Szeged és Vidéke, 1915. február (14. évfolyam, 26-48. szám)
1915-02-12 / 35. szám
SZEGED ÉS V1DÉK£, 1915 február 12 A NAP ESEMÉNYEI. A Csokonai-kör részvéte. A debreceni Csokonai-kör az alábbi levelet intézte a Dugonics- Társaság elnökségéhez: A debreceni Csokonai-kör teljes szívvel és mély fájdalommal érzi át azt a súlyos veszteséget, amely a testvéregyesületet nagyérdemű elnökének, Lázár György dr.-nak halálával érte. Az elhunyt férfiú hűséges követője volt a XIX. század azon nemes hagyományának, hogy a közéleti vezetői állás kötelez a közművelődésnek, elsősorban a magyar irodalomnak lelkes szolgálatára. Boldogult Lázár György mint országos képviselő, majd pedig mint a legnagyobb vidéki város polgármestere, az Eötvös, Kemény, Lónyai nyomdokain járt és mint ezek az államférfiak az országos irodalmi és tudományos testületekben, úgy tartotta ő kötelességének egy nagy magyar város irodalmi életében vezetői tisztséget betölteni. A közéleti és irodalmi hivatásnak ez az összeolvasztása javára vált a Dugonics-Társaságnak és disze volt a polgármesteri széknek. Őszinte részvétünket ismételten nyilvánítva, maradunk a tekintetes elnökség iránti hazafias tisztelettel Debrecen, 1915 február 6-án. Tüdős János dr. s. k., a Csokonai-kör h. elnöke. Kardos Albert s. k., a Csokonai-kör titkára. A szegedi gabona- és lisztrekvirálás. Bokor Pál helyettes polgármester a következő táviratot intézte a kereskedelemügyi miniszterhez: Szegeden a gabona- és lisztneműek a kis elárusításokban annyira fogytán vannak, hogy a malmok és magtárak készleteinek rekvirálása elodázhatatlan szükséget képez, azért kérek annak foganatosítására kormányhatósági fölhatalmazást. Internáltak pincérszolgálatban. Angliában épp úgy megérzik az egyes foglalkozási ágak személyzet hiányát, mint bárhol másutt. A pincérek ott is felkötötték vitézi sarkantyúikat s elmentek lesni a borravalót, amit John Bull szeretne zsebrevágni ebből a nagy kavarodásból. (Főleg mindenkinek az orra elől. Csak immel-ámmal szolgálva meg érte, dirigálva másokat, ám minél kevesebbet dolgozva aktív mód.) A belügyminiszterük most kitalálta, hogy az ellenséges államok internált alattvalóiból kell rekvirálni a pincérszemélyzetet. Egészen mellékes, hogy az angol szállodai és éttermi alkalmazottak tiltakozó gyűlést tartanak a terv ellen s határozati javaslatokat fogadnak el, s a mozgolódásnak bizonyára annyi eredménye lesz, mint a népgyűléseknek s a határozati javaslatoknak általában. A londoni vendéglőkben pedig nemzetközi gentleman-ek jelentik maholnap, hogy „azonnal meglesz, kérem issan, csak a hajó megérkeztét várjuk, hátha az hoz ennivalót.“ Amilyen szerencséje van a németeknek, az angol hajó nem érkezik meg. Annak a tartalmát már jóval előbb szervírozták acélgolyó evőeszközökkel hiányos kosztümös najádoknak, mesebeli sellőknek, tengeri pókot, bálnafilét az egyszer nem a vendég kap, hanem a tengeri pók jut madárlátta tájak pecsenyéjéhez s a torpedók is különben durrognak, mint a pezsgőspalackok. A németektől, mikor tréfásan elhatározták, hogy körülpromenádozzák a tengereket s böjtös önmegtartóztatásra kényszerítik a hideg rokont, — igazán nem szép, hogy nem gondolnak az internáltak foglalkoztatására. Végtére jó, jó, ha az admirálisok feje fő a gondtól, de hogy egyre kevesebb holmi főjjön a fazekakban s a kiszolgálás lehetősége attól függjön, vájjon érkezik-e élelmiszeres hajó, vagy sem ? — ez .. . igenis, ez a háború, az oktalan gőgnek, az elvetemült gonoszságnak, a kultúra ellen való bűnös merényleteknek megbüntetése, letörése. Lehet kegyetlen, de visszafizetési módozataiban még mindig ártatlanul szelíd válasz. Hatvan vagyon a szénszállításra. A Szeged és Vidéke közölte már, hogy Szegeden növekszik a szénszükség s mert a készlet kevés, az árak is emelkedtek. A szénkereskedők maguk is sajnosan tapasztalták a készletek nagymértékű apadását, de nem bírtak a bajon segíteni, mert mindeddig nem lehetett a vasúton újabb szénmennyiséget ideszállítani. A kereskedelemügyi miniszter leiratot intézett Bokor Pál helyettes polgármesterhez, amelyben értesíti, hogy Szeged szénszükségletének szállítására hatvan vagyont bocsát rendelkezésre a városnak. A miniszternek ezt az intézkedését a közönség örömmel fogadja, mert bizonyos, hogy a kereskedők most majd nagyobb megrendeléseikkel és remélhetőleg méltányos árakkal elégítik ki a szénszükségletet. Levél Przemyslből. Az ellenségtől ostromolt Przemysl várából levelező lap érkezett a Szeged és Vidéke szerkesztőségének címére, amelynek tartalma a következő: 1915. évi 1/21. Igen tisztelt szerkesztő úr, kérem szépen szíveskedjen lapjaira közölni, hogy ez alant fölsoroltak még ez ideig élnek és a háborúban jól érzik magukat: Bakanca Lajos, Sárik Rezső, Braun Béla honvéd főszámvivő (Szegedről), Lovas Mihály őrmester (Óbecséről), Somogyi Soma őrmester (Valkány), Bálint Antal őrmester, Zsivkov Sándor, Bélity István őrmester, Gubás István őrmester (Törökkanizsa), Katona József tizedes (Szeged), Vraucsin Zsarkó törzsőrmester, Stréhling József fegyvermester, Laszkás Károly számvivő altiszt, Donáth Manó, Fodor Gyula, Klivinyi István számvivő altisztek, Engelermann János cipész (Szeged), Deák Lajos őrmester (Vinga), Nyári Ferenc őrmester (Szeged), Annau István őrmester (Nagybecskerek), Almási Mihály (Szeged). Kiváló tisztelettel Battancs. Körkérdés a háborúról. A Deutsche Tageszeitung közli: A moszkvai Golos Moskvi körkérdést intézett a neves orosz politikusokhoz és az orosz gazdasági élet ismert képviselőihez, hogy mi a véleményük, meddig fog tartani a háború. Novikov duma-képviselő így válaszolt a kérdésre : — Ez a fajok harca, amelyet végig kell küzdeni, míg a németeken teljes győzelmet nem arattunk. Girago, az orosz biztosító társaságok szövetségének igazgatója. Így vélekedik: — Nem hiszem, hogy a németek abba fogják hagyni a háborút és békét fognak kérni, mert jól tudják, hogy olyan feltételeket szabnánk, amelyek Németországot romlásba döntenék. A németek tehát a végsőkig fognak harcolni. Slippe, a moszkvai zemszvo elnöke így nyilatkozott: — Az az egy bizonyos, hogy a háború befejezése nem fog nyugalmat teremteni. A moszkvai egyetem nemzetgazdaságtani tanára ezt a választ küldte a lapnak: — Tartós békére csak akkor lesz kilátás, ha a német nép megbuktatja kormányát és kormányzati rendszerét. Denicky, akiről a moszkvai újság nem árulja el, hogy kicsoda, ezt írja: — A háború csak akkor fog véget érni, ha Berlint akár keletről, akár nyugatról elfoglaljuk. Az ellenséges járőrök. Egy főhadnagy, aki az északi harctérről érkezett, a következő dolgot beszélte: Egy kisebb járőrünk megy napnap után az ellenség felé, hogy azt megfigyelje; persze ugyanilyen okos az ellenség is, hát ugyanezt teszi. Ilyen alkalommal egy járőrünk nagy ködben előtte egy másik járőrt lát elmenni, amely felénk tartott. Mivel szabály az, hogy előtalált járőrtől meg kell kérdezni mindent, hogy annak a másik járőr is hasznát vehesse, odakiált: — Mai vezutáti muskani? (Hé láttatok muszkát?) Ezek egyben arrafelé tartottak, amazok pedig feléjük. Öt lépésről látják, hogy az egyik muszka járőr, a másik magyar járőr. De a magyar baka nem azért „magyar baka“, hogy ilyenkor föl ne találja magát, oda lép (mivel a muszkák többen voltak s kezét nyújtja; odaát a parancsnok szintén egy román, (besszarábiai) volt az is. Kezet is fog mindenki s mindjárt kezdték a „béketárgyalást“. — Beszélnek nálatok békéről? — Nem ! — Hát nálatok? — Nálunk sem. — Sokan vagytok ti? — Sokan. — Hát ti ? — Mi is. Kicserélték ajándékaikat, — mieink adtak nekik dohányt, amazok emezeknek rumot, — kezt fogtak s ki-ki indult visszafelé haza. Cserzy Mihály egészséges. Cserz Mihály, a kitűnő író, mint értesülünk, teljesen fölgyógyult betegségéből, amely heteken át a szobába kötötte. Barátai és tisztelői bizonyára örömmel veszik úgy ez tudomásul, mint azt, hogy legközelebb már folytatja írói működését. A napidíjasok drágasági pótléka A belügyminiszter jóváhagyta a közgyűlésnek múlt év novemberében hozott határozatát, amely 11z százalék drágasági pótlékot szavazott meg a napidíjasoknak. A szociális szempontból is üdvös intézkedés, amely a legkisebb javadalmazásunk sorsán van hivatva enyhíteni, általános jóleső megelégedéssel találkozott. A kegyesrendiek vezetése alat álló szegedi városi főgimnázium ifjúsága vasárnap délelőtt féltizenegy órakor az intézet dísztermében szavalattal egybekötött hangversenyt rendez. Önkéntes adományokat az önképzőkör pályatételeinek jutalmazására köszönettel fogadnak. A szegedi negyvenhatosok búcsúja. Megható level érkezett ma Somogyi Szilveszter dr. főkapitányhoz. Több szegedi negyvenhatos katona nevében Sebők István tizedes versben búcsúzik el Szeged városától és kéri a főkapitányt, hogy tolmácsolja az ő és társai szeretetét Szeged közönségének. A levelet aláírták: Molnár Sándor, Kellner Artur, Kléin Mór, Kovács Imre, Kment Károly, Bánfy Sándor, Szilágyi János, Mészáros Péter, Dobó Ferenc, Kern József. A piaci árak: Vértes József aláírással levelet kaptunk, amely terjedelmesen foglalkozik a szegedi piacon uralkodó nagy drágasággal. A levél szerint, amelynek adatait mi is megerősíthetjük, egy hízott lúd ára 16—22 korona, egy pár hízott kacsáé 9—11 korona, egy pár csirkéé 5—6 korona, egy pár tyúké 6—8 korona. A levélíró véleménye szerint az árakat a kofák emelik ilyen szertelenül magasra s orvoslásul azt ajánlja, hogy a hatóság tiltsa meg nekik a 9—10 óra előtt való vételt a termelőktől. Panaszkodik arról is, hogy a kofák gorombasága éppen olyan magas arányban növekszik, mint a drágaság. A piaci elővétel kérdésével valamikor foglalkozott már a hatóság, ezt az ügyet most ismét napirendre lehetne tűzni. A pénzügyi bizottság ülése. Csütörtökön délután négy órakor Szeged város pénzügyi bizottsága Bokor Pál helyettes polgármester elnöklésével ülést tartott. Balogh Károly pénzügyi tanácsnok, előadó jelentette, hogy a királyhalmi vadvizek levezetésére épült csatornának tizenhatezer koronás költségét az érdekeltség Szeged városával akarja megfizettetni. A pénzügyi bizottság úgy határozott, hogy az érdekeltségnek kell fizetnie, a város legföljebb belép az érdekeltségbe. — Kassa városa köriratot intézett a törvényhatóságok-