Szeged és Vidéke, 1912. augusztus (11. évfolyam, 176-200. szám)
1912-08-01 / 176. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTILAP XI. Molyafu, 176 (3273) SZ. SZEGED, 1912. Augusztus 1. csütörtök. Politikai napilap :: Mogale Bnhidan délután. Főszerkesztő: BALASSA ÁRMIN dr. Felelős szerkesztő: BALASSA JÓZSEF. Kiadja a Dugonics-nyomda részvénytársaság. Nyomja a Dugonics-nyomda részvénytársaság könyvnyomdája, Lorillenx Ch. és Társa budapesti festékgyáros festékével. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Kálvária utca 6. szám. Telefon (Interurbán és helyi) 84. — A főszerkesztő telefonja 3. — A felelős szerkesztő telefonja 828. Előfizetési árak: Szegeden: egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, három hónapra 3 korona, egy hónapra 1 korona; vidéken: egész évre 18 korona, fél évre 9 korona, negyed évre 4 korona 50 fillér, egy hónapra 1 korona 50 fillér; külföldre a postai szállítással drivább. Aki előfizetni akar, annak egy hétig mutatványszámot ingyen küld a kindotm-,tal. Egyes szám ára 4 fillér. Kapható az újság minden dohánytőzsdében, újságosboltban és rikkancsoknál, vidéken minden hírlapirodában. Kéziratokat nem ad vissza, névtelen levelekre nem válaszol, névtelen panaszokat nem közöl a szerkesztőség. Hirdetéseket díjszabás szerint vesz föl a kiadóhival (Kálvária utca 6.), továbbá minden bel és külföldi hirdetési iroda és hírlapíroda. Apróhirdetések rovatában minden szó egyszeri hirdetése négy fillér, a címszó, valamint minden vastagabb betűből szedett szó kétszeresen számítódik. Tíz szóig terjedő apróhirdetésnek az ára 80 fillér. Csak előleges készpénfizetés mellett, ha közlésre alkalmas. A hirdetés alatt álló kis szám alapján megtudható a cím a kiadóhivatalban. Levélbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azonban a szükséges postabélyeget. Apróhirdetéseket postautalványnyal is lehet föladni, a szelvényen a szöveg könynyen elfér. Apróhirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal, minden dohánytőzsde és újságosbolt. Családi értesítő (eljegyzés, házasság, szül.-es, haláleset) közlése egyszer öt koronába kerül. Minden közérdekű közlést, kérést, panaszt közzétesz Szeged és Vidéke. ÜZENETEK. K. L. 1. Nemrégiben olyan gépet találtak föl, amelynek segítségével tíz óra alatt százezer levélborítékot lehet elkészíteni. Eddig ugyanannyinak az elkészítésére 217 órára volt szükség. 2. Egy csomó japán selyemhernyó megevett 370 kiló levelet és készített 35 kiló gubót, de csak 50 kiló gubóból lesz 4 és fél kiló szövött selyem. 3. A földet körülbelül 2(X) kilométernyire levegőréteg környezi. D. B. A virilistaság és a községi választói jog kérdésében egyedül az adófőkönyvi állapot az irányadó. Adókérdésekben pedig a tényleges birtoklást veszik alapul és nem a telekkönyvi állapotot. Az illetők tehát, ha a köztük megosztott adóteher őket egyenként a virilistaminőségre képesíti, joggal vetettek föl, mint legtöbb adófizetők a községi képviselőtestület tagjai közé. M. P. Az új törvény tényleg eltörölte a kedvezményt a jövőre nézve, de a most folyó évre külön rendelettel fogják szabályozni a dolgot. Minden új intézkedés és törvény-életbelépés átmeneti intézkedésekkel szokott életbe lépni. F. B. Legközelebb megy. A nemzet ellen. A Justh-párt obstrukciójára azért kellett kimondani a halálos ítéletet, mert teljesen szakított a múltak ellenzéki küzdelmeinek minden tiszteletreméltó és kíméletet érdemlő hagyományaival. Tisztán és pusztán hatalmi célokért folyt és kiküszöbölt magából minden nemzeti, minden függetlenségi elemet. A militarisztikus törekvésekre rálicitált, katonai és választójogi programjában bevallottan nemzetellenes volt. A közvéleménynek Magyarországon nem nemzeti, hanem egyenesen nemzetellenes elemeivel és Ausztriának pedig a luegerista és „nagyosztrák“ elemeivel kereste a támogatást. Nemzetellenes volt nemcsak céljaiban, de külső megjelenési formáiban is. Hogy ez így van, erre ma klasszikus tanú jelentkezett. Az igazi függetlenségi eszmék egy rendíthetetlen és tüzes harcosa, akinek negyvenéves közéleti múlt után, elvtisztaságához, jelleméhez a kétségnek még csak árnyéka sem tapadt, aki fényes és szinte páratlan publicisztikai tehetségével a közéleti jelenségeket mindenkor a legtisztább függetlenségi szempontokból bírálta. Mezei Ernő a Budapesti Hírlapban cikket ír, hogy végezzen ennek a kérdésnek minden vonatkozásával. Bevezetőül megjegyzi, hogy mindaz, amit Apponyi és Andrássy Tisza István eljárásának személyi és belső okairól mondanak, legfölebb jóhiszemű föltevés és szubjektív értékelés. De a kérdés, amely a közvélemény döntése alá kerül, mégis csak ez. Mit kellett volna tenni, amikor egy teljesen elfajul, saját eredeti céljaiból kivetkőzött obstrukció, az önkényes és vak rombolás helyrehozhatatlan kárral, közvetetlen veszedelemmel fenyegette a nemzeti parlamentarizmust ? Ez a helyes kérdés, ezt helyesen teszik is föl Tisza István és a mai többség. A leterített obstrukcióhősök keserves jajgatását, amely csak a katasztrófa zuhanására és a rájuk szakadt fájdalomra tud emlékezni, semmi esetre sem lehet kielégítőbb feleletnek venni. A közvélemény első kábulata, amelyet a hirtelen rázkódás okozott, nem tarthat örökké és a Justh-párti siránkozás, ha még figyelni fog rá, legfölebb vezeklést jelenthet előtte. Igenis, ez a kérdés. Viszont arra a másik kérdésre, mennyiben tarthatott igényt a Justhpárt obstrukciója arra a kíméletre, amelyre a nemzeti célokért folyó ellenzéki küzdelmek a múltban számíthattak. Mezei Ernő így adja meg a választ: A Justh-párt dicsőséges taktikai hadjárata, ha a véderőjavaslathoz volt is kapcsolva, nemhogy folytatása lett volna annak az állandó küzdelemnek, amelyet a magyar közszellem az osztrák militarizmus törekvései ellen kifejtett, éppen megtagadását, teljes megcsúfolását és lerontását jelentette. Hogy ez az ellenobstrukció mire tört voltaképpen ? Rettentő választási vereségük után a Justh-párti vezérek egyszerre fölfedezték, hogy 1872 től vallott szent függetlenségi dogma az általános, egyenlő, titkos szavazatjog, azonban hunyorgatva jelentették ki mindannyiszor, hogy ezt a háromszor szent dogmát azért ne tessék semmi tekintetben dogmatikusan fölfogni. Az örök elvet ők akkor fedezték föl pontosan, amikor szocialista szövetségben utcai mozgalomra vetették magukat s egyben repülő hidat vethettek vele a bécsi hatalom fokához, ahol a darabont-kormány már régen megépítette a hozzá való hídfőt. A véderőreform rákövetkezett beterjesztése pillanatra megzavarhatta ezt az egyszerű és átlátszó számítást, amíg úgy látszott, hogy a Justh-párt komolyan veszi a „prius“ követelését a katonai kérdésre nézve. De csakhamar fölfedezték a taktika másik repülő hídját, azt a provizóriumot, amely oly pontosan összevágott Auffenbergnek, a legosztrákabb hadügyminiszternek korán elárult célzataival. Ehhez a másik hídhoz már nem fedezhettek föl régi függetlenségi rejtelmet sem, amely megértethetné, hogy úgy mondott függetlenségi intranzigensek a közös hadseregnek nagyobb létszámot ajánlanak — minden nemzeti ellenérték nélkül. A függetlenségi intranzigensek már a választások közben kenetesen hirdetgették az „új pártalakulást“, amelyet a 67-es párt legortodokszabb elemeivel, részben Kristófffy martalóc csapataival igyekeztek összeszövögetni. Bevallottan legtisztább formulájuk volt pedig a választójogi kabinet. Azaz a hatalomban való részesedés. Hazárdjátékos elvakultságukban eltévedtek az utolsó szégyenletes megfeledkezésig, elkövették azt, hogy amikor a katonai felségjog kérdésében a parlamenti többség is kész volt helytállani az alkotmányos jognak legalább teoretikus megóvásáért, ők kivonták magukat a nemzeti tiltakozás közösségéből. Bizony megérezték ebben Auffenbergék az ő törvénytelen beavatkozásuk erkölcsi támogatását, bécsi lapjaik magasztalták is a Justh-pártnak katonai érzékét, amelyet szélső párt létére tanúért és fölös dicséretben részesítették a párt „Generalstabechefjeit“ ügyes taktikájukért. Íme, klasszikus tanúnak klasszikus vallomása, és ezek után kiváncsiak vagyunk, ki vállalkozik még arra, hogy ennek a letiport obstrukciónak a nemzeti szempontokra való hivatkozással, kegyelmet, föltámadást hirdessen? A kérdés el van döntve. A kisebbség obstrukciós erőszakát a külföld parlamentáris államai nem tűrik, leverik alkotmányos és parlamentáris érdekből. A Justh-párt erőszakát pedig nálunk le kellett törni nemzeti érdekből. A BöSZéHK.. • Javi Boldogasszony napja fogadalmi ünnepe Szegednek s az erre a napra eső alsóvárosi búcsú nevezetes messze vidéken. Az ünnepre, amely augusztus 5-ére esik, a törvényhatósági bizottság tagjaihoz, a katonai és állami hatóságokhoz és hivatalokhoz meghívókat küldött szét a polgármester. j A pusztaszeri Árpád-ünnep szeptevember elsején, vasárnap lesz. Az ünnepi beszédet Nagy György dr. hódmezővásárhelyi ügyvéd, volt országgyűlési képviselő mondja, az ünnepi szentmisét Várhelyi József rókusi kanonok-plébános szolgáltatja egy olvasónk írja: Egész esztendőben annyi a dolgom, hogy az olvasáshoz egyáltalában nem érkezem el. Este kilenc felé szabadulok az üzletemből s nyomban lefekszem, mert reggel hat órakor már talpon kell lennem, így élek évtizedek óta s mi sem természetesebb, mint hogy általam rutul mellőzve lesz az iroda-