Szeged és Vidéke, 1910. december (9. évfolyam, 275-299. szám)

1910-12-01 / 275. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTILAP IX. évfolyam, 275 (2773) SZ. SZEGED, 1910. December 1. csvp. Politikai napilap. Megjelen minden délután. Főszerkesztő: BALASSA ÁRMIN dr. Felelős szerkesztő: BALASSA JÓZSEF. Kiadja a Dugonics-nyomda részvény­­társaság. Nyomja a Dugonics-nyomda részvény­­társaság könyvnyomdája, Berger és Wirth budapesti festékgyáros festékével. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Kálvária­ utca 6. szám. Telefon (interurbán és helyi) 84. — A főszerkesztő telefonja 3. — A felelős szerkesztő telefonja 828. Előfizetési árak: Szegeden: egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, három hónapra 3 korona, egy hónapra 1 korona; vidéken : egész évre 18 ko­rona, fél évre 9 korona, negyed évre 4 korona 50 fillér, egy hónapra 1 korona 50 fillér; külföldre a postai azál­tással drágább. Aki előfizetni akar, annak egy hétig mutatványszámot Ingyen küld a kiadóhivatal. Egyes szám ára 4 fillér. Kapható az újság minden dohánytőzsdében, újságosboltban és rikkancsoknál, vidé­ken minden hirlapirodában. Minden közérdekű közlést, kérést panaszt közzétesz a Szeged és Vidéke. Kéziratokat nem ad vissza, névtelen evelekre nem válaszol, névtelen pana­szokat nem közöl a szerkesztőség. Apróhirdetések rovatában minden szó egyszeri hirdetése négy fillér, a címszó, valamint minden vastagabb betűből szedett szó kétszeresen számítódik. Tíz szóig terjedő apróhirdetésnek az ára 80 fillér. Csak előleges kész­­pénzfizetés mellett, ha közlésre alkal­mas. A hirdetés alatt álló kis szám alapján megtudható a vira a kiadó­­hivatalban. Levélbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azonban a szükséges postabélyeget. Apró hir­detéseket postautalványnyal is lehet föladni, a szelvényen a szöveg köny­­nyen elfér. Apró hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal, minden dohánytőzsde és újságosbolt. Családi értesítő (eljegy­zés, házasság, születés, haláleset) köz­lése egyszer öt koronába kerül. Hirdetéseket díjszabás szerint vesz föl a kiadóhivatal (Kálvária­ utca 6.), továbbá minden bel- és külföldi hir­detési iroda és hirlapiroda. ÜZENETEK. D­orozsmai. Már elkésett. Szerdán röviden közöltük. Előfizető. A városatyaválasztásról szóló cikkét pénteken közöljük. Urine. A csipkekiállítás körülbelül egy hétig marad nyitva. Délelőtt 9 órától 1 óráig és délután 3 órától 7 óráig tekinthető meg, mindenkor tel­jesen díjtalanul. A kiállított tárgyak mindegyike eladó és azonnal el is vihető. Vásárhelyi. Hódmezővásárhelyen most indult meg a Vásárhelyi Népújság, amely kitűnő néplapnak látszik. Fő­­szerkesztője Mayer Jenő, felelős szer­kesztője László András. A lap min­den vasárnap és csütörtökön jelen meg. Kiállítása pompás, a Dugonics­­nyomda r.-t. műintézetet dicséri. Hadbíró. Legalább jogtudományi államvizsga és félévi bírósági szolgá­lat igazolandó. Akit fölvesznek, az 6—18 hónapig hadbírójelölt lesz, hó­napi 100 korona segítődíjjal és azután főhadnagy. A közös hadügyminiszter­hez kell folyamodni, honvédségnél a honvédelmi miniszterhez. Igen sok a jelentkező. Az új egyetemek, írta Ferenczy József műegyetemi tanár. Ha az az érdeklődés, amelyet társadalmunk egyes közintézmé­nyeink iránt mutat, igazságos mérlege volna az illető köz­­intézményünk értékének vagy jelentőségének, akkor nagyon sötétnek és aggasztónak kellene látnunk főiskolai oktatásunk ügyét s ezzel tudományos álla­potaink helyzetét, noha rózsa­színben és teljesen megnyugta­tónak magunk sem tekintjük. Nekünk, a magyar nemzetnek, égető szükségünk van most már nem is csak a harmadik, hanem új egyetemekre, mert ha még tovább halogatjuk tudomá­nyos főiskoláink számának sza­porítását, maholnap már a Bal­kán államok is megelőznek ben­nünket, már ma is ott vagyunk az európai civilizált nemzetek sorában, hogy csak Oroszország van mögöttünk, még Portugália is előttünk van. Csak egy új egyetem fölállí­­tása is nagy lendületet adna nemcsak főiskolai oktatásunk eredményességének fokozására, hanem irodalmunk, tudományos életünk fejlődésére és amit igen fontosnak tartok: közművelődé­sünk terjedésére és tekintélyünk­nek, jó hírnevünknek a külföl­dön való emelésére. Pedig ez utóbbiakra nagyon nagy szük­ségünk van. Egész sereg szociális bajnok gyógyító szere a közműveltség fejlesztése. Tehát a főiskolák szaporítása hazánk egyik leg­fontosabb társadalmi kérdése. Egyetemes műveltségünk fejlesz­tése egyik legfontosabb közéleti feladatunk s az e célt szolgáló új egyetemek fölállítása egyik legsürgősebb teendőnk, amelyért a művelt magyar társadalomnak is mindent meg kell tennie. Új egyetemek állításával szaporítjuk az országban a kultúrcentrumo­­kat, amelyeknek pedig nagy híjjával vagyunk , s amit én első­sorban figyelembe veendőnek tekintek : szélesebb körben kelt­hetünk érdeklődést a tudomá­nyok iránt, amelyeknek nálunk alig van közönsége, s mivel közönsége nincs nálunk a tu­dományoknak, tehát egyes ágai éppen nem, vagy csak igen szűk mértékben találnak műve­lőkre. Közönséget kell tehát nevelnünk a tudományok szá­mára, hogy ne legyen kénytelen a magyar tudós és író külföldre menni művei számára kiadót és olvasó közönséget szerezni. Közönséget pedig a tudományok számára az egyetemek nevel­hetnek. Nem fölösleges sürgetés tehát, ha egyetemeink szaporítását kí­vánjuk. Ezt a sürgetést én kiváló mértékben társadalmi feladatnak is tartom. Ha országszerte lehet értekezleteket tartani egy-egy politikai kérdés megvitatása tár­gyában, miért ne lehetne orszá­gos mozgalmat támasztani ha­zánk egyik legéletbevágóbb kul­turális ügyének, a főiskolák sza­porításának kérdésében. Szinte a komikummal határos, hogy ez a nagyjelentőségű országos ügy egyes városok versengésének lett kicsinyes objektuma. Egyik legfontosabb és legsür­gősebb teendőnek tartom a meg­oldásra váró részletkérdések közül a főiskolák ügyeinek törvénynyel való rendezését, mert egyetemi közigazgatásunk szégyenfoltjának tekintem, hogy még máig is irányadók az abszolút időkből származó osztrák miniszterek rendeletei. Annál sürgősebbnek és könnyebbnek találom az egyetemi törvény létrehozását, mert hozzá már az előmunká­latok is régen megvannak. A tervezetekből azonban nem való­sult meg semmi, mert nálunk hihetetlen lassú tempóban megy a haladás. Az oktatásügyet álta­lában állami feladatnak tartjuk. S ha már a népoktatás terén az állam kénytelen megosztozni a kulturmunkában a vallásfeleke­zetekkel, a főiskolai oktatást föltétlenül állami intézmény­nek kell kívánnunk és sür­getnünk. Már a középfokú isko­lákban is legalább a képesítést kizárólag az állam hatóságaira kellene bízni, ha a képezésre kapnak is jogot a felekezetek és társulatok. Mindnyájan ismerjük a törvényhozásban évről-évre megúj­ult fölszólalásokat, amelyek a budapesti egyetem katolikus jellegét hangoztatták. Ismeretesek azok a mozgalmak is, amelyek egy pécsi katolikus és egy deb­receni protestáns egyetem föl­állítását sürgetik s amelyekre már számottevő alapítványok vannak. Már emiatt is sürget­nünk kell az egyetemi törvény megalkotását, hisz ez időszerint semmi intézkedés nincs egy egyetem fölállításának föltételei­ről s az állam felügyeleti és ellenőrzési jogának gyakorlásáról. Az a körülmény is erősen sür­geti az egyetemi törvény létre­hozását, hogy a katolikus auto­nómia a megvalósulás felé köze­ledik. Az autonómiával kapcso­latban pedig a püspöki kar a katolikus egyetem fölállítását tervezi, mert a szervezendő autonómiának ezt egyik legszük­ségesebb feladatául tartja. Előre látható, hogy a csonka katolikus egyetem fölállítása maga után vonná a protestán­sok buzgólkodását, akik a ma­guk felekezeti papjainak és ta­nárainak képzésére szintén min­den erejüket összeszednék egy protestáns, természetesen szin­tén csonka egyetem létesítésére, mert a jogi és orvosi képzést ők sem tekintenék felekezeti feladatuknak. A tudomány ér­deke pedig, valamint az intelli­gens osztályok jövendőbeli dip­­lomális nemzedékének magasabb általános műveltsége egyenesen megkövetelik az új egyetemek föl­állítását. Azért én a vidéki ma­gasabb szakiskolákat is az egye­temekbe kívánnám beolvasztani, a jogakadémiákat a tudományos egyetemekbe, a gazdasági, erdé­szeti, bányászati, kohászati ok­tatást a műegyetemekbe. Mert az univerzitás rendeltetése univerzális értékű és látás­­körű nemzedékeknek neve­lése. Követelőleg sürgeti az egye­temek autonómiájának ügye is, amely több mint tíz év előtt már a napisajtóban is tüzetes disz­kusszió tárgya volt. Az bizo­nyos, hogy az egyetemek belső ügyeik intézésében bizonyos ön­­kormányzati jogokat gyakorol­nak, de hogy ez az autonómia min alapszik, honnan veszi ere­detét, meddig terjed, senki meg­mondani nem tudja. Nem lehet tovább halogatnunk az állami egyetemek fölállítá­sát, hanem tudományos életünk föllendülése, főiskolai oktatásunk eredményeinek fokozása szem­pontjából s toldjuk meg azzal, hogy állami életünk biztonsága, fajunk szupremáciájának biztos

Next