Szeged és Vidéke, 1908. december (7. évfolyam, 276-300. szám)

1908-12-01 / 276. szám

Lesben. * Úgy hírlik, hogy Aerenthal báró külügy­miniszter a nemesi rangfokozatok lajtorjáján egy fokkal magasabbra emelkedik a császár jubileuma alkalmával. Aerenthal megérde­melte ezt a kitüntetést. Legalább is a csá­szártól. De hiszen a császár adja neki. Nem mi, nem a magyar nemzet, nem a király. Senki más, mint a császár. Aerenthal tett is rövid külügyminisztersége alatt nagy szolgá­latokat a császárnak. De csakis a császár­nak. Annyira balgák pedig csak nem vol­tunk, vagyunk és leszünk, hogy azt várjuk, hogy a császári ház legmagasabb minisztere nekünk, a magyar nemzetnek tegyen szol­gálatokat. Szóval hova­tovább oda jutunk, hogy érdemes volt megcsinálni az anneksziót. Hozott hasznot a császárnak, aki koronája ékességei közé új diadémot, nagy-, közép- és kis címei közé új címet tűzhet. Örülhet neki az osztrák, mert hiszen neki kell új, alapo­san megnagyobbodott térképet csinálni az annekszió következtében. Elégedett lehet vele a kiváló Aerenthal, akinek eddig való kék vére most a kékség négyzetére, vagy épp gyökére emelkedik. Azonban örüljünk mi is neki, az államjogilag mellőzött magyar nemzet, a közgazdaságilag elnyomott piros vérnek. Lesz legalább alkalmunk, ha előbb nem, hát tavasszal, lövetni, vágatni, szúratni magunkat. Bosznia-Hercegovinához pedig sohasem volt semmi közünk. És mi lojálisak vagyunk, Ausztriának hű testvére, szívesen megyünk a háborúba a császárért és a jó szomszédért. * Kerekes Ignácnak változatos, zajos és magyar karrierje volt. Változatos pályáján alaposan kitapasztalta, hol fáj, mi fáj. Tudta jól, mikor és hogy kell a dolog elevenére tapintani. Élt is hát az alkalommal, a tudás­sal. A legveszedelmesebb, a legnagyobb ra­gályos betegség nálunk a diploma-mánia. Iskola, iskola, iskola. Ezeket kijárják ná­lunk, fiatalon vagy vénen, de azután ne adj isten, hogy protekció nélkül érvényesülni tudjon a tudás, a szorgalom, a törekvés. Persze, vannak sokan, akik könnyű után­­módon szeretnének hozzájutni az iskolákhoz, a bizonyítványhoz. És ebből a szeretetből csinált tőkét Kerekes Ignác, vele egyidejűleg előtte és utána sok más társa. Hogy a dolog könnyen ment és jövedelmezett, az természe­tes. Hogy Kerekesék által megvesztegethető volt sok tanár és tanító, nem igen lepi meg az embereket. Hogy a dolog érdemében nem is sokat és nagyot hibáztak, az meg bizo­nyos. Tessék elhinni, az életre, a gyakor­latra kevés, de olyan kevés tudást és tudo­mányt ad az iskola. * A néppárt szint vallott. A néppárt azt akarja, azt tanítja, azt hirdeti, hogy ne írják alá a házasulandó felek az állami anya­könyvet. Végre. Beszélhetett volna ilyen nyíltan és őszintén a néppárt előbb is. Úgyis tudta mindenki, hogy fáj neki a papok zsebe, a középkori vallásos sötétség bizony lassú oszladozása. k. s. SZEGED ÉS VIDÉKE, 1908 XII/1 Újság a villamos kocsikban. Ingyen Szeged és Vidéke. (Saját tudósítónktól.) Egyre inkább nagyváros leszünk. Szeged mindinkább köze­ledik a nyugati nagy­városok külső beren­dezkedésének képe felé. Új élénkség, friss forgalom keletkezett a villamos vasút meg­indulása által is. A sárga kocsik gyors moz­gása, élénk csöngetése, örökös dugása nem­csak a gyors közlekedést, de a fejlődést is bizonyítja. Ennek a fejlődésnek a növelésé­hez a nagyvárosi élet új izgató érdekessége járul most, olyan, amilyent csak Amerika és Anglia nagy vasutain szokott meg a kö­zönség. Az újítás az, hogy a Szeged és Vidéke keddtől kezdve két példányban naponként ott lesz a villamos vasút kocsijaiban, ízlé­ses tartókba közvetlenül a megjelenés után elhelyeznek két-két újságot. Az utazó közön­ség ahogy a kocsikba beszáll, mindjárt érte­sülhet a legfrissebb hírekről, az ország, a nagyvilág és a város minden eseményéről. A villamos kocsik mindegyikében két­­két újságot talál a közönség. Olyan újítás, olyan friss, világvárosias ötlet ez, amelynek alig találni valahol is párját. Kétségtelenül áldozat ez a forgalom, az elevenség és a lük­tető élet javára, de ezt az áldozatot sokszo­rosan viszonozza a közönség elismerése, amellyel ezt a figyelmet viszonozni fogja. Mindenki, aki a villamos kocsiban utazik, ingyen olvashatja a friss újságot, a Szeged és Vidéke új számát. Olyan dolog ez, ami szinte ritkaság az újság és a közönség köz­vetlen érintkezésében. Természetes, hogy a közönséghez a Szeged és Vidéke nem fordul semmiféle vi­szonzásért. Kéri továbbra is az eddigi figyel­met és szeretetet. Reméli, hogy ez az újítás is meggy­őző lesz afelől, hogy­ a Szeged és Vidéke csakugyan a közönség újsága, friss, eleven, jó újsága, irkái, gyakorlatai. A betűk egyenesen álla­nak egymás mellett, mint a katonák, az árnyékvonalak néhol pompás lendülettel ka­nyarodnak. Szép, jellegzetes írásával 1841-ben írja őfelsége a latin föladatot: „Parentes im­primis colendi sunt.“ Erre egy értekezés kö­vetkezik a „Sapientinimus rex Salomon“-ról. Itt van őfelségének egy naplója, amely sze­rint a kis főherceg „papával, mamával és Marival Münchenben Kaulbach festőt“ meg­látogatta s ott „nagyon szép kompozíciókat s arcképeket“ látott. Hat évvel később írja alá lendületesen, szép betűkkel a trón elfoglalásáról szóló manifesztumot, amely szintén itt látható. A következő korszakokat a fényképek és fest­mények örökítik meg. Őfelsége mindenik képen karcsú, szép arcú ifjú oldalt, simára fésült tömött szőke hajjal. A következő kor­szakokból gyakran szerepel a fénykép. Már itt van a jellegzetes császárszakáll. Több képen látható a király, amint Erzsébet királynővel barangol a mezőn. Majd a kü­lönböző ezredek egyenruhájában lép elénk az uralkodó, így megy az ember végig az élethű rajzok és képek előtt, míg eljut Ferenc József király legutolsó fényképéig. „Unser Kaiser“ ki­állítás. — Hódolnak a bécsiek. — (Saját tudósitónktól.) Királyunk hatvan éves császári­­ jubileuma alkalmával nagy ünnepet ül Ausztria népe. A császár ünnep­lésében legelső lesz Bécs városa, amely nagy meglepetést készít az uralkodónak. A nagy buzgalommal és sok munkával előkészített ünnepségek középpontjában áll az „Unser Kaiser“, „A mi császárunk“ kiállítás. Min­dent egyesített ebben a hódolat, ami csak a császár személyére vonatkozik. A legintimebb és általánosságban a leg­meglepőbb a kiállításnak az a része, amely őfelségének gyermek- és ifjúkorára, trónra­­lépésének idejére vonatkozik. Igen jellemzőek az itt látható dolgok Ausztriára, főleg Bécsben, az udvari életre s megmutatják a változást, amely az időkkel beállott. Egy üvegszekrényen a Wiener Zeitung­nak egy vásott szélű, sárgult levelű kötete fek­szik fölnyitva. Első oldalát látjuk a lap 1830 augusztus 18. számának, mely jelenti Ferenc József főhercegnek egynegyed tíz órakor tör­tént születését. Egy csomó kép következik ezután. Rungaldier egy akvarellje, Ferenc József főherceg első arcképe, több fénykép a főhercegről, a királyi családról. Azután kö­vetkeznek a kis főherceg könyvei, füzetei. Mozgolódik a kulturliga. Agitáció idegen pénzen. (Saját tudósítónktól.) Beavatott forrás­ból szenzációs hírt közölnek velünk. Arról van szó, hogy a román kulturliga, amely állandó aknamunkát folytat Magyarország és a magyarság ellen, a legszemérmetlenebb beavatkozással készül kihasználni a választói reform beterjesztésével mindenféle állam­ellenes izgatásokra adott alkalmat. A magyarországi román intelligenciá­nak számos tagja egyenes összeköttetésben áll külföldi ellenségeinkkel. A most kapott tudósítás is ezt a rég ismert tényt erősíti meg. A híradás szerint a román kulturliga titkos bizottságot alakított arra a célra, hogy Andrássy pluralitásos választójoga ellen minden téren fölvegye a harcot a románok érdekében. A tudósítás néhány rövid, súlyos szó­ban adja elő az esetet a következőképpen: A román kulturligának Bukarestben székelő központi bizottsága kebelében kü­lön bizottság alakult arra a célra, hogy a „Feste hotare“ (Magyarország!) beli ro­mánoknak Andrássy jogtalan pluralitásos választási rendszere ellen folytatott küz­delmét támogassa és vezesse. A bizott­ságba több magyarországi román képviselőt beválasztottak s az agitáció céljaira pénzt gyűjtenek a liga tagjai s a román arisz­tokrácia körében. Ennyit mond a tudósítás, amely ismét félrelebbenti a fátyolt kissé a kulturliga homályba burkolt működéséről és céljáról. Sok szó esett már nálunk erről a híres „kul­turális“ egyesületről. Többször kitudódott, hogy a román kormánytól évente nagy össze­gekkel támogatott liga politikát csinál nem otthon, ahol talán joga volna, hanem idegen államokban, ahol románok is laknak és a világ legtürelmesebb országában Magyar­­országon. Arról ne is essék szó, hogyan tartja ébren nálunk „a románság körében a nem­zeti öntudatot“ könyvkiadványaiban közömbös Megnyílt! W AT ACQF ¥ A H il. Aj JIL a tb J ■ ideiglenesen kialli­tt w képeket meg-FÉNYKÉPÉszETI ÉS FESTÉSZETI műintézete tekinteni szives-SZEGED, Kárász­ Utca 7. sz. kedjen.

Next