Szeged és Vidéke, 1908. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1908-03-01 / 52. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1908., március 1. vasárnap. POLITIKAI NAPILAP, VII. évfolyam, 52. (1953.) szám. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL és NYOMDA: KÁLVÁRIA UTCA 6. SZÁM. Kiadóhivatal, szerkesztőségi és nyomda S4. TELEZON . Főszerkesztő 3. Felelős szerkesztő 565. FŐSZERKESZTŐ: BALASSA ÁRMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK. Szegeden: Postai küldéssel: Egész évre ... 18 korona. Egész évre ... 24 korona. Negyedévre . . . 4.50 „ Negyedévre... 6 „ Egy hónapra. . . 1.50 „ Egy hónapra . . 2 „ EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR Súlyos gond nehezedik Szeged törvényhatósági bizottságának tagjaira. Április havában lejár a tisztikar választott tagjainak megbizatása és utóbbi hat esztendőre gondoskodni kell a város ügyeinek vezetéséről. Ha volt valaha kötelesség, amelyet a legmegfontoltabban átérzett és átérzett lelkiismeretbeli hűséggel kell teljesíteni, akkor a törvényhatósági bizottság tagjainak az a joguk, hogy a tisztviselőket választhatják, bizonyára ezt a lelkiismeretbeli hűséget teszi kötelességükké. Aki úgy fogja föl a törvényhatósági bizottsági tagsággal járó kötelességeket, hogy meglévén a városatyasággal járó dísz és társadalmi súlyban való gyarapodás, ezentúl elég a város ügyeivel való esetről-esetre való ötletszerű foglalkozás, anélkül, hogy állandó és éber ellenőrzéssel tájékozást szerezne magának a közigazgatás egész szervezetéről, munkaanyagáról és ennek a közhasznosság szempontjából való földolgozásáról, az legalább is jóhiszemű tévedésben van annak a bizalomnak tartalma felől, amelyben polgártársai részesítették. A sajátszerűen nyílt, sok vonatkozásában bántó törekvés a városatyaságra, fokozott mértékben rója a bizottsági tagokra kötelességük komoly teljesítését. Ahol a jelöltek a választóközönség önkéntesen megnyilatkozó bizalmától teszik függővé a polgári méltóság elnyerését, ott a közönségre hárul a felelősség nagy része, ha választottaiban csalódik. Ha azonban a jelöltek maguk provokálják a bizalmat és sikerül is nekik abba belehelyezkedni, akkor bizony önmagukért egész terjedelmében saját magukat terheli a felelősség. Hogy miként áll ez a felelősségi kérdés Szegeden, azt a nyílt színen lefolytatott városatyaválasztások mindenki előtt érthetően megmagyarázzák. Kikapcsolva a felelősség keletkezésének ezt a sajátszerű forrását a bizottsági tagsággal általában összekötött felelősség elemei közül, meg kell állapítani, hogy minden egyes bizottsági tag az összpolgárság érdekeinek a letéteményese. Minden egyes bizottsági tag köteles tehát ebben a minőségben háttérbe szorítani minden egyéni érdeket, személyi kedvezést és alkalmazkodási hajlamot és mint egy nagy közjogi testület tagja, köteles az egyetemes érdekek szem előtt tartásával a A tisztújítás. írta Balassa Ármin dr. közügyek intézésében részt venni. Kétségtelenül nehéz feladat. Végre is a községi háztartásban a legtöbb kérdés vonatkozásba lép a polgártársak magánérdekével. De épen abból áll a közszolgálat erkölcsi parancsainak tiszteletben tartása, hogy a magánérdekek igazságos kiszolgálásában meg tudják vonni azt a határt, ahol a közérdekek sérelme kezdődik a magánérdekek előtérbe állítása miatt. Sokszorossal nehézzé válik a bizottsági tagok kötelességének teljesítése személyi vonatkozású kérdésekben. A tisztújítás pedig lényegileg nem látszik egyébnek személyes kérdésnél. A legkényesebb személyi kérdés, valójában azonban a legfontosabb tárgyi kérdés. Személyi csak annyiban, mert személyeknek, családoknak ekszisztenciáját dönti el a választás, tárgyi pedig annyiban, mert a személyek helyes megválasztásán fordul meg a községi háztartás ügymenetének jósága, a polgárság közegészségi, közbiztonsági, közművelődési érdekeinek megóvása és a község gazdasági boldogulásának megvalósítása. A határvonalat tehát a személyi érdekek és tárgyi érdekek között ott kell keresni, ahol tisztán meg lehet állapítani, hogy érdemetlen közigazgatási ekszisztenciák makacs védelmezése sérelmére lehet a polgárság közigazgatási érdekeinek. Abban a kérdésben, hogy a város mostani tisztikarának gondviselése mellett megbízható kezekre van-e bízva a város polgárságának érdeke, tekintélyes nyilatkozatok hangzottak el új esztendő napján. Az egyiket a polgármester, a másikat a főispán tette. Amaz az intéző, emez az ellenőrző elő hatósági közeg. Mind a ketten nagyszerűnek jelentették ki a szegedi közigazgatást. Nyilatkozatuk kétségtelenül tekintélyes, de semmi esetre sem illetékes. Az a boldog megelégedettség, amely a polgármester urat minden irányban megnyugtatja, mindenesetre irigylésreméltó átérzése a felelősség tudatának, de semmi esetre sem vitathatja magának a tárgyilagosság kellékét. A közigazgatás minősége fölött és abban a polgármester működésének minősége fölött is nem maga a polgármester, hanem a polgárság illetékes bírálatot mondani. És hogy a polgármester mégis magához ragadta az ítéletmondást, annak oka jórészt a törvényhatósági bizottság mulasztásában keresendő. Mindenütt a világon, a parlamentekben a kormányok, önkormányzati testületekben a tisztikarok irányában a költségvetés tárgyalása alkalmából adnak kifejezést a bizalomnak vagy bizalmatlanságnak. És ha a polgármester azt tapasztalta, hogy folyó évi költségvetésünket úgyszólván egyetlen kritikai szó nélkül megszavazzák, hát ő bizony ebből a tényből könnyen megszőhette magának a minta közigazgatás hímes palástját. Aki azonban ismeri a szegedi közigazgatás belső rothadási tüneteit, annak félre kell lebbentenie ezt a könnyű szövetű palástocskát, hogy mindenki láthassa, mi lappang alatta. Tisztelettel jelentjük, hogy mi ezt a palástot meg fogjuk lebbenteni. És el fog kezdődni a polgárság ítéletmondásának nehezen érkező ideje. Az a kényelmes állapot, amely a szertelen politikai viszonyoknak minden komoly közéleti munkát kizáró rombolásai nyomán fakadt, teljesen kiélte magát. A személyi elhelyezkedések érdekében folytatott nyílt és titkos taktikázások minden mesterkedésükből kifogytak és ma már élő vágyként lobog minden szegedi polgár lelkében az az érzés, hogy az általános tisztújítás alkalmából meg kell alapozni Szeged gazdasági fölvirágoztatásának jövendőjét. Ez a cél nem tűri meg a régi Világ nemze rendszerét, amely mindig készen állott, ha ezt vagy amazt a kormányt előre kellett tolni, amikor arra került volna a sor, hogy elfoglalt helyről elsöprt a szélhámoskodás szele. A tisztviselőknek az a sajátszerű fölfogása, hogy kevés fizetésért keveset dolgozunk, könnyen nyitó kulcsot ad a kezünkbe. Sokan vannak, akik azt mondják, majd ha több lesz a fizetésünk, többet dolgozunk és kevesen vannak, akik azt mondják, amennyiért fölajánlottuk szolgálatunkat, annyiért a lehető legtöbbet és legjobbat szolgáltatjuk. A tág lelkiismeretnek, a szemfényvesztésnek és tehetetlenségnek ürügyeket kereső proletárjait, legyenek kicsik vagy nagyok, el kell takarítani a városi széképület munkaterületéről. Itt minden embernek a kötelességtudás becsületében kell a reábízott közszolgálatot elvégeznie. Hogy a polgárság hol fogja kezdeni EGYES SZÁMÁRA GELLÉR.