Szeged és Vidéke, 1908. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1908-03-01 / 52. szám

a kiválasztás munkáját, azt meg fogja mutatni a közel­jövő. Kelemen Béla dr. főispán, mint ellen­őrző hatóság szintén jónak tartja a sze­gedi közigazgatást. A főispán úr tévedésben van. Ám, hogy a létező státushoz való ragaszkodást nem tartja sérthetetlen isteni parancsnak, hirdette a főispánt székfoglalója alkalmá­val és bebizonyította két ízben a főkapi­tány kinevezése alkalmával. Vájjon a polgárság a maga büszkén védett önkormányzati jogkörében a sze­mélyi lekötöttségtől kevésbbé tudná ma­gát függetleníteni, mint a főispán ? Minden jel arra mutat, hogy a bizott­sági tagok teljesíteni fogják kötelessé­güket. LESBEN. * A nemzet megint ítélt. Csakhogy a vál­tozatosság kedvéért most a horvát nemzet ítélt és az ítélete elsöpörte a magyar koalíció által kinevezett bánnak a pártját. Elsöpörte, még­pedig alaposan, mert a nagy horvát területen 3, mondd: három kormánypárti jelöltből lett képviselő, a többi kerüle­tek pedig vagy ötven ellenzéki képvi­selőt küldtek Zágrábba. A nemzet tehát ítélt és ha a koalíció hasonlítani akar a Bismarck álláspontjához, hősi pózba vágja magát — mint 1905 január 26-ikán — és büszkén mutat rá a szabad nemzet szabad ítéletére. Csakhogy még be sem fejezték a horvát választásokat és a lapjaik máris tele­kiabálják a világot: Nem gilt! Nem gilt! A „nemzet ítélete“ tudniillik előttük csak akkor számít, ha nekik ad igazat. Ha le­szavazza őket meg a politikáját, akkor kutyába se veszik.* ■ — Rémregénybe való dolog, hogy a koalíció a nemzeti vívmányok nélkül haj­landó belemenni a létszámemelésbe! Ezt Andrássy Gyula gróf mondotta teg­napelőtt a képviselőház folyosóján a függet­lenségi forradalmároknak. És Andrássy megint ur volt és megint szellemes. Megmondta az igazat: azért volt ur. A létszámemelés pedig valóban izgatóan érdekes rémregény, ezért volt szellemes. A baj csak az, hogy a koalíciós atyafiak nagyon szívesen olvassák a­­ rémregénye­ket . . . * A megye még mindig nem tanulta el eléggé a koalíciós erkölcsöket. Pénteken a megyei közgyűlés után a csongrádi kaszinó ebédet adott Kelemen Béla dr. főispán, Ci­­catricis Lajos alispán és Károlyi Imre gróf mágocsi földbirtokos, megyebizottsági tag tiszteletére. A lakomát béke-ebédnek keresz­telték el és a megyei választások alatt hajba­­kapott pártokat v­etették. Ez ugyan már eső után köpönyeg. Az országos koalíciós pártok előbb őrszemeket neveznek ki, etet­nek és szájat tömnek,­­ csak azután sza­vaztatnak. Nincs is ott a szavazásnál semmi­féle dorozsmai baj . . . * A márciusi napoknak ebben a hónapban lesz a hatvanadik fordulója. Szegeden is, az országban is hirdetik, hogy különös fénynyel ünnepelik meg ezt az évfordulót, de az ünneplésnek lesz valami keserű mellékize. A márciusi férfiak harcos, tüzes magyarok vol­tak, kevés jelszót hangoztattak, de annál többet cselekedtek, ha kellett, a karddal is. A mai kormánypárt és az uralmon levő urak a márciusi eszmék örököseinek tartják ma­gukat, de a fegyvert csak akkor veszik a kezekbe, mikor­­ le kell rakni a császár lábai elé. Por. Levél. írta Balázsházy Jenő. Édes jó Istenkém, tudom, csodálkozol most, hogy ilyen kuszátt betűkkel irt levelet kapsz tőlem, holott hozzá vagy szokva szép, majdnem kaligrafikus vonásaimhoz. De meg kell ezt most az egyszer bocsájtanod jó Isten­kém, mert ma oly fontos kérdezni valóm van, hogy nincs időm lassan írni. Sietnem kell, hogy még ma megkaphasd és felelhess nekem. — Hanem kérlek vigyázz, jól vigyázz, ha a a választ küldöd, mert van itt egy szemüve­ges úr, aki sokszor bejön és mindenféle kép­telen kérdéseket intéz hozzám — ez képes arra, hogy elteszi a leveledet és ne­k adja át. Azt hiszed, a múltkorit ideadta? Dehogy! Letagadta! Azt mondta, hogy Te csak elol­vasni szoktad a leveleket, de válaszolni nem szokásod. Ilyet! Mintha én nem tudnám, hogy ő dugta el az én levelemet. Tudod, olyan kiváncsi embert én még nem láttam. Bizonyosan most is szerette volna tudni, mit kérdeztem tőled s azért tette el. Rájöttem! Múltkor feljött értem, hogy menjek vele sé­tálni a kertbe, meg akarja mutatni az uj ró­zsafát. Mikor az ajtón kiléptünk, egy apáca tartott felénk, levéllel a kezében. No végre! — mondom én diadalmasan, — hát ugy­e mégis! Itt a felelet, kaptam választ! Azzal otthagytam őt, rohantam az apáca elé s ki­kaptam a kezéből a levelet, de mielőtt fel­bonthattam volna — képzeld — az a szem­üveges megfogta a csuklómat és úgy szorí­totta, hogy fájdalmamban kiejtettem a földre. Akkor ő lehajolt, a másik kezével fölvette és villámgyorsan a zsebébe gyűrte. Aztán a má­sik csuklómat is szorongatva, úgy nézett rám, jaj, olyan csúnyán és mereven, hogy én sze­rettem volna ráugrani és megharapni. De nem bírtam. Fogott. Nagyon erős ember. Csak akkkor eresztett el, amikor kínomban sírni kezdtem. Akkor meg már szelíden si­mogatta az arcomat és kért, hogy ne levelez­zek többé, „hanem ha valamit akarok, kérdez­zem tőle. Ő ad tanácsot is. No bizony! Meg­próbáltam, de még egy okos feleletet sem tudott adni. Istenkém! nem akar senki a kérdésemre felelni úgy, ahogy én szeretném. Látom már, hogy nem akar. Miért? Dehát miért ? Már most csak hozzád van bizalmam, annak adok hitelt, amit Te fogsz írni, mert tudom, hogy­ az jó, az igaz s azért nagyon szépen kérlek, felelj nekem részletesen mi­előbb. Hiszen Te mindent látsz, mindent tudsz . . . Hát először is mondd, édes jó Istenkém: miért nem szeret már engem a papa ? Az én jó, aranyos papuskám, aki mindig csak úgy hívott engem, hogy: „kicsi fehér virágom“, akivel olyan sokat játszottunk, kacagtunk együtt, aki mindig, mindig olyan volt mint egy nagy bohó gyerek, ha velem volt ott­hon s most lásd, egyszerre ok nélkül nem szeret, magamra hagyott, még a kis fehér angora cicámat is odaajándékozta, pedig tudja, hogy azt is milyen nagyon szeretem. Három hete lehet annak — bár nekem úgy tetszik olykor, hogy egy éve — a pa­pával kocsiba ültünk és áthajtottunk Budára. Mikor kérdeztem tőle: hová megyünk papus­kám? azt felelte­ az angyalföldre. — Az angyalföldre! ? Ott vannak az angyalok ? Oh milyen édes is vagy te papus­kám, hogy megmutatod nekem őket. Régi, régi vágyam már: látni angyalokat! Majd kiugrottam a kocsiból örömömben s ezerfélét is kérdeztem a papától. Ha nem tudod jó Istenkém, a papa néha olyan furcsa. Ő nem is örült az én örömömnek, hanem úgy vettem észre — bántotta az. Mert aztán többet nem is nézett rám és akármit beszél­tem hozzá, egyáltalán nem felelt. Összehúzta a szemöldökeit is. Még sohasem láttam ily komolynak, azért mikor nagysokára meg­álltunk ez előtt a nagy ház előtt, már nem is mertem tőle kérdezni, hogy kihez megyünk, meg hogy mikor látjuk meg az angyalokat, csak mentem mellette föl a lépcsőn. Ott összetalálkoztunk a szemüvegessel, aki meg akkor jött lefelé s azzal a kiállhatatlan ki­váncsi tekintetével hol engem vizsgált, hol SZIEGED ÉS VIDÉKE. 1908 Ill/l Megvan a vásárpénztár! — A közgyűlés negyedik napja. — (Saját tudósítónktól.) Kétnapos, hosszú, de legkevésbbé sem szenvedélyes vita után a közgyűlés elfogadta a vágóhídon létesí­tendő hús- és vásárpénztár-társaság szerző­dését. A szerződést szombaton is Becsey Károly dr. támadta igen sokszor, majdnem mindegyik pontnál külön, de kevés ered­ménynyel. A szerződést a többség letárgyalta, elfogadta és a vásárpénztár hamarosan életbe is lép. * A közgyűlésen Lázár György dr. pol­gármester elnökölt. A jegyzőkönyvet Tasch­­ler Endre főjegyző, Balogh József és Rack Lipót dr. jegyzők vezették. A tárgyalások délután négytől hatig tartottak. Hús, vásár és pénztár. Bokor Pál ismertette folytatólag a hús­­pénztár ügyét. Becsey Károly dr. az előzetes tárgyalások jegyzőkönyveiből igazolja, hogy a vásárpénztár-vállalat kizárólagos jogot fog kapni arra, hogy zsírföldogozó, szalámi­gyártó, hulladékértékesítő telepet létesítsen, másnak tehát a vágóhíd környékén ilyes­mivel foglalkozni nem szabad. De még ál­latbiztosítással is csak neki szabad foglal­kozni. A szegedi húsiparosoknak most van egy fejlődő hasonló szövetkezetük . . . Kormányos Benő dr.: A képviselő úr a jogtanácsosa! Becsey Károly dr : Igenis, az vagyok , éppen azért ismerem jól ezt a kérdést ! A vállalat a szegedi iparosok szövetkezetét tönkre fogja tenni. Most még lehet segíteni a dolgon, függeszszék föl a tárgyalást és fogalmaztassák meg újra a szakaszt, hogy pontonkint legyen fölsorolva, mire van a társaságnak kizárólagossági joga, mire nincs ? Kurucok­ és kupecek. Reiner Mór dr. elfogadásra ajánlotta a javaslatot, mert nem lát benne veszedelmet. Wimmer Fülöp csak akkor hajlandó el­fogadni ilyen hosszú időre szóló szerződést, ha a város közönségének érdekét, anyagi Kovács-kávéház (A Ströbl-kávéház restaurálása.) Új, modern s fővárosi mintakényelemmel ellátotott kávé­­­­házzá alakul át a volt Ströbl-féle kávéház.­­ Pazar, páratlan berendezés és világítás. A bel- és külföldi napi- és divat­lapok óriási száma s a kiszolgálás mintaszerűsége a jobb igényekhez ■ , szokott közönség estel­ otthonos hajlékává avatják a KOVÁCS-KÁVÉHÁZAT, mely március hóban nyílik meg. — Állandóan hideg buffet.

Next