Szeged és Vidéke, 1908. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-01 / 1. szám

• V" SZEGED ÉS VIDÉKÉ SZEGED, 1908. január 1., szerÉ. POLITIKAI NAPILAP. VI!. évfolyam. I. (1902.) szám. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL és NYOMDA: KÁLVÁEIA-UTCA 6. SZx\M. E^iadóhlvataJ, szerkoszt-öseg és tivoiuda 84« TELEFON: Főszerkesztő 3. Felelős szerkesztő 56Ő. FŐSZERKESZTŐ ; BALASSA ARMIN dr. ELŐFIZETÉSI ARAK Postai bUtdéssel: évre ... 24 korona. ■ 6 . . 2 , Szegeden: Egész évre ... 18 korona. Negyedévre . . 4.50 « Egy hónapra . . 1.50 EGYES SZÁM Tartozik és követel. (a. d.) Az esztendő vége és az Alj esztendő kezdete a kereskedelem és az üzlet világában a mérleg föláilitásának az ideje. A kereskedő ember íolüti a két rovatot a főkönyvben és összeadja, hogy mennyi amit követel és mennyi, amivel tartozik. Alert hiába: az üzlet üzlet és nem idealizmusból, elvekből és hangzatos jelszavakból él az ember, hanem az úgy­nevezett tiszta üzleti nyereségből. Ha az elmúlt év magyar politikájának a mérlegét állítjuk föl az esztendő utolsó napján; még csak amiatt sem szabad neheztelnie egyetlen magyar politikusnak sem, amiért ilyen üzletileg vesszük a dolgokat és a főkönyv adatai szerint vizsgáljuk: nyereséget vagy veszteséget mutatnak-e a koalicióhoz címzett vegyes­kereskedés számadásai. Mikor a nemzeti kormány uralomra jutott, megírtuk, hogy a pragmatika szank­ció kicsikarása óta nem aratott a Habs- burg-dinasztia akkora diadalt a magyar nemzet fölött, mint a függetlenségi párt megnyergelésekor Bécsben, 1906 április 6-ikán. Az <i bizonyo.s pozsonyi jelenet, amikor Károly kiráiy megjelent Pozsony­ban és a magyar főurak kézcsókért to­longtak a Habsburg-fejedelem előtt, meg- isméllödütt a bécsi Burgban 1906-nak bolondos április hónapjában. Amint a 18-ik század első felének nagy közjogi aktusáról mesélő történetirók följegyezték : azért az úgynevezett pragmatika szank­cióért a magyar föiirak donációk alakjá­ban diszkrét természetű elösmerésben részesültek a ,,legmagasabb trón“ felöl. S ha most a tartozik és a követel ro­vatot szembeáilitjuk egymással és kér­dezzük : mi a különbség a haza körül szerzett érdemek elosmerésének 18-ik századbeli és 20-ik századbeli formája között ? — akkor ezt a különbséget rö­viden akként fejezhetjük ki, hogy a 18-ik században agrárius, a 20-ikban mer­kantil formában ,,mozgósult a közvagyon“ a haza körül szerzett érdemek jutalma­képpen. Hát ilyenforma szempontokból lehet vizsgálni a könyveket a koalíciós boltban. Óh, istenem, ez a bolt roppantul ér­dekes bolt ám ! Nemcsak azért, mert a cégére kívül hároraszinü, benn a pultok azonban fekete-sárgák és az árucikkeken rajta van a bécsi bélyegző, hanem azért is, mert ennél vegyesebb vegyeskereske- déöt nem látott még a világ. Ha alkot­mánypárti ember nyitott be, annak meg­mutatták a hatvanhetes árukat, ha negyven- nyolcas atyafi kocogott be rámás csizmá­ban, a régen eltemetett Kossuth-párt elveit mutatták neki — ott, hátul, a bolt végén, ahol sötét volt és nem lehetett látni, hogy azok az elvek, szegények, mennyire meg vannak szaggatva, ^épve. És a boltnak a könyvei meg a szám­adásai ! Azok meg különösképen érdeke­sek ! Megrendelő kevés volt az elmúlt esztendőben, de az a néhány aztán nagy­hatalmú ur volt. Közöttük vezettek; az osztrák császár meg a közös hadügy­miniszter, de ott van a vásárlók között a horvát „nemzet“ képviselője: Siipiló Ferenc is. A bevételek és kiadások között külön rovat mutatja ki a könyöradomá- nyokat. Ezeket egy szerencsétlen koldus : a magyar nemzet kapta. Mert úgy áll ára a dolog, hogy a könyvek bizonysága szerint ebben a boltban a vevők nyertek, a boltos azonban alaposan ráfizetett. És aki közelről figyeli a koaliciósbolt könyveit: érdekes tapasztalatra jut. Ez a bolt különös szenvedéllyel bonyolított le külföldi üzleteket Megindultak pedig ezek a nagystílű üzletek Bécsben. A kedves és nagyszerű Bécs ebben az esztendőben kötötte meg a kiegyezést, ebben az esz­tendőben könnyitett évi hat millióval a maga kvótáján, ebben az esztendőben biztositotía további tiz esztendőre a maga ipara számára a magyar gyarmatot, eb­ben az esztendőben köpött bele a magyar politika ételébe anynyiszor, ahányszor kedve tartotta, ebben az esztendőben sze- liditette delegációs elnökké és udvari ta­nácsossá a Barabás nevű magyar tigrist és ebben az esztendőben csináltatott meg az indemnititöl az újonc-javaslatig és a házszabályrevizióig mindent liatvanlietes alapon és reakciós szellemben az iigyne- vezett negyvennyolcas és úgynevezett radikális szellemű Kossuth Ferenc-párttal. Önök tudják, hogy a koalíciós boltnak vezetői tulajdonképen a Nemzeti Kaszinó mágnásai, ami mágnásainkról pedig régen tudott dolog, hogy mindenhol szeretnek inkább lakni, mint ezen a szegény ma­gyar földön, amelyet a két koalíciós esz­tendő alatt ők boldogítottak agyon — egészen a gazdasági válságig. Nem csoda hát, hogy a koalíciós nagykereskedők — Becsből visszajövet — meg sem álltak Budapesten, hanem mentek egyenesen Zágrábba. Az a szerencsétlen üzlet, amit Bécs­ben kötöttek és már le is szállitottak, semmi ehhez a másik üzlethez képest. A négyhónapos horvát handabandáról, ame­lyet a koalíció hozott az ország nyakára a fiumei ,,dicső“ szövetkezéssel, nem is szólunk, éppenséggel csak a , Mgiiapelötti zágrábi értekezletről kell elmondáíii egyet és mást. Ezen az értekezleten — mintegy évvégi beszámolóul és újévi ajándékkép­pen — Rakodczay Pál bán, a magyar koalíciós bolt horvátországi vigéce, min­den jogot eladott a horvát rakoncátlanko- dóknak és miközben a Medákovics Bog­dán emberei eszükvesztetten tapsoltak, a koalíciós világ csekély számú magyar hivei talán észre sem vették, hogy ezeket a jogokat mind a magyar törvénykönyv­ből lopták el és a kizsebelt magyar nem­zet még örülni fog, hogy a gaz horvátok az ö zsebéből lopott pénzen csaptak or- szágraszóló szilveszteri mulatságot. Ez az esztendövégi zágrábi beharan­gozó gyönyörűen harmonikus befejezése a koalíció elmúlt esztendejének. A magyar kormány nevében a bán megígérte a horvátoknak a vasutakon a horvát nyelv teljes és korlátlan uralmát, külön vasúti tanfoiyamot Zágrábban a horvát nyelv tanítása nélkül, az állomásokról a magyar föliratok eltávolítását, külön horvát erdé­szeti és bányászati iskolát, a zágrábi egyetemen szerzett horvát diplomák érvé­nyesítését magyar földön, a pósta, táviró és közszolgálat köréből a magyar hivatal­nokok és alkalmazottak fokozatos eltávo­lítását és a többit, és a többit. Ki győzné elsorolni a horvát pimaszok teljes diada­lát részletesen és ki győzné megszámlálni, hány pofont jelent ez a hazaáruló sok engedmény az egységes magyar állam­eszme ábrázatán ? Kezdtük Bécsben, folytattuk Zágrábban és hogy hol végezzük ? — ki tudná azt ma még megmondani. Amilyen gyávák és meghunyászkodők vagyunk ahhoz, hogy szétüssünk a haza testén rágódó erkölcstelen és fajtalan szövetkezeten : még különb dolgok is fognak következni. De a látók és nyílt eszüek számára az elmúlt évnek a mérlege elég tanulsággal szolgál. Azok megértik, hogy a koalíciós vegyeskereskedés üzleti könyvei igen szo­morú mérleggel záródnak. A tartozik rovatban ott találjuk a rossz gazdasági politikával csődbe kergetett ország minden baját, a követel-oiásdon pedig otl vannak garmadaszámra azok az ígéretek, ame­lyeknek a megvalősitásában ez a hiszékeny és becsületes magyar nép bizakodott, de amelyekkel rutul és alattomosan becsapták. Eljutottunk a bécsi üzletektől a zágrábi árulásig, a koalíciós bolt könyveiben pe­dig rengeteg passzívával szemben csöppnyi aktíva mutatkozik; ime, ez az 1907-ik esztendő szomorú mérlege. i SMM km S HLLÉR.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék