Szeged és Vidéke, 1908. augusztus (7. évfolyam, 176-199. szám)

1908-08-23 / 193. szám

4. — Ha akarja, írással bizonyítom a dolgot. Kiss Ernőtől kapta a huszárja, az én nagybátyám. Tőle örököltem. Egyszer egy fekete ruhás asszony jött hozzánk s meg akarta venni bármi áron, de az öreg nem adta oda. Afféle vén bolond volt, nyugodjék. Bort sem ivott soha s mégis mindig kótyagos volt. Olykor magában is beszélt . . . Hát kend miért az, öreg? Mindnyájan a köhögős öregre néztek, aki úgy sírt, hogy nem győzte törülni a könyeit. Az asszonyok is tudakolták részvéttel, hogy mi lette ? De nem válaszolt. — Két forinttal többet adok — Kiss Ernőért. Nem bánom. Mert én elsősorban nagy hazafi vagyok. Függetlenségi érzelmű. Az embernek áldozni is kell a múltért . . . A szittya elfogadta a kinált pénzt s bosszús dörmögéssel távozott. Szidta a hitvány világot, amely nem tudja megbecsülni a vértanukat sem. Hát érdemes volt ilyen emberekért meghalni ? . . . nem is hal meg . . . nem bolond! A rácshoz más és más emberek léptek. Egy kopott kendős asszony, aki kényezve adta át jelentéktelen, neki azonban országokat érő zálogtárgyát, egy kis fülbevalót. Egy-két piros, csattanó arcú munkásnő tolakodott előre. Szemükben ott villogott a mámor. Különféle dolgokat bontogattak ki a batyukból és sürgették Rozeneveig urat, hogy csak gyorsan azzal a pénzzel, mert a férfiak várják . . . A köhögős ember ezalatt egy pár jószivü asszonynak fájdalmasan kezdett beszélni: — Valaha én is voltam valaki, amikor Kiss Ernő tábornok élt, azért sírok, azért. Együtt védtük a hazát. De ő felkerült az égbe, az üdvözöltek közé, míg én.. . . míg én . . . Hiszen láthatják, hogy senki, semmi vagyok . . . Egy darabig csak eléldegéltünk Nánival, panasztalan, mert Náni egészséges volt és szorgalmasan varrogatott. Én meg fél-ingyen hivatalba jártam. De csúnya, sorvasztó betegség lepett meg egyszer, feküdtem, keltem. Most csak a szegény jó Náni keresett egyedül. Hogy motolláit szegénynek a keze, ha látták volna. Fél éve azonban nagy csapást mért reám az St . Nánit, a mindig egészséges, szorgalmas Nánit elszólitotta mellőlem . . . Tudják-e mit tesz az, ha egy öreg, beteges férfi egyedül marad? — Nagy sort mért kelmedre az Isten ... szegény! — mondogatták az asszonyok s törülgették a pillájukat. — Nem bírtam ki az egyedüliséget: elmentem egy rokonomhoz. Ami kis holmim maradt Náni után — oh, milyen kincset érő semmiség volt! — zálogba raktam, hogy ne legyek egészen terhére a családnak s hogy könnyebben ki tudjam váltani, alig kértem rá valamit. És hogy meglakoltam érette! Mire ki akartam váltani, már nem volt meg a drágaságom: elkótyavetyélték. Pedig csak egy napot késtem. Oh, de él az Isten lelkeim... él az Isten ... E pillanatban előkelő asszonyság nyitott be, hószin nyaka körül hermelin boa, ugyanilyen prémes sapka a fején, fülében, nyakán, kézcsuklóján annyi drágaság, hogy szinte bántóan csörömpölt. Arcán, szemében, gondtalan vidámság, hanem azért a szegény embereket nem igen látszott észrevenni. Rozeneveig úr haragosan intett Komárominak, hogy kerüljön csak túl s azt az impertinens öreget tuszkolja ki valahogy, ha másképpen nem lehet, fenyegesse meg a rendőrséggel ... vagy dugjon egy koronát a markába . . . Bosszantó volna szörnyen, ha ez az előkelő szépség arra kényszerülne, hogy végig hallgassa a lamentálását! Gyémántos karcsat repült az asztalra. — Nagy pechem volt a kártyán. Képzelje csak, adós maradtam. ‘És pedig — egy férfinak. Nem akarok rossz renoméba kerülni, ebben a percben fizetek. Adjon reá ötven forintot! (Komáromi küzködött a szegény öreggel, aki siránkozva mondotta). — Nem megyek. Az irgalom nevében kértem a gazdáját, legyen hát irgalommal... hisz ő is ember . . . Megvesz az Isten hidege . . . nincs sütőfám . . . A hölgy futólag ránézett. Isten tudja, mi jutott eszébe e pillanatban. Talán valamely megdöbbentő képet látott a jövőből. . . — Adjon száz forintot ! — szólt parancsolólag. Két ötvenest kapott. Az egyiket berejtette a tárcájába, a másikat összegyűrte a bal kezében. Azzal megragadta az öreget és gyorsan vonszolta maga után. — Fogja bácsi. Tegye el jól, hogy el ne veszítse. Nekem is van egy ilyen öreg apám — valahol. Tegye el. Aztán imádkozzék néha egy elveszett lélekért! Megszorította a vén ember jobbját, szemében könnyű csillogott s szinte futva iramodott tova. A szegény öregnek annyi ideje sem maradt, hogy jótéteményét megköszönhette volna. Az emberek felvidámulva mondották: — Ejnye, de derék asszony . . . hogy áldja meg az Isten! Rozeneveiger szinte ijedve szólt Komáromihoz : — Már az igaz, bolond szerencséje van, hogy kamat nélkül ekkora összeghez ,jut. Hiába, az ostobasság is áldás . . . Hiába ... l gozott és igyekezett hivatásának megfelelni. Tiszta nyeresége 4052 korona 11 fillér volt, melyből a tartalékalaphoz csatoltatott 552 korona 11 fillér, a fönmaradó 3500 koronából pedig hitelbiztosító alapot alakított, mely alap egyrészről a szövetkezet központi hitelének emelésére szolgál, másrészt pedig hivatva lesz a kinnlévőségekből netán elveszhető összegeket az évi eredmény érintése nélkül pótolni. A szövetkezet nyersanyag eladás, készáru értékesítés és hitelnyújtással foglalkozott. Anyag- és árueladása a múlt év folyamán 177,899 koronát tett ki. A szövetkezetnek egyik legrégibb terve a közműhely és ezzel kapcsolatosan a faanyag-raktár és szárító létesítése a megvalósulás útján van, amennyiben a megszűnő szakiskola műhelyének e célra való átadása kilátásba van helyezve. A régi szövetkezetek között figyelemreméltó haladást mutat még a szabadkai ipartestületi hitelszövetkezet, az apatini kosárfonó- és a zombori árucsarnok-szövetkezetek. A szegedi agyagipari szövetkezet nagyon gyenge — 12 korona 90 fillér — haszonnal zárta le a múlt évet. Oka ennek a fazekasipar visszaesésében rejlik, amennyiben a fazekassegédek száma állandóan fogy, következéskép az 1—2 tanulóval dolgozó mesterek kevesebb nyersanyagot használnak föl. Forgalma az év folyamán mindössze 2303 koronát tett ki és csupán a nyersanyag beszerzésére és elárusítására szorítkozott. Megemlítjük még az 1907. év végén megjegyzett „Első szegedi cipő-, csizma- és papucstermelő szövetkezet“ létesülését, mely egy alkalmi szövetkezet közös műhelyvállalatából alakult át és amelyet előzőleg is, az átalakulás után is a szegedi bőripari szövetkezet látott el hitellel és egyéb támogatással. E szövetkezet ez Évköny írása alkalmával már egy 70—75 szakiparost, segédet és tanoncot foglalkoztató műhelyt tart fönn, mely vállalkozója a magyarországi csendőrkerületek legénységének, szállítója a MÁV-nak, több városnak és közintézménynek. E mellett papucsárukat az egész országra kiterjedő vevőkörrel szállít vidékre nagy mennyiségben. E szövetkezet rövid idei fennállása óta is már oly figyelemre méltó eredményt ért el, hogy fejlődése elé a legnagyobb várakozással nézhetünk. SZEGED ÉS VIDÉKÉ. ] KÜLFÖLD. Egyesült-államok, Havanna, augusztus 22. Magoon kormányzó Washingtonba utazott, hogy tanácskozzék Roosevelt elnökkel a kormányzásnak a kubaiak kezébe való átadása ügyében teendő intézkedésekről. Az elnökvasztás november 14-én lesz. A konzervatívok legutóbbi választási győzelme valószínűleg a liberális, pártok fúzióját fogja maga után vonni. Általánosan visszatért a jövőbe vetett bizalom. Törökország, Páris, augusztus 22. A Párisban levő ifjú-törökök „Az új Törökország" címmel lapot indítottak. A lap vezércikkében ecseteli a török forradalom történetét, az addig uralkodott visszás állapotokat, valamint az ifjútörököknek azon állapotok megszüntetésére irányuló törekvéseit. A cikk végül felsorolja azokat a feladatokat, amelyek megoldásra várnak, hogy ily módon biztosíttassék Törökország szabadsága és jóléte. Athén, augusztus 22. Monasztirból jelentik, hogy a bolgárok tovább folytatják a kerület görög lakosságának megfélemlítését. Neonegri faluban a bolgár lelkész komitácsik segítségével hatalmába kerítette a görög templomot és a lakosság tiltakozása dacára bolgár nyelven misét mondott. Kole bandavezér felszólította Mokrin falu patriárkálista parasztjait, hogy pártoljanak át az ekszarkázáshoz. A lakosság küldöttséget menesztett a komitéhez, hogy tiltakozzék a hasonló erőszakosságok ellen. Perzsia, London, augusztus 22. A Times jelenti Tebriszből. A sah által kinevezett kormányzó megérkezése a lakosságot nagyon fölizgatta és a helyzetet még veszedelmesebbé tette. Az anti-royalisták, hogy a kormányzó megérkezésének hatását ellensúlyozzák, tegnap nagy tüntetést rendeztek. Mintegy 3000— 4000 anti-royalista zárt sorokban vonult végig az utcákon. Az anti-royalisták valamennyien fegyverben voltak és a lakosság nagy többsége őket örömnyilvánításokkal fogadta. Azt hiszik, hogy az új kormányzó sem fog a várossal, mely teljesen a forradalmárok kezében van, boldogulni. 1908 VIIL 23 Anglia, London, augusztus 22. A Daily Chronicle berlini tudósítója felhatalmazást nyert Lloyd George pénzügyi államtitkártól annak megállapítására, hogy berlini látogatása kizárólag a német aggkori és rokkantsági biztosítás tanulmányozásának szól. A látogatás semmi tekintetben sem hivatalos és egyáltalában nincs vonatkozásba a nemzetközi politikával. Az e tekintetben Németországban és Angliában fölhangzott ellentétes találgatások teljesen alaptalanok. A miniszterelnök és Sir Eduard Grey teljesen egyetértenek azzal, amit Lloyd George tett. Lloyd George kezdettől fogva el volt határozva, hogy két kartársával minden fontos pontot megbeszél és természetes, hogy a kettő közül egyik sem gondolt a legtávolabbról sem arra, hogy valamely kezdeményezés a hivatalos jogkörön kívül történjék vagy pedig beavatkozás történjék valamilyen idegen hatáskörbe. VÁROSI ÜGYEK. A polgármester Budapesten. — A huspénztár. A Fehértó. — A felsőközponti ut. (Saját tudósitónktól.) Két napig tartózkodott Budapesten Lázár György dr. polgármester, hogy a minisztériumokban utána nézzen a város ügyeinek és azokat ott megsürgesse. A polgármester szombaton délután visszaérkezett Szegedre. Nagyobb fontosságú ügyről ez alkalommal nem nagyon volt szó. Döntő fordulatról meg egyáltalán nem. A szóban forgó dolgok mind közgazdaságiak. A húspénztár ügyében való értekezlet napjául szeptember 6-ikét állapította meg a földművelésügyi miniszter. Szegedről részt vesznek ezen az értekezleten Lázár György dr. polgármester és az érdekelt húsiparosok képviselői. A Fehértó hasznosítása dolgában Vég János állami főmérnök szeptember 1-én ismét Szegedre jön. A takarmányhiány ügyében a jövő héten a földmivelésügyi miniszternek egy rendelete érkezik Szegedre, amelyben a takarmányhiány enyhítése céljából szükséges intézkedések foganatosítását rendeli el a miniszter. A város fölterjesztését csak részben intézik el kedvezően. Ta