Szeged és Vidéke, 1907. december (6. évfolyam, 276-298. szám)

1907-12-01 / 276. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1907. december 1., vasárnap. POLITIKAI NAPILAP. VI. évfolyam. 276. (1878.) szám. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓmVATAL és NYOMDA : KÁLVAbIA-DTCA 6. SZÁM. Kiadóhivatal, szerkesztóség és nyomda 84. l Főszerkesztő 8. Felelős szerkesztő 565. EÖSZERKESZTŐ : BALASSA ARMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁBAE Szegeden: Postai küldéssel: Egész évre ... 12 korona. Bgéez évre ... 18 koron«. Negyedévre . . 3 , Negyedévre . , . 4.50 , Bgy hónapra. . 1 , Egy hónapra. . . 1.50 . EGYES SZÁM ÁRA 4 FILLÉR Szeged jövendője. (bj.) Közeledtével a városi képviselővá­lasztásoknak és a tisztujitásnak, ideje, hogy he csak személyek dolgairól, de a városi politikáról is elmélkedjünk. Kötelesség ez legalább a Szeged és Vidéke hasábjain, amelyeken a polgárság érdekei és kiván- ságai minden alkalommal erőteljesen és komolyan hangoztattak. Esztendők óta, amióta a szegedi közigazgatás ügyeit, tényeit és eredményeit vizsgálva bíráljuk, mindenkor egy szempont, igen komoly, megfontolt és jelentős szempont volt előttünk, még pedig az, hogy a szegedi közigazgatási munkásságnak a nagy föl­adata tartalommal betölteni azt a helyet, amelyet egy nagyszabású terv megalkotott és e munkában azt az irányt kell kö­vetni, hogy a lakosság minden megter­hel tetése nélkül a város fejlesztési mun­kája akként folytattassék, hogy a szegedi polgárság megélhetési viszonyai és körül­ményei javuljanak. A közigazgatásnak minden kacskaringós elmélettel szemben egyetlen való kötelessége van: a polgárok életföltételeihez szükséges intézmények megteremtése és a polgárok közérde­kének, közvagyonának megóvása, ápo­lása. A szegedi közigazgatás, amely az egész országban kétségtelenül a legnagyobb lármával és hűhóval dolgozik, amely za­jos, hangos és örökké tevékeny, mindig inkább tervekkel és eszmék fölvetésével dobálózik, a helyett, hogy magát a köz- igazgatás alapkötelességeit a szükséges gonddal és a megillető figyelemmel telje­sítené és a helyett, hogy magának a városnak alapszükségleteit megteremtené. Nálunk, ahol szinte több a közgyűlés, mint ahány nap van az esztendőben, nálunk, ahol nyakra-főre indítványoznak, bizottságolnak és vitatkoznak az emberek, ahol hegyeket lehetne építeni a fölvett jegyzőkönyvekből és tervezgetésekből, ahol annyi napidijat fizetnek ki mint amennyit előkelő operaházak költenek vendégszere­peltetésre, ■— nálunk a legszebb, legrna- gasztosabb és legragyogóbb elméletek han­goznak el a közigazgatás ügyéről s mégis itt Szegeden rossz a közigazgatás, amit bizonyít a sok kapkodás, a sok bizal­matlankodás, az ezer interpelláció és fő­leg az, hogy nem lehet látni egy akár­milyen kis csoportot is, amely csak vala­mennyire is megelégedett volna Szeged közigazgatásával. A városatyaválasztások alkalmából a közigazgatás föladatairól és a tervekről esőstől hull az elméleti áldás. Sorjában szólalnak meg a bölcsek és hallunk egy rakás tervet, amelyek igen bölcsen és megdöbbentő nagyarányusággal hangoz­tatják, hogy valami nem a legjobb a mi közigazgatási rendszerünkben és mindjárt meg is mondják az orvosságot Az orvos­ság pedig az, ha Szeged világváros lesz, ha Szegednek egyeteme, sok uj intéz­ménye, pompás városi berendezése, ha­talmas gyáripara, gazdag kereskedelme és virágzó földművelése lesz. Ez az elmélet valóban nagyon sokat segítene Szeged közigazgatási bajain és mindenki vallja, hogy a Nagy-Szeged megteremtése szép és nagy eszme. Ugyde ez a teremtő munka csak egészséges alapra helyez- kedhetik, vagyis fokozatosan, következe­tesen és okosan kell a fokozatos fejlesz­tés dolgát elvégezni. Ez a bölcs, aprólékos, lépésről-lépésre haladó munka, ez a tevé­kenység, amely a nagy terveket nemcsak fölveti, de azoknak alapföltételeit meg­teremti. Ez az, ami hiányzik és amihez nincsen is meg az alkotó vágyak embere. A gazdátlan város dolgaival foglalkoz­ván, komornak és nem éppen örvende­tesnek látjuk a jelent és a régi terveket újból feltűnőkben látva, nézzük és figyel­jük az uj reménységeket, amelyeket a most korteskedő jelöltek szavaihoz fűz a polgárság. Ezek az uj reménységek, szép ábrándok és rajongó álmok már látják a nagy Szegedet, de a látomások kápráztató fényétől nem veszik észre a jelennek, a mának kötelességeit. A mának pedig az a kötelessége, hogy a sok terv végrehaj­tásához meg kell teremteni az alapot: meg kell csinálni Szeged vagyongazdál­kodásának programmját, számításokat kell tenni, hogy a legközelebbi esztendőkben a mai alapokon miként lehet a közjöve­delmet fejleszteni, hogy a közigazgatás mai sokat kifogásolt rossz szervezete és még rosszabb ellenőrzése miként javít­ható, meg kell állapítani, hogy a városi berendezés milyen szükségletei nincsenek még meg és azokat kell megteremteni. A kapkodásból elég volt. Tessék megcsinálni a város végleges szervezetét: a tanácsi ügyosztályok beosztását, a szakhivatalok, a rendőrség, a mérnökség tökéletes kifej­lesztését, tessék a város szükségleteit ki­elégíteni : a városrendezés, csatornázás, vízvezeték, köztisztaság ügyét minden vo­nalon rendbehozni; tessék megcsinálni a közkórházat, rendbehozni a piacügyet és megteremteni a tanyával való összekötte­tést s amikor ezt az alapmunkát végre­hajtják, amikor a város lakosai nem bo­torkálnak egy félig kész városban, akkor lehet beszélni uj tervekről, uj reménysé­gekről, de addig nem! Természetes, hogy uj emberek kelle­nek, de nem száj hősök, nem kedves cimborák és nem nagyotmondók, hanem olyanok, akik ösmerik e város bajait és akik orvosságot tudnak sebeire. Ha a közgyűlés valóban ellenőrző fórum lesz, ha a közéleti ügynökösködés kipusztul a bizottsági termekből, ha nem szószátyárok, szócséplőgépek, frázisverklik és müszak- értő-okarinák fújják el a közgyűlési te­remben betanult, vagy betanított meg­rovás! nótáikat, hanem helyet engednek a szakértelemnek, a hozzáértésnek, az alaposságnak és a tudásnak, akkor várni lehetne, hogy a közigazgatási életben a munka valóban alkotás, nem pedig kerék­kötés lesz. A közgyűlésbe független, gondolkodó és szabad polgárok valók. Ha azok ke­rülnének most a törvényhatóságba, akkor nem történnék meg, hogy a város 7 6,000 hold földje az ország legkevesebbet jövedel­mező birtoka legyen, akkor nem történ­hetnék meg, hogy a városi vállalatok egy rosszul kezelt gőzfürdőben tetöződjenek, akkor nem történnék meg, hogy a város jövedelmeihez viszonyítva aránytalanul EGYES SZÁM ÁRA 4 HLLÉR.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék