Szeged és Vidéke, 1907. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)
1907-09-01 / 199. szám
SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL és NYOMDA : KÁLVÁRIA UTCA 6. SZÁM. 0 ------Eiadóhivatal, szerkesztősége és nyomda S4. TELEFON: Főszerkesztő 8. Felelős szerkesztő 565. FŐSZERKESZTŐ : BALASSA ÁRMIN dr. DÉS V1D£KE SZEGED, 1907. szeptember 1. vasárnap, politikai napilap. VI. évfolyam, 199. (1801.) szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Szegeden: Postai küildéssel. Egész évre Negyedévre . Egy hónapra. 12 korona. 3 , 1 Egész évre . Negyedévre . Egy hónapra. EGYES SZÁM ÁRA 4 FILLÉR. 18 korona 4.50 . 1.50 . nehéz az élet. Az élet terhe mindnyájunk vállait nyomja, — mondja az a fölhívás, amely a szegedi közös konyhának kíván híveket és tagokat gyűjteni. Valóban, az élet terhe nyomja mindenkinek vállait, nehéz az élet, miként a költők, a szociológusok és a bölcselkedők mondják. Az életnek dicsérői egyre kevesebbednek, a szomorkodók száma pedig növekszik. A boldog megelégedettek száma sokszorta kisebb a kesergőknél és Rockefellertől kezdve a szegedi dijnokokig mindenki zokog, panaszkodik és busul, hogy nem lehet megélni. Valóban, megélni szörnyű nehéz dolog, sokszorosan nehezebb, mint megszületni, vagy mint meghalni. Megszületni könnyű: — ezt mutatják az állami gyermekmenhelyek évi jelentései. Meghalni is könnyű: — hiszen ott a bélhurut a gyermekek, a tüllövész a felnőttek számára és ott van a jó Browning, a hatlövetű, fekete revolver. Minden könnyű, minden egyszerű, minden természetes ezen a világon, csak egyetlen dologhoz nincsen elegendő ereje, tehetsége és kitartása az embernek : magához az élethez. A születésnek nem gátolója a nyomor, vagy hogy álnépies szóval beszéljünk: a nincsetlenség, a halálhoz nem kell semmi, még elszántság, vagy bátorság sem, csupán pillanatnyi nekilendülése a végtelen unalomvágynak, csak éppen az élet nem játék, az élet nem tréfa, az élet nem könnyű és nem könnyelmű. Ebben a panaszkodó, zokogó világban, amikor drága a pénz, a búza, a kenyér, a szén, a fa, a tej, a hús, amikor sztrájkkal fenyegetnek az orvosok, az ügyvédek, a börtönőrök és a bábaasszonyok, amikor a temetési költségek megdrágultak, s ebben a panaszkodó, zokogó világban a megélhetés nehéz gondjain mindenfelé könnyíteni akarnak. Közben az ellentétes érdekek képviselői durván egymásra támadnak, a munkaadó és a munkás harca már fölzavarja a társadalmi békét, az állam és tisztviselői között éppen most folyik az elkeseredett harc, az agrárok és a merkantilisták nyílt csatasorban állanak egymással, a gazdagság és a szegénység néha brutális lázadásokban viaskodik egymással s ebben a harcban senki sem talál pihenést, senki nem teremthet békét, senki sem tudja eltüntetni az ellentéteket, mert ez a küzdelem örökké való, ez a harc nem a jelené, hanem a múlt hagyománya, a jövendő öröksége, ez az élet ára, ez az örök harc. Keresik, kutatják a kivezető utat egyesek és tömegek, okos gondolkodók és kapkodó bölcselkedők, de hiába, hiába. A harc örökkévaló, mint az emberi élet, a küzdelemben mindenki csak veszthet, csak bukhatik. A győzedelemre, a pályabérre, a harci diadalra itt nincsen kilátás. Minden győzelem újabb bukás, mert egy csoportnak diadala az emberiség más része számára teremt új küzdőterületet. A megelégedettség elérhetetlen célja az emberiségnek, mint ahogy elérhetetlen vágya a mese kisgyermekének a szivárvány elejét megtalálni és a hétszinti után fölsétálni az égboltozatra. Hiábavaló az erőlködés, az egyes hatalmi tényezőknek szörnyű nekilendülése , az élet útjai mindenki számára örökké tövisesek maradnak. Hol a megnyugvás, hol a cél, hol a vég az emberiségnek ebben az önmagával vívott harcában, könnyű megmondani. Sehol. Nincsen cél, nincsen eredmény, csak maga a harc van. Az élet szüli az életet, a harc szüli a halált, ez a körforgása az emberiség örök rendjének. * A szegedi tisztviselők most közös konyhát akarnak csinálni és természetesnekkell tartanunk, hogy ennek a mozgalomnak sikere lesz. Szó sincs róla: a közös konyha intézménye sokat fog segíteni a tisztviselők sorsán. Ha nem is szünteti meg anyagi bajait, legalább a háztartás nehéz gondjaitól megszabadítja az asszonyt és visszaadja családjának. De ez csak keveset fog könnyíteni az élet nehéz viszonyaival küzdő emberek sorsán. A harcban csak könnyíteni lehet a terheken, de a bajok megszüntetése lehetetlen. Ámde minden lépés, amit tesznek az élet könynyítésére, újabb remény az elérhetetlen diadalért. S ki nem boldog, ha reményei vannak ? LESBEN. Győrmegye és Vas megye átiratot küldött Szeged városának, hogy sürgesse a képviselőháznál az alkotmánybiztosítékokat. Amikor szeptemberben a városatyák újra összeülnek, az alkotmánybiztosítékok kérdése ott lesz a napirend úgynevezett főbb pontjai között. Tárgyalni fogják, esetleg föl is írnak az országgyűléshez és a dolog, legalább Szegeden, elintézést nyer. Mi nem kételkedünk benne, hogy az alkotmánybiztosítékok meglesznek, de miért kételkednek a koalíciós törvényhatóságok. Azelőtt rendithetlen hívei voltak Andrássy Gyula grófnak, a legbecsületesebb politikusnak tartották, amit ő tett, az jól volt téve és most egyszerre kételkednek benne, nógatják, birizgálják, lökdösik, hogy mi is lesz azokkal az alkotmánybiztosítékokkal. És mégis azt mondják, hogy a kormány politikája iránt bizalommal viseltetik az ország. Ne Néhány nap múlva újra megnyílnak az iskolák s a bürgözdi sajtóknak alkalmuk van rá, hogy kifejthessék bölcs tanácsaikat a nevelésről s megtámadhatják a tanárokat, hogy ezentul tudják a kötelességeiket. írnak a tandíjról, mert magas, dörögnek az iskolakönyvek drágaságáról, vezércikkeznek a tanítás ügyetlenségeiről, szellemeskednek a „tanári“ copfról, egyszóval úgy az iskolán, mint a faktorain úgy elverik a port, hogy csak úgy sajog . . . így, igen, így lelkesítik nálunk a művelődés apostolait szent munkájuk kezdetén. * Jellemző, Szegedre jellemző jelenetet rögzítünk le. Két magyar búsul egy tiszaparti korcsmában. — Hm, hm, — vélekedik az egyik. — Ja, ja, így van az, — hagyja helyben a másik. — Ezek már megint politizálnak, — mormogja maga elé a korcsmáros. « Szűcs István igen jó tanító, de nagyon rossz függetlenségi-párti és ezért ő nem lehet igazgató abban a tanyai iskolában. Becsey Károly nem is akarta, hogy megválaszszák igazgatónak és tényleg Géczi Károly lett az igazgató, aki bár kitűnő tanító, de még kitűnőbb negyvennyolcas, sőt pártelnök. Azt se mondjuk, hogy a politikát ki kellene zárni az iskolaszékből, azt sem, hogy a népnevelést zárják ki a politikából. Nekünk mindkettő egyformán kedves. Géczi érdemességéből sem akarunk semmit is elvonni, de azt a tanácsot adjuk Szűcs Istvánnak, hogy ezentúl rossz tanító, de jó függetlenségi pártember legyen. Sic itur ad astra . . . Tövis. EGYES SZÁMÁRA 4ILLÉR.