Szeged és Vidéke, 1915. március (14. évfolyam, 49-74. szám)
1915-03-09 / 56. szám
1916 március 9 SZEGED ÉS VIDÉKE. Gyuricza Sándor dr. a hadbíróság előtt. Saját tudósítónktól.) Ma délelőtt 9 órakor tartotta meg a hadbíróság a tárgyalást Gyuritza Sándor dr., a szegedi ötödik honvédgyalogezred tartalékos ezredorvosa elleni bűnügyben. Gyuritza dr. ellen az a vád, hogy október havában Mányor János óbessenyői földbirtokostól fiának, Ményor Károly jogszigorlónak, egyéves önkéntesnek kiszabadításáért 2000 koronát, egy másik, ismeretlen katonától szintén 2000 koronát kért és fogadott el egy Kamnakov Péter nevezetű szegedi ügynök közvetítésével. A vád: a katonai büntetőtörvénykönyv 338. szakaszába ütköző ajándék elfogadása által elkövetett hivatali hatalommal való visszaélés büntette. A tárgyaláson Pappert Vencel ezredes-hadbíró elnökölt, vezetőelnök volt Szerdahelyi László alezredes, ügyész Kis Dezső dr., védő Szél Gyula dr. A vádirat. A tárgyalás megnyitása után az elnök megállapítja, hogy két tanú, név szerint Koóa Kálmán százados, aki a harctéren van és Tutumov Rókus földmives, akinek tartózkodási helye ismeretlen, nem jelentek meg. Miután sem a vád, sem a védelem nem emelt kifogást, a bíróság úgy határozott, hogy a tárgyalást megtartja. Ezután a vádirat felolvasása következett. A vád szerint Gyuricza Sándor dr. tartalékos ezredorvos egy Kálnokov Péter nevű szegedi ügynök közbenjárásával a lakásán fogadta Mányor János óbessenyői földbirtokost, aki fiával együtt meg is jelent nála. Ekkor megbeszélte az apával Gyuritza, hogy a fiút, Mányor Károly Vincét, a szegedi 5. honvéd gyalogezred egyéves önkéntesét, aki kétoldali sérvvel rendes szolgálatra volt beosztva, kétezer koronáért elbocsáttatja a katonai szolgálatból. Október 111-én és október 1- én volt Mányov Gyuritza dr. lakásán, aki, amint Kalnakov Péter vallomása is bizonyítja, kért és kapott pénzt Mányov Jánostól. A fiú Mányov Károly Vince felülvizsgálatra bocsáttatván, ■ Gyuritza Sándor dr. orvos véleménye alapján tényleg fölmentetett a katonai szolgálat alól. A másik esetben pedig egy katonától, akinek nevét nem sikerült megtudni, Kálnokov Péter utján ezer koronát fogadott el, a másik ezret Kálnokov megtartotta magának. A vádlott kihallgatása. Gyuritza Sándor dr. vádlott az általános kérdésekre előadja, hogy 1859-ben született, kerületi tisztiorvos, államvasúti orvos, törvényszéki orvosszakértő, a katonai jubileumi érem tulajdonosa. Nem érzi magát bűnösnek. Mányor János és Mányor Károly Vince személyére már nem emlékszik, csak magára az esetre. Abban az időben precedenset akart alkotni, hogy sérvvel ne alkalmazzanak tényleges szolgálatra senkit, csak segédszolgálatra. Ezért összegyűjtötte a sérves katonákat, mintegy negyvenet ötvenet és maródivizitre rendelte őket. A maródiviziten azután Koóa Kálmán százados határozott, hogy az illető felülvizsgálatra megy-e, vagy pedig szolgálatban marad. Így volt ez Mányor Károllyal is, akinek kétoldali lágyéksérve volt. Az elnök kérdésére, hogy privát lakásán fogadott-e beteg katonákat vagy azok hozzátartozóit, vádlott határozottan kijelenti, hogy soha. Elnök: Emlékszik-e, hogy valami Mányov János jelentkezett, hogy neki is van önkéntes fia? Vádlott: Nem emlékszem.Néha, ha a kocsiból kiszálltam, akkor hozzám léptek és kértek a szülők a fiuk édekében, de mindig határozottan elutasítottam őket. Elnök: Mányov János, Mányov Károly Vince apja kérte önt, hogy szabadítsa ki a fiát a katonaságtól, vagy pedig ossza be a könnyű szolgálatra ? Vádlott: Határozottan állíthatom, hogy nem. Elnök: Közvetve vagy közvetlenül mért tetszett kérni kétezer koronát Mányortól? Vádlott: Leghatározottabban tagadom, hogy valaha ily aljas tettet elkövettem volna. Ezeket az embereket névről sem ismertem. Elnök: Egyáltalán Mányoréktól sem közvetlenül, sem közvetve nem fogadott el pénzt? Vádlott: Határozottan nem ! Kálnokov Péter és az ismeretlen katona. Elnök: Honnan ismeri Kálnokov Pétert ? Vádlott: Egyszer egy beteggel jött hozzám. Elnök: Egy közös hadseregbeli katona jelent meg az ön lakásán Kálnokovval ? Vádlott: Nem volt nálam soha közös hadseregbeli, mert ha tévedésből netán egy-egy sebesült hozzám fordult, azt rögtön az illetékes orvoshoz utasítottam. Elnök: Hát kérem, Kálnokov utján nem üzente Mányor Jánosnak, hogy tiszteletdíjért megteszi, hogy fiát kiszabadítja? Vádlott: Nem igaz. Elnök: Ha nem igaz, hogy ön Kálnokov utján egy ismeretlen katonától pénzt fogadott el, akkor Kálnokov, aki szegény ember, honnan vette a bűnjelként lefoglalt ezer koronát? Vádlott: Honnan tudjam én azt? A tanuk. Ezután a bíróság elrendeli a bizonyító eljárás megkezdését és a tanuk kihallgatását. Első tanú: Mányor János, óbessenyői földbirtokos, vagy százezer korona vagyona van, állítólag kétezer koronával vesztegette meg fia érdekében a vádlottat. Mindezideig eljárás is volt emiatt ellene és fia, Mányor Károly ellen folyamatban, amelyet azonban az ügyészség megszüntetett. Elnök ezt tudatja a tanúval. Elnök : Honnan ismeri az ezredorvos urat? Tanú: Kálnokov Péter vezetett egyszer hozzá, mert sebes volt a lábam. A múlt évben, augusztusban vagy szeptemberben volt az, a fejem sem volt akkor egészen tiszta. Elnök: Kálnokov is bement akkor? Tanú: Nem. Elnök : Megismeri ? Ez az ember volt az? A tanú megnézi Gyuritzát, azután gondolkozás után kijelenti, hogy már nem emlékszik rá. Csak arra emlékszik, hogy a halpiacon lakott az orvos, a lába miatt ment föl hozzá, pénzről vagy a fiáról egyáltalán nem beszéltek. Hogy katona volt-e az az orvos, arra sem emlékszik. A vizsgálat alkalmával tett vallomásáról kijelenti, hogy valótlan, soha pénzt sem nem ígért, sem nem adott, sem közvetve, sem közvetlenül Gyuritzának, azért vallotta csak ezt, mert nagyon meg volt ijedve. Úgy emlékszik, hogy csak egyszer volt Gyuritzánál. — Tanú mindezt nagyon bizonytalanul, lassan mondja, néha négyszer is kell tőle kérdezni valamit, amíg felel. Legtöbbször azt mondja, hogy nem emlékszik. Elnök: Volt-e Kálnokovval, vagy fiával azon az egy látogatáson kívül máskor is az ezredorvos úrnál? Tanú az elnök többszöri kérdésére sem felel, végre kijelenti, hogy nem emlékszik. Elnök: Hátha Kálnokov Péter éppen csak elkísérte önt az orvoshoz, miért ígért neki négyszáz koronát és egy disznót ? Miért adott neki később csakugyan négyszáz koronát, ha semmi szerepe nem volt Kálnokovnak az ön fia kiszabadítása körül? Csak nem úgy barátságból? Tanú: Kálnokov olyan ember, aki ért a rábeszéléshez. Azonkívül többször tett családomnak kisebb szolgálatokat. Elnök : Előző kihallgatása alkalmával azt vallotta, hogy kétezer koronát adott az ezredorvosnak, aki vállalkozott fia kiszabadítására. Mondja meg őszintén, hogy fizetett-e valakinek, vagy Gyuritza doktornak ? Tanú: Nem emlékszem. Akkor nagyon meg voltam ijedve, azért vallottam úgy. A tanú megesketését az ügyész indítványára, aki szerint a tanú meg van félemlítve és valótlant vallott, a bíróság elhalasztotta. Mányor Károly vallomása. Mányor Károly Vince óbesenyői születésű jogszigorló ismeri Gyuritza Sándor dr.-t. Szeptember 28-án jelentkezett Gyuritza dr. ezredorvos urnál kétoldali sérvvel. Az ezredorvos úr Koós Kálmán százados jelenlétében megvizsgálta. Gyuritza dr. véleményére azután a százados kimondotta, hogy felülvizsgálatra megy. Egyszer nagyon köhögött és mivel a tisztek elkergették a maródi szobából, édesapjával együtt fölment Gyuritza dr. lakására, aki orvosságot adott neki. Az elnök előszólítja Mányor János tanút és figyelmezteti őt arra, hogy fia vele ellentétben azt mondja, hogy együtt voltak Gyuritza dr. lakásán. Tanú: Most már én is emlékszem rá. (Derültség.) Mányor Károly a vizsgálati vallomásával ellentétben azt vallja, hogy akkor apja együtt jött el vele az orvostól és nem mint régebben vallotta, tíz perccel ő utána. Ezt csak azért vallotta, mert nagyon meg volt ijedve. Hogy apja pénzt ígért vagy adott volna Gyuritzának az ő kiszabadításáért, nem tudja, erről soha szó sem volt. Ezután a bíróság fölolvasta Jányov Károlynak december 9-én a vizsgálóbíró előtt tett vallomását, amelyben többek között ezt mondja: Apám bejelentette nekem, hogy beszélt Gyuritza doktorral, aki hajlandó bizonyos pénzösszegért kiszabadítani. „Majd meglátja, mit tudok a fiával csinálni a felülvizsgálatonl“ — mondta apámnak Gyuritza doktor. Ügyész indítványára a bíróság Mányor János vallomását is fölolvastatja, amelyben azt vallja, hogy Kálnokov közvetítésével háromszor járt Gyuritza Sándor dr. ezredorvosnál, aki megígérte, hogy kétezer koronáért fiát kiszabadítja. Harmadszori látogatása alkalmával meg is fizette a kétezer koronát Gyuritza doktornak Kálnokov Péter jelenlétében. Fia felülvizsgálaton Gyuritza dr. orvosi véleményére nemsokára azután, október huszonötödikén a hadsereg kötelékéből elbocsáttatott. Mányor János azt mondja, hogy vizsgálati vallomása nem igaz, nagyon meg volt ijedve, azt sem tudta, mit beszél. Mit csináljon Kálnokov Péter ezer koronával ? Ezután Kálnokov Péter, ötvennégyéves, szegedi lakos, ügynök kihallgatása következett. Rengeteg sokat beszél, úgy kerülgeti az igazságot, mint a macska a forró kását. Vizsgálati vallomása szerint ő vitte föl Mányorékat Gyuricza doktorhoz és az ő jelenlétében fizette meg az öreg Mányov az ezredorvosnak a kétezer koronát. Azonkívül egy ismeretlen, közöshadseregbeli katonát is fölvezetett Gyuritza doktorhoz, aki ő általa azután kétezer koronát küldött az orvosnak, amiből azonban csak ezer koronát adott át Gyuritzának, a másik ezret megtartotta magának. Ezt a zsandárok vették el tőle, most bűnjelként őrzik. Most azt vallja, hogy semmit sem tud arról, hogy Mányovék fizettek volna egy fillért is Gyuritza dr.-nak. Azért vallotta a vizsgálóbíró előtt, hogy Mányovék megvesztegették Gyuritzát, mert roppant félt és ijedtében azt sem tudta, mit beszél. Gyuritzához azért vezette az öreg Mányovot, mert neki foglalkozása az, hogy a városban ismeretlen betegeket orvoshoz vezeti. A katonát is így vezette Gyuritzához, aki megvizsgálta és kijelentette, hogy egy fillérrel sem tartozik. Mégis, amikor lent voltak az utcán, a katona kétezer koronát adott neki azzal, hogy adja át az ezredorvosnak. Ő fölment, Gyuricza kidobta, erre ezer koronát az előszobában letett az asztalra, a másik ezret megtartotta. Arra a kérdésre, hogy mi jogon tartotta meg az ezer koronát, tanú szintén megkérdi a bíróságot, hogy mit csinált volna vele? Sem Gyuritzának, sem az ismeretlen katonának nem kellett, ha valakinek kell, gondolta, hogy majd kéri. Azután elkérték a zsandárok. (Derültség.) Gyuritza dr. kijelenti, hogy sem az ismeretlen katona, sem Kálnokov nem volt nála. Kálnokov megesketését kérte az ügyész és ellenezte a védő, a bíró-