Szeged és Vidéke, 1907. február (6. évfolyam, 27-49. szám)
1907-02-01 / 27. szám
azt, hogy a javaslattevésnél jelen lehessen egy bizottsági tag. Becsey Károly: Abban a bizottságban csak nyugalmazott katonák lehetnek! Kiss Arnold: Csodálja a tanácsnok és a pénzügyigazgató kijelentéseit. Ő úgy tudja, hogy az adókivetések légből kapott adatokkal történnek. Egészséges, nem szélütött emberek és nem nyugalmazott katonák legyenek a bizottság tagjai és indítványozza, hogy" az adókivető és adófelszólamlási bizottságba jövőre szakférfiakat küldjenek ki. (Helyeslés). Kovács József szintén kifogásolja a bizottságok működését. Dr. Fodor Károly tanácsnoksem volt tagja az adókivetési és felszólamlási bizottságoknak, de úgy tudja, hogy azok törvényesen jártak el. Ha nem, föllebbezni kell a közigazgatási bírósághoz. Dobay Gyula: Lesz is föllebbezés elég. Fodor Károly magyarázza, hogy az adókivetési eljárás nagyon kíméletes és igen helyes. Kéri a tanácsi javaslat elfogadását. Kormányos Benő fölszólalni akar. Elnök: Kérem a bizottsági tag urat, ne méltóztassék fölszólalni, mert már egyszer szólott. Különben kérem a bizottságot, ne tárgyaljunk órahosszat olyan ügyet, amiben egyforma a véleményünk. Főleg pedig kérem, ne támadjon senki személyében olyan bizottságot, amelynek tagjai a közgyűlés bizalmából kapták állásukat. Kormányos Benő félremagyarázott szavait igazítja helyre és a tanács javaslatát elfogadták. Az államvasutak válsága. A becsületes teherforgalom. Szeninség Szegeden. (Saját tudósítónktól.) A magyar államvasutak történetében párját ritkító válság elé sodródott a közgazdaságnak és a kereskedelemnek legfontosabb szerve, a vasút. Amit több ízben és fenyegető rémként megírtunk, az teljességében valóra vált: a magyar államvasutak teherforgalma, mely egy idő óta csak bénultan teljesítette a hozzáfűzött várakozást, ma csaknem teljes csődöt mondott s beállott jó időre a vasút válsága. Az államvasutak a teherforgalmat eddig is korlátok közé szorítva tudta lebonyolítani, most azonban teljesen kizárja a teherforgalom lebonyolítását. Az ország területén bizonytalan időre szünetel a fővonalakon, így Szeged egész vidékén is az árufeladás s az csak a legelsőrendűbb használati cikkekre terjed ki. A teherforgalom fennakadásának egyik legsúlyosabb következménye az, hogy a szegedi iparvállalatok s maguk a városi üzemek napok óta nem kapják meg nélkülözhetlen szénszállítmányaikat és ma már annyira válságos a helyzet, hogy a szénhiány miatt az üzem beszüntetésének szüksége fenyegeti még legtekintélyesebb iparvállalatainkat is. A forgalom megszorítása. A forgalomnak ez a példátlan megakadása általános megdöbbenést keltett a kereskedői világban. Borzasztó rázkódtatásoknak van kitéve különösen Szeged kereskedelmi és pénzügyi élete, amelynek eleven lüktetése már a beszánt közlekedés mellett is a zsibbadtság szomorú szimptómáit tüntette fel. A kormány tehetetlenségét pedig nem lehet eléggé kárhoztatni. Mert nyilvánvaló, hogy a zord időjáráson kívül az általunk több ízben fölpanaszolt súlyos mulasztások a közvetlen okai ennek a katasztrófának. A kormánynak pedig módjában lett volna a szükséges óvintézkedést minden téren foganatba venni és gondja lehetett arra is, hogy a vasutasok jogos igényei kielégíttessenek s elégedett személyzettel rendelkezhessék a módfelett megnövekedett forgalom lebonyolítására. Nincsen szén. A teherforgalomnak az árutorlódás és egyéb okok folytán bekövetkezett megszorítása különösen bénítólag hat a tömegszállításra, amelyet most nem lehet abban a minimális mértékben sem lebonyolítani, amint azt a szegedi iparvállalatok érdekei megkövetelik. A tömegszállítás nehézségei legjobban érezhetők a szén- és tüzelőfa-szállítmányoknál. Már napok óta oly kevés szén érkezik Szegedre, hogy az ipartelepek kénytelenek voltak szénkészleteiket is igénybe venni, nehogy üzemeik fennakadást szenvedjenek. A vállalatok sürgönyileg, telefonon és kiküldött tisztviselők álltal ismételten megsürgették a szénbányák igazgatóságait, hogy szállítsák már Szegedre a megrendelt szénmennyiségeket, de a bányavállalatok jóakarata megtörik az államvasutak megcsökkent szállítóképességén és még a legszükségesebb minimális szén kvantumokat sem küldhetik. Ma azután már oly válságosra fordult a helyzet, hogy legtekintélyesebb ipartelepeinket a szénhiány következtében az üzem beszüntetésének veszedelme fenyegeti. Legnagyobb a szénszükséglet az államvasutak fütőházaiban. Ezek az eddigi szénszállításokkal és készletekkel zavartalanul el tudták látni vonataikat és ma még nem fogytak ki a mozdonyok fűtésére szükséges szénből. Ha azonban a szénbányák a fütőházaknak szóló szállítmányokat nagy mértékben redukálnák, úgy könnyen előáll az az eset, hogy a szegedi pályaházból még a megszorított teherforgalmat sem tudják lebonyolítani. A nagyváradi eset, hogy a máv sűtőházának a hadikészlethez tartozó szénből kellett volna pótolnia a maga szükségletét, veszélyezteti Szegedet is. Sokkal súlyosabb a helyzet az ipartelepeknél. A gázgyárnak alig van szene. A városnak sincs szene, se a fürdőhöz, se a vízműhöz, se az iskolák és középületek fűtéséhez. A szénhiányt tehát fatüzeléssel kell majd pótolniok, ami az üzemköltséget lényegesen, szinte háromszorosára emeli és így érzékenyen megkárosítja iparosainkat, nem is számítva azt a jelentékeny kárt, amelyet a szénhiány következtében az üzemredukció okoz. A szegedi kereskedelem kára. Arra nézve, hogy a forgalomzavarnak a szegedi kereskedelemre miyen hatása van, egy nagykereskedő tudósítónk kérdéseire ezeket mondta: " A forgalomzavar ma reggel óta vált a legkritikussabbá, azáltal, hogy a teherfölvételt megszüntették. A föladásra szánt áruk nagy részét vissza kellett hozni a vasúti állomásról s ezek nagy halomban hevernek a raktárban. Ez, ha csak néhány napig is tart, jelentékeny kárt jelent, mert sok cikkben azalatt, amíg ezek vesztegelnek, már újabb rendelést kellett volna elintézni. De más irányban is érezhető a teherszállítás szünetelése. Ha zavar csak néhány napig tart, a város petróleum nélkül áll. Napok óta várnak olyan szállítmányokat, amelyeket hét-nyolc nap előtt föladtak s amelyek közbeeső állomásokon vesztegelnek, s amelyeket nem továbbítanak, dacára annak, hogy, amint olvasom, a petróleum ki van véve a forgalmi korlátozás alól. Budapestről és Bécsből tíz nap előtt föladott gyűjtőküldemények az után vesztegelnek. De ennél, amint említettem, nagyobb kellemetlenségek vannak az áruk kiszállításánál. Szegedhez közel eső kisebb községek, állomások egyáltalán nem képesek magukat árukkal ellátni. Egyes faluk máris petróleum híjján vannak. Még szerencse, hogy a cukor az arad-csanádi vasutak vonalain jön, amelyeken zavartalanul folyik a teherszállítás, különben abban is hiány lenne. Összegben kifejezni azt a kárt, amelyet a forgalomzavar a kereskedelemnek okoz, bajos: az én számításom szerint mindennap tízezrekre megy és tízezrekkel növekszik. SZEGED ÉS VIDÉKE. Szeged, 1907. február 1., péntek. Harc Alsótanyáért. Gerle Imre és Késze István. Személyes küzdelem a közgyűlésen. (Saját tudósítónktól.) A törvényhatósági bizottság mai közgyűlésén este hét óra után hirtelen, a szegedi közgyűlési teremben szokatlan hangú vitatkozás keletkezett. Kevesen voltak már a közgyűlési teremben, de az ottlevő félszáz ember izgalmasan figyelte, hogy miként küzd a tanyai főhatalomért dr. Gerle Imre és dr. Kószó István, akik a legerősebb és legsúlyosabb kifejezéseket használták egymás ellen. Egy telekügyből kifolyólag keletkezett a vita, amelynek még igen komoly következményei is lehetnek. Dr. Gaál Endre tanácsnok bejelentette a közgyűlésen, hogy a szeged-alsótanyai iparvállalat részvénytársaság ipartelep céljaira 4 hold 1307 négyszögöl városi területet ingyen kér átengedni. A tanács nem engedné át ingyen a területet, hanem javasolja, adja el azt a közgyűlés méltányos áron. Pillich Kálmán azt kérdi, hogy a közel öt hold terület szükséges-e az iparvállalat céljaira. Dr. Gerle Imre csak úgy szólal föl, mint aki tájékoztatni akarja a közgyűlést. A hatóságnak kötelessége az ipart pártolni. Szegeden ezt nem teszik. Az alsótanyai gazdasági egyesület mintakertgazdasági célokra egy éve kért területet a várostól és választ sem kapott. Ez az öt hold szükséges. Borszövetkezet, konzervgyár, gőzmalom lenne azon a területen. Kéri, adják meg ezt a tanyának, mert ha mellőzik a tanyaiak érdekét, Alsótanya elszakad Szegedtől. (Zaj. Kószó István közbekiált: Ön nagyon téved.) Ez nem tévedés. Az ügyvéd úr tudhatja, hogy a tanyának törvényes joga lehet községgé alakuláshoz. Kószó István: Ez a mumus minket nem ijeszt meg. Ha csak Gerle úr meg nem csinálja a községet. Gerle Imre: Én nem csinálom. Éppen azt akarom megakadályozni, mert szeretem, sőt jobban szeretem városomat, mint bárki. Dr. Kószó István : Csodálom, hogy Gerle úr fölszólalt a közgyűlésen tájékoztatás céljából. Ez csak ankéten lehetséges. Gerle Imre: Pm csak informáltam. Szavazni nem fogok. Kószó István: Az érdekelt nem szólalhat föl. Gerle úr pedig érdekelt. Ezt maga is bevallotta, amikor így beszélt: „mi alsótanyaiak.“ Gerle Imre: Nem igaz, nem mondtam! (Nagy zaj.) Kószó István: Nem fogadom el a tanács javaslatát. Egy talpalattnyit sem engedünk át annak a részvénytársaságnak. A tanya nem fog elszakadni, mert az ide van kötve. Gerle úr rossz időben hangoztatta mumusát. Ő, aki nagy vasútban utazik, az öt hold területben a nagy vasútnak állomáshelyet is akar. Gerle Imre: Nem igaz! Éppen az alsótanyai népbank adott be a kis vasútra ajánlatot. Kószó István: Ha majd a nagy vasutért küzd Gerle úr, akkor beszéljen az elszakadásról s ha majd Halas felé gravitál. De most nem félünk a mumustól és javaslom a tanácsi előterjesztés elutasítását. Gerle Imre: Kószó úr formálisan meggyanusított. Ezt én nem érdemlem meg. Nem vagyok érdekelt, csak részvényes, mint annyi sokan. Csáky Vencel: Bankigazgató! Gerle Imre: A kérdéshez hozzászólhattam, adhattam fölvilágosításokat, csak szavazni nem fogok. Kószó piszkolódásait visszautasítom! Kószó István: Nem piszkolódtam! Gerle Imre: 1901 óta nem vagyok engedményese a szeged—halasi vasútnak. Ott érdekelt nem vagyok. Nem szoktam érdekből beszélni, mint ahogy Kószó úr most beszélhetett.