Szeged és Vidéke, 1913. december (12. évfolyam, 277-300. szám)

1913-12-01 / 277. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTILAP XII. Infolyaió, 277 (3675) Sz. I SZEGED, 1913. December 1. hírík. Poltikai nayillap :: Megjelen minden délután. Főszerkesztő: BALASSA ÁRMIN dr. Felelős szerkesztő: FRANK JÓZSEF. Kiadja a Dugonics-nyomda részvénytársaság. Nyomja a Dugonics-nyomda részvénytársaság könyvnyomdája, Lorilleux Ch. és Társa budapesti festékgyáros festékével. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Kálvária utca 6. szám. Telefon (Interurbán és helyi) 84. A főszerkesztő telefonja 3. Előfizetési árak: Szegeden: egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, három hónapra 3 korona, egy hónapra 1 korona; vidéken : egész évre 18 korona, fél évre 9 korona, negyed évre 4 korona 50 fillér, egy hónapra 1 korona 80 fillér; külföldre a postai szállítással drágább. Aki előfizetni akar, annak egy hétig mutatványszámot Innen küld a M adóhivatal. Egyes szám ára 4 fillér. Kapható az újság minden dohánytőzsdében, újságosboltban és rikkancsoknál, vidéken minden hírlapirodában Kéziratokat nem ad vissza, névtelen levelekre nem válaszol, névtelen panaszokat nem közöl a szerkesztőség. Hirdetéseket díjszabás szerint vesz föl a kiadóhivatal (Kálvária utca 6.), továbbá minden bel- és külföldi hirdetési iroda és hirlapiroda. Apróhirdetések rovatában minden szó egyszeri hirdetése négy fillér, a címszó, valamint minden vastagabb betűből szedett szó kétszeresen számítódik. Tíz szóig terjedő apróhirdetésnek szára 80 fillér. Csak előleges készpénzfizetés mellett, ha közlésre alkalmas. A hirdetés alatt álló kis szám aapján megtudható a cím a kiadóhivatalban. Levélbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azonban a szükséges postabélyeget. Apróhirdetéseket postautalványnyal is lehet föladni, a szelvényen a szöveg könynyen elfér. Apróhirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal, minden dohánytőzsde és újságosbolt. Családi értesítő (eljegyzés, házasság, születés, haláleset) közlése egyszer öt koronába kerül. Minden közérdekű közlést, kérést, panaszt közzétesz a Szeged és Vidéke. Xeremen és Sárgas varrógép, kerékpár, s grammofon és nagy lemez raktára Szeged, Orosziáa-utcza. Világhírű SmM m Sremier irógépgyár szegedi vezérképviselete és mintaraktára. Elárusítás kedvező részletfizetési feltételek melett. Nagy mechanikai javító műhely. Viss Falu és város. Pest-, Jásznagykunszolnok-, Heves- és Csanádmegyék községei országos mozgalmat indítottak azért, hogy a városok mintájára a községeket is államsegélyben részesítsék és az állam érdekében végzett munkákért — mint adóbehajtás, katonakötelesek összeírása — kárpótlásban részesítsék. Elpanaszolják, hogy a magyar falu menynyire szegény. Az állam ezerhatszáz millió koronás költségvetésében nincsen olyan számbavehető tétel, amely kifejezetten a községek fejlesztésére szolgálna, noha azoknak közterhei évről-évre óriási arányban növekszenek. Hogy ama bogárhátu házikókban, az eperfák árnyékában csak a kényszerűség miatt túlzásba vitt egyszerűség s nem a csak költők rózsaszínében látott egyszerű boldogság lakozik, azt józan, kegyetlen számok világítják meg igazán. A községi pótadó országos átlaga 1881- ben még csak 186 százalék volt, de ez a szám 1898-ban fölemelkedett 34,4 százalékra, 1908-ban fölszökött 464 percentre. Száz százaléknál is magasabb pótadója van 1386 községnek és vannak falvak, amelyekben az állami adó 300, sőt 500 percentjére rúgott föl a pótadó. A községek adósságainak szaporodása messze felülhaladja vagyonuk szaporodásának arányait. Hát így virul az az általános, tejben-vajban, akácfaillatban, az egyszerű szívek megelégedettségében fürdő falusi boldogság! Bizony igazuk van a községeknek, ha panaszosan kérve folyamodnak segítségért az államhatalomhoz! Csak abban nincs igazuk, amikor most a mozgalmuk során szóban és írásban tesznek összehasonlításokat, irigyen epekedve, a városokkal. Nincs — fájdalom — igazuk abban, amikor hangsúlyozzák, hogy a városok felé fordul a kormányok figyelme, hogy a városokat dédelgetik minden igyekezetükkel. Vajmi helytelenül hivatkoznak arra, hogy íme, a városoknak milyen jó a dolguk, hogy azokban aszfaltozott korzón szépelegnek a népek, ott világított estékbe ragyognak ki a gazdag kirakatok, azokban lendül az ipar s az emberi kényelmet szolgáló sokféle intézmény áldása mellett azokban gyűl össze a hatalom, ott tobzódnak az esztétikai és kevésbé esztétikai élvezetek, ott él a műveltségnek minden gyönyörűsége, ott világít a tudományoknak és művészeteknek minden vívmánya, amik érdemessé teszik az életet arra, hogy leéljük ! . . Ugyan, ne tessék bolondozni, tisztelt urak, ha már azt a komoly és igazán nagyon helyes propagandát csinálják a községek boldogulásáért ! Csak be kell utazni a magyar vidéki városokat, csak bennük kell élni kevés ideig s aztán egy őszinte és elfogulatlan tapasztalás őszinte megállapításával kell ítéletet mondani arról, hogy átlagban és a lényegben micsoda különbség van a magyar falu meg a magyar vidéki város között ! Hány olyan városunk van, amely a maga belső és külső kulturális életében igazán a város nívójára emelkedett a falu fölé? Még talán az egyik kezünk ujja is sok a megszámlálására. De még ezekben is hol vannak a műveltségnek és a gazdagságnak azok a kényelmei, amelyekért olyan nagyon irigyelhetni a városokat ?.. Gazdagság ?.. Igazán nevethetne az ember, ha kedve volna hozzá ! A pótadók keservéről a városok is ejthetnének egy-két úgynevezett zokszót, de igazán nem érdemes ! A kövezetlenségről, a világirtatlanságról is lehetne beszélni még a legnagyobbakban is, amelyekben pedig ama bizonyos kulturkényelemnek kellene szétterpeszkednie. Nem ! Ne hivatkozzanak a jólétért agitáló községek a magyar városokra. Hivatkozzanak inkább külföldi, angol, német, francia falvakra. Mert ezeket, ha nem is volnának jobb módban, mint a mi községeink, — pedig alighanem jobb módban vannak — legalább nem ismerjük anynyira, mint a magyar városokat. Szeged város mint laptulajdonos. (Saját tudósítónktól.) Most, amikor egyre-másra buknak a lapvállalatok, a tanács lapot akar alapítani. A város hivatalos lapja természetesen nem rendőri krónikákat, vagy egyéb társadalmi eseményeket közölne, hanem közgyűlési tudósítást és városi hirdetéseket. A lap havonként kétszer jelenne meg negyedrét alakban, 2—3 éves terjedelemben. A tanács úgy véli, hogy abból az évi 5000 koronából, amit évenként fizet a város a hivatalos hirdetések közléséért, elő lehet állítani a közigazgatási lapot. A tanács, mielőtt véglegesen határozna a lap kiadásáról, megkérdezi a szegedi nyomdavállalatoktól, mennyiért volnának hajlandók a hivatalos értesítő nyomtatását elvállalni. A lapkiadás ötletét nem lehet szerencsésnek mondani. A lap előállítása ugyanis többe kerül az előirányzott összegnél, de a hirdetéseknek, ha azok a város hivatalos lapjában jelennének meg, nem volna olyan nagy publicitásuk, mint a mostani rendszer mellett. Ez pedig egyenesen a közérdek, a város rovására menne. Azért pedig nem érdemes lapot alapítani, hogy minden közgyűlési fölszólalás szószerint kerüljön nyomtatásba, amikor a napilapok amúgy is hűséges tükrét nyújtják a közgyűlési és bizottsági tárgyalásoknak. Ha azonban a város mégis arra határozná el magát, hogy kortársi viszonyba kerüljön a szegedi lapkiadókkal, mi mindenesetre örömmel fogjuk látni, ha a hatóság saját lapjában fog eleget tenni a helyreigazítási kényszernek és más egyéb jóknak. Mert amint a tapasztalatok bizonyítják, a közigazgatás berkeiben sok a helyreigazítani való.