Szeged és Vidéke, 1908. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1908-04-01 / 77. szám

SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL és NYOMDA : rn«tVPi»KP«SZTn • KÁLVÁRIA­ UTCA 6. SZÁM. | FŐSZERKESZTŐ. Kiadóhivatal, »napkesztőség és nyomda 84. B A L A S S A .A R 1 N Cll** TELEFON I Főszerkesztő 3. I Felelős szerkesztő 565.­­ ■''.'~!r-*.n^'}ii'pVf^­ír­­ ^ SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1908., április 1., szerda. POLITIKAI NAPILAP, VII. évfolyam, 77. (1978.) szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Szegeden: Postai kérdéssel: Egész évre ... 18 korona. Egész évre ^ korona. Negyedévre . . . 4.50 . Negyedévi­^^j^S^ . Egy hónapra. . . 1.50 . Egy K­EGYES SZÁM Ara e zlta ift YSS si ÄOAATnik­. Becsület és mandátum. A képviselők mentelmi joga lassankint sérthetetlenségi joggá nő. Már alig van ügy, amelyben a bíróságok kikérjenek valakit, hogy a men­telmi bizottság ne állná útját az igazságszol­gáltatás zavartalan lefolytatásának. A men­telmi bizottság kedden délelőtt tartott ülése is bizonyság erre. Egész csomó mentelmi ügyet tárgyaltak a Hédervári Lehel előadá­sában s a bizottság kinevezte magát legfőbb ítélőbirósággá, így Ráth Endrét, akit rágalma­zás, Rakovszky Istvánt, akit a perlaszi ka­szinó becsületsértés, Djurics Emilt, akit párbaj, Brestyénszky Kálmánt, akit becsület­sértés címén kértek ki a bíróságok, a bizott­ság nem akarja kiadni. Felfüggeszti viszont Juriga Nándornak (izgatás), Hollmann Ottó­­nak (testi épség elleni kihágás) a mentelmi jogát, úgy látszik, a mentelmi bizottság sze­mében is nevezetes körülmény, hogy valaki nem tartozik a koalícióhoz. ­ Glosszák a gyermeknaphoz. Az angolok Primavera-ünnepén nem imádják szebben az élet virágjait hintő tavaszt, mint amilyen gyönyörű gazdag­sággal áldoz az emberi szív a gyermek oltára előtt. A sarjadó fiatalság szent bimbónyitása az, ami meleg szimpátiát ébreszt bennünk, kik e pillanat ártatlan ürömét csak a visszaemlékezés fátyolos derűjében tudjuk megálmodni. A gyermeknap küszöbén nem lesz érdektelen rámutatni arra a jelenségre, hogy ma még ennek a mozgalomnak egész nagyszerű jelentőségét sem a tö­megek, sem a társadalmi osztályok, sem maguk a mozgalom lelkes harcosai nem ismerr­ik eléggé. Nem érzik át, hogy tu­lajdonképpen miről van szó ? Némileg divatszerű érdeklődés mutatkozik minden téren, de csak annyi, amennyi más jó­tékonysági akció hullámverését kíséri. Az országos gyermekvédő ligáról mindenki tud annyit, hogy a gondozatlan gyerme­kek elhelyezése érdekében jelentékeny pénzáldozatokra buzdítja a közönséget és hogy a fiatalkorú bűnösök javítása céljá­ból menedékházak, javító intézetek ala­pítását tűzte ki célul. Az országos gyűj­tés alkalmával tehát minden altruisztikus hajlandóságú, vagy a divat által obligóba került ember sietve lerój­ja a maga pár forint jótékonysági adóját épp úgy, mintha harctéren elesetteknek, vagy felvidéki tót falu tűzkárosultjainak javára adakoznék s azzal a gyermeknap jelentősége megint el van temetve egy évre anélkül, hogy igazában csak egyszer is földerítették volna. Nem látjuk sehol annak a nyomát, hogy a gyermek szeretete egész társadalmi osztályokban általánossá vált volna. Min­denki szereti a saját gyermekét, de álta­lánosságban a gyermeket vajmi kevesen. És ez az egyéni szeretet is sokszor na­gyon értéktelen, mert hiányzik belőle an­nak az ismerete, hogy mi ad a nevelés­nek belső értéket és hogy a szülő milyen irányba terelje az egyéniség amorf kö­débe burkolózott kicsi életbimbót. Szám­talan elhibázott karakter a szülők és ne­velők vétkén téved ferde utakra. Társa­dalmi életünkben nyüzsög a helyét meg­találni nem tudó improduktív álmodozó, ki önmaga erejéből nem képes kisajtolni a legparányibb és legfeketébb kenyeret sem. Elemi iskolai oktatásunk a tanítók természetes ösztönére van bízva, nagyon kevés tudományos képzettség és öntuda­tos vezetés mellett; középiskolai tan­rendszerünk pedig a képtelenségeknek és erőszakolt tudákosságnak szabadon bur­jánzó veteményes kertje, melyben Eötvös József óta nem kapáltak. Eljött az ideje, hogy fölfedözzék a gyermeket. Meg kell becsülni a jónak és rossznak hajlandóságát hordozó kicsi szí­vek üdeségét, hajlíthatóságát, végtelen fontosságú értékeit. Manapság, mikor új társadalmi berendezkedés jegyében foly a szédületes arányokban táguló, új di­menziókat kereső életküzdelem, mikor már mindent tudományos alapra fektet­tek, amiből emberi ész szociális, gazda­sági, egyéni és szuperorganikus kincseket fakaszthat, — a gyermek jelentőségét és a nevelés rendkívüli súlyát is modern tudományos szellemben kell kidomborí­tani és közkincs­sé tenni. A gyermek tudományos megfigyelése és a megfigyeléseknek a közoktatásban való hasznosítása már nem egészen új keletű. Elsőer apostola Tiedemann Detre volt, a marburgi egyetem tanára, ki a tizennyolcadik század vége felé saját gyermekein kezdte meg a tanulmányozást, de nagy munkáját csak félszáz év múlva méltányolták. Az eszme tulajdonképpen csak a tizenkilencedik század derekán termékenyítette meg az elméket, mikor Spencer szintetikus filozófiája tisztázta a fejlődéstani elvek fényes törvényszerűsé­gét és Darwin természettudományi alapon fejtette ki az ember származását. Ebben a korban írta meg a világhírű gyermek­­tanulmányozó Preyer Vilmos Die Seele des Kindes című nagy munkáját. Nyo­mában egész sereg német tudós terem­tett iskolát az uj tudománynak s ma tényleg Németország vezet ezen a téren. Míg azonban a németek túlnyomóan tudományos jellegű búvárzatokat és adat­gyűjtéseket folytatnak, melyek csupán az orvosokat és a szakképzett pedagógusokat tudják állandóan lekötni, a laikus társa­dalmat azonban éppenséggel nem, addig ezzel az irányzattal szemben Amerikában tisztán társadalmi alapon egy végtelenül kifejlett és nagyrabecsült gyermektanul­mányozási mozgalom indult meg, mely a szülők és tanítók ezreinek adatgyűjtését használja föl a közoktatásügy és magán­nevelés folytonos jobbítására. A magyar viszonyok ennek az utóbbi, egészségesebb iránynak kedveztek. Sajnos, a mi akciónk alig több még annál, amit egy nagyon fontos nyító gondolatnak az irodalmi művelése képvisel. Állami okta­tásunkban legalább a nyoma sincs annak, hogy a gyermek lélektanára tekintettel lennének a mai tanterv szigorú keresztül­vitelében ; magánnevelésünk egyes példái­ban is nagyon kevés. A mi mozgalmunk még alig alakult ki. Egyelőre nagy gondot okozott a tulajdonképpeni főirány meg­jelölése is, amennyiben a gyermeklélektan, fejlődéstan és gyermekrajz elkülönített fogalmai más-más jellegű tevékenységet feltételeznek. Végül az angol child-study mintájára a gyermektanulmány gondolata emelkedett túlsúlyra. A mozgalomnak ve­zetője, központja, lelke Nagy László budai tanítónőképzőintézeti igazgató, ki példátlan munkaszeretettel fáradozik az eszme népszerűsítésén. Az ő kezdemé­nyezésére alakult meg öt évvel ezelőtt az első ilyen célú tudományos egyesület, mely évről-évre fejlődik, izmosodik s akciójának kifejtésére folyóiratot ad ki az országos gyermekvédő ligával együttesen. Az egyesület első vidéki fiókja Szolnokon alakult meg az egész helyi társadalom rendkívüli érdeklődése mellett. Fölemlítjük ezt a tényt, mint munka­­programot a társadalmi tevékenység terén oly lelkes szegedi közönségünk számára. Ha a gyermeknapon jótékonysággal emlé­keznek meg a nyomor páriáiról és a törvénytelen gyermekek sivár sorsáról, emlékezzenek saját gyermekük szunnyadó lelki világára és kötelességükre velük szemben. Minden szülőnek ismernie kel­lene a gyermek szellemi életének titkait, lelkének sejtéseit, logikáját, rejtett fájdal­mait, az élettel szemben táplált ösztön­­szerű vágyakozásait Ezer és ezer élet indulna békésebb mederbe, termőbb ta­lajba, ha az első lépéseket biztossá tudná tenni a tudományosan fegyelmezett elméjű nevelő akarata. Egy új generáció boldog­sága fűződik az anyák szellemi látóköré­nek kiterjesztésére és a gyermek szocio­lógiai jelentőségének helyes felismerésé­­hez. A gyermeknap jóltevőit arra kérjük, tegyék meg ezt a jót önmagukkal és jobban szeressék a gyermeket, mint a törvénytelen kis semmiket, idegen pá­riákat. Domokos László dr. •/

Next