Szeged és Vidéke, 1915. június (14. évfolyam, 125-149. szám)

1915-06-08 / 131. szám

A hatósági mészárszékről H.-né Irma nagyságos úr­asszonynak Szeged. A Szeged és Vidéke mai szá­mában közzétett sorait boldog megelégedéssel olvastam, annál is inkább, mivel a hatósági mészár­szék ügye már épp hat hónapja nyomja a szívemet, de előre kell bocsájtanom, hogy a kedves levél­író korántsem járt úgy, mint én. Ugyanis a múlt szerdán reggel háromnegyed 6 órakor én magam látogattam el a hatósági mészár­székhez, hogy egy valaki részére egy kis űruhást, de lehetőleg szépet vegyek. Korán reggel lé­vén, nem csaptam magamat korzói parádéba, — bár az itt ott vitt át — hanem egyszerűen otthonias pongyolámra gummiköpenyemet öltve, hajadon fejjel útnak indul­tam. Szerencsésen megérkeztem a kitűzött helyre, ahol jó félórát várva, a legnagyobb örömömre megnyíltak a bódé ablakai. Ekkor már elég nagyszámú közönség várt a — kegyelemből — kiszol­gáltatandó húsra. Elsősorban is egy rettenetes hengereléssel egybe­járó erős préselésen mentem ke­resztül, de ez még semmi. Hanem a tekintélyes kiszolgáló asszony­ság — a második — alighanem észrevette vasvilla tekintetű sze­meivel, hogy én még sohasem voltam jóindulatának kiszolgál­tatva, rettenetes tekintetével végig­mért. Én e tekintetet látva, kissé megszeppentem, mert hisz az illető­nek életemben semmit sem vétet­tem, mégis annyi erőt vettem ma­gamnak, hogy így szóltam: — Nénikém, sziveskedjen ne­kem egy egész, hátsó ürűcombot adni és azután egy kilót külön. — Fogja be a száját, nem maga a soros, — volt a kedvező válasz. Elhallgattam és adtam a teljes nyugodtat, bár a sírás szorongatta a torkomat ily hallatlan goromba kifejezésért. Jobbról löktek, balról toltak, de azért vártam egy jó félórát és a jó szerencsét, hogy talán e termetes asszonyságban egy kis jóindulat is fölkel. De hiába. Végre ismét szóhoz merész­kedtem, mire nagynehezen az egy kilogram combot megkaptam, — hála Isten, szép volt — csak úgy elébem csapva. — Fizessen 1 forint 20 krajcárt! Ezt megtéve egész alázatosan kértem, hogy szíveskedjen a már előbb kért egy egész ürücombot is lemérni, mert erre ma igazán szükség van. Na erre olyan követ­kezett, amilyent még szegedi piacon két kofa Összeveszésekor lehet csak hallani. A legválogatottabb szavak között a fejemben néhány becéző mondat maradt meg. — Mit gondol, mennyi húst adunk itt? Nem fogjuk magának berendezni azt, hogy hátsó combot kapjon; ha akarja, vigye el az elsőt, ha nem, menjen a piacra a fenébe. Asszonyom, ez olyan arcul vágás volt nekem, amilyent még az élet­ben nem kaptam és talán az Isten meg is fog ehhez hasonlótól men­tem­, mert szégyenletemben talán a föld alá sülyedek,­­ ha nem lesz aszfalt. Elmentem a másik ott lévő ki­szolgáló asszonysághoz, nagy kö­nyörgésre kaptam tőle egy combot, bár ez sem igen kimért meg a gorombaságoktól, mivel hátsó com­bot mertem kérni. Hála Isten haza is jutottam, de később 9 óra táj­ben újra ott vitt el az utam, de immáron kalappal, virággal föl­fegyverkezve; igaz, fátyollal is. A tekintélyes asszonyság alázatosan megkérdezte tőlem, hogy „mi tetszik", de nem válaszoltam rá, mivel egy asszonyt épp előttem a nekem már előzőleg adott infor­mációkban részesített, azzal a kü­lönbséggel, hogy ennek combot akart adni, holott az a néni húsz fillér megtakarítása miatt oldalast kért. Erre a tekintélyes női ki­szolgáló a leggorombábban elzavarta a szegény asszonyt és semmi ké­résre sem volt hajlandó neki egy dekát sem adni, amíg én az asszony helyett nem kértem. Még egy eset fordult elő akkor, ugyanis egy szegény nő 6-tól 9-ig várakozott egy kiló húsra és mivel ennyi idő alatt nagynehezen meg­kapta, hirtelen, hogy szidást ne kapjon, a kéziben négyrét hajtott pénzt odaadta egy szőke kiszolgáló­nőnek, aki azt meg sem nézve, néhány hatost visszaadott. A vá­sárló nő abban a pillantban észre­vette, hogy két darab kétkoronás volt egybe, kérte annak vissza­adását, de természetesen nem hasz­nált semmi sírás, a pénzt nem kapta vissza. Tehát a hatósági mészárszékben talán jó volna, ha valaki fizet, a papírpénzt szétnyitni és megnézni, nem pedig egész hanyagul bedobni a többi közé és ily szegény nőnek — jobb napot szerezni. Tehát ez az én esetem, amely talán bizony rosszabb, mint nagy­ságos asszonyé, de legyünk meg­vigasztalva, hogy néhanapján egy­­egy hentesmester örömesebben ad majd pénzünkért bust, mint a ható­sági mészárszék bájos és fölötte tekintélyes kiszolgálói. És talán nem kell protekcióra várni, mert ott az nem kell. Szeged, 1915 junius 7. Hazafias üdvözlettel D. Domonkos Margit. SZEGED ÉS VIDÉKE, 1915 június 8 k­i olasz vezérkar jelentése: LUGANO, június 8. Az olasz vezérkar a támadó­ akcióban be­állott nyugalomról számol be. A Przemyslről érkezett hírek Olasz­országban aggodalmat keltettek. IDEGES, HIÚ NŐK. A szegedi állami felsőlányiskola vasárnap évzáró ünnepséget tar­tott, amelyen Várady Erzsébet dr. tanárnő föltűnést keltő beszédet mondott. A már tíz hónapja harc­­mezőn küzdő férfi gyötrelmes szen­vedéseivel szembeállította az asz­­szonyt. Kemteyen megkritizálta a divat hóbortjában tobzódó nőt. — Gondoljuk csak át — mondta Váradi­ Erzsébet dr. — mit mi­­veltünk azalatt puha, meleg ott­honunkban, míg dideregve, éhezve, sebektől borítva tíz hónapig nem pihent a küzdő hadsereg. A régi világban a nők a várvivásban is résztvettek. Szabadságharcunk nagyasszonyai lerakták ékszerei­ket a haza ölébe, elküldték fiaikat a zászló alá s maguk addig áhí­tattal dolgoztak otthon a férfi helyett. S ha megjöttek mint hő­sök rongyosan,­­véresen, gyöngéd­séggel fogadták, kitartással ápol­ták. Ma ? Léha kacagástól han­gos az utca, ideges, bis nők to­longanak mindenütt, ahol cifra rongyokat árulnak. Amikor min­den kéznek dolgoznia kötelesség, ostobaságon mulat a közönség moziban, színházban. Ékszerektől csillognak, kincseket pocsékol­nak, amikor minden fillérrel egy­­egy jájszót lehetne megszüntetni. Nem látják a nyomort, akiknek olyan finom érzékük van a divat nüanszai iránt. Nem — nem ma­gyar nők ezek; ugrándozó pojá­cák, érzéketlen figurák, amelyek nem képesek fölismerni ez élet igazi értékeit. A világháború fe­neketlen örvénye fölkavarta az élet árját. Hiú versengés, pénzsóvár kapzsiság, ápolónői köntösbe buj­tatott léhaság, cifra hamis gyász és sok más salak úszik a fel­­színen. A tanárnő a lányokhoz intézett fölhívással fejezte be beszédjét. — Lelkes magyar lányok ! — mondta. — Rátok vár a föladat: kidobni a salakot. A történelem nagy asszonyaitól tanuljatok. Ta­nuljatok meg lemondani zúgolódás nélkül. Amikor aggódó, szorongó szivetek elernyed, erősítsétek azt kezetek munkájával. Dolgozzatok a küzdő hősökért, a szenvedő sebe­sültekért. Adjatok kenyeret az apátián árvának. Aki maga szen­ved, az tud könyörülni. Aki maga bízik, az tud vigasztalni. Alakul­jon egy szövetséges hadsereg, a magyar lányoké, a jövő nemzeté. Hadsereg, amelynek nem kell ék­szer, divat, korzó, amely lemond a fehér kenyérről. Lányok szövet­sége, ahol a szív uralkodik, nem a hiúság. Piros szivetek, égő lel­­ketek, tiszta szemetek megtalálja majd a hiányt, amit pótolni kell. Jeltelenül, hangtalanul, komolyan és bátran fogjatok a feladathoz. Várady Erzsébet dr. tanárnő munkára buzdító szavakkal fejezte be beszédét, amely mély hatással volt a hallgatóságra. Vendéglői árak megállapítása. A drágaság természetesen érezteti hatását a vendéglőkben is, ahol a legényember épp úgy kénytelen számolni az emelkedő árakkal, mint a családos otthon. Szegeden ma a vendéglői ellátás — ebéd és vacsora — 90—100 korona között variálódik havonta. Amelyik olcsóbb, az a porciók kimérésénél takarékoskodik, vagy a minőség rovására szolgálja ki a vendéget. Természetesen csak az elsőrendű vendéglőkről van szó. A külvárosi rezsije kisebb, ott még­­lehet al­kudni. Azonban ezek a vendéglői árak is folyton emelkednek s ez arra bírta rá a szabadkai, újabban pedig a nagybecskereki rendőr­séget, hogy hatóságilag állapítsa meg a vendéglői ételárakat. A szegedi árakkal való össze­hasonlítás kedvéért közöljük a nagybecskereki táblázatot: Levesek: Húsleves 30 f, húsleves tojással 40 f, barnalevesek , marha­hús mártással 1-60 K. Délben főzelék feltéttel 1-40 K, sonka 1 -SO, szalámi 1 -50 K, kaviár 2-40 K. Tésztaneműek: Kész tészta 70 K, frissen készült 80 K, emelette 1-40 K, sódaras, kaviáros 1­60 K. Sültek : Borjúvesés, szegy, comb, fricadeau, csülök, gerince 2 K, sertés­karaj, comb 2 K, marhasült 2 K, bél­szín, hátszín 2-40 K, székelygulyás, borjúpörkölt, pirított máj, tokány 1-60 K, marhagulyás, savanyú tüdő 1-40 K, új főzelék feltéttel adag este 2 K. Szárnyasok: Egynegyed liba hátulja 2-80 K, egynegyed liba eleje 2-40 K, adag liba 2-60 K, fél csirke sülve 2 60 K, fél csirke rántva 2-40 K. Frissen söltek: Bearsteak 2-80 K, rummsteak 3 K, sertés-borda 2 40 K, borjúszelet 2-20 K, fatányéros 2 60 K. Saláták: Fejes-saláta tojással 60 f, fejes-saláta tojás nélkül 40 f. Sajtok 50 f, rokfort 1 K, liptói körítve 1 K. A rendőrkapitányság kifüggesz­tette ezeket az árakat a vendéglők­ben, két hónapig érvényben is kell maradniuk. Amint látható, az árak nem is olyan túlzottak. Szegeden is alig van eltérés ezektől, legföl­jebb nagyitó üveget is kell mellé­kelni a sültek mellé. A nagyitó üveg használata egyébként díjtalan. Őltásil fönnálló géple­­­­rakatom a városi bér­házban a rendőrség mellett van és marad. Nevemre ügyeljen, meg ne tévesszék. Fiókraktáraim nincsenek. Világhírű PFAFF- varrógépek, Pa­­thephonok,kerék­párok, írógépek és lemezek fő­­lerakata, legolcsóbb és legjobb beszerzési telepe 6, 8 és 10 koronás részletre. "Öt Szántó Józsefi géprekoros.

Next