Szeged és Vidéke, 1908. november (7. évfolyam, 252-275. szám)

1908-11-01 / 252. szám

POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL és NYOMDA; KÁLVÁRIA­ UTCA 6. SZÁM. Kiadóhivatal, szerkeszt­őség és nyomda 84. TELEFON: Főszerkesztő 3. Felelős szerkesztő 565. FŐSZERKESZTŐ: BALASSA ÁRMIN dr. - - írt-SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1908., november 1. vaslap. SZEGEDI ESTILAP. I. évfolyam. 252. (2153.) szám. MEGJELEN MINDEN DÉLUTÁN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Szegeden: Postai küldéssel: Egész évre ... 12 korona.­­ Egész évre . . 18 korona. Egy hónapra. . . 1 . , 1, Egy nőnapra . EGYES SZÁM ÁRA 4 FILLÉR 1.50 Hulljon a férgese. írta LENGYEL ZOLTÁN. Tudtam előre, — momja az egyik Latkóczy Imre ravatalánál. Úgy kellett neki, — gondolja a szívtelen. Szegény szerencsétlen, — sajnálja a fószivü. De azért a játék tovább folyik, mint a montekarlói kaszinóban, mikor az ön­gyilkos halálhörgése csak egy pillanatra szakítja félbe a rouge et noir-t. Vagy, ahogyan a francia elnök mondja: La séance continue, az ülést folytatjuk. Azt kérdezem, szükséges volt-e az áldozat ? Azt felelem : nem. Ellehettünk volna enélkül is. De nem most, sokkal régebben kellett volna reá gondolni. Hát érdemes volt-e egy embert elpusztítani ? Azt felelem : nem. Ha minden úgy ma­rad, ahogy volt, ha csak egy hely ürült meg a tülekedők számára, ha csak ennyi következtetést vonunk le , nem volt érde­mes. A szabály azonban igaz marad : a közélet emberének tisztának, fedhetetlen­­nek, hozzáférhetetlennek kell lennie. S aki nem az , nem jogosult a közérdek letéteményeseként szerepet vinni. E szabály keretében szükséges is, érdemes is letaszítani azokat, akik nem méltók helyükre. De csakis a szabály keretében. Vagyis : mindenkivel szemben és mindenkor egyenlő mértékkel kell mérni. Általános és egyenlő igazságot kell szolgáltatni. Kérlelhetetlen szigorúság­gal kell végrehajtani, így jó, hasznos, igazságos és becsületes az eljárás és ha áldozatokkal jár is, megbecsülhetetlen hasznot hoz a tisztító munka. Ámde erről szó sincs. A baj nincs orvosolva. Nem is akarják. Vagy csak kevesen. És így harapódzik tovább. A megtévedten sajnálkoznak, de a játék tovább folyik. Rothadás van az egész vonalon. Hiszen ha nem így volna, nem kellene beszélnünk egy korszakról, mely alig nevel megfelelő embereket a közélet számára, ellenben pusztítja a jót is, nem védi az igazat, nem tudja kiküszö­bölni a bűnöst. íme: az egész társadalom beteg. Erőtlen. Eladósodott. Nagyzoló, költekező, tartalmatlan. A magyar középosztálynak nincs gazdasági élete. Csak úszik a vizen és kapaszkodik az utolsó deszkaszálba. A hatalom azonban kezében van. Nem egyéb miatt, de csak azért, mert nincs, aki tőle átvegye. Ez azonban nehéz ter­hekkel jár. Nem bírja. Kénytelen tehát eszközeit ott venni, ahol találja. A nemzetélet gazdasági szervezése el­maradt. Hivatalnok- és jogász­ nemzet va­gyunk, iparos és kereskedő helyett. A középbirtokos csak teng-leng, pusztul, kín­lódik. A nagybirtok megél, a tizesholdas szórja is a pénzt, de mégis kívül áll a közgazdasági forgalmon. Teher az ország­nak, mert költekezés és pazarlás az élete s alig egy némelyikét találjuk a szerzők között. A nyugati vállalkozó annakelőtte, ha könnyen akart meggazdagodni, ezresekkel megrakodva keletre indult. Törökországig meg sem állt. Afrikai, ázsiai gyarmatok­ban biztosan megszedte magát. Ma ezek­nek is a legeslegsalakja csak hozzánk jön. Sápol itt, sápol ott és megszívja ma­gát. Mi vagyunk a világ közös gyarmata. Mindenki boldogul, aki élősdiként rátelep­szik a magyar közgazdaságra, hogy el­vonja életerejét, de megbukik, aki alkotni akar s a mi erőnket akarja naggyá ne­velni. A közigazgatás s a kormányzás ezernyi dolga, vállalkozása mind alkalmat ad a könnyű pénzszerzésre annak, aki rá van szorulva, vagy aki elfogadja. Parlamentünkről ne is beszéljünk. Sajtónkról is jobb hallgatni. A kormány egyik-másik embere, ha akarja is, nem bír velük. Bíróságainknak alig van hozzá érzékük. Ritka az az eset, ahol a tisztító igazság a nagy harcot győzelmesen állja ki, ellenben gyakori a bűnös menekülése s a közélet megjavításáért küzdő becsü­letes harcos elértése. Ilyen szomorú tehe­tetlenség, gyengeség, elnézés és nem­törődömség szájából fonódik az a háló, amely polipkarjaival fojtogat és elpusztí­tással fenyeget. Sokszor sokat föltártam, megharcol­­tam­, eredménytelenül. Magamnak csinál­tam bajt, másoknak kavarodást, mi mind­nyájunknak alig valami hasznot. Meg­győződtem arról, hogy egynéhány harcos kevés. Talán lesz azonban több is. Egy­két áldozat is kevés. Részben szükség­telen, részben eredménytelen. Soknak kell lenni. De helyükbe sok és megfelő embert kell nevelni. A gazdasági élet számára élelmesebbeket, a közélet és a politika számára kevésbbé élelmeseket, de többet és jobban dolgozókat Embereket kell nevelnünk. És valami azt súgja ne­kem, hogy oly sok szégyen, oly sok meg­aláztatás, oly sok áldozat és szenvedés után mégis mintha az erkölcsi világrend kezdene győzedelmeskedni. Hullik a fér­gese és lassan-lassan föltápászkodnak, megerősödnek és bátrak lesznek a becsü­letes harcosok, akik nemzetünket az er­kölcs és a munka, a szorgalom, takaré­kosság és önfeláldozó egyetértés útján ki akarják vezetni a mocsárból, amelyben van s amelyben eddig lejebb és lejebb sülyedt. Bizzunk és reméljünk, még ha újból kellene is csalatkoznunk. Egyebet úgy se tehetünk. £ SOMLÓ MÓR­­ tűzifa-, szén- és bognárfa-telepe £ Szeged, Párisi-körút 35. sz. Ajánlja teljesen berendezett bognárfa-raktárát, u. m.: kőristalp, küllő, kőris- és akácfatönk, löcsfák nagy mennyiség­ben a t. bognármesterek és uradalmak b. figyelmébe. 126 im­i/Qrcnknéll kétszer mosott, [m­i/QpQQ7Qn MJVdl­oUIMIdA tisztán kezelt HenrUnai AUidUonLolli EGYES SZÁM­ÁRA 4 FILLÉR.

Next