Szeged és Vidéke, 1912. augusztus (11. évfolyam, 176-200. szám)

1912-08-01 / 176. szám

TÜRELMI JÁTÉK. Én, kérem, ötven esztendős aggas­tyán vagyok, a szabadságharcban ellőtték mindkét lábamat s most cse­kély nyugdijamra támaszkodva balla­gok az élet ösvényén, amelyet az őszszel szándékozik makadámmal el­látni a tanács. Egyetlen szórakozá­som, hogy pártfogolom a szerelme­seket és előmozdítom javaikat. Éppen ezért e­z a méreg már legalább hat hete, ámbátor lelkiismeretes búvárok azt mondják, hogy ugyanazzal a jog­gal hat hónapja is ehetne. Minden­esetre végtelen nagy idők óta olva­­­som egyik közkedvelt lapunk apró­hirdetéseit, amelyek soraiban dühöng a szerelem. De hát szerelem az, ha nem talál kielégülésre ? Negyvened­szer jelent meg, például ez a pár sor. Egy modern gondolkozású, csinos úriasszony gazdag és csinos barátot keres. Levelet „Szeszélyes, de bájos 54750“ jeligére a kiadóhivatalba kér. Ezennel átadok mindenkit a köz­megvetésnek, aki a csinos úriasszonyt (még­hozzá modern gondolkozással) ennyire negligálja. Hát város ez, ahol a csinos úriasszony egész vagyont kénytelen elkölteni apró­hirdetésre, még­hozzá eredménytelenül? Mégis azt hiszem, abban van a hiba, hogy Szegeden nincsenek gazdag barátok. Itt csak szegény szerzeteseket találni, miért is melegen ajánlom a hirdetés szövegének sürgős megváltoztatását. Folytatólagosan megrovás­ kalanddal vagyok kénytelen sújtani a női ne­met. Hetvenkettedszer olvasom ma a következő hirdetést: Szeretni vágyó asszonynak minden kivánságát teljesí­­tené fess egyetemi hall­g­ató. Kor mellékes. Ér­ek kizárva. Választ jelez­ve, „Nagyon szeretném“ jeligére a kiadóba. Hölgyeim, vegyék figyelembe, hogy még csak egy hónap az élet s a fess egyetemi hallgató visszamegy a fő­városba! Mi lesz akkor? Az esetleg ébredező szerelem gyorsan befagy. Összeboronálási hajlamaimnál fogva egyebekben van egy ötletem. A mo­dern gondolkozású csinos úri asszony, (Nem szédelgés! Igazi uraságoktól levetett úri asszony !) reagáljon a fess egyetemi hallgató ajánlatára. Csodálom is, hogy eddig nem jöttek erre az ötletre! Avagy tán nem olvas­sák az apró hirdetéseket? Ki a fene ol­vassa akkor? Mondja meg, nagysád, a lelkére, hogy ki a fene ? — Önök jog­gal kérdezhetik azt is, hogy meddig terjed Gyula türelme, ha elolvasták ezeket a sorokat. Szerdán délután látott bá­jos szőke csibészkalapos lányka találkozását kéri „Gyula“ a kiadóhivatalába. Minden tekintélyünk erejével ezen­nel fölhívjuk a csibészkalapost, hogy nyomban menjen a kiadóhivatalba, ahol Gyula olvadozik részint a me­legben, részint a szerelemtől. Egyben koldusnak minősítjük a várost, hogy egy bájos gyermek százhuszadszor kénytelen közreadni eme hirdetést: Uraim ! Ki segítene ki fess foglalkozással biró lánykát sürgősen 30 koronával ? Az Írjon „Édes revans 58756“ jeligére a kiadóba. Kalandorok kíméljenek. Kedves „édes revans“, az istenért, mije volt kegyednek a számtanból ? Egy ilyen apróhirdetés egyszeri közzététele egy korona. Kegyed azon­ban százhúszszor tette közé, az meg­annyi korona és csak harminccal kéri magát kisegíttetni ? Legalább két­százat kérjen, az isten áldja meg, különben ráfizet. Biz isten ráfizet! — Nyolcvanegyedszer találkozom ezzel a hirdetéssel. Örök éjszaka. A szokott jeligén sürgős levél van. Kézcsók. 1-180 Örök éjszaka, a fene a pofádat, vedd már át a sürgős levelet. Mire vársz ? Mondd, mire ? Hogy arany­tálcán vigyék el a lakásodra ? És mit gondolnak önök, kedves olvasóim, Apponyi-e leghívebb embere az örök békének ? Ördögöt az. Ennek a hir­detésnek a szerkesztője az: Béke. Megérkeztem és vá­rom találkozásunk végett szives értesítését Szívből üdvözlöm. 1­283 Aki harminckilencedszer jelzi, hogy megérkezett és várja az értesítést, annak vagy példátlanul nagy a tü­relme, vagy sok a bőr a pofáján. Aki azonban nem reagál erre, nem érdemli meg, hogy szívből üdvözöljék. — Az ember nem mindig fogja föl gyorsan a jelenségeket. Tűnődik, meditál, mint az, aki ötvenharmadszor mondja a nevezett lapban: Nem értem? Játszik velem az élet, nyitogatva kapu­ját? vagy megint káprá­­zom ? 1­838 Ennek már van teteje, hiszen való­színű, hogy amit először nem ért meg az ember, azt nem érti ötvenharmad­szor sem. Ami pedig a kaput illeti, idézzük a hátbérszabályok megfelelő paragrafusát, mely szerint Szent György naptól kezdve Szent Mihályig a kapukat este tízkor zárják. Bőveb­bet a házmesternél. Igaz is! Tán pofont kaptál te is, hogy káprázol? Egyelőre abba kell hagynunk, mert a szedők kéziratért türelmetlenkednek, ámbátor meg szerettük volna mosni a fejét az Iskola­ utcai vis á vis­nak, megkérdezve tőle, várjon miért hagyja hónapokon át kérdezősködni Juven­­tutist, hogy szabad-e bemutatkoznia? De hát nem lehetetlen, hogy a talál­kozás ma délután meglesz és mi hasz­talan kérdezősködünk. SZEGED ÉS VIDÉKE. 1912 VI/1 Reklamációt, amely a lap késedelmes, vagy nem pontos kézbesítésére vo­natkozik, szívenkedjék akár telefonon, akár levelező­lap útján a kiadóhivatalnak je­lenteni. ELHORVlÍLflSZTlíS ELVTT. NEWYORK, Julius 20. (Newyorki levél.) Az 1912-iki esztendő túlszárnyalja az összes hazafias rekordokat. Newyorkban 96 Fahrenheit-fokos melegesen ala­kult meg a Roosevelt által alapí­tott progresszív­ párt newyorki fiókja és ezzel az új párt olyan tényező lett, amelylyel az op­t­­mista ellenfeleknek is számolniok kell. Roosevelt emberei minden államban serényen dolgoznak az új párt szervezésén és augusztus elején az új párt konventje gyűl össze Csikágóba, hogy kibontsa ott a meginduló harc zászlaját. Amióta Roosevelt hónapokkal ez­előtt bejelentette, hogy kandidál­ta­tja magát, ha a republikánus párt úgy kívánja, az egész ország ég a politikai láztól. De az eddig föleresztett politikai rakéták ártat­lan gyermekjáték számba mennek azokkal az eseményekkel szemben, amelyek még a novemberi döntő csatáig le fognak zajlani. Amikor a demokraták a tudós Woodrow Wilsont emelték paj­zsukra, Roosevelt hívei is kijelen­tették, hogy most már fölösleges a Roosevelt-féle progresszív­ párt, mert e párt hívei nyugodtan sora­kozhatnak Wilson zászlaja alá, aki maga is a progresszív irány híve. Azt mondták, hogy Wilson választása most már egészen bizo­nyos, mert a demokrata párt szer­­tehúzó elemeit, első­sorban Bryan híveit senki sem tudná úgy egye­síteni és egyesítve úgy magához láncolni a Taft jelöltsége ellen harcoló progresszív elemeket. Az Egyesült­ Államokban mindenütt lelkesen üdvözölték tehát Wilson jelöltségét. Bizonyos, hogy Wilson kandidálása nagy csapás Roose­­veltre nézve. Híveinek egész se­rege azonnal kijelentette, mint Osborne kormányzó, hogy Wil­­sonra fognak szavazni. Azóta sem halványult el az a kedvező benyomás, amelyet Wil­son választása gyakorolt. De Roosevelt ambícióján és elnöki tervein az se tudott semmit sem változtatni. Amikor Roosevelt meg­hallotta, hogy Osborne kormányzó, egyike annak a két kormányzó­nak, akiket Roosevelt annak ide­jén felszólított a jelöltség elfoga­dására, Wilsonra fogja leadni sza­vazatát és hogy Hadley misszouri kormányzó, aki Csikágóban oly lelkes zászlóvivője volt, Taftra fog szavazni, mert nem tartja lelki­­ismeretével összeegyeztethetőnek, hogy mint republikánus a repub­likánus párt ellen szavazzon. Roosevelt azt mondotta, hogy az ily veszteségek elkerülhetetlenek. Terveinket — mondotta akkor Roosevelt — ezek az esetek nem befolyásolják, a harcot ő föl nem adja, mert miként a republikánus pártnak, a demokratáknak sincs érzékük az égető szociális és po­litikai kérdések iránt. Harcba fog szállni az általános drágulás el­leni küzdelem jegyében és barátait főképp a munkásoknál és a far­mereknél fogja keresni. Roosevelt eddigi választási küz­delme állítólag már egy millió dollárt emésztett föl. A newyorki primarválasztásoknál Roosevelték 70,0(X) dollárt adtak ki és csak 15 ezer szavazatra tudtak szert tenni. A kampánynak az eddigi arányban való vezetése még egy milliót kö­vetel és ezért joggal vetették föl a kérdést, ki finanszírozza ezt a harcot. Roosevelt azt hiszi, hogy a had­járat ezentúl nem fog sokba kerülni, a gyakorlati politikusok azonban egészen más véleményen vannak. Roosevelt nemsokára elindul kor­­tesútjára, minden államba el fog látogatni és több emberhez fog beszélni, mint az eddigi jelöltek bármelyike. Mindenekelőtt azokat az államokat fogja fölkeresni, ahol primar választások lesznek a köz­­társasági elektorokra. Tudvalevőleg a nép az elnökválasztásnál csak elektorokat választ, akik aztán megválasztják az elnököt. A 48 állam 531 elektort választ; az a jelölt lesz az elnök, akire 266 elektor szavazott. A republikánus jelöltekre nézve már több állam­ban sajátságos helyzet állt be. Roosevelt ugyanis azt állítja, hogy mivel az övé volt a népszavazatok többsége, amennyiben primár­­választások voltak, tulajdonképpen ő a köztársasági párt jelöltje és hogy Taftot csak csalással és becstelenül megválasztott delegá­tusokkal kandidálták, aminek következtében a Roosevelt-delegá­­tusok tekintendők a republikánus párt igazi képviselőinek. Az Out­­lookban Roosevelt két cikkben vi­lágosította meg azt a felfogását és kimutatta, hogy Taft csak egy maroknyi delegátussal rendelke­zett. Roosevelt hívei a különböző államokban most azon fáradoznak, hogy a republikánus párt által szabályszerűen állított elektor-je­lölteket Taft elnöktől elcsábítsák. Ezek a választóférfiak megválasz­tásuk esetén Rooseveltre adhatják szavazatukat, amennyiben azon az állásponton lehetnek, hogy Roose­velt képviseli a reguláris köztársa­sági pártot és Csikágóban egy nagy árulás történt. A pennsylvaniai 38 választóférfi például mind Roosevelt híve, pedig a reguláris republikánus párt állí­totta föl őket. Előáll tehát olyan kényes helyzet, amely Taftnak sok gondot okoz. Taft hívei tehát sze­mébe vágják Rooseveltnek a saját mondását: „Ne lopj!“ Be akarják várni a Roosevelt-párt további ki­alakulását. Lehetséges, hogy Roose­velték külön elektorokat állítanak föl. Ez esetben mindazokat az elek­torokat, akiket az anyapárt állított föl, de akik még­sem akarnak Taftra szavazni, megválasztásuk esetére egyszerűen másokkal cse­rélnek föl. Az is lehetséges, hogy a Roosevelt-párt a már kiszemelt republikánus elektorokat szintén fölveszi a saját listájára, ebben az esetben a republikánus párt nyilvánosan ki fogja jelenteni, hogy ezeknek az elektoroknak, ha a republikánus listán több szavazatot kapnak, mint a Roo­sevelt - listán, Taftra kell sza­­vazniok. Már fölmerült a kérdés, vájjon három elnökjelölt közül egyáltalán megkapja-e az egyik az elektorok többségének szavaza­tait. Ha nem kapná meg egyik sem a többséget, a harcot a kép­viselőház döntené el, amennyiben az választaná ez esetben az új elnököt. Kiszámították, hogy a képviselőházban is könnyen meddő maradhat a szavazás. TESTEDZÉS. A Szegedi Atlétikai Klub fehér csapata vasárnap Zentán mérkőzik a Zentai Atlétikai Klub labdarúgó csa­patával.

Next