Szeged és Vidéke, 1915. március (14. évfolyam, 49-74. szám)

1915-03-09 / 56. szám

1916 március 9 SZEGED ÉS VIDÉKE. Gyuricza Sándor dr. a hadbíróság előtt.­ ­Saját tudósítónktól.) Ma dél­előtt 9 órakor tartotta meg a had­bíróság a tárgyalást Gyuritza Sándor dr., a szegedi ötödik hon­védgyalogezred tartalékos ezred­­orvosa elleni bűnügyben. Gyuritza dr. ellen az a vád, hogy ok­tóber havában Mányor János óbessenyői földbirtokostól fiának, Ményor Károly jogszigorlónak, egyéves önkéntesnek kiszabadítá­sáért 2000 koronát, egy másik, ismeretlen katonától szintén 2000 koronát kért és fogadott el egy Kamnakov Péter nevezetű szegedi ügynök közvetítésével. A vád: a katonai büntetőtörvény­könyv 338. szakaszába ütköző ajándék elfo­gadása által elkövetett hivatali hatalommal való visszaélés bün­tette. A tárgyaláson Pappert Vencel ezredes-hadbíró elnökölt, vezető­­elnök volt Szerdahelyi László al­ezredes, ügyész Kis Dezső dr., védő Szél Gyula dr. A vádirat. A tárgyalás megnyitása után az elnök megállapítja, hogy két tanú, név szerint Koóa Kálmán százados, aki a harctéren van és Tutum­ov Rókus földmives, akinek tartózko­dási helye ismeretlen, nem jelen­tek meg. Miután sem a vád, sem a védelem nem emelt kifogást, a bíróság úgy határozott, hogy a tárgyalást megtartja. Ezután a vádirat felolvasása kö­vetkezett. A vád szerint Gyuricza Sándor dr. tartalékos ezredorvos egy Kálnokov Péter nevű szegedi ügynök közbenjárásával a lakásán fogadta Mányor János óbessenyői földbirtokost, aki fiával együtt meg is jelent nála. Ekkor megbeszélte az apával Gyuritza, hogy a fiút, Mányor Károly Vincét, a szegedi 5. honvéd gyalogezred egyéves önkéntesét, aki kétoldali sérvvel rendes szolgálatra volt beosztva, kétezer­ koronáért elbocsáttatja a katonai szolgálatból. Október 111-én és október 1- én volt Mányov Gyuritza dr. lakásán, aki, amint Kalnakov Péter vallomása is bi­zonyítja, kért és kapott pénzt Mányov Jánostól. A fiú Mányov Károly Vince felülvizsgálatra bo­csáttatván, ■ Gyuritza Sándor dr. orvos véleménye alapján tényleg fölmentetett a katonai szolgálat alól. A másik esetben pedig egy katonától, akinek nevét nem sike­rült megtudni, Kálnokov Péter utján ezer koronát fogadott el, a másik ezret Kálnokov megtartotta magának. A vádlott kihallgatása. Gyuritza Sándor dr. vádlott az általános kérdésekre előadja, hogy 1859-ben született, kerületi tiszti­orvos, államvasúti orvos, törvény­­széki orvosszakértő, a katonai jubileumi érem tulajdonosa. Nem érzi magát bűnösnek. Mányor Já­nos és Mányor Károly Vince sze­mélyére már nem emlékszik, csak magára az esetre. Abban az idő­ben precedenset akart alkotni, hogy sérvvel ne alkalmazzanak tényle­ges szolgálatra senkit, csak segéd­szolgálatra. Ezért összegyűjtötte a sérves katonákat, mintegy negy­venet ötvenet és maródivizitre ren­delte őket. A maródiviziten azután Koóa Kálmán százados határozott, hogy az illető felülvizsgálatra megy-e, vagy pedig szolgálatban marad. Így volt ez Mányor Ká­rollyal is, akinek kétoldali lágyék­sérve volt. Az elnök kérdésére, hogy privát lakásán fogadott-e beteg katoná­kat vagy azok hozzátartozóit, vád­lott határozottan kijelenti, hogy soha. Elnök: Emlékszik-e, hogy va­lami Mányov János jelentkezett, hogy neki is van önkéntes fia? Vádlott: Nem emlékszem.Néha, ha a kocsiból kiszálltam, akkor hozzám léptek és kértek a szülők a fiuk é­­dekében, de mindig ha­tározottan elutasítottam őket. Elnök: Mányov János, Mányov Károly Vince apja kérte önt, hogy szabadítsa ki a fiát a katonaság­tól, vagy pedig ossza be a könnyű szolgálatra ? Vádlott: Határozottan állítha­tom, hogy nem. Elnök: Közvetve vagy közvet­lenül mért tetszett kérni kétezer koronát Mányortól? Vádlott: Leghatározottabban ta­gadom, hogy valaha ily aljas tet­tet elkövettem volna. Ezeket az embereket névről sem ismertem. Elnök: Egyáltalán Mányoréktól sem közvetlenül, sem közvetve nem fogadott el pénzt? Vádlott: Határozottan nem ! Kálnokov Péter és az ismeretlen katona. Elnök: Honnan ismeri Kálnokov Pétert ? Vádlott: Egyszer egy beteggel jött hozzám. Elnök: Egy közös hadseregbeli katona jelent meg az ön lakásán Kálnokovval ? Vádlott: Nem volt nálam soha közös hadseregbeli, mert ha téve­désből netán egy-egy sebesült hoz­zám fordult, azt rögtön az illeté­kes orvoshoz utasítottam. Elnök: Hát kérem, Kálnokov utján nem üzente Mányor János­nak, hogy tiszteletdíjért megteszi, hogy fiát kiszabadítja? Vádlott: Nem igaz. Elnök: Ha nem igaz, hogy ön Kálnokov utján egy ismeretlen katonától pénzt fogadott el, akkor Kálnokov, aki szegény ember, honnan vette a bűnjelként lefog­lalt ezer koronát? Vádlott: Honnan tudjam én azt? A tanuk. Ezután a bíróság elrendeli a bi­zonyító eljárás megkezdését és a tanuk kihallgatását. Első tanú: Mányor János, óbessenyői föld­birtokos, vagy százezer korona va­gyona van, állítólag kétezer koro­nával vesztegette meg fia érdeké­ben a vádlottat. Mindezideig el­járás is volt emiatt ellene és fia, Mányor Károly ellen folyamatban, amelyet azonban az ügyészség megszüntetett. Elnök ezt tudatja a tanúval. Elnök : Honnan ismeri az ezred­orvos urat? Tanú: Kálnokov Péter vezetett egyszer hozzá, mert sebes volt a lábam. A múlt évben, augusztus­ban vagy szeptemberben volt az, a fejem sem volt akkor egészen tiszta. Elnök: Kálnokov is bement akkor? Tanú: Nem. Elnök : Megismeri ? Ez az em­ber volt az? A tanú megnézi Gyuritzát, az­után gondolkozás után kijelenti, hogy már nem emlékszik rá. Csak arra emlékszik, hogy a halpiacon lakott az orvos, a lába miatt ment föl hozzá, pénzről vagy a fiáról egyáltalán nem beszéltek. Hogy katona volt-e az az orvos, arra sem emlékszik. A vizsgálat alkalmával tett vallomásáról ki­jelenti, hogy valótlan, soha pénzt sem nem ígért, sem nem adott, sem közvetve, sem közvetlenül Gyuritzának, azért vallotta csak ezt, mert nagyon meg volt ijedve. Úgy emlékszik, hogy csak egy­szer volt Gyuritzánál. — Tanú mindezt nagyon bizonytalanul, las­san mondja, néha négyszer is kell tőle kérdezni valamit, amíg felel. Legtöbbször azt mondja, hogy nem emlékszik. Elnök: Volt-e Kálnokovval, vagy fiával azon az egy látogatá­son kívül máskor is az ezredorvos úrnál? Tanú az elnök többszöri kérdé­sére sem felel, végre kijelenti, hogy nem emlékszik. Elnök: Hátha Kálnokov Péter éppen csak elkísérte önt az orvos­hoz, miért ígért neki négyszáz koronát és egy disznót ? Miért adott neki később csakugyan négy­száz koronát, ha semmi szerepe nem volt Kálnokovnak az ön fia kiszabadítása körül? Csak nem úgy barátságból? Tanú: Kálnokov olyan ember, aki ért a rábeszéléshez. Azonkívül többször tett családomnak kisebb szolgálatokat. Elnök : Előző kihallgatása alkal­mával azt vallotta, hogy kétezer koronát adott az ezredorvosnak, aki vállalkozott fia kiszabadítására. Mondja meg őszintén, hogy fize­tett-e valakinek, vagy Gyuritza doktornak ? Tanú: Nem emlékszem. Akkor nagyon meg voltam ijedve, azért vallottam úgy. A tanú megesketését az ügyész indítványára, aki szerint a tanú meg van félemlítve és valótlant vallott, a bíróság elhalasztotta. Mányor Károly vallomása. Mányor Károly Vince óbesenyői születésű jogszigorló ismeri Gyu­ritza Sándor dr.-t. Szeptember 28-án jelentkezett Gyuritza dr. ezredorvos urnál kétoldali sérvvel. Az ezredorvos úr Koós Kálmán százados jelenlétében megvizsgálta. Gyuritza dr. véleményére azután a százados kimondotta, hogy felül­­vizsgálatra megy. Egyszer nagyon köhögött és mivel a tisztek elker­gették a maródi szobából, édesap­jával együtt fölment Gyuritza dr. lakására, aki orvosságot adott neki. Az elnök előszólítja Mányor János tanút és figyelmezteti őt arra, hogy fia vele ellentétben azt mondja, hogy együtt voltak Gyu­ritza dr. lakásán. Tanú: Most már én is emlék­szem rá. (Derültség.) Mányor Károly a vizsgálati val­lomásával ellentétben azt vallja, hogy akkor apja együtt jött el vele az orvostól és nem mint ré­gebben vallotta, tíz perccel ő utána. Ezt csak azért vallotta, mert na­gyon meg volt ijedve. Hogy apja pénzt ígért vagy adott volna Gyu­ritzának az ő kiszabadításáért, nem tudja, erről soha szó sem volt. Ezután a bíróság fölolvasta J­ányov Károlynak december 9-én a vizsgálóbíró előtt tett vallomását, amelyben többek között ezt mondja: Apám bejelentette nekem, hogy beszélt Gyuritza doktorral, aki hajlandó bizonyos pénzösszegért kiszabadítani. „Majd meglátja, mit tudok a fiával csinálni a felül­­vizsgálatonl“ — mondta apámnak Gyuritza doktor. Ügyész indítványára a bíróság Mányor János vallomását is föl­olvastatja, amelyben azt vallja, hogy Kálnokov közvetítésével há­romszor járt Gyuritza Sándor dr. ezredorvosnál, aki megígérte, hogy kétezer koronáért fiát kiszabadítja. Harmadszori látogatása alkalmával meg is fizette a kétezer koronát Gyuritza doktornak Kálnokov Pé­ter jelenlétében. Fia felülvizsgála­­ton Gyuritza dr. orvosi vélemé­nyére nemsokára azután, október huszonötödikén a hadsereg köte­lékéből elbocsáttatott. Mányor János azt mondja, hogy vizsgálati vallomása nem igaz, na­gyon meg volt ijedve, azt sem tudta, mit beszél. Mit csináljon Kálnokov Péter ezer koronával ? Ezután Kálnokov Péter, ötven­­négyéves, szegedi lakos, ügynök kihallgatása következett. Rengeteg sokat beszél, úgy kerülgeti az igazságot, mint a macska a forró kását. Vizsgálati vallomása szerint ő vitte föl Mányorékat Gyuricza doktorhoz és az ő jelenlétében fizette meg az öreg Mányov az ezredorvosnak a kétezer koronát. Azonkívül egy ismeretlen, közös­hadseregbeli katonát is fölvezetett Gyuritza doktorhoz, aki ő általa azután kétezer koronát küldött az orvosnak, amiből azonban csak ezer koronát adott át Gyuritzának, a másik ezret megtartotta magá­nak. Ezt a zsandárok vették el tőle, most bűnjelként őrzik. Most azt vallja, hogy semmit sem tud arról, hogy Mányovék fizettek volna egy fillért is Gyuritza dr.-nak. Azért vallotta a vizsgáló­bíró előtt, hogy Mányovék meg­vesztegették Gyuritzát, mert rop­pant félt és ijedtében azt sem tudta, mit beszél. Gyuritzához azért vezette az öreg Mányovot, mert neki foglalkozása az, hogy a városban ismeretlen betegeket or­voshoz vezeti. A katonát is így vezette Gyuritzához, aki megvizs­gálta és kijelentette, h­ogy egy fil­lérrel sem tartozik. Mégis, ami­kor lent voltak az utcán, a katona kétezer koronát adott neki azzal, hogy adja át az ezredorvosnak. Ő fölment, Gyuricza kidobta, erre ezer koronát az előszobában letett az asztalra, a másik ezret meg­tartotta. Arra a kérdésre, hogy mi jogon tartotta meg az ezer koro­nát, tanú szintén megkérdi a bíró­ságot, hogy mit csinált volna vele? Sem Gyuritzának, sem az ismeretlen katonának nem kellett, ha valakinek kell, gondolta, hogy majd kéri. Azután elkérték a zsandárok. (Derültség.) Gyuritza dr. kijelenti, hogy sem az ismeretlen katona, sem Kálno­kov nem volt nála. Kálnokov megesketését kérte az ügyész és ellenezte a védő, a bíró-

Next