Szeged és Vidéke, 1915. február (14. évfolyam, 26-48. szám)
1915-02-01 / 26. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTILAP XIV. évfolyam, 264040 82, SZEGED, 1915. Február I. hítfő Lázár György dr. temetése. Nem vitatkozunk rajta, melyikünké volt inkább: a politikáé, a városé, vagy az irodalomé? A politikába nem ártotta magát, pártárnyalatok indulata nem vezette. Rendithetetlenül, a meggyőződés fanatizmusával hitt a hatvanhetes irányban s megérte nagy föllendülését, vezéreinek igazát. A város az Urbs volt előtte s nyugodt lélekkel el lehet mondani, hogy az érdekében senki sem tehetett volna többet. Eredményeit csak úgy érthetjük meg, ha keressük, mi volt Szeged az árvíz előtt, aztán mivé lett Lázár György polgármestersége alatt. Talán egy kis mohóság támadt a lakosságban, mikor elért fejlődési arányokat meglepettentapasztalt. Egyre többet akart, évszázados éhezések után egyszerre mindent s a meddően terméketlen kritizálási kedv — kényelmes működési körében — megfeledkezett minden sajátosságunkról. Nem számoltak teherbírási képességeinkkel, máshol nem tapasztalt gondolkodási módunkkal, amiken fölülemelkedni és a cél érdekében diadalmaskodni csak Lázár György egyénisége tudott. Soha erőszakkal, — hiszen a lelkiismereti szabadságot, a tiszta meggyőződést nálánál jobban senki sem becsülte — inkább a hittérítő szelíden megérttető hangján, leszállva az elfogultsághoz. Akkora munkaprogram, mint amekkorát ő ölelt föl, tizenkét embernek is sok lett volna. Nálunk teremhetnek elégedetlenkedők, akik azt is kevésnek tartanák, ha a római pápa Szegeden telepednék meg, de Lázár György elégtételét leginkább azok az idegenek adják meg, akik csak pár órára jönnek a városba s napokig nem tudnak tőle elszakadni, vezekelve a „vidék“ ellen hangoztatott általánosításaikért, mert virágzó, pompás, testet-lelket gyönyörködtető városban találják magukat. Egy város teljes kiépítésére száz év is kevés, igényeink pedig csak az árvíz óta támadtak. Addig a hamupipőkét játszottuk, — talán nem is játszottunk, mert jobb volt az alvás. Szeged újabb életének a leghatalmasabb lendületet Kállay Alberten kívül Lázár György adta meg azzal a szeretetreméltó szívóssággal, amely mindent el tudott tűrni a város érdekében, még a kicsinyeskedést is. Hála istennek, nem fejlődünk rossz irányban. Hatalmas pillérek nőttek föl a semmiből s ha egymástól távolra is esnek, ez a távolság csak annak tűnik föl, aki nem látja a nagy koncepcióiban a pilléreken egyszerre kialakuló hatalmas hidat úgy, mint Lázár György látta a meglátásra hajlandókkal. Az a sok letett alapkő szilárd és biztos. Tiszteletet, elismerést szerzett eddig is a mi eltávozott polgármesterünknek, azonban egyéniségének igazi nagyságát csak később domborítja ki. És úgy nő majd az iránta való hála, amint fokozatosan értjük meg a cselekedeteit. Utolsó pihenőjét, mielőtt visszaszáll az anyaföldbe, mégis minálunk tartja, az irodalom és művészet csarnokában. Büszkén vallottuk a magunkénak, azt a talentumot becsülve benne, amely ezen a téren is kiválót tudott alkotni. S épp olyan megbecsült íróvá formálta volna ha erre a pályára lép, mint amilyen hatalmas városszervező lett. Azonban úgy érezte, hogy ez a feladat fontosabb, hogy a teremtő erre rendelte ki. A város egész közönségének mély részvéte mellett ment végbe ma délután a temetés. A közönség sokaságán, mély megilletődöttségén látszott, mennyire igaz a gyász, amelyet a szegediek szeretett polgármesterük elvesztésén éreznek. Az életében iránta érzett ragaszkodás nemcsak azon a tudaton alapult, hogy a város minden érdekének ő volt leghűbb istápolója, legtörekvőbb zászlóvivője, de alapult annak tudatán is, hogy Lázár polgármestert, ezt a tősgyökeres szegedi embert, szinte személyes vonzalom fűzi minden polgártársához. Büszke lélek volt, aki a talpig férfi önérzetével viselte lelkében a maga kiválóságának egyéni értékeit. De büszkeségét, mint kemény tartású szegedi magyar csak fölfelé éreztette, Így is csupán akkor, amikor helyén volt. Különben pedig a mások, a kicsinyek bajai iránt a megértés, a részvét és szeretet legmelegebb sugarai áradtak lelkéből. A polgármester végtisztességén, a szívreható gyászszertartáson megjelent sokaságnak a magatartásán látszott, hogy Szeged népe tudatában van a veszteség nagyságának, amely őt Lázár György dr. halálával érte. Adjon a mi halottunknak csöndes, édes nyugodalmat a szerette szegedi föld. Adja a Gondviselés majdan beteljesedését az ő ránk figyelő lelke legszebb álmának. Szeged nagyságának ! A részvét. Az ország minden részéből érkeznek részvéttáviratok a megboldogult Lázár György dr. polgármester, udvari tanácsos családjához, a gyászoló család lakásán pedig tegnap valóságos búcsujárás volt, minden rendű és rangú látogatók fejezték ki részvétüket a lesújtott családnak, ez az osztatlan, spontán megnyilatkozó részvét is mutatja, milyen szeretetnek és népszerűségnek örvendett az elhunyt Szeged polgársága között. A női látogatókat a megboldogult polgármester felesége és lánya, a férfiakat az elhunyt fia, Lázár László dr. fogadta, de még így is bizonyos időbe tellett, amíg a látogatók a család elé juthattak. A kondoleálók között van Csernoch János hercegprímás is, aki még Csanádi püspök korából tartott fönn melegebb konnekszust az elhunyttal, sőt, amint tudjuk, Lázár fölkérésére részt vett abban az agitációban is, amely a Szegeden fölállítandó egyetem ügyében folyt. Csernooh távirata a következő: Férje elhunyta alkalmából fogadja legőszintébb részvétem nyilvánítását. Csernooh hercegprímás, Tisza István gróf miniszterelnök, akit Bokor Pál h. polgármester értesített a polgármester haláláról, őszinte részvétét küldi Tisza István gróf miniszterelnök. A honvédelemügyi miniszter ezt a részvéttáviratot küldte: Fogadja Nagyságod érdemdús polgármesterük elhunyta alkalmából legőszíntébb részvétem nyilvánítását és kérem azt Szeged város közönségének is tolmácsolni. Hazai honvédelmi miniszter. Nagyon meleghangú táviratban fejezte ki részvétét Glattfelder Gyula Csanádi püspök: Mély részvéttel vettem nagyérdemű férje halála hírét, őszinte érzelemmel osztozom Méltóságod gyászában és kegyelettel emlékezem a boldogult ritka, nemes és jó tulajdonságairól. Kérem az Istent, hogy adjon az elköltözöttnek megérdemelt jualmat, családjának pedig vigasztalást. Ha más intézkedés nincs, a temetést személyesen óhajtanám végezni. Glattfelder Gyula: A piaristák nevében, akikkel életében nagyon benső viszonyban állott, Hónap Tamás piarista rendfőnök a következő megható részvéttáviratot küldte: Megrendült szívvel s legmélyebb fájdalommal fejezem ki úgy a magam, mint a rendi kormánytanácsos és az egész magyar kegyesrend nevében legbensőbb részvétemet, kedves férjem méltósága elhunyta alkalmával. A magyar kultúra egyik legbuzgóbb és egyik leghivatottabb vezérét, mi, piaristák pedig mindenkor nagyrabecsült s szeretve tisztelt jóbarátunkat gyászoljuk benne, akitől az istenben való megnyugvásunk mellett is fájdalmasan esik megválnunk. A jó isten vigasztaló kegyelme nyújtson enyhülést Méltóságodnak és kedves családjának a megpróbáltatás nehéz napjaiban. Hónap Tamás, piarista rendfőnök. Bokor Pál h. polgármesterhez még a következő részvéttáviratok érkeztek. Mélységes megdöbbenéssel értesülök Lázár György korai kidőléséről. Pótolhatatlan vesztesége ez az ország második városának, amelynek vezető állásában a megboldogult maradandó alkotásaival országos nevet, közbecsülést szerzett magának. Én régi jóbarátomat vesztettem el benne, akihez évek hosszú során át az együttműködés kedves köteléke fűzött, akinek emlékét kegyeletesen megőrzöm mindenki. Fogadja a tanács és a törvényhatóság együttérző részvétem őszinte kifejezését. Némethy Károly, belügyi államtitkár: Kikérem a városnak és családnak őszintén érzett meleg