aki napirend előtt akar fölszólalni. Jelentem egyben, hogy Hoitsy Pál képviselő úr is kapott napirend előtt való fölszólalásra engedélyt. Halálos csend közt állott föl Polónyi Géza és szó szerint a következő beszédet mondta el: Az öntemetés. Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Megrágalmaztak. Lelki megnyugvásomra szolgál, hogy az arra illetékes tényezők az ellenem emelt vádakban pillanatig sem hittek. Álláspontom, melyet pártvezérem és pártom nagy többsége helyeselt és magáévá tett, az volt, hogy az igazságügyminiszter ilyen természetű pörökben, amíg a képviselőház többségének bizalmát bírja, bíróság elé nem mehet. Meg kellett azonban győződnöm arról, hogy ez az álláspontom a pártokban nem talált osztatlan helyeslésre és a véleményeltérések és súrlódások könynyen odavezethettek volna, hogy ártanék azoknak a nagy céloknak, melyeknek szolgálatában egyesültünk. Elhatároztam tehát, t. Ház, hogy ügyemet a bíróság elé viszem. Korábban kifejtett meggyőződésem az volt, hogy ilyen természetű, tervszerűen végrehajtott rágalmazásokkal szemben magának a pernek tartama alatt az igazságügyminiszteri széknek méltósága és dísze sem maradhatna érintetlen. Saját sorsom fölött magam rendelkezem, de ennek az állásnak méltóságát semmi veszélynek kitennem nem szabad. (Úgy van balfelől.) Ezért elhatároztam, t. képviselőház, hogy állásomról lemondok. Ez elhatározásom folytán lemondásomat tegnap az igen tisztelt miniszterelnök úrnak át is adtam. Megtettem mindent, t. képviselőház, amit az ország, pártom és saját magam érdeke joggal megkövetelhetett tőlem. Magammal viszem a függetlenségi és 48-as párt elveihez való szeplőtlen hűségemet. (Élénk éljenzés és taps balfelől.) Magammal viszem az igazságügyminiszteri székben elmondott programmomban kifejtett elveimhez és irányzatomhoz való hűséges és tántoríthatatlan ragaszkodásomat. (Élénk éljenzés és taps balfelől.) Egy padsorral hátrább megyek, de annál nagyobb lelkesedéssel és kitartással fogom védelmezni mind a kettőt. (Élénk éljenzés és taps balfelől.) Mély tisztelettel kérem a képviselőházat, kegyeskedjék ezt a bejelentésemet tudomásul venni. (Hoszszantartó éljenzés és taps a baloldalon és a középen. Elszórt éljenzések jobbfelől.) Eddig tartott Polónyi búcsúbeszéde, melyet a miniszteri szék előtt állva, halálsápadtan, de érzéstelen hangon mondott el. Az utolsó szava után, anélkül, hogy akár jobbra, akár balra nézett volna, egyenesen indult ki a teremből. Egyetlen emberrel fogott kezet: a bal padsor sarkán állott Keller István képviselő, aki azt mondta neki: — Szervusz, kegyelmes uram! — Isten veled, István! — mondta Polónyi, aki kimenőben odaköszöntött az újságírói karzatnak. Az alkotmánypárton egyetlen éljen nem szállott utána. A jelenetnek vége volt. A gyászbeszéd. Csak éppen a hivatalos gyászbeszéd néhány szava következett. A függetlenségi párt nevében Hoitsy Pál mondta a következőket : — Vannak helyzetek, mikor a sok szó nem fejez ki többet, mint a kevés. Ilyen helyzet a mostani. Vannak ügyek és dolgok, melyek nem igénylik a magyarázatot, mert az csak kétértelműséget hozna abba, ami önmagában világos. (Halljuk!) Ilyen ügy ez a mostani. Azért engedje meg nekem a t. Ház, hogy minden magyarázat és minden indokolás nélkül fölolvassam azt a határozatot, melyet tegnap esti értekezletén a függetlenségi és 48-as párt hozott. Szól pedig ez a határozat a következőképpen. (Halljuk!) A függetlenségi párt Polónyi Géza igazságügy-miniszternek az igazságügyi kormány vezetésében kifejtett tevékenységét és magatartását helyeselte s az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslataiért a legnagyobb elismerését nyilvánítja és sajnálja távozását. (Igaz! Úgy van! balfelől.) A párt méltányolja azokat a "hazafias és férfiúi önérzetből eredő indokokat, melyek az igazságügyminisztert arra bírták, hogy ügyének a bíróság elé vitelével egyidejűleg állásáról lemondott. A párt távol van attól, hogy a lemondás fényében az ellene bizonyítékok nélkül emelt vádak megerősítését lássa (Igaz ! Úgy van a szélsőbaloldalon.) és bizalommal várja be a bírósági eljárást, amely elé az igazságügyminiszter ügyét vitte. (Élénk helyeslés és fölkiáltások a baloldalon: Éljen Polónyi !) T. képviselőház ! Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt nem tartja szükségesnek, hogy a t. képviselőház ebben az ügyben bárminő határozatot hozzon vagy intézkedést tegyen. A maga részéről kötelességének tartotta meghozni ezt a határozatot. Tartozott vele. Tartozott vele először önmagának, tartozott vele azoknak a kormányférfiaknak, akik kilenc hónapon át minisztertársai voltak a távozó igazságügyminiszternek. (Igaz ! Úgy van !) De tartozott vele főképpen annak a férfiúnak, Polónyi Gézának, aki 30 hoszszú esztendőn át hűséges osztályosa volt a párt küzdelmeinek, (Igaz ! Úgy van !) kivette részét minden nagy csatából, nem kímélte ellenségeit, de nem kímélte saját személyét sem; szerzett magának barátokat, de szerzett teljes számmal ádáz ellenségeket is (Igaz! Úgy van!) és aki most hagyja oda azt a díszes helyet, amikor alkalma lett volna őfelsége bizalmából valóra váltani azokat az eszméket, most, deres fővel, melyeknek hűséget ifjonti korában fogadott. (Zajos helyeslés és taps. Fölkiáltások : Éljen Polónyi !) A függetlenségi párt most is éljenzett, a hatvanhetes pártok most is hallgattak. Ez volt a gyászbeszéd. Utána következett a napirend. Az appropriáció. Juriga Nándor: A nemzetiségi csoport bizalmatlansággal van a kormány politikája iránt. Ezért is nem szavazta meg a költségvetést s nem szavazhatja meg a költségvetési fölhatalmazást sem. A sovinizmus ostorozására tér át. A mai kor sovinizmusa krutálisabb, mint Bánffyé. Bánffy sem indított anynyi sajtópert, mint a mai kormány. (Nagy derültség.) A sovinizmusnak, mely a nemzetiségek üldözésében nyilvánul meg, megvan máris az ellenhatása. A nemzetiségek tömegei megmozdultak. Egy olyan ítélet, mint amelylyel őt sújtották, többet tesz a tót nép öntudatának fölrázására, mint tíz Juriga. (Nagy zaj.) Az elnök: Megvonom a képviselő úrtól a szót! (Helyeslés.) Vajda Sándor: A nemzetiségi álláspontot vázolja az appropriációs javaslattal szemben s foglalkozik a Polónyi-ügygyel is. Elnök a vitát bezárta s szünetet adott. Szünet után Hock János és Vajda Sándor személyes kérdésben szólaltak föl, nagy emóciót is keltettek erős kifejezéseikkel, úgy hogy Hock János és Nagy György elnöki rendreutasításban is részesültek. Kossuth Ferenc utasította ezután vissza a Farkasházy részéről a kereskedelmi kormányzat ellen intézett támadásokat, előbb azonban Vajdának felelt zajos helyeslések és tapsok közt. Megemlítette a miniszter, hogy az a vád, mintha kilenc hónap alatt semmit sem tettek volna, nem állhat; fölsorolta, hogy milyen törvényeket alkottak eddig és hogy melyek vannak munkálatban. A vasutasok elégületlenségével is foglalkozott s kijelentette, hogy ezzel az ügygyel is atyai jóindulattal s a nehéz helyzetnek méltánylásával foglalkozik, amelyben a vasutasok munkájukat végzik. Gróf Batthyány Tivadar személyes kérdésben rögtön ki is jelenti, hogy a kereskedelmi kormány ellen támadást nem intézett s nem is intéz, míg Kossuth ül a miniszteri székben. Wekerle Sándor miniszterelnök felelt ezután a vita egyes szónokainak. Legelsősorban is a nemzetiségieknek válaszolt s kijelentette, hogy rendületlenül áll azon a programmon, amelyet a belügyminiszter kifejtett ; nemzetiségi sérelmekről, elnyomásról szó sem lehet. Az erkölcss zülöttség vádját is a legerélyesebben visszautasította, amelylyel Polónyi ügye miatt illették az országot. Hisz épp a volt igazságügyminiszter távozása bizonyítéka annak, hogy mily nagy súlyt fektetnek a közélet tisztaságára. Lemondott, nehogy még a befolyásolás árnyéka is érhesse a független bíróságot. A választójog reformjáról is nyilatkozott Wekerles részletesen kifejtette, hogy miért nem jöhet a kormány olyan gyorsan ezzel a reformmal a Ház elé. SZEGED ÉS VIDÉKE. Szeged, 1907. február 1., péntek. Polónyi volt — Polónyi nincs. Günther az új miniszter. Az igazságügyi államtitkár. Minisztertanács. (Saját tudósítónktól.) Elkövetkezett hát a nagy nap. Magyarország igazságügye megtisztult, a kabinet vérig sebzett és elvérzett tagja, Polónyi Géza valósággal elhagyta a bársonyszéket. Rosszul festett benne a legelső pilanattól fogva, amelyben határtalan vakmerőséggel elfoglalta. A díszes méltóságot elődei tiszta becsülettel szolgálták. Féltő gondossággal, egyéni érdekük legteljesebb negligálásával álltak őrt Magyarország törvénykezése mellett, a maga szennyesét takargatnia egyiküknek sem kellett, csak neki. Nem szabad, hogy hozzá hasonló ember valaha is közelébe férjen a miniszteri széknek. Amint elmondotta a Házban beszédét Polónyi Géza, egyenesen a miniszteri szoba felé tartott. Az új igazságügyminisztert ezalatt egész sereg ember kereste föl és igen szives hangon üdvözölte. Az igazságügyminiszter Günther Antal, Polónyi volt államtitkára. Günther még tiltakozott az üdvözlés ellen, de kinevezése befejezett dolog. Polónyi búcsúztatása után a miniszterek Wekerle Sándor miniszterelnök szobájába mentek rövid tanácskozásra, amelyben a lemondott igazságügyminiszter kivételével valamennyi miniszter részt vett. Értesülésünk szerint a kormány véglegesen megállapodott abban, hogy a királynak Günther Antalt ajánlja igazságügyminiszterré való kinevezésre. A folyosón gyorsan hire terjedt a dolognak és Günther most már jónak látta távozni a Házból, hogy így kitérjen az üdvözlés elől. Természetesen azonnal megindult a találgatás arról, hogy ki lesz az igazságügyi államtitkár. Két jelöltet emlegettek ma: Bizony Ákos miskolci és Nagy Emil szolnoki képviselőt. Bizony Ákos azonban már tegnap visszautasította az ajánlatot, Nagy Emil pedig tudomásunk szerint e percig senkitől fölszólítást nem kapott. Valószínűnek tartják, hogy csak kinevezése után állapodik meg az új miniszter az államtitkár személyében. Bizonyos azonban, hogy az új államtitkár is függetlenségi lesz s hogy az alkotmánypárt nem is kíván jelöltet állítani. Polónyi Géza egész délelőtt a miniszteri szobában tartózkodott, ahol mindjárt a Házban történt bucsúzás után elsőnek Wekerle Sándor miniszterelnök kereste föl és néhány szives szót váltott vele. Ezután Kossuth Ferenc és Darányi Ignác miniszterek látogatták meg Polónyit. Kossuth a könnyekig