Szeged és Vidéke, 1907. július (6. évfolyam, 148-173. szám)

1907-07-02 / 148. szám

XXX. t.-c.-re való hivatkozással és arra való támaszkodással a megzavart egyensúly­t helyreállítani. A Herdentrieb hasonlat tetszett, nem any­­nyira horvát, mint magyar vonatkozásaiban. S amikor Bánffy a továbbiakban tiltakozott a horvát bánk hatalmi körének kiterjesztése, a képviselőházi horvát tolmács, gyorsíró és eskü­tétel ellen, akkor be is fejezte a horvát válságról való elmélkedését, amelyben sok volt az érdekes, de amelynek a gyakorlati politika szempontjából eredménye nem lesz. Ezzel azután be is fejezte beszédét Bánffy. Amit eztán mondott, az újból keserű jóslás. A nálunk való Herdentrieb folytán — úgymond — a komoly irányzat nehezen diadalmaskodik, a kijózanodás késik. Ezért nem szerepel ő sem a parlamentben. A klerikális-ultramontán, agrár­ feudális parla­mentben — mondotta — nem tűrik az ellen­zéki hangot. Pedig ellenzék nélkül kormá­nyozni császárok álma — nemzetek veszte. Valóban igaza van Bánffynak s éppen ezért van szükség a polgárság szervezetére, amit ő persze elmulaszt. S az a keserű kije­lentés, hogy egyelőre kitart helyén, de talán eljön az idő, hogy mint kivert szarvas, aggódva, szorongó szívvel félrevonul a va­donba, — ez a kijelentés lehetett egyéni szempontból érdekes, de a nemzet nem félre­vonulni vágyakozó vezért keres, hanem vala­kit, aki új irányt szab a politikának és új eszmékkel új útra vezeti a magyar társadal­mat. S noha Bánffy nem fog félrevonulni még, s noha a vadon helyett inkább a kor­mányzás berkeit fogja fölkeresni, próféta szavai csak jóslások voltak, de a tettek pró­fétájának már ő sem látszik. Bánffy közel egy óra hosszat beszélt. Hall­gatósága megéljenezte és ünnepelte. A kép­viselő még egy ideig a társaságban időzött, azután vasárnap éjjel visszautazott Buda­pestre. LESBEN. Meg kell állapítanunk azt a tényt, hogy báró Bánffy Dezsőnek tegnapi fölszólalására egyáltalában nem volt szükség. Az a szo­morú parlamenti helyzet, hogy a képviselők nem mondhatják el véleményüket bent a képviselőházban, nem lehet ok arra, hogy sörházak fehér asztalánál tegyenek a kép­viselő urak olyan kijelentéseket, amelyek a nemzethez intézett szózatok jelentőségét vin­dikálják maguknak, lényegben azonban nem emelkednek fölül a közepes értékű képviselő­házi fölszólalásokon. Az olyan politikus, mint báró Bánffy Dezső, egyéniségének kétségtelen súlyánál fogva azt a föltevést kelti, mintha kijelentései döntő hatással volnának a nem­zet sorsára. Éppen ezért mentül igazabb az a sötét kép, amelyet Bánffy a nemzet sorsá­ról festett, annál kevésbbé menthető az olya­­tén való megszólalás, amely a nemzet jobb­jainak politikai zárkózottságát és a nemzet sorsával való nemtörődömségét csak erősíteni alkalmas. A nemzetnek férfias, bátorító szó­zatokra van szüksége, olyanokra, amelyek a politikai téveszméket szétrombolják és meg­győzik a polgárságot arról, hogy a nemzeti katasztrófát semmivel mással, mint a polgár­ság politikai öntudatra ébredésével megelőzni nem lehet és éppen ezért a polgárság köte­les visszavonultságából kilépni és saját sor­sának intézését magához ragadni. Széchenyinek volt joga csillagokból jó­solni, de tisztelet és becsület, Bánffy Dezső Báró Bánffy Dezsőnek imént megkriti­zált beszéde egyébként olyan Sterpolette-féle dalocska volt. A bornevillei harangok nyelves szub­­rettje a szobacica-vásáron tudvalevőleg így kínálja magát: Tekints ide, tekints oda. Egy sincs köztünk ostoba stb. A magyar politikusok, fájdalom, ma nem tesznek egyebet, mint ide-oda tekintgetnek. Hanem azt kötve hiszem, hogy akár egyik, akár másik felelősséget merne vállalni a Szerpolette dalának második soráért. * A gyorsírók kongresszusának volt egy kimagasló eseménye. Az elnöki megnyitó­­beszédekben, — amelyek pedig számosan valá­­nak — halomszámra köszönték meg a kor­mánytól kezdve le a főispán hajdújáig mind­azoknak a jóságát, akik előmozdították a kongresszus sikerét. Csak egyetlen tényező volt, amelyikről nem vettek tudomást: a szegedi sajtó. Jól tették. A sajtónak nincs önérzete. A sajtó rabszolgája a közérdek leple alatt kufárkodó stréberségtől kezdve föl egész az abszolút közérdeket szolgáló szél­hámos gründolásig minden lármás csörtetés­­nek. A sajtó szolgál, dolgozik, veri a rek­lám dobját szinte fülsértő dörömböléssel. Mikor aztán neki frakkosodva-lagyosodva át­alakulnak a közéleti notabilitások zártkörű társaságává, akkor azt hiszik, hogy ők a saját emberségükből alkottak nagy műveket, agyondicsérik egymást és tudomást sem vesznek a teremtő erejű sajtó létezéséről. A sajtó persze halad tovább a maga utján, munkásai pedig részvéttel nézik a nyári napfényben ragyogó cilinderek alatt izzadó koponyákat. Televény, váljanak. Rakodczay bán ideiglenesen Jak­­sics dr., báni tanácsos és Smodics osztály­­főnökökre bízta az osztály vezetését. Turko­­vics főispán tegnap beadta lemondását. Hír szerint kívüle még öt főispán fog lemondani. Eszékről jelentik, hogy Mihalovics Antal főispán Zágrábba utazott, hogy lemondását bejelentse a cárnak. A kvóta. A Ház mai ülésén nyújtották be a kvóta­bizottság jelentését. Ebből kitűnik, hogy a két bizottság nem tárgyal többé. He­lyettük dönt a király. Nincs alkotmánybiztosíték. A Budapesti Tudósító megcáfolja azt a hírt, mintha az alkotmánybiztosítékok előzetes királyi hozzá­járulással ellátottak volna. A függetlenségi pártból. A függetlenségi párt hétfőn este értekezletet tartott. Hódy Gyula indítványára fölhívták a párt tagjait, hogy járjanak el a Ház üléseire. Lovászy Márton indítványára kimondták, hogy a szo­­cialisták népgyűlései ellen akciót csinálnak. Holló Lajos a horvátok letörését kérte s vé­gül a zirci választás hősét, Ivánka Imrét a párt tagjai sorába fölvették. SZEGED ÉS VIDÉKE. Szeged, 1907. július 2., kedd. még nem emelkedett odáig, hogy bepillantása lehetne a csillagokba és hogy a „Próféta“ tekervényes asztalsorai között keresse a po­litika labirintusából a kibontakozást; legalább annyit vártunk tőle, hogy a polgárságban a dallos kedvet fölébreszti és bátorít valakit arra a sóhajtásra, hogy: megvirrad még valaha. Hajnalonta meg is virrad, hála Istennek, akár kukorikálnak a kakasok, akár nem. * POLITIKA. A képviselőház ülése. .Ma már a leg­­sivárabb obstrukció képét mutatta a Ház. Maguk a horvát képviselők színtelenül, fá­radtan, de a leghihetetlenebb konoksággal húzzák, vonják tovább ezt az erkölcsi alap nélkül való hadjáratot. A vasut­as-javaslatok tárgyalása során ma ismét a címről folyt tovább a vita. Messzebb nem is juthattak. Báró Bogdán beszéde után az ülés három órakor véget ért. A horvát válság. A horvátok ma foly­tatták a technikai obstrukciót és ma is azt hirdették, hogy a harcot föladni nem fogják. Tervük az, hogy a szolgálati pragmatika minden egyes szakaszához valamennyi hor­vát képviselő módosítást ad be, és mindenik szakasznál névszerinti szavazást kérnek. A képviselőház mai ülése előtt az elnöki szo­bában tanácskozás volt. Megállapodás tör­tént, hogy az elnökség a házszabályokat a legnagyobb energiával és szigorúsággal fogja alkalmazni. Zágrábban tegnap délelőtt sza­bad ég alatt nagy népgyűlés volt, melyen több ezer ember vett részt, kik a legkülön­bözőbb pártokhoz tartoznak, tekintve, hogy a Szarcsevics-pártiak és a koalíció között megegyezés jött létre arra nézve, hogy a jelen időpontban a pártnézeteket fölfüg­gesztve, a nagy közös cél érdekében ope­ TÁVLATOK. A békekonferencia, Hága, július 1. Jól értesült forrásból je­lentik, hogy a belga kormány javaslatot tett a fegyverkezés kérdésének kielégítő meg­oldására. Az erre vonatkozó jegyzéket tegnap átadták az összes delegátusoknak. A portugál forrongás. London, Július 1. A Dailys Express-nek je­lentik Lisszabonból. A portugáliai kormány naponként cáfolgatja a forradalmi mozgalom­ról terjesztett kedvezőtlen híreket. Tegnap utasította a londoni portugáliai követet, hogy cáfolja meg azt a hírt, hogy Franco minisz­terelnök az összes ellenzéki újságokat el­nyomja. Mindössze két ellenzéki újsággal történt meg az, hogy megjelenését a kormány ideiglenesen megtiltotta. A francia parlamentből: Páris, Julius 1. A minisztertanács el­határozta, hogy a parlamenti szünet ne Julius 6-ikán, hanem csak 12-ikén vagy 13-ikán kezdődjék. A kamara még a nyári szünet előtt el fogja intézni az adóreformról szóló törvényjavaslatot. A kormányra még nehéz küzdelem vár. A szenátus ugyanis megváltoz­tatta az 1903. évfolyam szabadságolásáról szóló törvény szövegét. A kamara azt határozta el, hogy a szabadságolás július 12-én legyen, ezzel szemben a szenátus határozata úgy szól, hogy a hadügyminiszternek jul. 12-étől fogva jogában áll katonákat szabadságolni, amikor lehet és amikor akarja. A miniszteri tanács elhatározta, hogy a szenátus szövegét fogadja el s hogy ehhez a kabinetkérdést fűzi. A délfranciaországi mozgalom: Beziers, Julius 1. A községi tanácsosi választásokat ma kellett volna megtartani, minthogy azonban a választók nem jelentek meg, a választási bizottság nem alakulhatott meg. Ennek következtében bezárták a válasz­tási helyiségeket és új választási terminust fognak kiírni. KÜLFÖLD. A japán-amerikai viszály. Hét japán kereskedelmi kamara az Egyesült­ Államok legnagyobb kereskedelmi kamaráihoz átiratot intézett, amelyben arra kérik, járuljanak hozzá ahhoz, hogy a Japán és Amerika között a viszály okai megszüntessenek. Roosevelt elnökhöz is feliratot intéztek, amelyben támogatását kérve kijelentik, hogy a jelen helyzet akadályozza a kereskedelem fejlődését. Az állam és egyház. Tegnap nevezetes szavazás volt a genfi kantonban. A kanton népe az egyház és az állam különválasztásá­ról szavazott s az erre vonatkozó törvényt 7056 szavazattal elfogadta 6822 szavazat ellen.

Next