Szeged és Vidéke, 1912. december (11. évfolyam, 278-301. szám)

1912-12-02 / 278. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTILAP XI. folyam, 218­­33751 SZ.­­ SZEGED, 1912. December 2. hétfő. Politikai napilap :: Megtole­ntod­ délután. Főszerkesztő: BALASSA ÁRMIN dr. Felelős szerkesztő: BALASSA JÓZSEF. Kiadja a Dugonies-nyomda részvény­­társasá. Nyomja a Dugonies-nyomda részvény­­társaság könyvnyomdája, Lorilleux Ch. és Társa budapesti festékgyáros festékével. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Kálvária­ utca 6. szám. Telefon (interurbán és helyi) 84. — A főszerkesztő telefonja 3. — A felelős szerkesztő telefonja 828. Előfizetési árak: Szegeden: egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, három hónapra 3 korona, egy hónapra 1 korona; vidéken : egész évre 18 ko­rona, fél évre 9 korona, negyed évre 4 korona 50 fillér, egy hónapra 1 ko­rona 50 fillér; külföldre a postai szállítással drágább. Aki előfizetni akar, annak egy hétig mutatványszámot Ingyen küld a kiadóhivatal. Egyes szám ára 4 fillér. Kapható az újsó minden dohánytőzsdében, újsá­­gosboltban és rikkancsoknál, vidéken minden hírlapirodában. Kéziratokat nem ad vissza, névtelen levelekre nem válaszol, névtelen pana­szokat nem közöl a szerkesztőség. Hirdetéseket díjszabás szerint vesz föl a kiadóhivatal (Kálvária­ utca 6.), továbbá minden bel- és külföldi hir­detési iroda és hírlapiroda. Apróhirdetések rovatában minden szó egyszeri hirdetése négy fillér, a cim- szó, valamint minden vastagabb betű­ből szedett szó kétszeresen számító­dik. Tíz szóig terjedő apróhirdetésnek az ára 80 fillér. Csak előleges kész­­pénfizetés mellett, ha közlésre alkal­mas. A hirdetés alatt álló kis szám alapján megtudható a cím a kiadó­­hivatalban. Levélbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azonban a szükséges postabélyeget. Apró­hir­detéseket postautalványnyal is lehet föladni, a szelvényen a szöveg köny­­nyen elfér. Apró­hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal, minden dohánytőzsde és újságosbolt. Családi értesítő (eljegy­zés, házasság, születés, haláleset) köz­lése egyszer öt koronába kerül. Minden közérdekű közlést, kérést, panaszt közzétesz a Szeged és Vidéke. ÜZENETEK. Utazó. Tekintettel arra, hogy bel­földieknek Oroszországba, különösen Orosz-Középázsiába és Szibériába való utazása oly esetekben, amikor különös utazási kedvezmények, mint vámkönnyítések, mérsékelt áru menet­jegyek vagy fegyverbeviteli engedély kieszközlése kéretett, nehézségekkel járt, a belügyminiszter felhívja a kö­zönséget, hogy a vonatkozó megke­reséseket idejekorán legalább 4 héttel az elutazás előtt juttassák az illetékes hatóságok útján a szentpétervári nagy­­követséghez. M. Az urinők ápolónői tanfolyamán részt vett 25 hölgy kedden délután fél 3 órakor a Dugonics­ téri villamos megállónál találkozik, hogy a csapat­kórházban Illés Imre dr. törzsorvos gyakorlati előadásán részt vegyenek. A második csapat szerdán, a harma­dik csapat csütörtökön, ugyanazon időben megy ki a csapatkórházba az ápolónői tanfolyamra. A városháza közgyűlési termében 10-én délután 4 órakor folytatják az elméleti egészség­­ügyi előadásokat. Azok az úrnők, akik részt akarnak venni, elhatározásukat közölték Illés Imre dr. törzsorvossal, aki Deák Ferenc­ utca 22. sz. alatt lakik. ala­gya­rok és németek. Segítségére jöttünk az osztrák németségnek, valahányszor al­kalom és szükség volt rá. Most csak két más döntő bizonyí­tékra hivatkozom . A magyar nemzet az, ame­lyik a német birodalommal való szoros nemzetközi szövetséget talán még az osztrák németek­nél is nagyobb egyértelműség­gel támogatja. Egész politikánk­nak egyik sarkköve ez, mert magasan múlandó epizódok fö­lött álló alapigazságnak valljuk és hirdetjük, hogy a magyar nemzetnek a nagy német nem­zettel való politikai szolidaritás­ban kell világtörténelmi hivatá­sát betöltenie. A másik, talán még frappán­sabb bizonyíték az a körülmény, hogy hazánkban lakó 2 millió­nyi németség a magyar nem­zettel nemcsak a legjobb egyet­­érté­sben, de teljes politikai szo­lidaritásban áll. Ennek a németségnek elég nagy hányada szétszórtan lakik az országban, de soraikban egyes jelentékeny tömböket kon­statálhatunk. Legkisebb ezek között a szepes- és sárosmegyei németség alig 50,000 lélekkel. Nagyobb a 234,000 lelket szám­láló erdélyi szászság; 300,000- nél többen laknak az ország nyugati határán Vas, Moson és Sopron vármegyékben s a leg­nagyobb tömb az ország déli határán a Bánátban, Bácskában és a vele szomszédos Baranya vármegyében található. 700,000 német lakik az itt szóba jövő 5 vármegyében, körülbelül ugyanannyi magyar, 600,000 román és 300,000 szerb között. Keressük föl ezeknek a töm­böknek bármelyikét. A szepes­­ségi és erdélyi gazdasági és kulturális fejlődésüket biztosító magyar nemzeti politikának föl­­tétlen támasza az őket körül­vevő tót, illetőleg román ára­dattal szemben. A nyugati ha­táron, közvetlenül az osztrák németség mellett élő, erőteljes, gazdag, virágzó német népnél nincs árnyéka sem az ellensé­geskedésnek, az elnyomatás ér­zésének. Német mivoltuk min­den sérelme nélkül, öntudatosan, sikeresen támogatják a magyar írta Tisza István gróf, a politikát. Ugyanaz áll csekély kivétellel a dél­magyarországi németségről is. Ez is a körü­lötte lakó magyarsággal karöltve tartja fönn a műveltebb elemek túlsúlyát és a magyar állam ügyét Csak egyes szórványos pon­tok mutatkoznak a Bánságban, ahol sikerült német nemzeti­ségű törekvéseknek konkolyát elhinteni. Azok az agitációból élő silány elemek, akik egy ideig az erdélyi szászok előíté­leteinek nagyra keltéséből élős­­ködtek, ott teljesen elveszítve lábuk alól a talajt, erre a szűz térre vetették magukat s egyes szórványos pontokon sikerült az ott lakó németség békéjét némileg megzavarniok. Termé­szetesen ugyanezek a kétes ér­tékű tényezők azután nagyra fújják föl a nemzetiségi agitá­ció legcsekélyebb tünetét s vak­merően kiszínezett és ferdített híradásaikkal igyekeznek az ausztriai és németországi né­metséget nyugtalanítani. A nem­zeti érzésnek azok a parazitái ezek, akiket nagyon jól isme­rünk a magyar nemzeti életből is. Ugyanazt a díszes szerepet töltik be a német nemzet tes­tén, mint a mieinkben azok a magyarok, akik az „Ausztria- Bécs“ elleni mennydörgésből po­litikai és sokszor más tőkét is kovácsolnak. Az egészséges nem­zeti organizmusnak le kell őket magáról ráznia, mint alkalmat­lan, zavaró tüneteket. Vádjaikból csak egygyel kell külön foglalkoznom, a bánsági németek kivándorlásának okát is a magyar elnyomásban ke­resik. Hát igaz, aggasztó mér­veket öltött a kivándorlás az alvidék németségének némely részében. Olyan tünet ez, ame­lyet senki mélyebben nem saj­nálhat a magyaroknál, mert hiszen minden kivándorló né­met a magyar nemzeti politiká­nak egyik kihulló oszlopa. De nézze meg bárki, kikből állanak ezek a kivándorlók? Minden tekintetben jó viszonyok között élő, jómódú, megelégedett embe­rekből, akiket megragad ugyanaz a kivándorlási járvány, amelyik számos magyar vidékről is szedi áldozatait, elviszi a távol nyu­gatra őket a gyors meggazda­godási vágy. Ebben a kiván­dorlásban éppen olyan tévedés vagy rágalom az elnyomatás következményét látni, mint ahogy nem azért vándorol ki az a tót és ruthén, aki ezrével jön haza, amint a földbirtok vásárlásához szükséges összeget megkereste. Már­pedig ép, józan észszel csak nem fogja senki állítani, hogy rosszabb elbánásban ré­szesítjük a tótoknál és ruthé­­neknél a németeket! Mindezekre a vádakra csak egy kéréssel felelek: Aki meg akar a valóságról győződni, jöjjön el a Bánság, a Bácska, a Magyar alföld, a Dunántúl német falvaiba. Nézze meg azt a testileg-lelkileg erőteljes, gaz­dag, művelt és megelégedett népet, amelyiknél különb Nagy- Németország egyetlen részében sem található és akkor mondja meg: Így néznek-e ki az elnyo­mottak? Zsarnokság-e az a nemzeti uralom, amelyik alatt egy más népfaj gazdasági és kulturális ereje ilyen gyümöl­csöket terem? Bárhogy izgassanak egyesek Béc­sben és Berlinben a magyar nemzet ellen, ott érhetnek el talán eredményt, az ottani kö­zönséget talán félrevezethetik, itthon nem félünk a német iz­­gatóktól. A magyarországi né­metséggel fönnálló barátságunk az érdekek és az érzelemvilág sokkal teljesebb harmóniáján nyugszik, semhogy azt fördúl­­hatná bárminő izgatás. Általában egy út vezet a tar­tós barátsághoz: a megismerés. Jöjjenek az osztrák németek mentői többen és mentői gyak­rabban a mi körünkbe, nézze­nek saját szemükkel, halljanak saját fülükkel s akkor talán a közel­jövőben már üdvös ered­ményeket termő hatalmas élő erővé lesz az a barátság, amely­nek örömmel üdvözöljük és becsületes „fogadj Isten "-nek viszonozzuk ilyen biztató meleg­séggel és gyakorisággal mutat­kozó első tüneteit.

Next