Szeged és Vidéke, 1908. február (7. évfolyam, 27-50. szám)
1908-02-01 / 27. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1908. február 1. szombat POLITIKAI NAPILAP, VII. évfolyam. 27. (1928.) szám. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL és NYOMDA , KÁLVÁRIA UTCA 6. SZÁM. Kiadóhivatal, siarkesztóség és nyomda M. TSXi£FON: Főszerkesztő 8. Felelő: Bzerkesztő 505. FŐSZERKESZTŐ : BALASSA ÁRMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Szegeden: Postai küildéssel; Bgé.B éTr® ... 18 korona, 1 Egész évre ... 24 KOTSM Negyedévre . . 4.50 . Negyedévre ... 6 , Egy hónapra. . 1.50 , 1 Egy hónapra... 2 , EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR (J- IY) Van valami magyaros sírvavigadás a mi katonáink életében, sorsában és kell, hogy a világi dolgok elfogulatlan szemlélője rokonszenvvel nézze őket, e gavallér és lelkes embereket, akik az uniformis ragyogó pompája alá rejtik a bohémlelkük minden elfojtott keserűségét és szomorúságát. Mindig annak, mindig szolgálatkésznek és szeplőtlen becsületűnek kell lennie annak, akit a király vagy császár katonájává tett hajlandósága vagy végzete, a szociális nyomorúságot és emberi szomorúságot haptákba állva és megadással szalutálva kell mindig elfogadnia. Minden társadalmi osztályban él és uralkodik bizonyos kényszer, bizonyos hivatalos predesztináció, de a katonaság kényszere mindennél szigorúbb és parancsolóbb. A modern katonai fegyelemben, bármily különösnek látszanék is első tekintetben, van valami a középkori monachusok aszkéziséből, hiszen a kötelező egyenruha és a hallgatag cselibátus is erre vallanak. Minden társadalomban kénytelen azonfelül a katonaság bizonyos, többékevésbbé palástolt és többé - kevésbbé kitörő, de állandóan működő ellenszenvvel megküzdeni, ahogy ez a rendszer miatt lehetséges. A papságnak nem szükséges tüntető módon ápolgatni a polgársággal való úgynevezett jóviszonyt és egyetértést, holott a világi és egyházi érdekek súrlódása korunkban szintén nyilvánvaló, a hadsereg kénytelen ezt a jóviszonyt úton-útfélen dokumentálni. A magyar tájon még egy tragikus vonás látszik bele a katonák végzetébe az, hogy maga a hadsereg szervezete, rendszere egy részében nem magyar. Hála az égnek, minden poklokon és minden rendszeren keresztül diadalmaskodik az emberi egyéniség és egészen nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy a magyar hadsereg tisztikara igen magas kulturális színvonalú, igen előkelő intelligenciákkal rendelkező szervezet. Sok tudományosan képzett, önálló gondolkozású egyénre találónik közöttük és már nevelésük, állásuk szinte parancsolólag arra készteti őket, hogy jellemüket, akaraterejüket erősítsék és érvényesítsék. Most, hogy a magyar kormány a hadügyi albizottság ülésén megszavazta a tisztek fizetésének fölemelését, ismét feléjük fordul a sajtó és a társadalom érdeklődése. Ismét sok rokonszenv és ellenszenv sugárzik feléjük, a paszomántos egyenruhák és daliás alakok felé. Akik eddig a nemzeti küzdelem viharos napjaiban kénytelen-kelletlen tűrték, hogy a katonák, honmentő civilnép a haza ellenségeinek, a császár katonáinak és az idegen elnyomás eszközeinek kiáltsa ki és hirdesse őket az egész világ előtt, azokat most a szociális érdeklődés szolidaritása veszi körül. Elnémultak a dühös csatakiáltások, az elemi fölháborodások, amelyek egy-egy véres katonai affér után fölharsogtak az egész országban és vétót kiáltottak a szoldateszka ellen. Kétségtelen dolog, hogy a katonai fegyelem és kényszer sokszor tragikus összeütközésbe sodorja az egyenruhát a modern társadalommal és kétségtelen, hogy az emberi jog és igazság szempontjából nagyon veszedelmesek ezek a lovagias vagy lovagiatlan összecsapások. De az ilyen ügyeket nem az egyének intézik el végérvényesen, törvényesen, ezek az ügyek a társadalmi előítéletek és vaskényszerűségek rovatába tartoznak. Itt van például a párbaj. Minden gondolkozó és érző lélek elítéli, polgári és katonairók igaz és tetszetős frázisokkal szállanak síkra állandóan és eredménytelenül a páros viaskodás középkori babonája ellen. Nem tartjuk szerencsének, már csak a forma szempontjából sem, a rajongással telített Hervének és társainak antimilitarista propagandáját, mert nem lehet és nem szabad egy társadalmi szervezet ellen törni, anélkül, hogy e szervezet gyökerét alkotó társadalom radikális megváltoztatását akarnák. Ha valahol, ebben a kérdésben a gazdasági alap minden. Aki a hadsereget akarja egy rohammal lerontani és nem veszi észre, hogy ez a hadsereg a társadalmi láncnak egyik erős, talán legerősebb szeme, az kiváló idealista, de nagyon rossz taktikus. Hogy a mi hadseregünk nemzeti legyen, hogy a magyar fiút ne a császár, de a magyar nemzet katonájának vigyék el, ez igenis méltó és igazságos követelés, olyan jámbor óhaj, amelyet az idők járása előbbutóbb valóra fog váltani. A magyar álmoknak különben is végzetük az már, hogy sokára teljesednek, nagy, fekete éjszakák sötétsége után, de az is végzetük a magyar álmoknak, hogy mégis teljesednek, mert igazak, mert muszáj teljesedniük. Hiába, mi azt gondoljuk, hogy a magunk egyéni életét jöttünk leélni erre a világra, pedig minden idegszálunkban, minden agysejtünkben a múlt, az elődök kísértete remeg, minden akarásunk, minden elgondolásunk egy már meglevő, egy már készen talált rendnek és rendetlenségnek kínai falába verődik örökkön. Van valami művészien, öntudatlanul parancsoló, lenyűgöző és fölemelő is abban a csodálatosan összhangzós emberi gépezetben, amelyet hadseregnek neveznek. Tetszik vagy nem tetszik, de ez hatalmas, elemi erejű kigondolás és nagy energiák, hősiesség és lemondás forrása. Lám, éppen tegnap került az országos érdeklődés középpontjába egy kilencvenesztendős, öreg úr, akinek egész világtörténeti jelentőségét éppen ebbe az egy szóba foglalhatjuk ; tetőtől talpig katona volt. ,,Fejtől bokáig, úgy, uram,“ — mint Hamlet barátja erősítgeti. Görgey Artúrnak lelki nagysága abban áll, hogy ő mindvégig katonás keménységgel, római konoksággal viselte sorsát, a dicsőséget és a gyászt, a fővezéri méltóságot és az árulás bélyegét. Istenem, ha minden nagyképű és nagyhangú közéleti civil ilyen nagy áruló lenne, mint ez a Görgey Artúr, akkor nem kellene örökösen szatírát írni, amit nem írni, a római poéta mondása szerint difficile est. EGYES SZÁM AGA 6 FILLÉR. POLITIKA I horvát választások. Biztos forrásból nyert értesülés szerint a horvátországi választások február 26-án és 27-én lesznek. A radikális szerbek, akik Rauch bárót támogatják, legalább tizennégy mandátumra számítanak. A radikális szerb jelölteknek alig vannak komoly ellenjelöltjei. A bán különben folytatja az unionista párt szervezését. Hogy céljainak minél több hívet szerezzen, február elsején új kormánypárti lapot indít Usztavnoszt címen, az Agramer Zeitung pedig a kormány nyomdájában fog megjelenni. Új titkos tanácsosok. A kormányhoz közelálló helyről megerősítik azt a hírt, hogy Szterényi József, Popovics Sándor és Mezőssy Béla államtitkárokat a király a jövő héten nevezi ki valóságos belső titkos tanácsosokká. Hír szerint Bánffy Miklós gróf kolozsvári főispán is valóságos belső titkos tanácsos lesz. Az új nyitrai főispán. A képviselőház folyosóján elterjedt hírek szerint a belügyminiszter Mérey Lajos függetlenségi képviselőt nevezte ki nyitramegyei főispánnak. Alkotmánypárti körökben a hírt erős kétkedéssel fogadták s azt vitatták, hogy ehhez a főispáni székhez az alkotmánypártnak van joga. Vajda Sándor öcscse. A deési kerületekben, amely Betegh Imre halálával üresedett meg, a nemzetiségi párt Vajda Jánost, Vajda Sándor képviselő öcscsét lépteti föl képviselőnek.