Szeged és Vidéke, 1910. október (9. évfolyam, 224-249. szám)

1910-10-01 / 224. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTILAP. IX. évfolyala, 224. (2722.) SZ. SZEGED, 1910. Október 1., szombat. Politikai napilap. .. Megjelen minden délután. Főszerkesztő: BALASSA ÁRMIN dr. Felelős szerkesztő: BALASSA JÓZSEF. Kiadja a Dugonics-nyomda részvény­­társaság. Nyomja a Dugonics-nyomda részvény­­társaság könyvnyomdája, Beyer és Wirth budapesti festékgyáros festékével. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Kálvária­ utca 6. szám. Telefon (interurbán és helyi) 84. — A főszerkesztő telefonja 3. — A felelős szerkesztő telefonja 828. Előfizetési árak: Szegeden: egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, három hónapra 3 korona, egy hónapra 1 korona; vidéken: egész évre 18 ko­rona, fél évre 9 korona, negyed évre 4 korona 50 fillér, egy hónapra 1 korona 50 fillér; külföldre a postai szállítással drágább. Aki előfizetni akar, annak egy hétig mutatványszámot Ingyen küld a­z adóhivatal. Apróhirdetések rovatában minden szó egyszeri hirdetése négy fillér, a címszó, valamint minden vastagabb betűből szedett szó kétszeresen számítódik. Tíz szóig terjedő apróhirdetésnek az ára 80 fillér. Csak előleges kész­­pénzfizetés mellett, ha közlésre alkal­mas. A hirdetés alatt álló kis szám alapján megtudható a cím a kiadó­­hivatalban. Levélbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azonban a szükséges postabélyeget. Apró hir­detéseket postautalványnyal is lehet föladni, a szelvényen a szöveg köny­­nyen elfér. Apró hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal, minden dohánytőzsde és újságosbolt. Családi értesítő (éljen­zés, házasság, születés, haláleset) köz­lése egyszer három koronába kerül. Egyes szám ára 4 fillér. Kapható az újság minden dohány­tőzsdében, újságosboltban és rikkancsoknál, vidé­ken minden hírlapirodában. Hirdetéseket díjszabás szerint vesz föl a kiadóhivatal (Kálvária­ utca 6.), továbbá minden bel- és külföldi hir­detési iroda és hírlapiroda. Jön Neumayer, a bécsi pol­gármester, vagy nem jön ? — ez az érdekes kérdés foglalkoz­tatta most az újságokat, kapcso­latban a másikkal, hogy ha már itt van, váljon magánjel­­legű-e ez a budapesti láto­gatása, vagy politikai jellegű. Lám, amikor Bárczy polgármes­ter, a magyar főváros hatóságá­nak feje látogatta meg bécsi kollégáját, annyira nem tulajdo­­nítottak a dolognak jelentőséget, hogy a lapok meg sem emlé­keztek felőle. Most ellenben a Lajtán innen hazafias kétség és remény közt hánytorgatták ag­godalmaskodó lelkek a kérdést, vájjon eljön-e hát Neumayer, lesz-e olyan kegyes, hogy az udvariasság szabályát kötelező­nek tartja magára s visszaadja a magyar kolléga vizitjét. Közben a magyar újságok Neumayert meginterjúvoltatták. Neumayer kegyeskedett vála­szolni. Miután a riporterek há­rom óra hosszat antisambuiroz­­nak nála, megnyugtatta őket, hogy budapesti látogatása a leg­nagyobb valószínűség szerint nem fog elmaradni. S végre eljött. A bécsi lapok persze szintén nem hallgattak. A liberális bécsi sajtó nagy körültekintéssel meg­látja a vizitnek örvendetes poli­tikai jelentőségét. Íme a keresz­­tényszocialista párt, Lueger Ká­roly pártja, amely most is a ha­talom teljén van még a bécsi közgyűlésben, az alsóausztriai tartománygyűlésben és a reichs­­rábhban, — megtalálta végre a kívánatos mérsékletnek és poli­tikai belátásnak azt a fokát, ame­lyen már nem kell nyíltan is legyőzni való ellenségnek hir­detni Magyarországot és a ma­gyarokat. Íme az osztrák ke­­resztényszocialista párt is be­látta már, hogy nem okosság Lueger összbirodalmi politikájá­nak az a nyers őszinteségű hirdetése, mely Magyarországgal szemben ezzel a szóval foglal­ható össze : einmarschiren! A liberális bécsi lapok örvende­nek a barátiassá változott érzel­mek fitogtatásán, amely Neu­mayer látogatásában megnyilat­koznék. Mert az osztrák liberá­lisok is az összbirodalmi elv és a föltétlen osztrák-német hege­mónia hívei ugyan még most is, de nem barátai a luegeri erőszakosságnak ezeknek az elveknek érvényesítésében. Lue­ger a magyar állami önállóság illúzióját is szét akarta törni. Az osztrák liberálisok óvatosab­bak s kimétik az illúziót. A bécsi keresztényszocialista lapok ezzel szemben tiltakoztak a luegeri hagyomány megszakí­tása ellen. Nekik nem kell ma­gyar barátság. De hogyan is kellene, amikor a tömegek kö­zött pártjukat éppen a magyar gyűlölettel propagálták, amikor a magyar halás jegyében fogantak legmámorosabb diadalaik ? Ők egyenesen árulást látnak Neu­mayer budapesti látogatásában s elhunyt nagy vezérük, Lueger stílusában, éppen nem óvakod­nak ennek kifejezést adni. Neumayer a pártja és nép­szerűsége iránt köteles előzé­kenységből sietett is kijelenteni, hogy ez a mostani látogatása tisztára magánjellegű. Ezzel a nyilatkozattal eleget tett ő nemcsak saját pártjának, a ke­­resztényszocialistáknak, hanem a liberálisoknak is. Mert az utóbbiak a látogatás fölött ta­núsított örömüket nem fogják bura változtatni, hanem majd szépen kimagyarázzák, hogy a vizit mégis csak nagy öröm, nagy osztrák-magyar kibékülés és barátkozás s tehát politikai jellegű. Hiszen a szegény Neu­mayer a pártjával szemben kénytelen volt a privátjelleget hangsúlyozni. S mit tesznek most a buda­pesti magyarok, hogy a bécsi pol­gármester oly sok viszály után csakugyan megérkezett? Fátyolt vetnek a luegeri múltra és ujjon­­ganak a neumayeri szép je­lennek. A bécsiezt. ÜZENETEK. Arany-kutató. A Nemzeti Múzeum birtokában levő kéziratok úgy a Toldi­­trilógiára, mint a Buda halálára nézve helyenként lényegesen eltérnek a nyomtatásban megjelent kiadásoktól. Az Arany apró, gyöngyszemekhez hasonló betűi tarkítják a kéziratokat, amelyek különösen Toldiban és Toldi estéjében tele vannak húzásokkal, betoldásokkal, átírásokkal és javítá­sokkal. Ezek mutatják aztán hitelesen, hogy Arany milyen rendkívüli nehéz­séggel dolgozott. Nemcsak egyes vers­szakok, hanem egész szakaszok és oldalak egészen másként voltak meg­írva az első kéziratokban, mint a végleges szövegű kiadásokban. Pedig ezek a kéziratok nem vázlatokat vagy tervezeteket tartalmaznak, hanem ma­gát a kész költeményt. Arany azonban, amint az iratai legilletékesebben bi­zonyítják, a „nonum prematur“ elvé­vel dolgozott. Időközökben mindig elővette a kéziratosan elkészített köl­teményeket és javított rajtuk. De nem­csak versszakokat és fejezeteket, ha­nem szavakat, névelőket, indulatszókat, névmásokat s látszik nagyon sok helyen, hogy a változtatás csak azért történt, mert a versnek így élénkebb a muzsikája. A politika eseményei. Készül a delegációs trónbeszéd. (Budapesti tudósítónk telefon­­jelentése.) A képviselőház hétfőn a legközelebbi ülés napirendjének megállapítása végett ülést tart. A keddi ülés napirendje azután a delegáció tagjainak megválasz­tása lesz. Ezt cselekszi kedden a fővendiház is. A nemzeti munka­párt vasárnap estére hívott egybe értekezletet a delegációba való tagjelölés tárgyában. Kossuthék és a néppárt hétfőn jönnek össze ugyanebből a célból. Justicék már jelöltek. A horvátok most foglal­koznak ezzel a kérdéssel. A munkapárton a delegáció el­nökségének kérdéséről is beszéltek. Eddig Tisza István grófot emle­gették, valószínű azonban, hogy Láng Lajosnak ajánlják föl ezt a tisztséget. Most már bizonyos ugyanis, hogy a katonai kérdések egész komplexuma a mostani dele­gáción táródik föl és a munka­párton azt akarják, hogy az erről való vitának kormányzati részről Tisza István gróf legyen a veze­tője. A mi parlamenti szabályaink megengedik ugyan, hogy az elnök a vitában is részt vehessen, amely időre az alelnökkel helyettesítteti magát, a dolog azonban mégis feszélyez. Így esik azután, hogy Tisza István grófnak mindenkép­pen szabad kezet akarnak biztosí­­tani és az elnöki tisztet Láng La­josnak ajánlják föl, akit eredetileg a külügyi albizottság élére szántak. Ebuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök vasárnap különben Bécsbe megy. A magyar minisz­terelnök a belga királyi pár bécsi látogatása alkalmából igyekszik az osztrák császárvárosba egyrészt, másrészt pedig a minap állapítot­­ták meg, hogy közös miniszter­­tanács is lesz a jövő héten. Ezen a minisztertanácson a delegációk munkarendjét állapítják meg és végleg megszövegezik a delegá­ciókat megnyitó királyi beszédet. A királyi beszéd bevezető részé­nek, mint régen, most is módjában lesz megállapítani, hogy az összes külállamokhoz való viszonyaink azalatt a hosszabb időtartam alatt, amely a delegációk legutóbbi ülésezése óta lefolyt, teljesen meg­tartották barátságos jellegüket, amit azonban Franciaország részé­ről éppen a legutóbb nem igen tapasztalhattunk. A német birodalommal majdnem három évtizede kötött szövetség

Next