Szeged és Vidéke, 1915. március (14. évfolyam, 49-74. szám)

1915-03-13 / 60. szám

2 SZEGED ÉS VIDÉKE. ig15 március 13 ros a kívánságok elől elzárkóznék és az igazgatóság által kifogásolt feltételeket el nem ejtené, kétsé­gessé tenné azon előny értékét, amelyet a kérdéses területek áten­gedése útján biztosítani kíván. Esetleg a miniszter kénytelen lenne a Szegedre tervezett nagy­szabású műhely megépítésétől elállani és annak más városban való fölépítését fontolóra venni. Védekezés a kiütéses tífusz ellen.­ ­Saját tudósítónktól.) A kiüté­ses tífusznak, ennek a veszedel­mes járványnak terjesztője tudva­levőleg a ruhatem­. Ez az élősdi rettenetesen szapora s katonáink­nak, akik a harctéren hónapokig nem tisztálkodhatnak, már a csí­pősökkel is sok szenvedést okoz­nak. Az élősdi befészkelődik a ru­hák ráncaiba s az ember bőre alá tömérdek petét rak, amelyek égető viszketegséget okoznak. Előfordult már több esetben, hogy a harctér­ről hazaérkezett sebesültek elter­jesztették a veszedelmes élősdit, de a szegedi helyőrségben a leg­nagyobb gonddal irtják ki. Ha va­lamelyik katonai csapatnak akár csak egy emberén is élősdit talál­nak, akkor az egész csapat köteles a ruháit kimosni és fertőtleníteni. Ez főként a kiütéses tífusz ellen való hathatós védekezés, amelynek másik eszköze az oltás. A szegedi helyőrségben épp a gondos elő­vigyázatosság miatt, szerencsére, nincs tífuszjárvány. A polgárság szintén jól teszi, ha védekezik. A ruhatetű ellen legjobb szer persze a tisztaság, de ha már valahol ne­tán befészkelte magát, akkor igen jó ellene ez a recept. Bp. Oleum Eucalypti, grta 70. Alcohol absolut grta 130. Ezzel a folyadékkal a ruházatot be kell fecskendezni, főleg a var­ratoknál. Üres telkek beexnesitás­a A Felebarát­ Szeretet Szövetség urhölgyei keresték föl ma a pol­gármestert s bejelentették, hogy 463 olyan családot találtak a vá­rosban, akik a parlagon maradt szegedi földeket konyhavetemé­­nyekkel mérsékelt bérért beültetni hajlandók. Miután parlagon ha­gyott szántóföld nincs annyi Sze­geden, hogy minden jelentkezőnek jutna, arra kérik az úrhölgyek az üres telektulajdonosokat, hogy ab­ból a hazafias elvből kiindulva, hogy nem szabad egy talpalatnyi földnek sem bevetetlenül maradnia, üres telkeiket hasznosítás végett engedjék át erre a gazdasági évre és ekként járuljanak hozzá az élelmiszer szaporításához. A telkeken konyhaveteményeket ül­tetnének. Akik átengedik ingyen telkeiket, ezt Sass Lajos rendőr­tisztnél a hivatalos órák alatt szí­veskedjenek bejelenteni. IV márciu­s 15. A Hadsegítő­ Bizottság ünnepe. (Saját tudósítónktól.) A Had­­segítő Bizottság sorsolással egybe­kötött nagy nemzeti ünnepe iránt városszerte szokatlan érdeklődés mutatkozik. Szeged népe együtt lesz ezen a napon, ezen a nagy, közös és szép ünnepen, hogy egész lelkével áldozhasson hazafias ér­zéseinek. Az ünnepség a Kass­­ingridó Lloyd-termében délután fél 5 órakor kezdődik teljesen hazafias irányú hangversennyel, melyen részt vesznek Szávay Gyula al­kalmi költeménnyel. Déri Rózsi és Ocskay Kornél, valamint Ur­bán Lajos zenekara a legszebb Dankó- és kuruc-nótákkal. Végül a szegedi honvédzenekar fog hang­versenyezni. Mindezek után pedig következik a tárgysorsjáték húzása politikai biztos jelenlétében. Be­lépő díj az ünnepségre személyen­­ként 50 fillér. A sorsjegyek árusí­tását még mindig a legszebb ered­ménnyel végzik a bizottság tagjai, de a szebbnél-szebb nyeremény­tárgyakat is szünet nélkül küldi az áldozatkész közönség. A bizott­ság felkéri mindazokat, kik el­adásra vettek át sorsjegyeket, hogy legkésőbb hétfő délig az esetleg visszamaradt példányokat okvetle­nül adják vissza dr. Arany Ká­­rolyné ügyvezető­ alelnöknél (D. M. E. E. palota fdsz. 5), mert a hétfő délig be nem érkező sors­jegyeket eladottaknak fogják te­kinteni. — Most már mindennek vége, nem tagadhatnak többet. — Kik a szerződő felek ? — Sokan vannak, talán hatvanan. És azt is kimondták, hogy aki áruló, azt főbe lövik. Egyszerre beszélt már akkor öt fiú,­­ ezeket lehetett kihámozni a történtekből. A háború meghozta a maga ro­mantikáját, a diákok sorában is, aki­ket olyan lényegtelen apró ember­kéknek tartanak az önhitt felnőttek. Pedig átélnek ők is minden aktuali­tást, földolgozzák az eseményeket, benyomások keletkeznek bennük, ha mindjárt nem is helyes irányúak. A háború csak kiegészítője volt a detektívhistóriák olvasásának arra, hogy 10—11 éves szegedi diákok „bandát“ alapítsanak. Gyűléshelyük a Stefániabeli vár­­részlet teteje volt, ide kúsztak föl, sokszor még este is. Sajnos, sok szülő olyan keveset törődik a gyer­mekével, hogy megeshetett az ilyesmi, nem vették észre, hol vannak a késő órákban. — Valamennyien föl voltak, kérem, fegyverkezve ! — magyarázta a kis leleplező. Palicson fogták el a napok­ban hármukat, meg akartak szökni. — Hát a pénzt honnan szerezték ? — Ahonnan lehetett. Velem jár a Sz., gazdag fiú. Annak azt mondta a héten a K., hogy több pénze van az egyesületnek, mint az ő apjának. Pedig annak sokja van. És az is benne volt a vérszerződésben, hogy aki a tízparancsolat ellen vét, azt agyonlövik. A S. most is betegen fekszik otthon, mert meglőtték a lá­bát. Tessék elképzelni, kérem, csupa tíz és tizenegy éves volt a társaság minden tagja. — Te hány éves vagy ? — Tizenkettő leszek! — dütötte ki önérzetesen a mellét. — Aztán gyerekek, komoly dolog ez? Nem ti találtátok ki a saját szó­rakozástokra ? — Hogy találtuk volna ki! A tanár urak ma egész délelőtt erről beszél­tek nekünk. A történetet valóban nem a kis­fiúk találták ki, legfölebb túlzott szí­neket használtak a részletek lefesté­­sénél. Tény, hogy Szegeden fölfedeztek ilyen diákszövetséget, amely rablós­dit játszott, lévén a rabló ebben a korban a legrokonszenvesebb úr. Hiszen annyit üldözik szegényt, hogy együtt kell vele érezni. A tanár urak is üldöznek egyes diákokat, a sors különös szeszélye folytán mindig azokat, akik nem szokták tudni a leckét. Zsákmányolásaik ártatlanok voltak , legfölebb egy-két narancsig terjed­tek, inkább csak a pálya gyakorlati részének kedvéért. A fegyverek játékpisztolyok voltak, bár az S. nevezetű kis diák lövéstől csakugyan megsebesült a lábán s ezidőszerint betegállományban van. Olyan rémhírek jártak a szövet­ségről a városban, hogy beleavatko­zott a rendőrség is, kétségtelenül a félreértések eloszlatása végett. Mint­hogy azonban az óvatosság nem árt, tudomására hozta az üzleteknek, hogy még játékpisztolyt sem szabad elad­­niuk a gyermekek számára. Maga a vérszerződés ez időszerint szakértő fórum előtt van egy középisko­lai igazgató kezében, több iskolában pedig folyik a nyomozás, oldozgatják a kis rejtelmesek históriájának szá­lait. Senki sem kételkedik benne, hogy ugyanez történik odahaza, az egyes családokban is. És a nyomozás itt majd látható pálcanyomokat hagy hátra, amivel az egész ügy lovagiás után ér véget. Ennyit föltétlenül meg­érdemel, többet nem. MEGTALÁLTÁK A VÉRSZERZŐDÉST! SZE­LEPI DIÁKOK KALANDOS SZÖVETSÉGE.­ ­Saját tudósítónktól.) Valamelyik délután — alkonyba hajlott már az idő — izgatottan vitatkozó diákok mentek az utcán. Az egyik, a leg­apróbb rekedte kiabálta magát, any­­nyiszor ismételte: — Megtalálták a vérszerződést, most már mindennek vége. Nem ta­gadhatnak többet. Az első pillanatban elmosolyodott e sorok írója. Úgy hangzott, mintha az iskolai tananyagot ismételnék, re­gényes következtetéseket vonva le ősi történelmünkből,­­ azonban né­hány más megjegyzés is elhangzott, a diákokat komoly figyelemre kellett méltatni. Az interwiew körülbelül így kez­dődött : — Aztán hol találták meg a vér­szerződést ? — A Stefánián, a vár tövében, ott ásták el. Igazi vérszerződés volt. Megvágták a karjukat, a vérükkel írták. És mindjárt hozzátette azt, amit legelőször. SZEGED ÉS VIDÉKE ELŐFIZETÉSI ÁRAI, HELYBEI: Egy kára . 1.— kor. legyed évre 3.— kor. Fél évre. . 6.— kor. Égési évre . 18.— kor. VIDÉKEI: Egy kóra . 1.50 kor. Jened évre 4.50 kor. Fél évre. . 9.— kor. Égési évre. 18.— kor. Egyes szám ára 4 flli Fölhívás. Fölhívom mindazon tanulókat, akik az 1913—14. tanévben javító, pótló és ismétlő érettségi vizsgá­latra utasíttattak és a népfölkelői szolgálatra alkalmasaknak talál­tattak, hogy a szükséges okiratok­kal fölszerelve, i. é. március 20-ig a szegedi városi főgimnázium igaz­gatóságánál jelentkezzenek. Szege­den, 1915 március 11. Kárpáti Károly dr. igazgató. Ó­vási Szántó Lajos népáruházát a városi bérház­­ból a Zsótér-ház, most Korzó­­mozi házába helyezte át. (A Rákóczi-szoborral szemben.) Varrógépek, kerékpárok, eredeti JPathé beszélőgé­pek előnyös részletre. Nyomtatványok. A Szeged és Vidéke előfizetőit, ba­rátait, olvasó közönségét tisztelettel kérjük, szíveskedjenek nyomtatvány­szükségletüket a Szeged és Vidéke nyomdájában beszerezni. A kiadó Dugonics-nyomda Részvénytársaság­nak, Kálvária-utca 6. szám alatt levő újságházában, kitűnően berendezett nyomdája van, amely mindennemű nyomtatványt, a legizlésesebb kivitel­ben, jutányos áron, gyorsan és pon­tosan elkészít. Telefon: 84. értesítés. ’’BAROSS” HAGY ÉTTEREM tudatja a nagyérdemű közönséggel, hogy mint az elmúlt években, úgy az idén is a a világhírŰ Qíjpi^H nfA-r*-mmn sí ■ ■ Vilmos császár kedvenc müncheni uuri-H SPATENBRAU itala megérkezett. Naponta friss csapolás. ♦ Elsőrendű konyha és kiszolgálás. ♦ Elismert kitűnő tájborok. ♦ Naponta elsőrendű cigányzene.

Next