Szeged és Vidéke, 1915. március (14. évfolyam, 49-74. szám)

1915-03-17 / 63. szám

1915 március 17 SZEGED ÉS VIDÉKE. Háborúsdi a szegedi tanulók között. A rendőrfőkapitányság közbelépése.­ ­Saját tudósítónktól.) Term­észe­­tes, hogy a világháború nagy ese­ményei leginkább a gyermekek és serdülők képzeletét ragadták meg. Akik életüknek legkevésbé öntu­­datos, de virágzó s igy legboldo­gabb korát élik, ha közvetlen csa­pás nem éri őket, vajmi keveset értenek meg abból, milyen határ­talan csapás a háború. Ők lelke­sednek, ábrándoznak, képzelegnek. A vitézség az ő lelkükben növek­szik csak igazán nagy virtussá . Az elmék túlságba menő elfog­laltsága a háború képeivel bajt okozott már az iskolákban. A diá­kok figyelmét igen nehéz most a tanítóknak a tanulás iránt álka­­lóan ébren tartani még a redukált számú tanórákban is. Órák alatt titkos párbeszédek folynak a nagy eseményekről. A kis diákok még óraközben is inkább a sztratégia iánt érdeklődnek s magyarázat matt nem jegyzeteket írnak, hanem akább a hadak útjait jelölgetik a jeruzával. Szünet közben mutatkozik az­­on igazi mivoltában a diákok nagy érdeklődése a háború iránt. A képzelet nem elégszik meg a ladi képek, a dicsőség képeinek simezgetésével, megvalósulásra tör­tek az álmok, a vágyak s ha az gazi valóságot el nem érhetik, a játékban realizálódnak. Háborús­­lit játszanak a gyerekek a leg­­apróbbtól a legnagyobbig. S itt s­eletkezik sokszor a nagyobbik faj, amely a testi épséget fenye­geti. Heves csaták folynak gyakran az iskolák udvaraiban is. A civa­­lás elkerülhetetlen. Minden vitéz természetesen magyar akar lenni, már pedig muszka és rác ellen­ség nélkül nincs háború. A pro­­blémát legföljebb a legapróbbak oldják meg könnyedén. Láttunk egy apróságot, aki türelmesen lóbált valami kőrakást. Megkér­­dezték tőle: — Mit hajigálsz, kis fiam? A kicsi menten kész volt a vá­laszra : — Verem a rácot! Az iskolások az ilyen ártatlan is egyoldalú mulatsággal persze sem érhetik be. Nekik annál több h­alószínűség kell, minél távolabb illanak életkorukban az egész ticsik kezdetlegességeitől. A há­­borút botokkal, fakardokkal, fa­­luskákkal folytatják, de, sajnos, sokszor „kapszlis“ revolverekkel, sőt igazi revolverekkel is. Elő­­brdult, hogy diákok kifent kése­det hordtak maguknál a tanórák dején s az iskola padjai alatt azzal szórakoztak, hogy sebesült katonák által hazahozott orosz és szerb töltényeket sorakoztattak a könyvek mellé. A napokban egész kis külön, hadilag is kielégitően fölszerelt diákokból álló fiók hadsereg vonult át a tiszai hídon, az ujszegedi játszótérre. Felütötték a két ellen­séges hadiszállást s támadólag helyezkedtek el a kopasz, nagy alvó fák között. Az újszegedi téli csöndet hangos sípjelzések, vad rajta-rajták verték föl, mintha leg­alább is a nyereg alatt húst puhító párducos magyarok elevenedtek volna meg, új hazát foglalni. A nagyobb diákok rohamra vezé­nyelték apró, vézna társaikat, nem egyszer száraz fagalyak között éles lövések dördültek el. Egy újszegedi úriasszony, aki rémülve látta a gyerekek életveszélyes játé­kát, jelentést tett Szalay József dr. főkapitánynak, aki tegnap délelőtt átiratban fölhívta a szegedi közép­iskolai igazgatók figyelmét a diákok veszedelmes szórakozásaira. Az átiratban a főkapitány kérte az igazgatókat, hogy a diákoknál levő éles eszközöket, revolvereket, golyókat kobozzák el és szolgál­tassák be a szegedi rendőr­ségre. A középiskolai igazgatók még a tegnapi nap folyamán körözvényt bocsátottak ki, amelyet fölolvastat­tak a tanulóknak. A körözvény szerint minden tanulónak be kel­lett szolgáltatni az elrejtett ártal­mas eszközöket. Hogy a jövőben ne kerülhessen olyan könnyen fegyver a diákok kezébe, a főkapitány rendőröket küldött a vas- és fegyverkereske­désekbe, azzal az utasítással, hogy nevében szigorúan tiltsák meg fegyvereknek a serdülők és gyermekek számára való árusí­tását. JÓL TELELT A DÉL, BUDAPEST, március 16. A várt­ hivatalos vetésjelentés ugyan el­maradt, de a gabonakereskedelem mégis tájékozva van a mezőgazda­­sági helyzetről. A beérkezett ma­gánjelentések alapján konstatál­ható, hogy az áttelelés kedvezős volt, a vetést elegendő hótakaró védte a fagy ellen és most, hogy a hótakaró leolvadt, a vetések mindenütt jól keltek ki. Ha az­ időjárás kedvezően alakul, akkor a tavaszi munkálatok eredménye elé nagy reménységgel nézhetünk már azért is,, mert a mezőgazdasági munkára az idén a kormány nagy gondot fordít. Vitéz h­onvédtisztek. A hadsereg aranykönyvéből. A Wierschpe mellett vívott nehéz harcokban a 16. sz. honvédgyalog­ezred kipróbált vitézsége által kü­lönösen kivált. Sáfrán Géza őr­nagy zászlóaljával órák hosszát helyt állott a legiszonyúbb gya­logsági és srapneltűzben az ellen­ségnek és nem engedett még ta­­podtnyit sem. A rettenthetetlen honvédek az ellenség roppant túl­erejének dacára most részükről ellentámadásba mentek át és hő­siességük eredménye az volt, hogy a zászlóalj a már biztos győzelmé­ben bizakodó ellenséget, amely a mi csapatainkat már igen fenye­getően megközelítette, éppen a döntő pillanatban állásaiban leszö­gezte. Ennek folytán egy újonnan a harcba vetett dandárnak az ellen­ség szárnyának átkarolása sikerült és ezzel a makacs, véres ütközet a mi javunkra dőlt el. Sáfrán őr­nagy körültekintő, vitéz vezetésé­nek jutalma a katonai érdem­kereszt hadidiszítménye volt. A többi között az ezred e nagy napján Zachán Pál százados is azzal tűnt ki, hogy embereit való­ságos halálmegvetéssel rohamra vezette és az alaposan megerősí­tett orosz lövészárkokat legényei élén, az ellenség fegyvereinek leg­hevesebb tüzelésében, szuronnyal bevette és számos oroszt foglyul ejtett. A vitéz honvédtiszt jutalma szintén a hadidiszítményes katonai érdemkereszt volt. Egyetlen egy kis példa kimutat­hatja, hogy a bátor honvédek mily halálos elszántsággal szálltak szembe e napon az orosz tömegek­kel. Schäper József tartalékos hadnagy, híres jó lövő, amikor százada tüzének hatása a nagy veszteség folytán alábbszáll, le­génységének első vonalába fek­szik, egy sebesült fegyverét magá­hoz veszi és most egymaga lead 600 lövést, amíg ereje cserben nem hagyja és aléltan összerogy. Kétségbeesett tüzelése iszonyúan hatott az oroszokra és nem cse­kély osztályrésze volt ez önkéntes lövésznek abban, hogy százada az egész ütközetre igen fontos állá­sát tarthatta. Jutalma a katonai érdemrend a piros-fehér szalagon volt. Néhány nappal később a Za­­gorce melletti éjjeli támadás al­kalmával Csépy Zsigmond főhad­nagy, a vitéz ezred segédtisztje is vitt végbe egy merész tettet, amely az ezredben örökké fog élni. A mi csapataink dühös előrerohanása közben a zászlóvivő nehezen meg­sebesül és összerogy, a sötétség­ben heves tusa keletkezik és hir­telen azon hírt lehetett hallani, hogy a zászlót nem lehet találni. E kritikus pillanatban Csépy fő­hadnagy beront a harci kavaro­dásba, csak arra gondolva, hogy a Tisztújítás a szegedi zsidó hitközségben. (Saját tudósítónktól.) Kedden tartotta meg a szegedi zsidó hit­község képviselőtestülete tisztújító közgyűlését. A szép számmal meg­jelent tagok a Czukor Ignác dr. nyugalmazott törvényszéki bíró elnöklésével megtartott közgyűlé­sen egyhangú lelkesedéssel tizen­kettedik ízben elnökké Rósa Izsó dr. országgyűlési képviselőt vá­lasztották meg újabb három évre. Czukor Ignác dr. az új elnök meg­hívására négy bizottsági tagot kül­dött ki: Pischel Henriket, Hoff­man Ignácot, László Adolf dr.-t és Weiner Miksát. A kiküldött négy bizottsági tag kíséretében megjelent Rósa Izsó dr., akit a közgyűlési teremben nagy lelke­sedéssel, tapssal fogadtak. Amikor elfoglalta Rósa Izsó dr. az elnöki széket, Czukor Ignác dr. meleg szavakkal üdvözölte. Erre az elnök megköszönte újból való megválasz­tását. — Mélyen meghat — úgymond — a szeretet megnyilatkozása, amely­­lyel engem immár tizenkettedszer választanak meg elnökké. Azokat a megkezdett munkákat, amelyek­kel eddig is naggyá tettük a sze­gedi hitközséget, folytatni fogjuk a jövőben is és egyetértő együtt­működéssel teljesítjük feladatunkat , teszünk eleget kitűzött hivatá­sunknak. Rósa Izsó dr.-nak nagy tetszéssel fogadott válasza után az elöljáró­ság a következőképpen alakult meg: Kultusz-elöljáró: Elisenber­­ger Nándor, jótékonysági elöljáró:­­Rosenfeld Nándor, iskolai elöl­járó: Landesberg Mór, gazdasági elöljáró: Deutsch Lipót, pénzügyi elöljáró: Szécsi Ede, jogügyi elöl­járó : Pártos Simon át. Iskolaszék: Elnök: Landesberg Mór, tagok: Balassa Ármin dr., Holó Samu dr., Lánczi Adolf, Pataki Simon, Reich Manó, Reiniger Jakab. Hivatalból: Löw Immánuel dr. főrabbi, Red­lich József dr. iskolai orvos, Grosser Albert dr. talmudtóra gondnok, Rosenberg Nándor tanító. Község kerületi képviselők : El­nök : várhelyi Rósa Izsó dr., ta­gok : Balassa Ármin dr., Czukor Ignác dr., Deutsch Lipót, Landes­berg Mór, Löw Immánuel dr. fő­rabbi, Pártos Simon dr., Reiniger Jakab, Rosenfeld Nándor. Jóté­konysági bizottság: Rosenfeld Nándor jótékonysági elöljáró, Löw Immánuel dr. főrabbi s Eisenber­­ger Nándor. zászlót minden áron megmentse. És a szerencse kedvezett neki, a zászlót észrevette és kezébe kerí­tette, mire a tartaléknál bizton­ságba helyezte. Férfias tettének ju­talma a hadidiszítményes 3. oszt. katonai érdemkereszt volt.

Next