Szeged és Vidéke, 1912. április (11. évfolyam, 76-100. szám)

1912-04-01 / 76. szám

Zichy Aladár gróf a néppárt nevében szintén hozzájárul az in­dítványhoz. Egry Béla fölvilágositást kér a miniszterelnöktől, hogy a lapokban közölt érzelmi jelenetek az audien­cián csakugyan lefolytak-e s a ki­rály valóban lemondását helyezte-e kilátásba ? Utána Szabó István gazdapárti beszélt: Tisza­­ belügyminiszter. A nemzeti munkapárt körében azt az érdekes hírt korportálták, hogy Tisza István gróf legköze­lebb átveszi a belügyminiszteri tár­cát. Beszéltek továbbá arról is, hogy Teleky Sándor gróf lesz a király személye körüli miniszter. EeszéliH • • • /á­prilis elsejével bekövetkezett a f­áv halászati tilalom. Ettől a nap­tól kezdve nem szabad tokra, süllőre, kecsegére, kősüllőre, márnára, pontyra, szintokra, tetemestokra és vizára halászni. Ií zólyomi műkedvelői kör a múlt héten búcsúztatta Körössy Ist­ván posta- és távírófőnököt, aki visszatért szülővárosába, Szegedre, mint a postahivatal feje. A rendkívül népes közvacsorán szép beszédekben méltatták Kőrössy érdemeit, aki Zó­lyomban hamarosan nagy népszerű­ségre tett szert. Beszédeket mondot­tak Salamon Ferenc, a műkedvelői kör elnöke, Matuskovich Márton c. kanonok, Rosenauer Ottó dr. polgár­­mester, Spilka Ferenc városi köz­jegyző és Folkmann János polgári iskolai igazgató. Kőrössy István szép szavakkal köszönte meg az elismerést. Fájdalmasan esik neki a búcsú, — mondotta — noha nem volna szülő­városának, Szegednek hű fia, ha a visszatérésre kínálkozó alkalmat el­mulasztaná. Őszintén megvallja, — szólt ezután többek közt — hogy uj pozíciója elfoglalásának a legszebb, legmerészebb álmait látja megvaló­sulva. Az uj postafőnök húsvét után foglalja el szegedi állását. Népopera igazgatósága most í­gy többnyire utton van. Márkus De­­zsőék színészt keresnek. Máris sok szó folyik a Népopera színpadán — már tudniillik a délelőtti próbán, mert este a bécsiek játszanak — új és sok meglepetést igérő nevekről, amelyeket a Népopera fedöz föl a budapesti színházi élet számára. Elég az hozzá : a minap Mérei Adolf, a színház ki­tűnő főrendezője Szegeden járt. Szét­nézett a színházban és Déry Rózsit akarta szerződtetni, de hát Almássy Endre nem bontotta föl a primadonna szerződését. Az állomástól a szállóba hajtatott és szobát kért. Aztán meg­­fürdött, kitöltötte a bejelentő lapot és elment a színházhoz. Föltűnt neki közben, hogy az egész szállószemélyzet mély hódolattal haj­ladozik és izgatott letartással haj­bókol előtte. A hoteltet pláne mély meghajlással méltóságos uramnak szólította. — Nem vagyok méltóságos — mondta Mérei. SZEGED ÉS VIDÉKE. A hotelier diszkréten és intelligens mosolylyal válaszolt: — Értem, méltóságos uram — mon­dotta és mélyen meghajolt. Mérei sietett és nem is nagyon ért rá tűnődni, hogy mit jelent a szálló­személyzet lojalitásának e túlzó foka, amely a kormányelnöknek, vagy a hercegprímásnak is elég volna. De színházba menet a frakkerben is vál­tig furcsállotta, hogy a főportás néma hódolattal hétrét görnyedt előtte. A megoldást egy szegedi ismerőse hozta meg. Az ugyanis tudta, hogy Mérei melyik vonattal érkezik és mind­járt föl is akarta keresni a szállóban. Elment tehát a szállóba, hogy meg­keresse a főrendezőt. A foyerban meg­szólította a portást: — Mondja kérem, melyik szobában lakik Mérei úr? A portás lekapta a fejéről a sapkát és a legmélyebb tisztelet hangján mondta: — Mérei főrendiházi tag úr? Első emelet tizennyolc. Orvosi továbbk­épző Előadások Szegeden.­ ­Saját tudósítónktól.) Az orvosi továbbképzés központi bizottsága múlt évi működéséről szóló jelen­tését Scholtz Kornél egyetemi magántanár, titkár most tette közzé. A bizottság a múlt évben kezdte meg működését. Az év folyamán Pozsonyban, Szegeden, Temesvá­­rott, Nagyváradon, Gyulán helyi bizottságokat alakított. A kiadások fedezésére a törvényhozás által megszavazott szubvenció, úgyszin­tén a Szelényi-féle hagyaték ka­mataiból a közoktatási miniszter által az orvosi továbbképzés cél­jaira rendelkezésre bocsátott ösz­­szeg szolgált. Huszonkét törvény­­hatóság annyagi segélyt adott orvosainak, hogy a tanfolyamokon részt vehessenek. A bizottság a múlt évben Buda­pesten és Kolozsvárott kéthetes ismétlő tanfolyamokat rendezett olyan orvosok számára, akik nem távozhattak hazulról hosz­­szabb időre, továbbá négy­hetes, az alapképzést kiegészítő tan­folyamokat korlátolt számú részt­vevővel, az őszkor a hatósági or­vosok számára a bakteriológiai és közegészségtan fontosabb kérdései­ről, ezenkívül vasárnapi beteg­bemutatásokat a helybeli orvosok számára s hat nagyobb vidéki vá­rosban előadásokat. A tanfolyamo­kon 196 orvos, a vasárnapi beteg­bemutatásokon 109 helybeli orvos vett részt. Az ez évi program szerint ez évi június 3—15-ig Budapesten és Ko­lozsvárott kéthetes tanfolyamok lesznek az egyetemi klinikákon, kórházi osztályokon és poliklinikán, továbbá négyhetes tanfolyamok, amelyeken résztvevő orvosok szá­mára a bizottság tíz egyenként háromszáz koronás segélydíjat ado­mányoz. A hatósági orvosok tan­folyamát októberben tartják meg. Ezekívül Pozsonyban, Szegeden, Temesvárott, Nagyváradon és Gyulán lesznek a hat hét egy­­egy napján továbbképző tanfolya­mok. A központi bizottságnak az a törekvése, hogy évről-évre több orvos vehessen részt ezen tovább­képző tanfolyamokon. TAVASZI BÜGYEK. Annyi biztatgatás, ujságbeli eré­lyes fölszólamlás után végre megér­kezett a tavasz. A türelmetlen hírlap­írói kar — nem véve ki magamat sem — a természet úgynevezett ujjá­­ébredését már február derekán el­kezdte piszkálgatni s hajlandó volt kikeletet érezni minden korai napsu­gárban, vagy nizzai importált ibolyá­ban. Krokodilus néni, az ártatlan virágárus lány, aki makacs szere­­tetreméltatlansággal ejtett zavarba, valahányszor ideálommal együtt hall­gattam Murka Gazsi muzsikáját, ilyen megtévedt téli napokon szinte a ta­vasz tündérének képviselőjeként je­lent meg. Megesküdött összes gyer­mekei karrierjére, hogy kosarának ibolyái ott születtek az ujszegedi va­donban, ahol farkasok ostromolták Weiner Miksa villáját s hevesen in­terpelláltak a villatelkek parcellázása érdekében. Én asztal alatti gesztu­sokkal suttogtam Krokodilus néninek, hogy menjen a fenébe. Néha a lá­bára léptem, de ő ezt következetesen félreértette s még jobban unszolt. Babám értetlenül bámult reám, de én nem késtem a magyarázattal, hogy babonás vagyok. Február vége felé, kávéházban, újszegedinek elkeresz­telt ibolyát venni azt jelenti a monte­­karlói álmoskönyv szerint, hogy a virággal megajándékozott hölgy má­sodik fiából az idők során kucsébert nevel a sors. Babám erre magába mélyedt és ujjaira nehezítvén fürtös fejecskéjét, titokban üde csókokat telegrafált az agglegényt asztal felé. Ezt nevezték ezelőtt másfél hónap­pal tavasznak. Terhessé vált a téli ruha s hasztalan írtam minden meg­győződésemmel mellette és róla, nem hittem benne egy pillanatig sem. Méltóztassék megtanulni, ez az újság­­író, mikor időjárás-rovatot vezet, mondhatnám: félre. A tavaszban most hiszek, két napja. Azóta ugyanis ki­nyílt a főispán tu­lipántja s bolondul zug, csontokig hatolva a fülbe a böjti szél. A főispáni intéz­ményt lassankint elfelejtettük már, de a főispán tulipántja megmaradt ta­­vaszhirnöknek, Széchenyi-téri park­tükör-disznek, emlékeztetőnek Kállay Albertre, aki annyira szerette a virá­gokat. Amikor teljes pompájában ki­virul ez a tulipánt, akkor tavasz van. A böjti szél pedig minden időjárási krónikásnál pontosabban megérkezik. A tavaszi felöltőt ugyan ma is fel­tűnően kellett mellőzni, a télikabát melege karonfogva sétált a duruzsoló kályha melegével, de a keblünket mérhetlen boldogság töltötte el, hi­szen tavasz van. Egy kis szerencsé­vel húsvétra ránk csap — ha öt per­cig is — valamelyes hó, amit az előbbrevaló részekben megénekelt ba­bám márciusra várt. Babám ugyanis ifjú, tizenhat éves lány, most várja izgatottan A hűtlenség iskolája premierjét, mert azon készül kiegé­szíteni fogyatékos tudását, egyébként is a színházban szitván magába min­den erkölcsöt, amelynek támasza és talpköve a modern litteratura. A han­gulatai, epekedései vérrózsákat nyit­nak s mikor az orgona is rügyezik, ifjú homloka sem maradhatott hát­térben. Mindenféle guzi­ kenőcsöt föl­­ajánltam a fakadó rügyek ellen, de szegény, a márciusi havat várta, mint legcélravezetőbb kozmetikai szert. Ezt várva böjtöl most az egész héten át, buzgó imáiba foglalva még talán engemet is, aki szenvedélyes hazárdőr­­séggel játszottam mindig a szerelem börzéjén, aki a Megváltót is azért imádtam, mert benne szerepel nevé­ben a váltó s aki ebben a kegyetlen ultimás világban is előre látja, hogy életének tarokkjátékában egyszer a­ spagát lesz az Ultima. Egyelőre azon­ban minek mindezzel törődni, amikor csak rövid egy hét múlva itt a ma­gasztos ünnep. Húsvét s én lepem meg babámat a legszebb kalappal Három lyúk és húsz csirke lesz azon az egészen egyszerű, bű­bájosan diskrét kis­­­alkotmányon, amely florentin-alapon tanyai gazda­ságot ábrázol. Még vitázunk, hogy nem foglalhatna-e helyet rajta a hát­térben egy kis fészkes fene ? De ő a nyúl mellett hadakozik egy fészek tojással és valamely ügyes locsolóval, ami a föltámadás ünnepét szimboli­zálná. Érintkezésbe léptem már a hatósággal, hogy séták idejére nem lehetne-e átengedni egy csővezető tűzoltót ? Ezért a trükkért nagyon sokat sárgulnának az asszonyok, mert ilyen kalapdiszszel nem dicsekedhetik akárki. Húsvét vasárnapján, ha babám megjelenik a korzón, még a harangot is félreverik a tiszteletére. Déli tizen­kettőkor minden esetre. 1912 IV, 1 Elütötte a villamos. Szerencsétlenség a Kossuth-sugárúton.­ ­Saját tudósítónktól.) Vasárnap délután a Kossuth Lajos-sugárúton villamos-szerencsétlenség történt. A 20-as számú villamoskocsi el­ütötte Bartók József menházi ápol­tat, aki esés közben lábtörést szen­vedett. A kihallgatott tanúk szerint a vállalat alkalmazottját nem ter­heli felelősség, mert a kocsivezető erősen csöngetett s idejekorán fé­kezett. A baj abból keletkezett, hogy Bartók, habár jól hallotta a csöngetést, azt hitte, hogy még átjuthat a robogó kocsi előtt. A megsérült embert a közkórházba szállították.

Next