Szeged és Vidéke, 1913. októberr (12. évfolyam, 226-252. szám)
1913-10-01 / 226. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTILAP XII. Infolyam, 226 36241 S2, SZEGED, 1913 Politikai napilap :: Megjelen minden délután. Főszerkesztő: BALASSA ÁRMIN dr. Felelős szerkesztő: FRANK JÓZSEF. Kiadja a Dugonics-nyomda részvénytársaság. Nyomja a Dugonics-nyomda részvénytársaság könyvnyomdája, Loriileux Ch. és Társa budapesti festékgyáros festékével. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Kálvária utca 6. szám. Telefon (interurbán és helyi) 84. A főszerkesztő telefonja 3. Előfizetési árak: Szegeden: egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, három hónapra 3 korona, egy hónapra 1 korona; vidéken : egész évre 18 korona, fél évre 9 korona, negyed évre 4 korona 50 fillér, egy hónapra 1 korona 50 fillér; külföldre a postai szállítással drágább. Aki előfizetni akar, annak egy hétig mutatványszámot Ingyen küld a kiadóhivatal. Egyes szám ára 4 fillér. Kapható az újság minden dohánytőzsdében, újságosboltban és rikkancsoknál, vidéken minden hírlapiroda van. Kéziratokat nem ad vissza, névtelen levelekre nem válaszol, névtelen panaszokat nem közöl a szerkesztőség. Hirdetéseket díjszabás szerint vesz föl a kiadóhivatal (Kálvária utca 6.), továbbá minden bel- és külföldi hirdetési iroda és hírlapiroda. Apróhirdetések rovatában minden szó egyszeri hirdetése négy fillér, a cím- sző, valamint minden vastagabb betűből szedett szó kétszeresen számítódik. Tíz szóig terjedő apróhirdetésnek az ára 80 fillér. Csak előleges készpénzfizetés mellett, ha közlésre alkalmas. A hirdetés alatt álló kis szám alapján megtudható a cím a kiadóhivatalban. Levélbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azonban a szükséges postabélyeget. Apróhirdetéseket postautalványnyal is lehet föladni, a szelvényen a szöveg könynyen elfér. Apróhirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal, minden dohánytőzsde és újságosbolt. Családi értesítő (eljegyzés, házasság, születés, haláleset) közlése egyszer öt koronába kerül. Minden közérdekű közlést, kérést, panaszt közzétesz a Szeged és Vidéke. ÜZENETEK. R. N. A római régiségek közt eddig rendkívül ritkák voltak az üvegtárgyak : míg arany-, ezüst-, bronz- és terracottaedények nagy számban kerültek felszínre, addig üvegtárgyat alig találtak, úgy hogy sokáig még az is kétes volt, hogy a rómaiak ismerték-e az üveg készítésének módját. Boni tanár most, mint egyik berlini lap írja, Rómában, a Palatinus-dombján, Lívia palotájának nyugati előcsarnokában nagy kriptát táratott föl, amelyben arany-, ezüst- és elefántcsontékszereken kívül üvegékszereket és üvegedényeket is talált még pedig oly nagy számban és oly változatos alakban, hogy az anyag tudományos földolgozása után kétségtelenül teljes világosság fog derülni a rómaiak Üvegművészetére. A palatinusi ásatások következtében a legrégibb római élet nyomai is felszínre kerülnek, amennyiben Evander-dombja csúcsán Róma első lakóinak kunyhóira bukkantak, valamint gyermekek és háziállatok sírjaira, archaikus terracottákra és ősrégi eszközökre. K. L. Ha az iparág képesítéshez van kötve, akkor képesítési bizonyítvány kell. Városok válsága. A polgármesterek befejezték tanácskozásukat Nagyváradon. Valamennyien azt panaszolták, hogy a gazdasági válság rettentő nyomását érzik kínosan a városok. Érzik nemcsak a háztartásuk zavarában, de a polgárságnak anyagi romlásán is. A beruházó program mindenütt megakadt, sőt nem túlzás azt állítani, hogy ma a legtöbb magyar város folyó kiadásait is csak nagy nehézséggel fedezheti. Hogy a városok háztartásának egyensúlya inog, ez olyan baj, amelyet még ki lehet heverni, mert nincs olyan deficit, amit később, az egészségesebb gazdasági élet idején, egyensúlyba ne hozhatnának. Végzetesebb baj a nagy közmunkák programszerű végrehajtásának fönnakadása. Tudvalevő, hogy a magyar városok nagy többsége legutóbb a külföldi és budapesti példán okulva, hatalmas gazdasági lendületre kapott. Ez a lendület roppant jelentőségű volt az egész országra nézve, mert a városok évi költségvetése és beruházó tétele hatalmasan megnövekedett s bizonyos fajta közmunkák irányába terelődött. Minthogy a magyar városok költségvetése évente meghaladja a 400 millió koronát, természetes, hogy az a sok munkaalkalom, amelyet ennyi pénz évi hováfordítása termékenyített meg, egész sereg vállalkozásra adott alkalmat s ez viszont az egzisztenciák százezreit gyűjtötte maga köré és tartotta el munkával. Most, hogy ezek a munkaalkalmak megcsappantak, rengeteg ember vált fölöslegessé a munkájával és taszítódott vissza más kereseti ágakhoz, ahonnan a nagy közmunkák nemrég még elhódították őket. Ennek a rengeteg, három-négy millió ember megélhetésének problémája azt lehetne mondani, hogy magyar polgárember válsága. Ettől pedig a magyarság ügye elválaszthatatlan. Ha városi polgárságunk létalapjában megrendült, azt az egész magyar élet meg fogja érezni a gazdasági, szellemi és politikai élet egész vonalán. A nagy panaszok közben arról volt per,"de szó a polgármesterek gyűlésén, hogy miképpen lehetne segíteni a városok nagy baján s elsősorban arról, miképpen lehetne pénzhez jutni. A végső esetben nem sok haszon háramlik azokból az elméleti fejtegetésekből a városokra, amelyek a kongresszuson elhallatszottak. Igen kevés gyakorlati értéke van a városok hitelügyéről való eszmecserének. Megállapítani, hogy a vidéki városoknak hány millióra volna szükségük, kimondani, hogy jó volna egy városi kötvénykibocsájtó intézet, egy központi községi kölcsönbank, de ezt meg nem valósíthatni, ugyan (Saját tudósítónktól.) Ma van egy esztendős évfordulója annak, hogy Bulgária elrendelte az általános mozgósítást. És ezzel megindult a Balkánon az a véres színjáték, amelynek még ma sincsen teljesen vége. Esztendő óta folytonosan vérpatakok öntözik a Balkán földjét, esztendő óta számtalanszor újul ki annak a veszélye, hogy európai konfliktus lesz a balkáni országok véres leszámolásából. Esztendővel ezelőtt, amikor Bulgária példáját követve Szerbia, Görögország és Montenegró is talpraállította a maga haderejét, amikor kipattant a balkáni szövetség szenzációja, az volt a helyzet színe, hogy a balkáni események ellenünk irányulnak. Az volt a látszat, hogy Oroszország presztízse alatt határainkon létrejött a délszláv országok szövetsége, amely állandó jellegű lesz és folytonosan fenyegetni és veszélyeztetni fog bennünket. Belgrádban, Szófiában, Cettinjében messzelátó célokéról álmodoztak és ezeknek a céloknak az éle nemcsak a fenyegetett és megtámadott Törökország ellen, hanem a monarkia ellen is irányult. Most, amikor már le lehet zárni ennek az esztendőnek a mérlegét, meg lehet állapítanunk, hogy a balkáni államok nem érték el sem a saját, sem a monarkia ellen irányuló céljaikat. Tavaly, amikor szövetkeztek, mozgósítottak és hadat mi hasznunk lehet ebből? A tanácskozás után is marad, sajnos, minden a régiben. Ezután is apró kölcsönökből tengődnek majd a városok. Szóval, a polgármesterek kongresszusa csak arról volt jó, hogy ha lehetett, még jobban ismerjük meg bajainkat. A segítséget, úgy látszik, semmitől sem lehet mástól várni, mint az időtől. Ám egyénenként az igazán helyükre termett polgármesterek sokat tehetnek. A kongresszusi szónoklatoknál és elméleteknél jóval többet ér eg."Egy gyakorlati, bölcs helyi intézkedést üzentek, vérmes reményeikben úgy látták, hogy nem is kell számolniok a monárkiával. Magas protektorukban bizakodva azt hitték, hogy a monárkia ellen és a monárkia megalázásával is elérhetik céljaikat. Ez a mozgalmas és eseményteljes esztendő azonban megtanította őket arra, hogy a monarkia olyan hatalom, akinek az akaratával számolniuk kell és a Balkánon minden olyan aspirációnak, amely érvényesülni akar, meg kell nyernie a monarkia hozzájárulását. Ezt az elvet már a véres színjáték kezdetekor kellőképpen hangsúlyozta a monarkia s a következmények megtanították a balkáni szövetségeseket arra, hogy ez így is van: a monarkia jóakarata nélkül céljaikat el nem érhetik. Ha a balkáni államok hamarabb jutnak ennek a fölismeréséhez, sok vért lehetett volna megkímélni a Balkánon. Ha a balkáni államok aspirációik kielégítéséhez előre megszerzik a monarkia hozzájárulását, úgy lehet, el lehetett volna kerülni az első balkáni háborút és semmi esetre sem került volna sor a második háborúra. A londoni konferencián is félreérthetetlen határozottsággal hangoztatta a monarkia ezt az álláspontját és amikor úgy látszott, hogy álláspontunk nem talál kellő méltánylásra, ez majdnem egy harmadik, minden eddiginél véresebb és veszedelmesebb háborúra A háború évfordulója.