Szeged és Vidéke, 1915. április (14. évfolyam, 75-99. szám)
1915-04-03 / 77. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTIUP XIV évfolyam, 7740911SZ, " SZEGED, 1915. április 3. szombat Ébredben a szeretett Imádkoznak innen is, túlról is. Száll a tömjén, harsognak a zsolozsmák. Nem apadnak ki a könyörgések s magyarul, ahogy Petőfi lelkesített szent világszabadságért, németül, ahogy Goethe magyarázta a lét és az ember misztériumait, franciául, költők és tudósok világos, legszabatosabb nyelvén, angolul, ahogy legtöbb ember tud kérni és követelni, — minden nyelven Istenhez simák most az emberek. Alázatosak, mert félelem és gyász nyomasztja a lelküket s hivök, mert csak tőle, az egyedüli hatalmasságtól remélhetnek. Mind, mind, őszintén, leplezetlenül egyet akar: a békét. Ezt a forró, ezt a követelő, epesztő vágyat nem lehet s nem is akarják már titkolni. Nincs már melleket feszítő ,elbizakodottság, nincs megvető eszólás. Mindegyik fél úgy harcol, amint csak lehet. Mind az erejének legjavával, olyan életpazarlással, mintha már csak a halálnak volna értéke a földön. S az istenség nem ad jelet. Olyan hideg magaslaton tekint el tőlünk a rideg pártatlansága, mintha egészen magára hagyta volna a méltatlan embernemet, amelynek omló vérét megveti, folyammá áradt könnyeit észre sem veszi. Mintha az egész fajt halálra szánta volna, mert léterével beszennyezte a földet. Irtsák, gyilkolják, pusztítsák egymást, hiszen jobban értenek hozzá, mint a legártóbb elemi erők ! A föld a halál országa most és még soha, soha olyan meggyötörten, olyan kétségbeesett, sóvár reménnyel nem várták a föltámadást, mint ezidőben, amikor az értelem, a tudás minden kitalált szörnyű eszközével azon igyekeznek, hogy egyik nemzet megsemmisítse a másikat. Lesz-e föltámadás ? Eljön-e már egyszer a gyógyító, életrekeltő szelid béke s meg tud-e majd pihenni a százezreket gyilkoló véres gyűlölet? Elalszik-e a tűz, amely fölgyújtott tartományokat? Megáll-e már a rombolás, amely a munka boldog falvait, népes városait változtatta iszonyú romokká? Meddig kell még élniük azoknak, akiket eddig isteni törvényekkel, emberi kemény büntető parancsokkal irtóztattak a vértől? Oh, bárha teljesedése lenne már a millió szívből fölszálló egy imának, ha föltámadása lenne az embernek, az irtó bestiából, mint ahogy istenné támadt föl újra egykoron az Ember! Oh, bárha mielőbb támadna élet ebből a szörnyű halálból s diadalmas szépségében ébredne föl már a Szeretet olyan nyomasztó, olyan fájdalmas mély álmából! Uzsok és Lupkov között A nyugati harctér. (Saját tudósítónktól.) Uzsok és Lupkov között folyik a rettenetes harc. A Pruth és Dnyeszter mentén már megingott az orosz arcvonal, bár támadása hevére jellemző, hogy tize tizenöt sorban támadott, tehát oly irtózatos erőkifejtéssel, amelyre alig van példa a hadtörténelemben és természetesen nagy számbeli felsőbbséggel is. És mindennek ellenére visszavonult, rendetlenül menekül és Bukovina keleti határát már kénytelen volt átlépni. Kétségtelen az összefüggés a kárpáti és bukovinai küzdelmek közt. S ha a legszélső déli szárnyon a mieink ily gyönyörű bravúrral dolgoznak, akkor jogos a reménykedésünk, hogy meg fogjuk állani a Beszkidekben is a veszedelmes ellenség sokszoros rohamát. A nyugati harctéren az a kisebb arányú tevékenység, amelyről még egyáltalán érkeznek hírek, egészen a francia-német határra szorult. Az angolok a Kitchener-féle új hadsereg partraszállása után nyomban megütköztek a németekkel, el is értek némi sikert Neuve- Chapelle-nél, de rettentő árat fizettek a kis falu megszállásáért. Azon a hosszú vonalon, amely Észak-Franciaországtól lehúzódik Belfort-ig, csönd van. Francia részről itt-ott híre érkezik nagyobb készületnek, majd az Yser mentén, majd a Champagne ban, majd Verdun táján fogják áttörni a németek vasgyűrűjét. De a terv megmarad tervnek. A németek nem mozdulnak. Nem jutnak előre, de egy lépésnyivel hátrább sem. Legújabb híreiid ír keleti fronton német offenzíva készíti. BUDAPEST, április 3. (Saját tudósítónk cenzúrázott távirata.) Milánóból jelentik: A németek nyugati támadásainak enyhülését az oroszok a keleti fronton való heves német offenzíva előkészítésével magyarázzák. A Dardanellák ostroma. BUDAPEST, április 3. (Saját tudósítónk cenzúrázott távirata.) Berlinből jelentik : Guerratta francia admirális azt mondta az angol újságíróknak, hogy a legközelebbi feladat a Dardanellák legkeskenyebb részén, Csanaknál az aknákat eltávolítani. Ha ez sikerül, akkor megkezdődik az áttörési kísérlet a Márvány-tengerig. Ossowiec ostroma. BUDAPEST, április 3. (Saját tudósítónk cenzúráért távirata.) A németek szakadatlanul bombázzák Ossowiecet. Hivatalos jelentések. Vezérkarunk jelentése. BUDAPEST, április 2. (Távirat.) A miniszterelnöki sajtóirodától. A keleti Beszkidek vonalán általában nyugalom van, minthogy az oroszok összes támadásait az utóbbi napokban véresen visszautasította. A kárpáti arcvonalnak keletről csatlakozó szakaszában, ahol nagy orosz erők támadnak, folyik a harc. A Pruth és a Dnyeszter között lévő orosz határon az oroszoknak túlerővel véghezvitt támadását visszavertük. Egymás mögött tíztizenöt sorban támadott az ellenség egész napon át a csatavonal több pontján. A harc egész estig tartott. Az ellenség nagy veszteségek után mindenütt visszavonulásra kényszerült és főként legdélibb szárnyunk előtt menekülésszerűen hátrált. Lengyelországban és Nyugat- Gandában nincs változás. A Nida alsó folyása mentén az oroszok egy éjjeli támadása állásaink leghatásosabb tüzében összeomlott. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés, BERLIN, április 2. (Távirat.) A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: Maas és Moset között heves tüzérségi harcok folytak. Bois de Pierre mellett, benn az erdőtől nyugatra a franciák támadása tüzünkben összeomlott. Ellentámadásban súlyos veszteségeket okoztunk az ellenségnek és régi állásaiba vetettük vissza, csak az erdőben tartják még megszállva a franciák legelői levő árkainkat. Keleti hadszíntér: A keleti arcvonalon a helyzet változatlan. (A miniszterelnöki sajtóirodától.) A kárpáti csata. BÉCS, április 2. (Távirat.) A Fremdenblatt jelenti a hadisajtószállásról: A kárpáti frontunk centrumán folyó heves harcokrólérkező hírekből még mindig nem lehet áttekinthető képet szerezni azokról a rendkívül nagyszámú és gyorsan változó eseményekről, amelyek a San-folyó forrásvidékén lefolynak. A jelentésekből csak az tűnik ki, hogy igen heves harc folyik a sok hegyhátért és magaslatért, amelyek a Magyarország határát jelző kárpáti főhegygerincek előtt galíciai fődön vannak. Dicséret és csodálat illeti csapatainkat, akik a folyton megerősített és kiegészített ellenséges csapatok támadásait állják és már a tulajdonképpeni kárpáti arcvonal előállásain is visszaverik.