Szeged és Vidéke, 1907. október (6. évfolyam, 224-250. szám)

1907-10-01 / 224. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE, 1907 X/1 ^ -Sec i:oE-i­ fl. o­­ nát, avagy szobrot ? Hatalmat, vagy sze­­retetet ? A jövendő titkai mindig megfejthetet­­lenek. Hiszen a jelen is kifürkészhetetlen. Ki tudja , mire gondolt vasárnap, az avatóünnep reggelén Bécsben a király, akinek felesége szobrot kap. A fehér szobor pedig némán, hallga­tagon ott áll a zöldfák között Az út, amely mellett van, csöndes. Főleg magá­nos emberek járnak ott, mint ahogy ma­gános, egyedülvaló volt a királyasszony is. Vasárnap avatták föl Szegeden Erzsé­bet királyasszony szobrát. Az avatóünnep­ség ekként ment végbe. Reggel. Mint hetek óta minden vasárnapiba, úgy most is lobogódíszt öltött Szeged városa, hogy a szeptember végi nagy ünnepségen a lelkes hangulat a külsőségeken is érvénye­süljön. Kora reggel bejárták az utcákat a katonazenekarok és vidám magyar nótákkal elevenítették föl az ébredő várost. Az utcák megélénkültek, a Szegedre érkezett minisz­terek is fölkeltek s Lázár György dr. pol­gármester kíséretében kimentek a Stefánia­­sétányra, maj­d reggelire a Tisza-kávéházba. Később A­pponyi Albert gróf és Günther Antal dr. igazságügyminiszter a polgármes­terrel fölkeresték a belvárosi templomot, ahol Kun László kanonok, pápai prelátus és Jászai Géza apátplébános fogadták őket. Misét hall­gattak s azután visszatértek a szállodába, hogy magyar ruhát öltsenek magukra. Kilenc órakor Kelemen Béla dr. főispán lakásán gyűlt össze a miniszterek és előkelő­ségek társasága. A minisztereken kívül ott voltak: Lázár Györgyné, Recők Ivánné, Rieger Lajosné, Baksa Lajosné, Boros Jó­­zsefné, Bánffy Dezső báró, Rónay Jenő, K. Lippich Elek, Becsey Károly dr., Cserno­­vics Agenor, Boros József dr., Rieger La­jos, Návay Lajos, Bolgár Ferenc, Lázár György dr., Baksa Lajos dr. A főispán vil­lásreggelije után a társaság a város kocsi­jaira ült és­­ Bánffy kivételével kihajtatott a pályaudvarra. Útközben persze néhány éljennel is kedveskedett a kiváncsiak so­kasága. A pályaudvaron. Pontban tiz órakor fölvonult a pálya­udvar perronjára a 46. gyalogezred össze­állított díszszázada, amelyet Balogh István százados vezényelt. Utána megérkezett az ezred zenekara is. A királyi herceg fogadására a pályaudvaron megjelentek: Jahl Gusztáv lovag altábornagy, honvédkerületi parancsnok, Cral­­lert Konrád őrnagy, vezérkari főnök, Pápai István vezérkari százados, Shvay Kálmán vezérkari főhadnagy, továbbá Báni Balázs, a 46. gyalogezred alezredese. Várták Schwit­zer Lajos lovag, temesvári hadtestparancs­nokot is, aki azonban nem jött meg. A vasút részéről Stelczel Frigyes üzlet­vezető, Polgár Péter és Tárczay Ferenc főfelügyelők, valamint Bogyós Ottó állomás­­főnök jelentek meg a fogadásra. A vasutasok rendes oktatótermét átalakították fogadó­teremmé, de ezt a királyi herceg nem vette igénybe. A perronon a katonaság és a vasút kép­viselőin kívül csupán az újságírók — körül­belül húszan — foglaltak állást. Csak egy­két percre jelent meg Baksa Lajos dr. fő­kapitány díszmagyarruhás alakja, hogy a rend föntartásáról személyesen is meggyőződ­jék. A rendőrség részéről csak Ferenczy Mátyás rendőrbiztos tartózkodott az állomá­son, de hát dolga neki sem akadt. Mindenesetre érdekes kép volt: a közös katonák, a fekete-sárga, kétfejű sasos zászló­val, az állomás apró piros-fehér-zöld, címeres zászlócskákkal, vagy húsz feketeruhás újság­író, aki mind jegyezgetett és a szőnyeggel leterített pályatest, amelyről egyébként ki­tolattak minden kocsit. A királyi herceg megérkezése. Tíz óra ötven perckor kapta meg Szeged állomás a jelzést, hogy a királyi herceg különvonata közeledik. Néhány perc múlva fel is tűnik a tói kanyarulatnál a vonat, amely mindössze három kocsiból állott. Elől a mozdony után a csomagos kocsi, utána a a termeskocsi s végül az első osztályú sze­mélyszállító kocsi. 10 óra 55 perckor robogott be a fenséges úr különvonata. A vonatot Marsofszky József főfelügyelő és Braun József felügyelő vezet­ték. Megperegtek a dobok, a díszszázad tisz­telgő állásba helyezkedett és felzendült a Gotterhalte, amelyet a tisztek tisztelegve, vigyázz állásban hallgattak végig. József királyi herceg ugrott ki elsőnek a termes kocsiból s nyomban Jahl Gusztáv altábornagyhoz sietett, akitől átvette a szo­kásos jelentést. Honvédhuszár ezredesi egyen­ruhát viselt és első pillanatra nagyon is ko­molynak, rosszkedvűnek, szigorúnak látszott, ami talán a katonai formaságoknak tulajdo­­nítható. A herceg azután a díszszázad felett tartott szemlét és fogadta Balogh István szá­zados jelentését, amelyet megköszönt. A Gotterhaltét ezalatt szüntelenül fújták, sőt még negyedszer is bele kellett kezdeni, mert egyszeri eljátszása nem futotta az egész cere­móniára. De m­ár negyedszer csak félig ját­szották el, mert közben a katonai parádé „forszifmeszig"* véget ért. Erre Fráter Nán­dor huszárszázados, a királyi herceg kamarása jelentette, hogy a polgári hatóságok vezetői óhajtanak a fenség elé járulni. A pályaudvaron erre megjelent Kelemen Béla dr. főispán és Lázár György dr. polgár­­mester. Mindketten díszmagyarban. Először Kelemen lépett a királyi herceg elé. Szalu­tálva emelte kezét a kucsmájához s katoná­san jelentette . — Kelemen Béla dr., Csongrád vár­megye és Szeged város főispánja, tarta­lékos főhadnagy. József kir. herceg kezet nyújtott a fő­ispánnak, aki azután bemutatta a polgár­­mestert. — Lázár György dr., királyi tanácsos, Szeged szabad királyi város polgármestere. A herceg vele is kezet szoritott s azután a polgármester és a főispán kiséretében le­haladt a pályaudvar lépcsőin. A fogadtatás. Lent az Indóház-téren gyülekeztek a miniszterek, az előkelőségek és a hatóságok képviselői. Balról bársonyból készült dísz­sátort állítottak föl, e körül csoportosultak a notabilitások. A legfrissebb közöttük Apponyi Albert volt, aki a hölgyeket mulattatta a várakozás hosszan tartó ideje alatt. Nagyon jól érthet a szórakoztatáshoz, mert a hölgyek ezüstösen csengő kacagását állandósítani tudta. Természetes, hogy a díszmagyarok pom­pásan érvényesültek s a reprezentációs gár­dában csak Simkó József képviselő (ő volt az országos függetlenségi párt és a képviselőház „küldöttségei’) viselt frakkot. Egyébként ott voltak: Apponyi Albert gróf, Günther Antal dr., Josipovich Géza és Zichy Aladár gróf miniszterek. Bolgár Ferenc államtitkár, Návay Lajos, a képviselőház alelnöke, Kelemen Béla dr. főispán, Lázár György dr. polgár­­mester, Kállay Albert és Rónay Jenő nyug. főispánok, Manassy-Bartha György báró, Seyfried József táblai elnök, Hamza Géza törvényszéki elnök, K. Lippich Elek min. tanácsos, Kun László kanonok, Jászai Géza apátplébános, Becsey Károly, Reök Iván és Simkó József országgyűlési képviselők, Balogh Károly, Gaál Endre­ dr. tanácsnokok, Turóczy Mihály főügyész, Szalay József dr., Hódmező­vásárhely főkapitánya, Baksa Lajos dr. fő­kapitány, Koczor János h. főkapitány. A térséget teljesen elzárták a közönség elől, de maga a közönség sem kívánkozhatott valami nagyon a Gotterhalt és parádé köze­lébe, mert a távolban is alig tűnt föl egy­két kiváncsi alakja. Pontban tizenegy órakor lépett ki a királyi herceg a pályaudvarból és az egybe­­gyült hölgyek és urak harsány éljennel fo­gadták. A király képviselője elfoglalta a díszsátorban a helyét. Balról a miniszterek, jobbról a főrendiház és a képviselőház kül­döttei, szemben a vendégek foglaltak állást. Erre előlépett Kelemen Béla dr. főispán és a következő beszéddel fordult József királyi herceghez: Császári és királyi Fenség! Szeged szabad királyi város törvényhatósága és összes lakossága nevében mély hódolattal és legteljesebb tisztelettel üdvözlöm Fenségedet, amidőn ezen ősmagyar város falai között először van szerencsénk­ örömteljesen tisztelhetni. Az apostoli magyar király iránt hűséges ér­zelmekkel viseltető ezen municipiumnak alkot­mány és törvénytisztelő szinmagyar lakossága szobrot emelt Erzsébet királyasszony, a mi nagy­asszonyunk iránt érzett kegyelete élő kifejezéséül és igaz benső örömmel fogadta a császári és alsoszoli királyi Felségének, a mi legkegyelme­sebb urunknak és királyunknak azon magas el­határozását, hogy a szobor leleplezésének lélek­emelő­ ünnepségén képviseltetésével Fenségedet méltóztatott legkegyelnesebben megbízni. Alattvalói hódolattal s tisztelettel és a mind­annyiunk lelkében élő hagyományos hűségérzet­­tel mondok köszönetet felséges urunknak és királyunknak ezen elhatározásáért és Fenséged­nek körünkben megjelenéséért és a város polgár­ságának igaz bensőséggel átérzett azon óhaját tolmácsolom, hogy császári és királyi Fenséged itt tartózkodásának ideje alatt, a nagy magyar Alföld metropolisában magát kellemesen érezze. Isten hozta, Isten éltesse Fenségedet! A királyi herceg könnyed meghajlással köszönte meg a tiszteltető szavakat s azután a következőképpen válaszolt: Nagyon megtisztelt felséges urunknak ama határozata, hogy e lélekemelő szép ün­nepélyre éppen engem szemelt és küldött ki. Nagyon köszönöm, igazán köszönöm e valóban szép fogadást, amelyben engem részesítettek és nem fogom elmulasztani felséges urunk előtt szeretetüknek ezen újabb megnyilvánulását tolmácsolni. Meg­vagyok róla győződve, hogy a nagy Alföld eme színmagyar metropolisában jól fogom magamat érezni és a legszebb emlékekkel fogok távozni. A beszédet éljenzéssel fogadták s azután a királyi herceg kezet fogott a kormány tag­jaival, elsősorban pedig Apponyi Albert gróffal. Azután a főispán lépett hozzá és megkérdezte, várjon megengedi-e, hogy néhány urat bemutathasson. A királyi herceg fej­biccentéssel felelt, mire Kelemen Béla dr. legelőször Kállay Albert v. k. t. t., nyug. főispánt mutatta be a királyi hercegnek, aki föltűnő hosszan beszélgetett vele. Bemutatták még Seyfried Józsefet, a tábla elnökét, Kun László kanonokot, Becsey Károly, Beck Iván és Simkó József képviselőket. József királyi herceg a főispánnal a város díszkocsijába ült és erre az egész tár­saság elhelyezkedett a díszes hintókon, amelyek a megállapított sorrendben követték a hercegi díszfogatot. Az útvonalon a vasár­napi sétáló közönség néhányszor meg is éljenezte a királyi herceget, de nagyobb csoportosulás csak a Széchenyi-téren volt, ahol a korzó népe rendezett ovációt. Negyed­­tizenkettőkor érkezett a menet a Stefánia­­sétány diadalkapuja elé, ahol Gyuricza Sán­dor dr. és Erdélyi Béla fogadták a király képviselőjét, aki nyomban elfoglalta helyét a számára készített díszsátorban. Körülötte helyezkedtek el a kormány tagjai, továbbá Návay Lajos képviselőházi alelnök és Jahl Gusztáv altábornagy. Míg az ünnep elkezdődött, a királyi herceg Apponyi Albert gróffal társalgót­ és azt mondta, hogy a Stefánia-kert nagyon szép és nagy örömére szolgál, hogy oly sok urat látott díszmagyarban. A szoboravatás. Az ünnepi közönség példás rendben és gyorsan helyezkedett el. Ott volt a közönség soraiban Burián István báró közös pénzügy­­miniszter, Bánffy Dezső báró, Gerliczy f­e­­renc báró, Kiss, János dr. egyetemi tanár, dékán, Feszty Árpád, az Országos Képző­művészeti Egyesület, Bálint Zoltán az Építő­művészek Szövetsége küldötte. Balla Béla

Next