Szeged és Vidéke, 1908. november (7. évfolyam, 252-275. szám)
1908-11-01 / 252. szám
POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL és NYOMDA; KÁLVÁRIA UTCA 6. SZÁM. Kiadóhivatal, szerkesztőség és nyomda 84. TELEFON: Főszerkesztő 3. Felelős szerkesztő 565. FŐSZERKESZTŐ: BALASSA ÁRMIN dr. - - írt-SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1908., november 1. vaslap. SZEGEDI ESTILAP. I. évfolyam. 252. (2153.) szám. MEGJELEN MINDEN DÉLUTÁN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Szegeden: Postai küldéssel: Egész évre ... 12 korona. Egész évre . . 18 korona. Egy hónapra. . . 1 . , 1, Egy nőnapra . EGYES SZÁM ÁRA 4 FILLÉR 1.50 Hulljon a férgese. írta LENGYEL ZOLTÁN. Tudtam előre, — momja az egyik Latkóczy Imre ravatalánál. Úgy kellett neki, — gondolja a szívtelen. Szegény szerencsétlen, — sajnálja a fószivü. De azért a játék tovább folyik, mint a montekarlói kaszinóban, mikor az öngyilkos halálhörgése csak egy pillanatra szakítja félbe a rouge et noir-t. Vagy, ahogyan a francia elnök mondja: La séance continue, az ülést folytatjuk. Azt kérdezem, szükséges volt-e az áldozat ? Azt felelem : nem. Ellehettünk volna enélkül is. De nem most, sokkal régebben kellett volna reá gondolni. Hát érdemes volt-e egy embert elpusztítani ? Azt felelem : nem. Ha minden úgy marad, ahogy volt, ha csak egy hely ürült meg a tülekedők számára, ha csak ennyi következtetést vonunk le , nem volt érdemes. A szabály azonban igaz marad : a közélet emberének tisztának, fedhetetlennek, hozzáférhetetlennek kell lennie. S aki nem az , nem jogosult a közérdek letéteményeseként szerepet vinni. E szabály keretében szükséges is, érdemes is letaszítani azokat, akik nem méltók helyükre. De csakis a szabály keretében. Vagyis : mindenkivel szemben és mindenkor egyenlő mértékkel kell mérni. Általános és egyenlő igazságot kell szolgáltatni. Kérlelhetetlen szigorúsággal kell végrehajtani, így jó, hasznos, igazságos és becsületes az eljárás és ha áldozatokkal jár is, megbecsülhetetlen hasznot hoz a tisztító munka. Ámde erről szó sincs. A baj nincs orvosolva. Nem is akarják. Vagy csak kevesen. És így harapódzik tovább. A megtévedten sajnálkoznak, de a játék tovább folyik. Rothadás van az egész vonalon. Hiszen ha nem így volna, nem kellene beszélnünk egy korszakról, mely alig nevel megfelelő embereket a közélet számára, ellenben pusztítja a jót is, nem védi az igazat, nem tudja kiküszöbölni a bűnöst. íme: az egész társadalom beteg. Erőtlen. Eladósodott. Nagyzoló, költekező, tartalmatlan. A magyar középosztálynak nincs gazdasági élete. Csak úszik a vizen és kapaszkodik az utolsó deszkaszálba. A hatalom azonban kezében van. Nem egyéb miatt, de csak azért, mert nincs, aki tőle átvegye. Ez azonban nehéz terhekkel jár. Nem bírja. Kénytelen tehát eszközeit ott venni, ahol találja. A nemzetélet gazdasági szervezése elmaradt. Hivatalnok- és jogász nemzet vagyunk, iparos és kereskedő helyett. A középbirtokos csak teng-leng, pusztul, kínlódik. A nagybirtok megél, a tizesholdas szórja is a pénzt, de mégis kívül áll a közgazdasági forgalmon. Teher az országnak, mert költekezés és pazarlás az élete s alig egy némelyikét találjuk a szerzők között. A nyugati vállalkozó annakelőtte, ha könnyen akart meggazdagodni, ezresekkel megrakodva keletre indult. Törökországig meg sem állt. Afrikai, ázsiai gyarmatokban biztosan megszedte magát. Ma ezeknek is a legeslegsalakja csak hozzánk jön. Sápol itt, sápol ott és megszívja magát. Mi vagyunk a világ közös gyarmata. Mindenki boldogul, aki élősdiként rátelepszik a magyar közgazdaságra, hogy elvonja életerejét, de megbukik, aki alkotni akar s a mi erőnket akarja naggyá nevelni. A közigazgatás s a kormányzás ezernyi dolga, vállalkozása mind alkalmat ad a könnyű pénzszerzésre annak, aki rá van szorulva, vagy aki elfogadja. Parlamentünkről ne is beszéljünk. Sajtónkról is jobb hallgatni. A kormány egyik-másik embere, ha akarja is, nem bír velük. Bíróságainknak alig van hozzá érzékük. Ritka az az eset, ahol a tisztító igazság a nagy harcot győzelmesen állja ki, ellenben gyakori a bűnös menekülése s a közélet megjavításáért küzdő becsületes harcos elértése. Ilyen szomorú tehetetlenség, gyengeség, elnézés és nemtörődömség szájából fonódik az a háló, amely polipkarjaival fojtogat és elpusztítással fenyeget. Sokszor sokat föltártam, megharcoltam, eredménytelenül. Magamnak csináltam bajt, másoknak kavarodást, mi mindnyájunknak alig valami hasznot. Meggyőződtem arról, hogy egynéhány harcos kevés. Talán lesz azonban több is. Egykét áldozat is kevés. Részben szükségtelen, részben eredménytelen. Soknak kell lenni. De helyükbe sok és megfelő embert kell nevelni. A gazdasági élet számára élelmesebbeket, a közélet és a politika számára kevésbbé élelmeseket, de többet és jobban dolgozókat Embereket kell nevelnünk. És valami azt súgja nekem, hogy oly sok szégyen, oly sok megaláztatás, oly sok áldozat és szenvedés után mégis mintha az erkölcsi világrend kezdene győzedelmeskedni. Hullik a férgese és lassan-lassan föltápászkodnak, megerősödnek és bátrak lesznek a becsületes harcosok, akik nemzetünket az erkölcs és a munka, a szorgalom, takarékosság és önfeláldozó egyetértés útján ki akarják vezetni a mocsárból, amelyben van s amelyben eddig lejebb és lejebb sülyedt. Bizzunk és reméljünk, még ha újból kellene is csalatkoznunk. Egyebet úgy se tehetünk. £ SOMLÓ MÓR tűzifa-, szén- és bognárfa-telepe £ Szeged, Párisi-körút 35. sz. Ajánlja teljesen berendezett bognárfa-raktárát, u. m.: kőristalp, küllő, kőris- és akácfatönk, löcsfák nagy mennyiségben a t. bognármesterek és uradalmak b. figyelmébe. 126 imi/Qrcnknéll kétszer mosott, [mi/QpQQ7Qn MJVdloUIMIdA tisztán kezelt HenrUnai AUidUonLolli EGYES SZÁMÁRA 4 FILLÉR.