Szeged és Vidéke, 1908. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1908-03-01 / 52. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1908., március 1. vasárnap. POLITIKAI NAPILAP, VII. évfolyam, 52. (1953.) szám. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL és NYOMDA: KÁLVÁRIA­ UTCA 6. SZÁM. Kiadóhivatal, szerkesztőségi és nyomda S4. TELEZON . Főszerkesztő 3. Felelős szerkesztő 565. FŐSZERKESZTŐ: BALASSA ÁRMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK. Szegeden: Postai küldéssel: Egész évre ... 18 korona. Egész évre ... 24 korona. Negyedévre . . . 4.50 „ Negyedévre... 6 „ Egy hónapra. . . 1.50 „ Egy hónapra . . 2 „ EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR Súlyos gond nehezedik Szeged tör­vényhatósági bizottságának tagjaira. Április havában lejár a tisztikar választott tagjai­nak megbizatása és utóbbi hat esztendőre gondoskodni kell a város ügyeinek veze­téséről. Ha volt valaha kötelesség, amelyet a legmegfontoltabban átérzett és átérzett lelkiismeretbeli hűséggel kell teljesíteni, akkor a törvényhatósági bizottság tagjai­nak az a joguk, hogy a tisztviselőket vá­laszthatják, bizonyára ezt a lelkiismeret­beli hűséget teszi kötelességükké. Aki úgy fogja föl a törvényhatósági bizottsági tag­sággal járó kötelességeket, hogy meg­lé­vén a városatyasággal járó dísz és tár­sadalmi súlyban való gyarapodás, ezentúl elég a város ügyeivel való esetről-esetre való ötletszerű foglalkozás, anélkül, hogy állandó és éber ellenőrzéssel tájékozást szerezne magának a közigazgatás egész szervezetéről, munkaanyagáról és ennek a közhasznosság szempontjából való föl­dolgozásáról, az legalább is jóhiszemű tévedésben van annak a bizalomnak tar­talma felől, amelyben polgártársai része­­sítették. A sajátszerűen nyílt, sok vonatkozá­sában bántó törekvés a városatyaságra, fokozott mértékben rój­­a a bizottsági ta­gokra kötelességük komoly teljesítését. Ahol a jelöltek a választó­közönség ön­kéntesen megnyilatkozó bizalmától teszik függővé a polgári méltóság elnyerését, ott a közönségre hárul a felelősség nagy része, ha választottaiban csalódik. Ha azonban a jelöltek maguk provokálják a bizalmat és sikerül is nekik abba belehelyezkedni, akkor bizony önmagukért egész terjedel­mében saját magukat terheli a fele­lősség. Hogy miként áll ez a felelősségi kér­dés Szegeden, azt a nyílt színen lefoly­tatott városatyaválasztások mindenki előtt érthetően megmagyarázzák. Kikapcsolva a felelősség keletkezésé­nek ezt a sajátszerű forrását a bizottsági tagsággal általában összekötött felelősség elemei közül, meg kell állapítani, hogy minden egyes bizottsági tag az összpol­­gárság érdekeinek a letéteményese. Min­den egyes bizottsági tag köteles tehát ebben a minőségben háttérbe szorítani min­den egyéni érdeket, személyi kedvezést és alkalmazkodási hajlamot és mint egy nagy közjogi testület tagja, köteles az egyetemes érdekek szem előtt tartásával a A tisztújítás. írta Balassa Ármin dr. közügyek intézésében részt venni. Kétség­telenül nehéz feladat. Végre is a községi háztartásban a legtöbb kérdés vonatko­zásba lép a polgártársak magánérdekével. De épen abból áll a közszolgálat erkölcsi parancsainak tiszteletben tartása, hogy a magánérdekek igazságos kiszolgálásában meg tudják vonni azt a határt, ahol a köz­érdekek sérelme kezdődik a magánérde­kek előtérbe állítása miatt. Sokszorossal­ nehézzé válik a bizott­sági tagok kötelességének teljesítése sze­mélyi vonatkozású kérdésekben. A tisztújítás pedig lényegileg nem lát­szik egyébnek személyes kérdésnél. A legkényesebb személyi kérdés, való­jában azonban a legfontosabb tárgyi kér­dés. Személyi csak annyiban, mert sze­mélyeknek, családoknak ekszisztenciáját dönti el a választás, tárgyi pedig annyi­ban, mert a személyek helyes megválasz­tásán fordul meg a községi háztartás ügymenetének jósága, a polgárság köz­egészségi, közbiztonsági, közművelődési érdekeinek megóvása és a község gazda­sági boldogulásának megvalósítása. A határvonalat tehát a személyi érde­kek és tárgyi érdekek között ott kell ke­resni, ahol tisztán meg lehet állapítani, hogy érdemetlen közigazgatási eksziszten­­ciák makacs védelmezése sérelmére lehet a polgárság közigazgatási érdekeinek. Abban a kérdésben, hogy a város mostani tisztikarának gondviselése mellett megbízható kezekre van-e bízva a város polgárságának érdeke, tekintélyes nyilatko­zatok hangzottak el új esztendő napján. Az egyiket a polgármester, a másikat a főispán tette. Amaz az intéző, emez az ellenőrző elő hatósági közeg. Mind a ketten nagyszerűnek jelentették ki a sze­gedi közigazgatást. Nyilatkozatuk kétség­telenül tekintélyes, de semmi esetre sem illetékes. Az a boldog megelégedettség, amely a polgármester urat minden irányban megnyugtatja, mindenesetre irigylésre­­méltó átérzése a felelősség tudatának, de semmi esetre sem vitathatja magának a tárgyilagosság kellékét. A közigazgatás mi­nősége fölött és abban a polgármester működésének minősége fölött is nem maga a polgármester, hanem a polgárság illetékes bírálatot mondani. És hogy a polgármester mégis magá­hoz ragadta az ítéletmondást, annak oka jórészt a törvényhatósági bizottság mu­lasztásában keresendő. Mindenütt a vilá­gon, a parlamentekben a kormányok, ön­­kormányzati testületekben a tisztikarok irányában a költségvetés tárgyalása alkal­mából adnak kifejezést a bizalomnak vagy bizalmatlanságnak. És ha a polgármester azt tapasztalta, hogy folyó évi költségve­tésünket úgyszólván egyetlen kritikai szó nélkül megszavazzák, hát ő bizony ebből a tényből könnyen megszőhette magának a minta közigazgatás hímes palástját. Aki azonban ismeri a szegedi köz­­igazgatás belső rothadási tüneteit, annak félre kell lebbentenie ezt a könnyű szövetű palástocskát, hogy mindenki láthassa, mi lappang alatta. Tisztelettel jelentjük, hogy mi ezt a palástot meg fogjuk lebbenteni. És el fog kezdődni a polgárság ítélet­­mondásának nehezen érkező ideje. Az a kényelmes állapot, a­mely a szertelen politikai viszonyoknak minden komoly közéleti munkát kizáró rombolásai nyomán fakadt, teljesen kiélte magát. A személyi elhelyezkedések érdekében foly­tatott nyílt és titkos taktikázások minden mesterkedésükből kifogytak és ma már élő vágyként lobog minden szegedi pol­gár lelkében az az érzés, hogy az álta­lános tisztújítás alkalmából meg kell alapozni Szeged gazdasági fölvirágoz­­tatásának jövendőjét. Ez a cél nem tűri meg a régi Világ nemze­ rendszerét, amely mindig készen állott, ha ezt vagy amazt a kormányt előre kellett tolni, amikor arra került volna a sor, hogy elfoglalt helyről elsöprt a szélhámoskodás szele. A tisztviselőknek az a sajátszerű föl­fogása, hogy kevés fizetésért keveset dol­gozunk, könnyen nyitó kulcsot ad a ke­zünkbe. Sokan vannak, akik azt mond­ják, majd ha több lesz a fizetésünk, töb­bet dolgozunk és kevesen vannak, akik azt mondják, amennyiért fölajánlottuk szolgálatunkat, annyiért a lehető legtöb­bet és legjobbat szolgáltatjuk. A tág lelki­ismeretnek, a szemfényvesztésnek és te­hetetlenségnek ürügyeket kereső proletár­jait, legyenek kicsik vagy nagyok, el kell takarítani a városi széképület munka­­területéről. Itt minden embernek a köte­lességtudás becsületében kell a reábízott közszolgálatot elvégeznie. Hogy a polgárság hol fogja kezdeni EGYES SZÁM­ÁRA G­ELLÉR.

Next