Szeged és Vidéke, 1910. szeptember (9. évfolyam, 199-223. szám)

1910-09-01 / 199. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTILAP. IX. Évfolyam, 193. (2697.) SZ. SZEGED, 1910. Szeptember 1., csütörtök. Politikai napilap. .. Megjelen minden délután. Főszerkesztő: BALASSA ÁRMIN dr. Felelős szerkesztő: BALASSA JÓZSEF. Kiadja a Dugonics-nyomda részvény­­társaság. Nyomja a Dugonics-nyomda részvény­­társaság könyvnyomdája, Beyer és Wirth­iu­dapesti festékgyáros festékével. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Kálvária­ utca 6. szám. Telefon (interurbán és helyi) 84. — A főszerkesztő telefonja 3. — A felelős szerkesztő telefonja 828. Előfizetési árak : Szegeden : egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, három hónapra 3 korona, egy hónapra 1 korona; vidéken: egész évre 18 ko­rona, fél évre 9 korona, negyed évre 4 korona 50 fillér, egy hónapra 1 korona 50 fillér; külföldre a postai számítással drágább. Aki előfizetni akar, annak egy hétig mutatványszámot Ingyen küld a kiadóhivatal. Apróhirdetések rovatában minden szó egyszeri hirdetése négy fillér, a címszó, valamint minden vastagabb betűből szedett szó kétszeresen számítódik. Tíz szóig terjedő apróhirdetésnek az ára negyven fillér. Csak előleges kész­­pénzfizetés mellett, ha közlésre alkal­mas. A hirdetés alatt álló kis szám alapján megtudható a cím a kiadó­hivatalban. Levélbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azonban a szükséges postabélyeget. Apró hir­detéseket postautalványnyal is lehet föladni, a szelvényen a szöveg köny­­egen elfér. Apró hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal, minden dohánytőzsde és újságosbolt. Családi értesítő (eljem­­zés, házasság, születés, haláleset) köz­lése egyszer három koronába kerül. Kéziratokat nem ad vissza, névtelen levelekre nem válaszol, névtelen pana­szokat nem közöl a szerkesztőség. Egyes szám ára 4 fillér. Kapható az újság minden dohánytőzsdében, újságosboltban és rikkancsoknál, vidé­ken minden hirlapirodában. ÜZENETEK. Tanár. Hát bizony az ilyesmi elő szokott fordulni. Mindig akadnak szü­lők, akik a tanév elején, a pót- és magánvizsgálatok alkalmából néhány bankóval akarják a tanárok szívét meglágyítani. Az ön esete nem az első és nem az utolsó. Az idén is, majdnem minden középiskolában tör­tént ilyen eset. Mindenütt vissza­küldték a pénzt s a gyerek megbu­kott. Följelentésre azonban alig ke­rült még ilyen eset, holott — ha önök csakugyan komolyan veszik az iyen dolgokat — egyszer már véget kellene vetni ennek az állapotnak. Ifjú. Ha ön egy hölgygyel megy, akkor az urak önnek tartoznak kö­szönni. Ha a hivatal főnöke emiatt tett önnek szemrehányást, hogy ön nincs tisztelettel iránta, mert nem köszön előre, akkor magyarázza meg főnökének, hogy úriember egy höl­gyet mindenkor előre köszönt. Igaz, hogy az úriemberek fogalmát sokszor összezavarják a jóállású emberekével. önkéntes. Ha az egyetemre beirat­kozott és látogatási bizonyítványt kap, akkor ha még nem töltötte be a 23. évét, halasztást kap az önkéntes esz­tendő leszolgálására. Különben bő­vebb fölvilágosítást ad a katonai ügyosztály, vagy a hadkiegészítő pa­rancsnokság. L 7. Nem közölhető. Szeptember 1. Ismét élet költözik az iskolákba. Fürge diákok vidám lármájától hangosak a folyosók, amelyeken két hónapon át nyári csönd nyúj­tózkodott. Az igazgatói szobák előtt aggódó szülők tolonganak és izzadnak, hogy a gyermekeik va­lahogy ki ne szoruljanak a tanítás hajlékából. Urak és parasztok, szegények és gazdagok valami áhitatos tisztelettel kopogtatnak a középiskola ajtaján, hogy utódaik számára bebocsátást nyerjenek. Nem is csoda, hiszen nagy dolog az, amikor a kis tanuló belép annak az intézménynek a kötelé­kébe, amely fejlődését kormá­nyozza, boldogulását előkészíti, egész jövőjét megalapozza. Lehet beszélni a középiskolai rendszer fogyatékosságairól, de az elvitaz­­hatatlan, hogy intelligenciát nevel, az elmét fegyelemre szoktatja és a szívet nemesíti. Tudásunk alap­tőkéjét a középiskolában gyűjtöt­tük, idealizmusunk tüze ott fogant szikrából kapott lángra. Ízlésünk, ítélőképességünk ott pallérozódott. És mégis csodálatosképpen azt látjuk, hogy ezt az intézményt, amely a lelkek művelésének nél­külözhetetlen eszköze, nálunk le­­kicsinylik, fontosságát tagadják, működését kigúnyolják. Azok, akik az igazgatói irodában s a tanári szobában hódoló hangon kérik a professzorok jóindulatát és elnézé­sét erősen korlátolt gyerekük ja­vára, otthon káromkodva emlékez­nek meg a gyökerestül elavult középiskolai szisztémáról és az emberkínzó tanárokról. Azok, akik az iskola fölvilágosító hatása nél­kül sötétfejüek maradtak volna, égre-földre esküdöznek, hogy a középiskola butit. Azok, akik rossz tanulók voltak s mégis fölvitte isten a dolgukat, hencegve mél­tatják talentumukat, amelytől még az iskola sem tudta őket megfosz­tani. Azok, akiknek mindig jeles bizonyítványuk volt, de az életben elkallódtak, az iskolát szidják, amiért élelmesség helyett mate­matikát, latint és filozófiát tanított. Mindenki a középiskola széles há­tára tolja a felelősséget egyéni hibáiért, érdemeit pedig úgy állítja be, hogy azok az iskola rontó be­folyása ellenére is érvényesültek. Hogy ez a mindinkább elhara­pózó fölfogás milyen hazug, arra fényes bizonyíték a középiskolák tanulóinak évről-évre növekvő száma. A látogatottságnak ez a fokozódása s új iskolák fölállításá­nak lépten-nyomon jelentkező szük­sége arra vall, hogy a középiskola messze kiható és eredményeiben megmérhetetlen missziót tölt be. Másfelől a tanár nyolcéves szántó­vető munkájának bő termése mu­tatkozik a világos látásban, érett gondolkozásban és meglehetősen széles ismeretkörben, amelyet az érettségi vizsgálat tűzpróbáján ke­resztülment ifjúság tekintélyes része tanúsít. A jó tanár fáradozása soha sem vesz kárba, mert a tanulók eszét kinyitja, gondolkozását ne­mes zománccal vonja be, elméjét fogékonynyá műveli a tudományok iránt. Bizonyos, hogy vannak a hiva­tásuk teljesítésére alkalmatlan ta­nárok is. Van olyan, akinek a tu­dása hiányos és van olyan is, aki a tudását a diákok gyötrésének fegyvertárául használja föl. A tu­datlan tanár nevetséget, a lelket­lenül követelőző gyűlöletet ébreszt. De a jó tanár, aki az ismeretek közlésében, azok számonkérésében s a tanulókkal való bánásmódban a helyes utat követi, soha szét nem foszló szeretetet, tiszteletet és há­lát fakaszt. Ahogy a rossz tanár emléke örökké kisért a tanítvány lelkében, úgy jó tanáráról sem fe­ledkezik meg az ember soha. Ebből a lélektani jelenségből is látszik, hogy mennyire beleedződik az em­ber egyéniségébe a középiskolában töltött nyolc év hatása. Szomorú dolog, valóságos kultúr­­szégyen, hogy az országnak az a testülete, amely a nemzeti intelli­gencia gyeplőit tartja kezében, a kormányzat részéről állandóan mostoha indulattal találkozik. A tanárok panaszait a minisztérium­ban lemosolyogják, fenyegetőzését gőgösen visszautasítják, jogos kí­vánságainak teljesítését pedig min­denféle furfanggal elodázzák. A többi szolgálati ágban már régen megtörtént a fizetésrendezés, a tanárok még mindig hiába várják. Az igazságügyi, pénzügyi és keres­kedelmi szakban százszámra esz­közölnek kinevezéseket és előlép­tetéseket s ugyanakkor a tanárok ilyennemű óhajtásait egy-két évre visszavetik azzal a megokolással, hogy nincs pénz. Helyettes tanárok hasztalan lesik már esedékessé vált kinevezésüket, öreg profesz­­szorok, akik nemzedékeket nevel­tek föl, nem juthatnak abba a fizetési fokozatba, amelyet a rubri­kákon piszmogó számfejtők közül is sokan elérnek. Ennek ellenére a tanártól megkívánják, hogy ne csak az iskolában, hanem a társa­dalomban és a tudományos élet­ben is áldozatra kész harcosa le­gyen a magyar kultúrának. Lesújtóan kirívó az ellentét a tanársággal szemben támasztott követelmények és ama szűkkeblű­­ség között, amelylyel számára az elismerést és az anyagi javadalma­zást mérik. Zichy János gróf, a lelkes kultuszminiszter azt mondta, hogy ezért minden magyar ember­nek pirulnia kell. Központi tiszt­viselői azonban nem igy gondol­koznak. A tanárok sorsát intéző jogászok más véleményen vannak s még mindig nincsenek átutalva más ügyosztályba. Remélhetően nem sokáig tart ez a barbár állapot. Scsickiír.. . vád legnagyobb szállója, a Fe­­e­­lV bérkereszt szegedieké lett. Pártos Ernő dr. ügyvéd és Schaffer Vilmos bankigazgató vásá­rolták meg 570,000 koronáért a hatal­mas szállót, amelyet átalakítanak. Hír szerint egy aradi takarékpénztár is részes az üzletben b­aja van Kass Jánosnak. A Ste­fánia-sétatéren épülő illemhely közvetlen szomszédságában van a Kass-vigadónak. Ez ellen Kass Já­nos panaszt emelt a tanácsnál s kérte, hogy az illemhelyet távolabbra he­lyezzék el. A tanács újabb helyszíni szemlét tartat s azután fog dönteni. Amennyiben Kass kérelmét teljesítik, a már megkezdett építkezés költségei őt fogják terhelni. Segeden az este 8 és 9 óra között csodás égi tünemény volt lát­ható. Hatalmas üstökös a keleti égbolton percekig nappali fényben tündökölt, majd szétrobbant és apró, fénylő kövek hullottak belőle. A tüne­ménynek persze sok bámulója volt v­asúton, villamoson, omnibuszon sok mindenféle tárgyat hagynak el a szórakozott utasok. A leg­többen csomagot, koffert, ernyőt, bo­tot felejtenek a kocsiban, de megtör­tént már az is, hogy egy hölgy a kislányát hagyta el. Ugyancsak szóra­­kozottak lehettek azok az utasok is, akik szerdán gazdagították az elhagyott tárgyak múzeumát. Mindkettő a sze­gedi villamoson utazott s az egyik hatalmas sült kecsegét, a másik pedig rózsaszín füllel díszített divatos nőikala- B­S­V

Next