Szeged és Vidéke, 1908. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1908-03-01 / 52. szám

bocsásson meg, ha a helyére vezetem, kissé kimegyek a terraszra. — No jó, nem táncolok addig mással. Karját nyújtotta, de aztán egész várat­lanul felém fordult. — Mariaenne, én nem tudom, mi tör­tént velem, de úgy szeretném most magát magamhoz rántani, a karjaim közé ,és szorí­tani, ölelni, erősen . . . erősen . . . Édes kis fejecskéjét a keblemre vonni s aztán egy forró, hosszú csókban összeforrni magával. Igen. Csókolni szeretném . . . csókolni az ajkát, a szemét a haját... Szeretem ! Marianne szeretem ! Ha tudnád jó Istenem, hogy én ebben a percben milyen kimondhatatlan boldog vol­tam ! Hát m­égis ! Mégis elérkezett ez az idő ! Megérezte az én rajongó, forró nagy vonzal­mamat. Talán azon a delejes áramon keresz­tül, ami az én lelkemből sugárzott, nem tu­dom, de boldog voltam, mert a virág, melynek gyökere az én szivemben fogant meg, bim­bót hajtott s az az ő szivében pattant ki. Nem tudtam szólni. Csak éreztem, hogy lángot vet az arcom s éreztem, hogy minden szál idegemre valami végtelen kellemes zsib­badtság terül . . . Lehunytam a szemen­, s aztán úgy szerettem volna sírni, kacagni, tombolni egyszerre . .. Milyen hévvel mondta: szeretem! Két héttel utána már a menyasszonya voltam. A legboldogabb menyasszony a föl­dön. Hogy szőttük a terveket a jövőre nézve ! Amikor majd lesz egy szép kis puha, meleg fészkünk, ahova nem hat a világ zaja, ahol csak mi leszünk ketten és mindig együtt és mindig egymásért, egymásnak fogunk élni. ő boldog lesz, mert mellettem lehet és én boldog leszek, mert osztozhatom az ő lelke minden variatiójában. De hát a papa ? Ha rágondolok, hogy a szegény papa majd magára marad ! Mit fog­­ csinálni nélkülem, mikor még a nyakken­dőjét is én szoktam csokorra kötni. Mert nem akar velünk­­jönni. Könyörögtem neki annyit, de hiába. Ő csak konzekvens maradt. Ugye­ e így volt ? Eddig te is tudod jó Atyám, mert ez mind akkor történt, mikor esténként olyan sokat beszéltem hozzád. Emlékszel ? Mindig ez volt a befejezés, „és ne, ne zavard meg a mi nagy boldogságunkat soha.“ De ami tovább következett, azt már bizonyosan nem láttad, hát azért megírom neked ezt is, hogy aztán tégy igazságot és parancsold meg a szemüvegesnek, hogy eresszen engem haza a papához. Mintha én nem tudnám, hogy ez engem titokban bolond­nak tart. Hidd el, hisz halottam mit beszélt ott künn az ajtó előtt. Valaki kérdezte tőle: Szabad ezt a termet megnéznem? S ő azt felelte rá (megismertem a hangját) nem lehet kérem, páciensem van benn, s ez egész más mint a többi őrült. — Igen. Ezt mondta s én azt hiszem, kettőnk közül ő az, aki őrült. Mert mondd , aki így vissza tud emlékezni mindenre, lehet az bolond ? Figyelj csak. Bebizonyítom neked, hogy nem vagyok az, mert én tudok gondolkozni. Hát hol is hagy­tam el? Igen. Mikor a terveket szőttük. No jó. Hát a papa azt akarta, hogy adjunk egy nagy búcsúeszélyt, ügy is volt. Nagyon sokan voltak. Elképzelheted hát, hogy meny­nyire kifáradtam én, kinek mint quasi házi­asszony mindenkit szórakoztatnom kellett. Az asszonyok mindenáron a ruhámat, a menyasszonyi ruhámat akarták látni, fel­mentünk hát a kis szobába, ahol Mérayné erőszakkal felöltöztetett, mintha a templomba mennék. Kár hogy nem láttad, mert az a ruha valami gyönyörű volt ! Mint egy álom ! Mint egy hab. Csupa csipke, csupa fehér, tündöklő fehér mint a szép, tisztán esett hó. És olyan puha, könnyű, sejtelmes mint egy gyöngéd lehelet. — ---------------------------------­-----------— A salonban türhetlen meleg volt, kimentem a verandára. Kinyitottam egy ablakot s azon át hüs, tiszta, kerti le­vegő áramlott be s engem egyszerre olyan ellenállhatatlan vágy fogott el, hogy lemen­jek a kertbe és csak egyszer végig sétálni a fasorban. Nem látták meg mikor kiszöktem. Mint — Muszáj nevetni! — Polónyi Déla a szájkosár ellen. — (Saját tudósítónktól.) Bizony farsangolni való kedve van a magyar parlamentnek. Nem csoda, hiszen látja, hogy a szólás­­szabadság bilincse már bekopogtatott ajtaján, látja, hogy kész a lakat, mit a szájára akar verni Bécs. A farsangi szünet három napig tart: a jövő héten hétfőn, kedden és szer­dán a Ház nem tart ülést. A t. Ház szombaton, ha csak néhány percig is, a nép bajaival is bíbelődött. Bozóky Árpád beszélt a nép érdekében, de az egy­kori kurucok ezért kissé türelmetlenkedve fogadták, amikor indítványait megindokolta. Hiszen csak a milliókról beszélt, a népről, amely nyög a mindenféle adók és bélyegek és illetékek súlya alatt s amely talán joggal követeli, hogy a sorsán enyhitsenek. Bozóky azt kérte, hogy a tíz holdnál nem nagyobb birtokok csere-üzlete bélyeg- és illeték­mentes legyen. A szegény ember várhat. Wekerle Sándor felelt, persze egészen egyébről, mint amit Bozóky kérdezett. Az adójavaslatokra mutatott rá, amiket elég rosszul megcsinált, de bölcsen visszavont. — Egy emberöltő tevékenységét kime­rítő tevékenység kellett már ehhez is, — di­csekedett a dánosi gazda. — Ezt elismerem ! — felelte közbe Bozóky. A miniszterelnök engedékenyebb lett. — Elvi kifogása nincs, — folytatta — de így kiszakítva az egyes kérdések közül a dolog nem megy. Nagy Györgyből kitört a keserűség újra . — Ezt hozzák, ne a házszabályreviziót! A többség persze beérte a miniszterel­nöki válaszszal s a szegény ember, a kis­gazda várhat megint egy darabig, — öt, tíz esztendeig, esetleg föltámadásig. Egy mameluk, egy kuruc. A cigány-ügy rendezése viszont An­­drássy Gyulának nincs olyan sürgős, mint a klotür. — Tessék ő rá bízni! — mondotta a belügyminiszter s a többség újra leszavazta a magyar ellenzéket. Ezzel leesett az indítványok nagy köve a kormány szivéről és jött a dédelgetett, drága kis javaslat, a klotür. Védővel indul ma a napirendre. Elsőnek Kovács Ernő szó­lalt föl és mellette beszélt.­ahn Ottó, az egyetemi ifjak egy­kori vezére, a nemzeti küzdelmek híres jogászifja, aki a klotü'’ m­'att hagyta oda az ál-függetlenségiek társaságát, önérzetes han­gon, hatásos szónoklatta’ rajzolta meg a maga álláspontját és finom elrnésségeivel, találó képeivel itt-ott óriási hatást ért el. — A bozótból, — mondotta — amely a római sereg táborát övezte, furu­lyaszó hal­latszott. Majd kivált egy katona, c­sak egy volt és ment előre. E mellé az egy mellé csatlakozott egy második, egy harmadik s a győzelmes sereg átlépte a Rubikont. . . így szaporodik a magyar ellenzék s megy előre az után, amelyet kijelölt neki a független­ségi elvekhez való becsületes ragaszkodás, Kossuth Lajos testamentuma. A támadást, amelylyel a mameluk nép­­ség lelkiismeretéhez szólt, fölváltotta a vé­delem hangja. A magyar ellenzékről beszélt Hoffmann Ottó, amely egyedül teljesíti köte­lességét, de éppen ezért állandó céltáblája a hitét hagyott többségnek. — Rómát nem Julius Caesar árulta el, — figyelmeztette a fogatlan oroszlánokat — hanem a fia Octavianus, aki nem hajtotta végre apja végrendeletét . . . De nem késő . . . Megtérhet még Kossuth Ferenc is ... Polónyi kinyitja a száját. Polónyi Géza: A Nagy Emil-féle ház­­szabályrevíziós­ indítvány tárgyalása során fölszólal — az indítvány ellen. Régi föl­fogás a házszabályokról, még­pedig párt­­különbség nélkül, hogy az a kisebbség vé­delmére való. Azt hitte, hogy a revíziót nem a Tisza-féle állapot inaugurálásával, a kabinet­­kérdés fölvetésével, hanem pártközi egység útján fogják megtárgyalni. Az indítvány nem Nagy Emiltől származik, hanem felsőbb be­avatkozással készült kormányjavaslat. Apponyi Albert gróf: Abszolúte nem áll! Polónyi Géza: Megdönthetetlen érvek­kel fogom bizonyítani. (Mozgás). Apponyi Albert gróf : Az én szavamnál súlyosabb érv nincsen ! „A királynak nincs ahhoz közel“ Polónyi Géza: A javaslat szerkezetéből, előterjesztési módjából, mellékesnek látszó, de borzasztóan fontos rendelkezéseiből lát­szik, hogy azt a király tudtával terjesz­tették elő. Andrássy Gyula belügyminiszter, mint képviselő szólalt föl, de mint miniszter jelentette ki, hogy a javaslat mellőzése ese­tén lemond a tárcájáról. Apponyi Albert gróf már nem mint föliratkozott szónok, ha­nem mint miniszter szólalt föl és a maga részéről is bejelentette a kabinetkérdést. Csatlakozott ehhez egy közbeszólással Kos­suth Ferenc is. Ez azonban nem olyan egyszerű dolog, hogy közbeszólásokkal le­hetne elintézni. Föl lehet vetni a kabinet­­kérdést olyan esetekben, amidőn a kormány­nak a par­lamentben a királyi akaratot kell képviselnie, fedeznie. Miért vetette m­ost föl a kabinetkérdést a kormány ? A maga ré­széről helyesli Andrássy politikáját, Apponyi nemes közoktatásügyi programját pedig tá­mogatni akarja. Most mégis szembekerül velük, mert a házszabálykérdésben, a Ház saját, autonóm, a koronától merőben függet­len kérdésben a kabinetkérdést fölvetették. A házszabályok revíziója kérdésében, nevez­zék azt a minisztert, akár Tisza Istvánnak, akár Apponyi Albertnek, a kabinetkérdést fölvetni nem szabad s a maga részéről ün­nepélyesen tiltakozik ez ellen. Csodálattal fogadta a lapokban sűrűn megjelenő nyilat­kozatokat, a belügyminiszter a folyosón kije­lentette : „lesz katonai engedmény, ha lesz házszabály revízió.“ Andrássy Gyula gróf: Nem igaz. Nem mondtam. Polónyi Géza: Tagadhatatlan ez, amikor a kabinetkérdés fölvetésében a királyi akarat nyilvánul meg. Andrássy Gyula gróf: A királynak nincsen ahhoz köze! Polónyi Géza: Kijelentette a kormány, hogy az indítvány lényegén változtatni nem SZEGED ÉS VIDÉKE. = 1908 m/1 Új utód­szertári Csongrádi-sugárút és Párisi-körút sarkán megnyitt „ERZSÉBET KIRÁLYNNÉHOZ“ címzett uj gyógyszertá­ramra van szerencsém a t. c. közönség figyelmét fölhívni. Uj gyógyszertáram, mint a vele kapcsolatos gyógyszerészeti és kosmetikai műlaboratórium a legújabb tudományos vívmányok felhasználásával hygenikus gondos figyelemmel van felszerelve Különösen figy­elembe ajánlom kipróbált, biztos hatású „ERZSÉBET“ név alatt forgalomba hozott készítményeimet: Arckenőcs, rögtön eltüntet szeplőt, májfoltot és mindennemű bőrtisztát­­lanságot. Liliomtej-kézpajta, Szájvíz, Fogviz, Hajszesz. Hajfestő minden színű árnyalatra. Kéz- és láb­­izzadás ellen egyszeri­­használat után föltétlen hatás. Tyúkszemírtó stb. — Raktáron: magyar-, francia- és spanyol borok, különböző gyógyborok. Maláta- és Kola-kivonatok s mindenféle erősitő­­szer betegek és üdülök részére. — Gyógy- és pipere-szappanok, szépitő­szerek, a legnevesebb francia- és angol illatszerek. — Kötszerek, or’vosi , n­oijio műszerek és segédeszközök nagy raktára. iCMiP ihTQfr nvnnu«7PrP67 A n. é. közönség támogatását kéri tisztelettel JUftaObi gyógyolni Bo*.

Next