Szeged és Vidéke, 1915. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1915-01-02 / 1. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTILAP XIV. évfolyalD, I (4015) SZ. SZEGED, 1916. Január 2. szombat Tisza István A kö, amelyet az építők megvetettek, lett a szegelet fejévé ... Az a férfias és ellenállhatatlan erkölcsi erő, amely Tisza István személyében kristályosodik ki legtisztábban, úgy annyira, hogy nincs ma a monarkiában államférfi, aki oly mértékben képviselné Európa előtt a monarkiát és annak igazságos érdekeit, hatalmát és e hatalom élő, morális erejét; ez a megtörhetetlen, csudálatos férfi kormányozza most erős kézzel és biztos szívvel az idők viharában a monarkia hányattatott hajóját. Tudtuk, mindig tudtuk, hogy az ő nagyszerű, halhatatlan dolgokra hivatott egyénisége sok meglepetést tartogat még ellenségei számára is. Ez a hatalmas férfi, akinek zsenije már a béke idejében is úgy távol esett kortársaiétól, mint Gulliver magasodott, ki a törpék közül, képviseli most a monarkiában az osztályok és nemzetiségek szerint szétszóródott, de — egyérdekű, történelmileg és gazdaságilag is egybekapcsolódott rétegek, vérükkel megpecsételt morális és hatalmi igazságát. Valóban, mint Gulliver nem alkudhatott a törpékkel, mint Gullivert mozdulatlanná kötözhették a törpék vékony, számtalan láncaikkal, úgy Tisza István egyénisége sem volt alkalmas arra, hogy apró politikusokkal vívjon apró béka-egér harcokat, kis dolgokban sem ismert megalkuvást és erős kézzel és a tiszta lelkiismeret kardjával vágta szét a politikai cselszövények gordiusi csomóját. Valóban, őt is sikerült némelykor jelentéktelenségükben szinte láthatatlan ellenfeleinek apró érdekek láncaival megkötözni. De ő mindig kiszakította magát e fojtogató hálóból és ilyenkor bizony sok, apró érdek fonala szakadt, sok, tehetetlen ököl emelkedett titokban ellene. Innen magyarázhatjuk azután, hogy még szűkebb hívei, tisztelői között is akadtak, akik az ő tiszta idealizmusát, megalkuvást nem ismerő, monumentális egyéniségét nem tartották a mi politikai viszonyainkhoz illőnek, a mi törpe politikai harcainknak mérgezett nyilait méltatlannak tartották arra, hogy ő összemérje vele tiszta, férfias lelkületének szikrázó kardját. Mert ő sohasem töredezte el az egészet apró érdekekre, a holnap nagy igazságát a ma kicsiny sikereire, egyszóval : nem volt politikus a szónak tegnapi értelmében. De az a szó mai értelmében, politikus, a legnemesebb acélból kovácsolva, államférfi, aki előre látta az elkövetkezendő válságot és aki vállalta a harcot a tegnap kisérteteivel a holnap dicsőségéért A kő, amelyet az építők megvetettek ... Az a hatalmas, lángoló idealizmus, a megalkuvást nem ismerő Erős Kéz, amelyet nem ítéltek e világra valónak, lett a mi közjogi önállóságunknak, nemzeti létünk új, hatalmas épületének szegeletévé. Újévi beszédében Tisza István halhatatlan szavakkal szögezte le azt a tényt, hogy a közjogi harcoknak, súrlódásoknak mindörökre vége már a monarkiában. A magyar nemzetnek minden ellenkező, centralisztikus törekvésekkel és őrületekkel szemben is sikerült méltó helyét elfoglalnia a monarkiában, amelyre öt ezredéves múltja, történelmi jogosultsága predesztinálta, a mostan folyó háborúban megnyilatkozó tettrekész energiája, anyagi és erkölcsi áldozatkészsége pedig megdönthetetlenül megerősítette és a magyar nemzetet a monarkia megrendíthetetlen védbástyájává emelte. E hatalmas eredmények dicsőségéből nem kis rész illeti meg Tisza Istvánt. Legalább is annyi, hogy hálás tisztelettel gondoljunk államférfias zsenijének körére, amelyet annak idején az apró építők megvetettek. Az oroszok harcok A nyugati csataterek. (Saját tudósitánktól.) Köd ül a lengyel folyók közén. Észak-Lengyelországban kényszerű szünetjük van a fegyvereknek. Amit a szent ünnep parancsa el nemérhetett, meghozta a kívánatos pauzát a jótékony természet. De a Kárpátokban és az osztrák birodalom északkeleti végein, Bukovinában áll a harc a tegnapi helyzetben és ez a helyzet nekünk volt kedvező. Mert ez a fölszabadulás kezdetét jelenti Bukovinának és befejezését Magyarországnak. Galíciában Tarnovtól délre, tehát azon a Jaszno- Kraszno-szakaszon, ahol az oroszoknak ismét sikerült megvetniük a lábukat, keserves életük van a hódítoknak. Ott megint összeomlott egy támadásuk, amelynek nyilvánvaló célja az volt, hogy a Kárpátokhoz szorítsák hadainkat, körülbelül Szepes és Sáros magasságában. A támadás kudarccal végződött, kétezer orosz esett foglyul, hat gépfegyver zsákmányul. Ne feledjük el, hogy bár Lengyelországtól várjuk a háború nagy egészének sorsfordulatát, közvetetlenül a legszorosabban mégis ezen a térségen vagyunk érdekelve, amely Przemysltől délre és nyugatra húzódik. De nyugodtak lehetünk, itt összeroppant a mieink halálos szorításától most már harmadízben az orosz offenzíva. Csak még egy-két ilyen sikeres ütközet és akkor nemcsak az invázió veszedelme múlik el rólunk végképpen, hanem nagy dolgok fognak következni, reményben és örömben gazdagok. A nyugati harctérről nevezetesebb eseményt nem jelentenek. Egy-egy majorról vagy lövőárokról van szó, néhány száz fogolyról, rögtönzötten megerősített tábor fölgyújtásáról. Legújabb híreink. Pánik Angliában. BUDAPEST, január 2. (Saját tudósítónk cenzúrázott távirata.) Amsterdamból jelentik „Az Est“-nek. Scarborough és Hartlerpool bombázása óta az angol keleti part lakossága naponta tömegesen menekül Hollandiába. Minden hajó százával hozza a menekülteket. A német császár cercléje. BUDAPEST, január 2. (Saját tudósítónk cenzúrázott távirata.) Berlinbe jelentik a főhadiszállásról: Vilmos német császár az újévi istentisztelet után cerclét tartott. Bemutatták neki az újonnan kinevezett és előléptetett tiszteket. Különösen az osztrák-magyar tisztekkel barátságosan és hosszasan beszélgetett a császár, aki nagyszerű színben van. A Novoje Wremja a németekről. BUDAPEST, január 2. (Saját tudósítónk cenzururázott távirata.) Berlinből jelentik: A „Novoje Wremja“ szerint a németek előnye Hindenburg vezérlete és a mozgékonyság. A helyzet csak az oroszok kárára változhat meg, a váratlan német mogzúdulatok és erőfeszítések folytán.