Szeged és Vidéke, 1907. február (6. évfolyam, 27-49. szám)

1907-02-01 / 27. szám

azt, hogy a javaslattevésnél jelen lehessen egy bizottsági tag. Becsey Károly: Abban a bizottságban csak nyugalmazott katonák lehetnek! Kiss Arnold: Csodálja a tanácsnok és a pénzügyigazgató kijelentéseit. Ő úgy tudja, hogy az adókivetések légből kapott ada­tokkal történnek. Egészséges, nem szélütött emberek és nem nyugalmazott katonák le­gyenek a bizottság tagjai és indítványozza, hogy" az adókivető és adófelszólamlási bizott­ságba jövőre szakférfiakat küldjenek ki. (He­lyeslés). Kovács József szintén kifogásolja a bi­zottságok működését. Dr. Fodor Károly tanácsnok­­sem volt tagja az adókivetési és felszólamlási bizott­ságoknak, de úgy tudja, hogy azok törvé­nyesen jártak el. Ha nem, föllebbezni kell a közigazgatási bírósághoz. Dobay Gyula: Lesz is föllebbezés elég. Fodor Károly magyarázza, hogy az adó­kivetési eljárás nagyon kíméletes és igen helyes. Kéri a tanácsi javaslat elfogadását. Kormányos Benő fölszólalni akar. Elnök: Kérem a bizottsági tag urat, ne méltóztassék fölszólalni, mert már egyszer szólott. Különben kérem a bizottságot, ne tárgyaljunk órahosszat olyan ügyet, amiben egyforma a véleményünk. Főleg pedig ké­rem, ne támadjon senki személyében olyan bizottságot, amelynek tagjai a közgyűlés bi­zalmából kapták állásukat. Kormányos Benő félremagyarázott sza­vait igazítja helyre és a tanács javaslatát elfogadták. Az államvasutak válsága. A becsületes teherforgalom. Szeninség Szegeden. (Saját tudósítónktól.) A magyar állam­vasutak történetében párját ritkító válság elé sodródott a közgazdaságnak és a kereskede­lemnek legfontosabb szerve, a vasút. Amit több ízben és fenyegető rémként megírtunk, az teljességében valóra vált: a magyar állam­vasutak teherforgalma, mely egy idő óta csak bénultan teljesítette a hozzáfűzött várakozást, ma csaknem teljes csődöt mondott s be­állott jó időre a vasút válsága. Az államvasutak a teherforgalmat eddig is korlátok közé szorítva tudta lebonyolítani, most azonban teljesen kizárja a teherfor­galom lebonyolítását. Az ország területén bizonytalan időre szünetel a fővonalakon, így Szeged egész vidékén is az árufeladás s az csak a legelső­­rendűbb használati cikkekre terjed ki. A teherforgalom fennakadásának egyik legsúlyosabb következménye az, hogy a sze­gedi iparvállalatok s maguk a városi üzemek napok óta nem kapják meg nélkülözhetlen szénszállítmányaikat és ma már annyira vál­ságos a helyzet, hogy a szénhiány miatt az üzem beszüntetésének szüksége fenyegeti még legtekintélyesebb iparvállalatainkat is. A forgalom megszorítása. A forgalomnak ez a példátlan megaka­dása általános megdöbbenést keltett a keres­kedői világban. Borzasztó rázkódtatásoknak van kitéve különösen Szeged kereskedelmi és pénzügyi élete, amelynek eleven lüktetése már a beszánt közlekedés mellett is a zsib­badtság szomorú szimptómáit tüntette fel. A kormány tehetetlenségét pedig nem lehet eléggé kárhoztatni. Mert nyilvánvaló, hogy a zord időjáráson kívül az általunk több ízben fölpanaszolt súlyos mulasztások a közvetlen okai ennek a katasztrófának. A kormánynak pedig módjában lett volna a szük­séges óvintézkedést minden téren foga­natba venni és gondja lehetett arra is, hogy a vasutasok jogos igényei kielégíttessenek s elégedett személyzettel rendelkezhessék a módfelett megnövekedett forgalom lebonyo­lítására. Nincsen szén. A teherforgalomnak az árutorlódás és egyéb okok folytán bekövetkezett megszorí­tása különösen bénítólag hat a tömegszállí­­tásra, amelyet most nem lehet abban a mi­nimális mértékben sem lebonyolítani, amint azt a szegedi iparvállalatok érdekei megköve­telik. A tömegszállítás nehézségei legjobban érezhetők a szén- és tüzelőfa-szállítmányok­­nál. Már napok óta oly kevés szén érkezik Szegedre, hogy az ipartelepek kénytelenek voltak szénkészleteiket is igénybe venni, ne­hogy üzemeik fennakadást szenvedjenek. A vállalatok sürgönyileg, telefonon és kiküldött tisztviselők álltal ismételten megsürgették a szénbányák igazgatóságait, hogy szállítsák már Szegedre a megrendelt szénmennyisége­ket, de a bányavállalatok jóakarata megtörik az államvasutak megcsökkent szállítóképes­ségén és még a legszükségesebb minimális szén kvantumokat sem küldhetik. Ma azután már oly válságosra fordult a helyzet, hogy legtekintélyesebb ipartelepeinket a szénhiány következtében az üzem beszüntetésének ve­szedelme fenyegeti. Legnagyobb a szénszükséglet az állam­vasutak fütőházaiban. Ezek az eddigi szén­szállításokkal és készletekkel zavartalanul el tudták látni vonataikat és ma még nem fogy­tak ki a mozdonyok fűtésére szükséges szén­ből. Ha azonban a szénbányák a fütőházak­­nak szóló szállítmányokat nagy mértékben redukálnák, úgy könnyen előáll az az eset, hogy a szegedi pályaházból még a megszorí­tott teherforgalmat sem tudják lebonyolítani. A nagyváradi eset, hogy a máv­ sűtőházának a hadikészlethez tartozó szénből kellett volna pótolnia a maga szükségletét, veszélyezteti Szegedet is. Sokkal súlyosabb a helyzet az ipartele­peknél. A gázgyárnak alig van szene. A városnak sincs szene, se a fürdőhöz, se a vízműhöz, se az iskolák és középületek fűté­séhez. A­ szénhiányt tehát fatüzeléssel kell majd pótolniok, ami az üzemköltséget lényegesen, szinte háromszorosára emeli és így érzéke­nyen megkárosítja iparosainkat, nem is szá­mítva azt a jelentékeny kárt, amelyet a szén­hiány következtében az üzemredukció okoz. A szegedi kereskedelem kára. Arra nézve, hogy a forgalomzavarnak a szegedi kereskedelemre miyen hatása van, egy nagykereskedő tudósítónk kérdéseire eze­ket mondta: " A forgalomzavar ma reggel óta vált a legkritikussabbá, az­által, hogy a teherföl­­vételt megszüntették. A föladásra szánt áruk nagy részét vissza kellett hozni a vasúti állomásról s ezek nagy halomban hevernek a raktárban. Ez, ha csak néhány napig is tart, jelentékeny kárt jelent, mert sok cikk­ben azalatt, amíg ezek vesztegelnek, már újabb rendelést kellett volna elintézni. De más irányban is érezhető a teherszál­lítás szünetelése. Ha zavar csak néhány na­pig tart, a város petróleum nélkül áll. Na­pok óta várnak olyan szállítmányokat, ame­lyeket hét-nyolc nap előtt föladtak s amelyek közbeeső állomásokon vesztegelnek, s ame­lyeket nem továbbítanak, dacára annak, hogy, amint olvasom, a petróleum ki van véve a forgalmi korlátozás alól. Budapestről és Bécsből tíz nap előtt föladott gyűjtő­külde­mények az után vesztegelnek. De ennél, amint említettem, nagyobb kellemetlenségek vannak az áruk kiszállítá­sánál. Szegedhez közel eső kisebb községek, állomások egyáltalán nem képesek magukat árukkal ellátni. Egyes faluk máris petróleum híjján vannak. Még szerencse, hogy a cukor az arad-csanádi vasutak vonalain jön, ame­lyeken zavartalanul folyik a teherszállítás, különben abban is hiány lenne. Összegben kifejezni azt a kárt, amelyet a forgalomzavar a kereskedelemnek okoz, bajos: az én számí­tásom szerint mindennap tízezrekre megy és tízezrekkel növekszik. SZEGED ÉS VIDÉKE. Szeged, 1907. február 1., péntek. Harc Alsótanyáért. Gerle Imre és Késze István. Személyes küzdelem a közgyűlésen. (Saját tudósítónktól.) A törvényhatósági bizottság mai közgyűlésén este hét óra után hirtelen, a szegedi közgyűlési teremben szo­katlan hangú vitatkozás keletkezett. Kevesen voltak már a közgyűlési teremben, de az ottlevő félszáz ember izgalmasan figyelte, hogy miként küzd a tanyai főhatalomért dr. Gerle Imre és dr. Kószó István, akik a leg­erősebb és legsúlyosabb kifejezéseket hasz­nálták egymás ellen. Egy telekügyből ki­folyólag keletkezett a vita, amelynek még igen komoly következményei is lehetnek. Dr. Gaál Endre tanácsnok bejelentette a közgyűlésen, hogy a szeged-alsótanyai iparvállalat részvénytársaság ipartelep cél­jaira 4 hold 1307 négyszögöl városi területet ingyen kér átengedni. A tanács nem engedné át ingyen a területet, hanem javasolja, adja el azt a közgyűlés méltányos áron. Pillich Kálmán azt kérdi, hogy a közel öt hold terület szükséges-e az iparvállalat céljaira. Dr. Gerle Imre csak úgy szólal föl, mint aki tájékoztatni akarja a közgyűlést. A hatóságnak kötelessége az ipart pártolni. Sze­geden ezt nem teszik. Az alsótanyai gazdasági egyesület mintakertgazdasági célokra egy éve kért területet a várostól és választ sem kapott. Ez az öt hold szük­séges. Borszövetkezet, konzervgyár, gőz­malom lenne azon a területen. Kéri, adják meg ezt a tanyának, mert ha mellőzik a tanyaiak érdekét, Alsótanya elszakad Sze­gedtől. (Zaj. Kószó István közbekiált: Ön nagyon téved.) Ez nem tévedés. Az ügyvéd úr tudhatja, hogy a tanyának törvényes joga lehet községgé alakuláshoz. Kószó István: Ez a mumus minket nem ijeszt meg. Ha csak Gerle úr meg nem csinálja a községet. Gerle Imre: Én nem csinálom. Éppen azt akarom megakadályozni, mert szeretem, sőt jobban szeretem városomat, mint bárki. Dr. Kószó István : Csodálom, hogy Gerle úr fölszólalt a közgyűlésen tájékoztatás cél­jából. Ez csak ankéten lehetséges. Gerle Imre: Pm­ csak informáltam. Sza­vazni nem fogok. Kószó István: Az érdekelt nem szólalhat föl. Gerle úr pedig érdekelt. Ezt maga is bevallotta, amikor így beszélt: „mi alsó­tanyaiak.“ Gerle Imre: Nem igaz, nem mondtam! (Nagy zaj.) Kószó István: Nem fogadom el a tanács javaslatát. Egy talpalattnyit sem engedünk át annak a részvénytársaságnak. A tanya nem fog elszakadni, mert az ide van kötve. Gerle úr rossz időben hangoztatta mumusát. Ő, aki nagy vasútban utazik, az öt hold terület­ben a nagy vasútnak állomáshelyet is akar. Gerle Imre: Nem igaz! Éppen az alsó­tanyai népbank adott be a kis vasútra ajánlatot. Kószó István: Ha majd a nagy vasutért küzd Gerle úr, akkor beszéljen az elszaka­dásról s ha majd Halas felé gravitál. De most nem félünk a mumustól és javaslom a tanácsi előterjesztés elutasítását. Gerle Imre: Kószó úr formálisan meg­­gyanusított. Ezt én nem érdemlem meg. Nem vagyok érdekelt, csak részvényes, mint annyi sokan. Csáky Vencel: Bankigazgató! Gerle Imre: A kérdéshez hozzászólhat­tam, adhattam fölvilágosításokat, csak sza­vazni nem fogok. Kószó piszkolódásait visszautasítom! Kószó István: Nem piszkolódtam! Gerle Imre: 1901 óta nem vagyok en­gedményese a szeged—halasi vasútnak. Ott érdekelt nem vagyok. Nem szoktam érdek­ből beszélni, mint ahogy Kószó úr most beszélhetett.

Next