Szeged és Vidéke, 1915. április (14. évfolyam, 75-99. szám)

1915-04-03 / 77. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTIUP XIV évfolyam, 77­­40911SZ, " SZEGED, 1915. április 3. szombat Ébredben a szeretett Imádkoznak innen is, túlról is. Száll a tömjén, harsognak a zsolozsmák. Nem apadnak ki a könyörgések s magyarul, ahogy Petőfi lelkesített szent világszabadságért, németül, ahogy Goethe magyarázta a lét és az ember misztériumait, franciául, költők és tudósok világos, leg­­szabatosabb nyelvén, angolul, ahogy legtöbb ember tud kérni és követelni, — minden nyel­ven Istenhez simák most az emberek. Alázatosak, mert féle­lem és gyász nyomasztja a lel­küket s hivök, mert csak tőle, az egyedüli hatalmasságtól re­mélhetnek. Mind, mind, őszin­tén, leplezetlenül egyet akar: a békét. Ezt a forró, ezt a köve­telő, epesztő vágyat nem lehet s nem is akarják már titkolni. Nincs már melleket feszítő ,elbizakodottság, nincs megvető eszólás. Mindegyik fél úgy har­col, amint csak lehet. Mind az erejének legjavával, olyan élet­pazarlással, mintha már csak a halálnak volna értéke a földön. S az istenség nem ad jelet. Olyan hideg magaslaton tekint el tőlünk a rideg pártatlansága, mintha egészen magára hagyta volna a méltatlan embernemet, amelynek omló vérét megveti, folyammá áradt könnyeit észre sem veszi. Mintha az egész fajt halálra szánta volna, mert léte­rével beszennyezte a földet. Irt­sák, gyilkolják, pusztítsák egy­mást, hiszen jobban értenek hozzá, mint a legártóbb elemi erők ! A föld a halál országa most és még soha, soha olyan meg­gyötörten, olyan kétségbeesett, sóvár reménnyel nem várták a föltámadást, mint ezidőben, amikor az értelem, a tudás minden kitalált szörnyű eszkö­zével azon igyekeznek, hogy egyik nemzet megsemmisítse a másikat. Lesz-e föltámadás ? Eljön-e már egyszer a gyógyító, életre­­keltő szelid béke s meg tud-e majd pihenni a százezreket gyilkoló véres gyűlölet? El­alszik-e a tűz, amely fölgyújtott tartományokat? Megáll-e már a rombolás, amely a munka bol­dog falvait, népes városait vál­toztatta iszonyú romokká? Med­dig kell még élniük azoknak, akiket eddig isteni törvényekkel, emberi kemény büntető pa­rancsokkal irtóztattak a vértől? Oh, bárha teljesedése lenne már a millió szívből fölszálló egy imának, ha föltámadása lenne az embernek, az irtó bestiából, mint ahogy istenné támadt föl újra egykoron az Ember! Oh, bárha mielőbb tá­madna élet ebből a szörnyű halálból s diadalmas szépségé­ben ébredne föl már a Szere­tet olyan nyomasztó, olyan fáj­dalmas mély álmából! Uzsok és Lu­pkov között A nyugati harctér. (Saját tudósítónktól.) Uzsok és Lupkov között folyik a rettenetes harc. A Pruth és Dnyeszter men­tén már megingott az orosz arc­vonal, bár támadása hevére jel­lemző, hogy tize tizenöt sorban támadott, tehát oly irtózatos erő­kifejtéssel, amelyre alig van példa a hadtörténelemben és természe­tesen nagy számbeli felsőbbséggel is. És mindennek ellenére vissza­vonult, rendetlenül menekül és Bukovina keleti határát már kény­telen volt átlépni. Kétségtelen az összefüggés a kárpáti és buko­vinai küzdelmek közt. S ha a leg­szélső déli szárnyon a mieink ily gyönyörű bravúrral dolgoznak, akkor jogos a reménykedésünk, hogy meg fogjuk állani a Beszki­­dekben is a veszedelmes ellenség sokszoros rohamát. A nyugati harctéren az a kisebb arányú tevékenység, amelyről még egyáltalán érkeznek hírek, egészen a francia-német határra szorult. Az angolok a Kitchener-féle új hadsereg partraszállása után nyom­ban megütköztek a németekkel, el is értek némi sikert Neuve- Chapelle-nél, de rettentő árat fizet­tek a kis falu megszállásáért. Azon a hosszú vonalon, amely Észak-Franciaországtól lehúzódik Belfort-ig, csönd van. Francia részről itt-ott híre érkezik nagyobb készületnek, majd az Yser men­tén, majd a Champagne ban, majd Verdun táján fogják áttörni a németek vasgyűrűjét. De a terv megmarad tervnek. A németek nem mozdulnak. Nem jutnak előre, de egy lépésnyivel hátrább sem. Legújabb híreiid­­ ír keleti fronton német offenzíva készíti. BUDAPEST, április 3. (Saját tudósítónk cen­zúrázott távirata.) Milánóból jelentik: A néme­tek nyugati támadásainak enyhülését az oro­szok a keleti fronton való heves német offenzíva előkészítésével magyarázzák. A Dardanellák ostroma. BUDAPEST, április 3. (Saját tudósítónk cenzú­rázott távirata.) Berlinből jelentik : Guerratta fran­cia admirális azt mondta az angol újságíróknak, hogy a legközelebbi feladat a Dardanellák legkes­kenyebb részén, Csanaknál az aknákat eltávolítani. Ha ez sikerül, akkor megkezdődik az áttörési kí­sérlet a Márvány-tengerig. Ossowiec ostroma. BUDAPEST, április 3. (Saját tudósítónk cenzúráért távirata.) A németek szakadatlanul bombázzák Ossowiecet. Hivatalos jelentések. Vezérkarunk jelentése. BUDAPEST, április 2. (Távirat.) A miniszterelnöki sajtóirodától.­ A keleti Beszkidek vonalán ál­talában nyugalom van, minthogy az oroszok összes támadásait az utóbbi napokban véresen vissza­­utasította. A kárpáti arcvonalnak keletről csatlakozó szakaszában, ahol nagy orosz erők támadnak, folyik a harc. A Pruth és a Dnyeszter között lévő orosz határon az oroszoknak túlerővel véghezvitt támadását vis­szavertük. Egymás mögött tíz­­tizenöt sorban támadott az ellenség egész napon át a csatavonal több pontján. A harc egész estig tartott. Az ellenség nagy veszteségek után mindenütt visszavonulásra kény­szerült és főként legdélibb szár­nyunk előtt menekülésszerűen hátrált. Lengyelországban és Nyugat- Gan­d­ában nincs változás. A Nida alsó folyása mentén az oroszok egy éjjeli támadása állá­saink leghatásosabb tüzében össze­omlott. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés, BERLIN, április 2. (Távirat.) A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: Maas és Moset között heves tü­zérségi harcok folytak. Bois de Pierre mellett, benn az erdőtől nyugatra a franciák táma­dása tüzünkben összeomlott. El­lentámadásban súlyos vesztesége­ket okoztunk az ellenségnek és régi állásaiba vetettük vissza, csak az erdőben tartják még megszállva a franciák legelői levő árkainkat. Keleti hadszíntér: A keleti arcvonalon a helyzet változatlan. (A miniszterelnöki sajtóirodától.) A kárpáti csata. BÉCS, április 2. (Távirat.) A Fremdenblatt jelenti a hadi­­sajtószállásról: A kárpáti frontunk centrumán folyó heves harcokról­­érkező hírekből még mindig nem lehet áttekinthető képet szerezni azokról a rendkívül nagyszámú és gyorsan változó eseményekről, ame­lyek a San-folyó forrásvidékén le­folynak. A jelentésekből csak az tűnik ki, hogy igen heves harc folyik a sok hegyhátért és magas­latért, amelyek a Magyarország határát jelző kárpáti főhegygerin­cek előtt galíciai fődön vannak. Dicséret és csodálat illeti csapa­tainkat, akik a folyton megerősí­tett és kiegészített ellenséges csa­patok támadásait állják és már a tulajdonképpeni kárpáti arcvonal előállásain is visszaverik.

Next