Szeged és Vidéke, 1912. augusztus (11. évfolyam, 176-200. szám)

1912-08-01 / 176. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTILAP XI. Molyafu­, 176 (3273) SZ. SZEGED, 1912. Augusztus 1. csütörtök. Politikai napilap :: Mog­ale B­nhidan délután. Főszerkesztő: BALASSA ÁRMIN dr. Felelős szerkesztő: BALASSA JÓZSEF. Kiadja a Dugonics-nyomda részvény­társaság. Nyomja a Dugonics-nyomda részvény­­társaság könyvnyomdája, Lorillenx Ch. és Társa budapesti festékgyáros festékével. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Kálvária­ utca 6. szám. Telefon (Interurbán és helyi) 84. — A főszerkesztő telefonja 3. — A felelős szerkesztő telefonja 828. Előfizetési árak: Szegeden: egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, három hónapra 3 korona, egy hónapra 1 korona; vidéken: egész évre 18 ko­rona, fél évre 9 korona, negyed évre 4 korona 50 fillér, egy hónapra 1 ko­rona 50 fillér; külföldre a postai szállítással drivább. Aki előfizetni akar, annak egy hétig mutatványszámot ingyen küld a kindo­tm-,tal. Egyes szám ára 4 fillér. Kapható az újság minden dohány­tőzsdében, újsá­­gosboltban és rikkancsoknál, vidék­en minden hírlapirodában. Kéziratokat nem ad vissza, névtelen levelekre nem válaszol, névtelen pana­szokat nem közöl a szerkesztőség. Hirdetéseket díjszabás szerint vesz föl a kiadóhiva­l (Kálvária­ utca 6.), továbbá minden bel és külföldi hir­detési iroda és hírlapíroda. Apróhirdetések rovatában minden szó egyszeri hirdetése négy fillér, a cím­­szó, valamint minden vastagabb betű­ből szedett szó kétszeresen számító­dik. Tíz szóig terjedő apróhirdetésnek az ára 80 fillér. Csak előleges kész­­pénfizetés mellett, ha közlésre alkal­mas. A hirdetés alatt álló kis szám alapján megtudható a cím a kiadó­­hivatalban. Levélbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azonban a szükséges postabélyeget. Apró­hir­detéseket postautalványn­yal is lehet föladni, a szelvényen a szöveg köny­­nyen elfér. Apró­hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal, minden dohánytőzsde és újságosbolt. Családi értesítő (eljegy­zés, házasság, szül.-­es, haláleset) köz­lése egyszer öt koronába kerül. Minden közérdekű közlést, kérést, panaszt közzétesz­­ Szeged és Vidéke. ÜZENETEK. K. L. 1. Nemrégiben olyan gépet találtak föl, amelynek segítségével tíz óra alatt százezer levélborítékot lehet elkészíteni. Eddig ugyanannyinak az elkészítésére 217 órára volt szükség. 2. Egy csomó japán selyemhernyó megevett 370 kiló levelet és készített 35 kiló gubót, de csak 50 kiló gubó­­ból lesz 4 és fél kiló szövött selyem. 3. A földet körülbelül 2(X) kilométer­nyire levegőréteg környezi. D. B. A virilistaság és a községi választói jog kérdésében egyedül az adófőkönyvi állapot az irányadó. Adó­kérdésekben pedig a tényleges bir­toklást veszik alapul és nem a telek­könyvi állapotot. Az illetők tehát, ha a köztük megosztott adóteher őket egyenként a virilistaminőségre képe­síti, joggal vetettek föl, mint legtöbb adófizetők a községi képviselőtestület tagjai közé. M­. P. Az új törvény tényleg el­törölte a kedvezményt a jövőre nézve, de a most folyó évre külön rendelet­tel fogják szabályozni a dolgot. Min­den új intézkedés és törvény-életbe­lépés átmeneti intézkedésekkel szokott életbe lépni. F. B. Legközelebb megy. A nemzet ellen. A Justh-párt obstrukciójára azért kellett kimondani a halá­los ítéletet, mert teljesen szakí­tott a múltak ellenzéki küzdel­meinek minden tiszteletreméltó és kíméletet érdemlő hagyomá­nyaival. Tisztán és pusztán ha­talmi célokért folyt és kiküszö­bölt magából minden nemzeti, minden függetlenségi elemet. A militarisztikus törekvésekre rá­licitált, katonai és választójogi programjában bevallottan nemzet­­ellenes volt. A közvéleménynek Magyarországon nem nemzeti, hanem egyenesen nemzetellenes elemeivel és Ausztriának pedig a luegerista és „nagyosztrák“ elemeivel kereste a támogatást. Nemzetellenes volt nemcsak cél­jaiban, de külső megjelenési for­máiban is. Hogy ez így van, erre ma klasszikus tanú jelentkezett. Az igazi függetlenségi eszmék egy rendíthetetlen és tüzes harcosa, akinek negyvenéves közéleti múlt után, elvtisztaságához, jellemé­hez a kétségnek még csak ár­nyéka sem tapadt, aki fényes és szinte páratlan publicisztikai te­hetségével a közéleti jelenségeket mindenkor a legtisztább függet­lenségi szempontokból bírálta. Mezei Ernő a Budapesti Hírlap­­ban cikket ír, hogy végezzen ennek a kérdésnek minden vo­natkozásával. Bevezetőül meg­jegyzi, hogy mindaz, amit Ap­­ponyi és Andrássy Tisza István eljárásának személyi és belső okairól mondanak, legfölebb jó­hiszemű föltevés és szubjektív értékelés. De a kérdés, amely a közvélemény döntése alá ke­rül, mégis csak ez. Mit kellett volna tenni, amikor egy teljesen elfajul, saját eredeti céljaiból kivetkőzött obstrukció, az önkényes és vak rombolás helyrehozhatatlan kárral, közve­­tetlen veszedelemmel fenyegette a nemzeti parlamentarizmust ? Ez a helyes kérdés, ezt helyesen teszik is föl Tisza István és a mai többség. A leterített obstrukció­­hősök keserves jajgatását, amely csak a katasztrófa zuhanására és a rájuk szakadt fájdalomra tud emlékezni, semmi esetre sem lehet kielégítőbb feleletnek venni. A köz­vélemény első kábulata, amelyet a hirtelen rázkódás okozott, nem tart­hat örökké és a Justh-párti sirán­kozás, ha még figyelni fog rá, leg­fölebb vezeklést jelenthet előtte. Igenis, ez a kérdés. Viszont arra a másik kérdésre, mennyi­ben tarthatott igényt a Justh­­párt obstrukciója arra a kímé­letre, amelyre a nemzeti célok­ért folyó ellenzéki küzdelmek a múltban számíthattak. Mezei Ernő így adja meg a választ: A Justh-párt dicsőséges taktikai hadjárata, ha a véderőjavaslathoz volt is kapcsolva, nemhogy foly­tatása lett volna annak az állandó küzdelemnek, amelyet a magyar közszellem az osztrák militarizmus törekvései ellen kifejtett, éppen megtagadását, teljes megcsúfolását és lerontását jelentette. Hogy ez az ellenobstrukció mire tört volta­képpen ? Rettentő választási vere­ségük után a Justh-párti vezérek egyszerre fölfedezték, hogy 1872 től vallott szent függetlenségi dogma az általános, egyenlő, titkos sza­vazatjog, azonban hunyorgatva je­lentették ki mindannyiszor, hogy ezt a háromszor szent dogmát azért ne tessék semmi tekintetben dogmatikusan fölfogni. Az örök elvet ők akkor fedezték föl ponto­san, amikor szocialista szövetség­ben utcai mozgalomra vetették magukat s egyben repülő hidat vethettek vele a bécsi hatalom fokához, ahol a darabont-kormány már régen megépítette a hozzá való hídfőt. A véderőreform rákövetkezett beterjesztése pillanatra megzavar­hatta ezt az egyszerű és átlátszó számítást, amíg úgy látszott, hogy a Justh-párt komolyan veszi a „prius“ követelését a­ katonai kér­désre nézve. De csakhamar föl­fedezték a taktika másik repülő hídját, azt a provizóriumot, amely oly pontosan összevágott Auffen­­bergnek, a legosztrákabb hadügy­miniszternek korán elárult célzatai­val. Ehhez a másik hídhoz már nem fedezhettek föl régi függet­lenségi rejtelmet sem, amely meg­értethetné, hogy úgy mondott füg­getlenségi intranzigensek a közös hadseregnek nagyobb létszámot ajánlanak — minden nemzeti ellen­érték nélkül. A függetlenségi in­­tranzigensek már a választások közben kenetesen hirdetgették az „új pártalakulást“, amelyet a 67-es párt legortodokszabb elemeivel, részben Kristófffy martalóc csapa­taival igyekeztek összeszövögetni. Bevallottan legtisztább formulájuk volt pedig a választójogi kabinet. Azaz a hatalomban való részesedés. Hazárdjátékos elvakultságukban eltévedtek az utolsó szégyenletes megfeledkezésig, elkövették azt, hogy amikor a katonai felségjog kérdésében a parlamenti többség is kész volt helytállani az alkot­mányos jognak legalább teoretikus megóvásáért, ők kivonták magu­kat a nemzeti tiltakozás közös­ségéből. Bizony megérezték ebben Auffenbergék az ő törvénytelen beavatkozásuk erkölcsi támogatá­sát, bécsi lapjaik magasztalták is a Justh-pártnak katonai érzékét, amelyet szélső párt létére tanúért és fölös dicséretben részesítették a párt „Generalstabechefjeit“ ügyes taktikájukért. Íme, klasszikus tanúnak klasszikus vallomása, és ezek után kiváncsiak vagyunk, ki vállalkozik még arra, hogy en­nek a letiport obstrukciónak a nemzeti szempontokra való hi­vatkozással, kegyelmet, föltáma­dást hirdessen? A kérdés el van döntve. A kisebbség obstrukciós erőszakát a külföld parlamentáris államai nem tűrik, leverik alkotmányos és parlamentáris érdekből. A Justh-párt erőszakát pedig ná­lunk le kellett törni nemzeti ér­dekből. A BöSZéHK.. • Javi Boldogasszony napja foga­dalmi ünnepe Szegednek s az erre a napra eső alsóvárosi búcsú nevezetes messze vidéken. Az ünnepre, amely augusztus 5-ére esik, a törvényhatósági bizottság tagjaihoz, a katonai és állami hatóságokhoz és hivatalokhoz meghívókat küldött szét a polgármester. j A pusztaszeri Árpád-ünnep szep­­t­ev­­ember elsején, vasárnap lesz. Az ünnepi beszédet Nagy György dr. hódmezővásárhelyi ügy­véd, volt országgyűlési képviselő mondja, az ünnepi szentmisét Vár­helyi József rókusi kanonok-plébános szolgáltatja e­gy olvasónk írja: Egész eszten­dőben annyi a dolgom, hogy az olvasáshoz egyáltalában nem ér­kezem el. Este kilenc felé szabadulok az üzletemből s nyomban lefekszem, mert reggel hat órakor már talpon kell lennem, így élek évtizedek óta s mi sem természetesebb, mint hogy általam rutul mellőzve lesz az iroda-

Next