Szeged és Vidéke, 1915. április (14. évfolyam, 75-99. szám)

1915-04-03 / 77. szám

1915 április 3 SZEEGED ÉS VIDÉKE. Az örömhöz. . . Öröm, te régi szó, elmúlt napok faunja Örökre távozól és nem jársz vissza újra? Hiába várom én, hogy egy napon beállít Kacajod s zengenek elnémult fuvoláid? Hiába nézek én a ködlő távolokba Örökre elmaradsz, öröm, szép déli pompa? Nem volt elég a könny, a hervatag panasz, jaj. Nem volt elég a dal, mely szenvedést magasztal? Öröm, kit Schiller és Beethoven áldva zengett. Jöjj el, jöjj el, te szép, te kedves égi gyermek! Csak egy mosolyodat akarnám látni még én S elmennék gondtalan, áldón, megáldva, békén! Juhász Gyula. A kárpáti harcok. BUDAPEST, április 3. (Saját tudósítónk censzurázott távirata.) Duklánál csapataink a Kárpátok déli lejtőit védik. Az oroszok itt egy­általán nem tudnak tért nyerni. Többszörös so­rokban intézett rohamaiknál óriási veszteségeket szenvednek, . Döntést várnak az oroszok. BUDAPEST, április 3. (Saját tudósítónk cen­zúrázott távirata.) Pétervári Jelentés szerint a súlypont most a Kárpátokban van, ahol nem­sokára a döntés várható. Csapataink előnyomulnak Sadagoránál. BUDAPEST, április 3. (Saját tudósítónk cenzúrázott távirata.) A Corriere della Sera je­lenti: Az oroszok Csernovictól északkeletre Sada­goránál képtelenek állásaikat megtartani az elő­nyomuló osztrák-magyar csapatokkal szemben. A Dardanelláknál visszaverik az angolokat. BUDAPEST, április 3. (Saját tudósítónk cen­zúrázott távirata.) Az ottomán főhadiszállás je­lenti s Huszonegyedikén egy angol cirkáló meg­támadta Muilen városkát, a Hedrasz partján a mecsetet szétlőtte, partraszállási kisérlete visz­szavezetett. Az oroszok tisztvisztesége. BUDAPEST, április 3. (Saját tudósítónk cenzúrázott távirata.) A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: Az oroszok a mazuri csatában közel háromezer tisztet vesztettek. Halott katon fejhi... Háromszázan nyugszanak a belvárosi temetőben. (Saját tudoritónktól.) A szeged­­belvárosi temetőben, az északi ol­dalon egy uj parcellában hét sor friss sir emelkedik. Hét sor sir benne, háromszáz halott, háromszáz ka­tona alussza itt örök álmát, aki a háborúban szerzett sebe következ­tében Szegeden elhalt ,kirájért és hazáért“. „Kiráj és haza“, hát éppen ez az, amiről ma, nagypéntek dél­utánján beszélni illik valamit. Tessék elmenni azokhoz a hantok­hoz és megnézni azokat a lucskos, agyagos dombokat, amelyek alatt ez a háromszáz katona álmodik már, ki tudja miről, talán arról, hogy odahaza a falu végén, most üti ki fejét a vadvirág s a földe­ken, az áldott, drága földeken már megkezdődik a tavaszi munka. Tessék megnézni az első fejfát, amelyre ez van írva: Itt nyugszik Tita József, élt 21 évet. A második: Itt nyugszik hős Majorcsik Sándor, élt 20 évet. A harmadik: Itt nyugszik No­votny Ferenc, élt 20 évet, meg­halt „kirájért és hazáért". * A Halál, nagy rendező művész. Ebben a sorban csupa husz-huszon­­egy éves katona fekszik. A fej­fájuk fehér vagy kék, a felirás aranyozott. Érzik-e, szíves olvasók, hogy mi ez? Tudják, hogy mit jelent az, húsz-huszonegy évvel meghalni „kirájért és hazáért“, aztán itt feküdni a sáros föld alatt összetett kézzel, mint ahogy illik s a rögökön keresztül fölbámulni az égre, amely oly kék és oly tiszta, mint a selyempatyolat? Egy másik sorban már időseb­bek feküsznek: Farkas István, élt 36 évet, meg­halt november 14-én. Leonhard Mihály, élt 27 évet, meghalt december 3-án. Hiray József, élt 26 évet, meg­halt december 4 én. Ills így a többi. Ezek család­apák, akiket már árvák siratnak odahaza. A lucskos, sáros sírokon nincs virág. Akik itt alusznak, azoknak legtöbbjének idegen ez a föld. Vájjon hol simák azok, akiket itthagytak ezek a csukaszürke emberek, akik meghaltak „kirájért és hazáért“? ♦ Az egyik sír fölött kicsi, piros kereszt kőből. Rajta furcsa betűk­kel­ .Itt nyugszik Rimóczi Antal, jászladányi, elesett a harctéren, 1914 november 12-én. Emeltette, hű neje: Frencsi Margit és atyja: Rimóczi András.“ Ez szegedi születésű volt. Van még egy másik hant is, némi gondozás nyomaival: „Sántha Ferenc, élt 31 évet.“ A domb körül faléc. Ez is sze­gedi volt, a síron néhány szál, fonnyadt virág. Feküsznek cseh katonák is: Schensik Rudolf, élt 22 évet, Prunkl József, élt 29 évet, Poma­­rolli Alois, élt 22 évet. Van egy díszesebb sir. Fölötte szépen ki­­faragott, hatalmas fejfa. Rajta ez: „Hier ruhet Ernst Datka k. u. k. Inf. 73 Regm. géb. 1890 11 Okt. in Burrigen, Böhmen. Verwandet am 27 Sept. 1914, in Serbien, erlagen am 26-ten Okt., an seinen Ver­letzungen für Vaterland.“ A legmeghatóbbak közé tartozik fehér fejfán, aranyos betűkkel ez a fölirás: „Itt nyugszik Búzás József 22 éves nyírádi hős vitéz, meghalt 1914 december 29-én. Béke po­raira 1. Arrébb virággal, koszorúval bő­ven telehullatott sirkant. Alatta tiszt fekszik. A fejfán, Takács Lajos honvédhadnagy, élt 36 évet, meghalt 1914 november 14-én. Az utón följebb temetési menet úszik. Csak a gyászkocsi nyikor­gása hallszik, amint a kerekek besüppednek a homokba. Ez a halál menete. Távolból telefon­drótok muzsikálnak. Halkan és dallamosan bugnak-zengenek a te­lefondrótok. Vájjon micsoda üze­netek röpülnek rajta? A katonák odalent a földben vájjon érzik, hogy ez az élet muzsikája? A sírok bizony elég elhanyagolt állapotban vannak. A dombok között kátyúk, szennyes vízzel telve. A hantokon nagy repedések, látszik, hogy nem igen törődik velük senki. A város, úgy tudjuk, emléket akar állíttatni ide. Addig is, amíg fölállítják az emlékművet, illenék ráparancsolni a temető­őrre, hogy ne pipázzon csak, ha­nem törődjön egy kicsit a katona­­sírokkal. A temetőnek külön házi kertészete van. Jó volna, ha a kertész beültetné a dombokat egy kis füvel, hisz többi oldalán már zsengedezik minden hanton a gyep. Visszaindulunk. A Kálvária­kápolna előtt még mindig nagy tömeg ájtatoskodik. Ma ravatalon fekszik az Úr Jézus, aki meghalt azért, hogy halálával megváltsa a világot. Ezek a katonák meghal­tak azért, hogy mi tovább éljünk. Szegény névtelen katonák, szegény névtelen Krisztusok ... szégles Ödltön.

Next